Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 1. szám

Egy öreg amerikás magyar ajándéka ""6/ v6 —-----ö/— •------------ 0 COMENIUS ÜNNEPLÉSE A nemrég elhunyt Milton Smith-Kupferschmldt Menyhért Q<txnpxt a. rPei5p-kAíuzűJJw z A 125 éven át rejtezett nevezetes szerződés, amelyet Petőfi Sándor maga írt 7 ' * *» ■-ÍA m / ivt 4* /Auijt» X*«'»-V —1a i* •f. &*.-»/ 'I.aAí' ■T» .*■». m»'* < ( J«— Amikor az elmúlt májusban ismét megszó­lalt itthon Hajnal Jenó kedves hangja a tele­fonban, első mondata így hangzott: „Fiacs­kám, tietek a Petőfi-kézirat.” O volt ugyanis, aki meggyőzte Smith-Kupferschmidt Meny­hértet, hogy Petőfi minden kezevonásának itt­hon a helye. Régóta kísérte figyelemmel a be­cses kézirat sorsát, bölcs tapintattal egyenget­te útját, eloszlatta a félreértéseket, megma­gyarázta, kimentette a mi ügyetlenségeinket is, és az ő jólismert csendes, szívós módján si­került elérnie azt, amit az öreg irodalomra­jongó szabómester szive mélyén maga is akart. (Különben nem őrizte volna az iratot legdrágább kincseként, hanem búsás haszon­nal tovább adta volna.) Ami azután történt, a végrendelet végrehajtása és a kézirat haza­juttatása körül, az már Bán Oszkár érdeme elsősorban, ö levelezett fáradhatatlanul min­denkivel, akiről csak hitte, hogy az értékes okmány hazajuttatásában segítségére lehet. Hogy hogyan került Amerikába Petőfi szerződése könyvkiadójával, azt még nem si­került kideríteni: családi ereklyeként, vagy spekulációs okokból. Az az áldozatkész, féltő és teljesen spontán összefogás azonban, amely annyi viszontagság után hazasegítette, leg­alább olyan megható és értékes, mint maga a kézirat; jó reménnyel tölt el a jövőre is. A sokféle emigrációs hullám számos történelmi és irodalmi emléket sodort el a világ minden tájára. A magyar kéziratokat, történelmi emlékeket minden műgyűjtő börzén jegyzik, de sehol sincs olyan magas árfolyamuk, mint idehaza, mert itthon a forgalmi árhoz még egy igen jelentős plusz járul: a nemzeti érté­ket megillető tisztelet, az őrzőknek kijáró megbecsülés és hála. A világ legelőkelőbb gyűjteményében a legavatottabb néző szak­értelme sem vetekedhet azzal a fénnyel, mély akár egy magyar kisiskolás szemében is ki­gyullad történelmi múltunk egy-egy hiteles dokumentuma láttán. Vezér Erzsébet rpetfífi oiuzaiÍF December elsején egy New York-i bérházból elindult Bu­dapestre, a Petőfi Irodalmi Múzeum címére egy törté­nelmi értékű okmány, annak az 1846. június 22-én aláirt szerződésnek az eredetije, amelyet Petőfi kötött Emich Gusztáv pest-budai könyv­tárossal. E dokumentum ér­telmében a legnagyobb ma­gyar költő eladta 500 pengő forintért, összes költeményei­nek „ezer példányra való ki­­adhatási jogát”. A dátum fontos, mert a most Buda­pestre küldött okmány fel­bukkanásáig az irodalomtör­téneti kutatás csak az 1847. június 27-én kelt Petőfi— Emich szerződésről tudott. Ámbár a Pesti Divatlap 1846. július 4-én megjelent közleménye szerint Petőfi verseinek kiadását „derék könyvárusunk, Emich Gusz­táv vállald magára, ki a ge­­niális költőnek eddigelé meg­jelent valamennyi költemé­nyét 500 pengő forintért vet­te meg, mi nálunk, kivált versekért nem csekély díj”, az elfogadott vélemény az volt, hogy az 1846-beli hír­adás „úgy látszik csak szó­beli megegyezés volt; semmi írásbeli megállapodás nem maradt ránk”. Az éveken át egy New York-i bank páncélszekré­nyében őrzött dokumentumot Kasnyik András, a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövetségének tisztvise­lője vette át a Petőfi Irodal­mi Múzeum megbízásából Mrs. Lillie Browntól, a ha­gyományozó Milton Smith— Kupferschmidt Menyhért, egy, 1970. május 13-án el­hunyt 85 éves amerikás ma­gyar leányától, Mr. Smith ugyanis végrendeletileg meghagyta, hogy az okmányt juttassa el a pesti múzeum­hoz. A 270X360 mm-es ok­mány majd 125 éves hányat­tatásának történetét eddig homály fedi. Mr. Smith az 1960-as évek legelején sze­rezte meg érdekes körülmé­nyek között. A New York-i szabómesternek, aki egy autószerencsétlenség követ­keztében munkaképtelenné vált, szívszerelme volt a ma­gyar irodalom és a labda­rúgó sport, 1954-ben a saját pénzén kiadta New Yorkban 2000 példányban Kiss József válogatott verseit. A köny­vek legnagyobb részét in­gyen küldte el magyaroknak, szerte széjjel az egész vilá­gon. Egyszer, történetünk idején, olvasta, hogy egy éne­kesnő egy irodalmi esten Kiss József verseire szerzett dalokat énekelt. Elismerés­ként küldött neki egy Kiss József könyvet. Rövid idő múltán az énekesnő felhívta telefonon és felajánlotta megvételre 100 dollárért Pe­tőfi Emich Gusztávval kötött szerződésének a költő saját­kezűig írt eredeti példányát. Mielőtt megkötötte volna az üzletet, Mr. Smith fény­képmásolatot készíttetett a szerződésről és elküldte Pestre, állapítsák meg, va­lódi-e. Miután az okmány valódiságáról megbizonyoso­dott, megvásárolta. Az öreg­úr nagyon büszke volt, örült, hogy egy ilyen értékes doku­mentum birtokába jutott, de úgy érezte, nem kapta meg az őt megillető elismerést a Petőfi—Emich-okmány meg­mentéséért. Mert Milton Smith—Kupferschmidt Menyhértnek nagy szüksége volt egy kis „lelki vállvere­­getésre”. Elemista kora óta szerette, szavalta a magyar verseket, énekelte, dúdolta a magyar dalokat. A szerződést elhelyezte te­hát egy New York-i bank páncélszekrényében bérelt fiókban. És — mint leánya, Mrs. Brown, aki New York­ban tanár, közölte Kasnyik­kal — az öreg magyar néha­­néha elsántikált a bankba, kinyittatta a páncélszekrény fiókját, és nézegette kincsét. Vajon milyen emlékeket idézhettek fel ezek a láto­gatások a lelkében? Talán az erdélyi szülőfalu képét, az elemi iskolás éveket, a Baj­nok utcában, ahol az inas­iskolában a legjobb szavaló volt? Mert szabóságot tanult, s az inasiskolában támadt az első összecsapása a cenzúrá­val, a költői szabadság vé­delmében. „Megkérdezték tőle, hogy milyen verseket tud kívül­ről” írta Márer György ame­rikai magyar újságíró egy New York-i lapban az öreg magyarral 1907-ben folyta­tott interjújában, „ö Petőfi, A király esküje című versét mondta el. Tetszett és azt a feladatot bízták rá, hogy az év végi záróünnepélyen a ki­rályi tanfelüggyelő úr előtt szavalja majd el, ám azzal a módosítással, hogy az utolsó négy sort elhagyja. A kriti­kus négy sor így hangzott: Föl magyar nép, és e Gaz királyt legottan Fojtsuk az ártatlan Áldozat vérébe. A kis Kupferschmidt Me­­nyus erre kijelentette, hogy ő csonka verset pedig nem szaval. Ha Petőfi le merte írni ezzel a szöveggel — mondta dacosan —, akkor én így szavalom el. A következ­mény persze nem maradt el, a tanító meg akarta pofoz­ni, mire 6 kiszaladt a te­remből. Többé vissza sem térhetett, eltanácsolták az is­kolából.” 1909-ben Berlinbe költö­zött. Ott üzletet nyitott és aktív részt vett a berlini magyar kolónia sportéleté­ben. Magyarországról vitt asszonyt. Négy gyermeke született Németországban. Az első világháborúban magyar huszárként harcolt az orosz fronton. 1923-ban Ameriká­ba vándorolt, pár év múlva követte a családja. New Yorkban jól menő szabómű­helye volt a magyarlakta vá­rosrészben. Mind a négy gye­rekét megtanította magyarul. Mrs. Brown-nak van egy 28 éves fia, Robert. Az unoka 1970 szeptembere óta tart Európában Johanne« Amos Comenlus ünneplése. Kalap­­levéve áll a világ egy nemes férfiú emléke előtt, akinek mindnyájan haszonélvezői vagyunk, mért Comenlus for­málta olyanná a tanítást, amilyen ma iskoláinkban észlelhető. Háromszáz évvel ezelőtt halt meg Amszter­damban, ahová politikai száműzöttként menekült a Duna mellől. A Duna táját akkor a Habsburg-uralkodók önkénye elviselhetetlenné tette olyan szellem számára, amilyen Comenlus volt. Amszterdamban befejezte írói munkásságát, elbúcsú­zott Európától, s a holland főváros közelében, Naarden­­ben temették el, kérése sze­rint egy kis templomban, amely fél százada mauzó­leummá átalakítva őrzi a nagy író maradványait. Comenius Morvaország­ban született, egy Nivnice nevű kis faluban, közel a ré­gi magyar határhoz. Korán elárvult, de szülei után te­kintélyes vagyon maradt, s a cseh testvéregyház vénei ebből a vagyonból tisztessé­gesen felnevelték és iskoláz­tatták, német egyetemekre küldték el, hogy kedve sze­rint mindent elsajátítson, amit lángesze kívánt. Haza­térve, 1018-ban, egy morva­országi német nyelvű test­vérgyülekezet élére állították, mint lelkészt és iskolaigaz­gatót. . Megnősül, családot alapít, s írni kezd. Tele van sürgős és fontos mondaniva­lóval, meg akarja változtatni az iskolai tanítást, az erköl­csi fejlődés és felvilágosult­­ság útjára akarja vezetni a cseheket. De kitör a har­mincéves háború, a cseh ál­lami önállóságnak véget vet a fehérhegyi csata; 1620-ban, Csehország és tartománya, Morvaország a Habsburg ka­tonaság kezére kerül. Co­menius, a cseh testvér, vagy­is huszita pap, a felkelő pro­testáns csehekhez tartozott, akik számára nem volt ke­gyelem. El kellett hagynia hazáját mindörökre. Menekültében elveszíti fe­leségét és gyermekeit, Len­dolgozik, és egyetemre jár, francia szakos tanár lesz. Az autóbaleset után Mil­ton Smith abbahagyta a sza­bóságot, lelassult az életme­nete is. Botjára támaszkod­va sántikált, könyvtárakat, barátokat látogatott, a Cent­ral Parkban sétált vagy a parki pádon ülve álmodo­zott. Százakkal levelezett. És már eljött a halálra készü­lődés ideje is. Az évtizedek alatt összeszedett könyveit elajándékozgatta. A New York-i és a clevelandi könyv­táraknak, és jutott belőlük Magyarországra is. A Petőfi —Emlch-szerződéssel kap­csolatban azon gondolkodott, meghagyja-e, hogy szemfe­dőnek az arcára terítsék. Ügy egy hónappal halála előtt egy barátja a Petőfi­­okmányra terelte a beszélge­tést, Szelíd szavakkal kérte, ne temesse el, hanem küldje el Pestre a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, mert odavaló, odatartozik a többi Petőfi­­emlék közé. Nem volt nehéz rábeszélni a derék öreg ame­rikás magyart, hogy változ­tassa meg elhatározását. Hiszen tudta és a szive mé­lyén azt is akarta, hogy a Petőfi-okmány Pestre kerül­jön. „Igazad van. öcsém”, mondta és közölte Mrs. Brown-nal végső határoza­tét, legyen a Petőfi szép be­tűivel írt értékes okmánv Magyarországé, helyeztessék el Budapesten a Petőfi Iro­dalmi Múzeumban. Bán Oszkár Cleveland A Petőfi-okmány átadási ünnepsége a Magyarok Világszövetségében. Kárpáti József főtitkár méltatja, Irodalomtörténészek, kutatók és vendégek előtt, az adakozó nemes tettét, a becses okmány Jelentőségét. Képünkön középen Kárpáti József, mellette dr. Vezér Erzsébet, a Petőfi Irodalmi Múzeum osztályvezetője (Novotta Ferenc felvétele) gyelországba kerül, ahol is­kolaigazgató lesz, újra meg­nősül, s a cseh testvér egy­háza, amely a száműzetésben újjáéledve szervezkedik, családnév, a szegekben, vagy­is csoportokban lakó határ­védő székely magyarok vi­selték leginkább. Ilyen ma­gyar családként telepedett le A magyar delegáció elhelyezi koszorúját Comenius tiaardenl sírján püspökévé választja meg. A lengyel Lesznoban írja első s gyorsan világhírűvé váló oktatást könyveit. Ezeknek hatására hívják Angliába, Franciaországba, Svédország­ba, majd áttelepedik Magyar­­országra, ahová I. Rákóczi György fejedelem özvegye, Lórántffy Zsuzsanna és Zsig­­mond nevű fia hívta ugyan­csak iskolát javítani, Sárospa­takra. Négy évet töltött Come­nius Sárospatakon — 1650-től 1654-ig — s életrajzírói sze­rint ez volt egész nevelési munkásságának legfontosabb szakasza, itt írta híres köny­vét, az Orbis pictust (A lát­ható világ), s számos más művét, amelyben a magya­rokkal való barátságéról, sőt meghitt rokonságáról beszél. Ilyen nevezetes műve A nem­zet boldogsága című kötete, amelyben a magyar nemzet életét bírálja s okos taná­csokat ad, mint válhatna a magyarság szerencsés és bol­dog nemzetté hazájában. Sá­rospatakról vissza kellett térnie Lesznoba, ahonnan a háború elől menekülve, fel­gyújtott és kirabolt otthoná­ban hagyva minden kézira­tát és könyvtárát, előbb Né­metországba ment, s ott elfo­gadta a holland gyáros csa­lád meghívását s áttelepedett Amszterdamba. Comenius sokoldalú író és tudós volt, aki százféléhez értett. Könyvei is annyifé­lék. A világ már életében elsősorban pedagógiai mun­kásságát becsülte, de a cseh irodalomban klasszikusnak számít egy szatirikus regé­nyével és zsoltárfordításai­val, no meg prófétikus Vég­rendeletével. Ma úgy látjuk, hogy a francia felvilágosodás egyik közép-európai előfutá­ra volt egységes és teljes műveltséget követelő rend­szerével és emberies gon­dolkodásával, amely egész nevelési felfogását jellemzi. Kitűnő nyelvtanokat írt, szemléletessé tette a tanítást, mély erkölcsi és vallásos ne­velést kívánt. Hitt abban, hogy a társadalmat nevelés­sel is lehet alakítani és előre­vinni. A háború és erőszak láttán vált a béke apostolá­vá és a nemzetek közötti megértés hirdetőjévé. Háromszázadik évforduló­jának ünnepségeit szeptem­berben Prágában kezdték meg a Károly egyetem taná­rai nemzetközi delegátusok meghívásával. Folytatódott Comenius idézése Hollandiá­ban, november közepén. Amszterdamban a Holland Királyi Akadémia díszter­mében a Holland Comenius Bizottság nemzetközi érte­kezletet tartott, amelyen ma­gyar küldöttség is részt vett. Ennek nevében előadást tar­tottam Comenius immár nem vitás magyar származásáról és fontos szerepéről a ma­gyar nevelésben és szellemi életünkben. Sárospataki mű­veinek magyar vonatkozású gondolatait hangsúlyoztam, mindazt, amit a magyar nyelv fontosságáról, irodal­mi hajlékonyságáról, s finn­ugor rokonságáról írt. Meg­említettem művelnek elter­jedtségét a régi Magyaror­szágon. Igazoltam a norvég Blekasted asszonyt, aki meg­találta Comenius elveszett­nek hitt Naplóját s abban a nagy jelentőségű feljegyzést, hogy őt tulajdonképpen Sze­ges Jánosnak hívják. A Sze­ges név ritka és régi magyar a határközeiben az a Szeges Márton, akinek fia lett a nagy cseh író és pedagógus, aki latin és cseh formában használt nevét egy Komna nevű morva faluból vette, amelyben kora ifjúságát töl­tötte. Ez ma már vitathatat­lan, cseh tudósok is igazol­ták a norvég kutató felfede­zését. De nem lehet elvitatni azt sem, hogy Comenius cseh író volt. Megmarad: a ma­gyarok ajándékának a cse­hek számára s a világ szá­mára. Előadásom utáni másnap Naardenben, a városházán lezajlott ünnepség után meg­koszorúztuk Comenius sírját. Hollandok, csehek és magya­rok helyeztek el koszorút a nevezetes mauzóleumban. A koszorút Naardenben ren­deltük meg, látva, hogy a másik két delegáció is koszo­rúzni fog. De nem volt ma­gyar nemzeti színű szala­gunk. Zavarunkat látva, mo­solyogva lépett hozzánk egy holland virágkereskedő: „Uraim, mondta, én magyar­barát vagyok s véletlenül van magyar szalagom”. Budapesten és Sárospata­kon november végén rendez­ték meg a magyar Come­­nius-ünnepségeket. Budapes­ten, a Magyar Tudományos Akadémia előadótermében, zsúfolásig megtelt széksorok előtt zajlott le a tudomá­nyos konferencia, amelyen Maller Sándor, a Magyar UNESCO Bizottság titkára elnökölt. Ennek a konferen­ciának az volt a nevezetes­sége, hogy a prágai profesz­­szor, Josef Poliáensky, az is­mert cseh történetíró és Co­­menius-kutató, angol nyelvű előadásban kijelentette, hogy Comenius apja szerint Sze­ges volt és valóban magyar származású. A nagyszámú külföldi vendégsereg másnap Sárospatakra utazott, ahol részt vett a városi tanács ülésén, Pátzay Pál Come­­nius-szobrának leleplezésén, irodalmi és zenei műsort né­zett végig, s meghallgatta a Zibolen Endre elnöklésével lezajló tudományos előadás­­sorozatot Comenius magyar­­országi működéséről. Sáros­patakon, akárcsak Budapes­ten, kilenc előadás hangzott el. Ezeket az előadásokat a Magyar Comenius Bizottság angol nyelven, kötetben fog­ja megjelentetni. Sárospata­kon Comenius-kiállítás is volt, Magyarországon és Csehszlovákiában megjelent Comenius-műveket állítottak ki. A vendégek megtekint­hették a híres sárospataki kollégiumi Nagykönyvtárat, amelynek kötetei között töl­tötte nem egy napját, há­romszáz évvel ezelőtt, maga Comenius is. Könyvkiadá­sunk erre az alkalomra, gon­dos és szép kivitelben, meg­jelentette hasonmás kiadás­ban Comenius Orbis pictu­­sának, a Sárospatakon írt műnek, 1075-ben Brassóban latinul és magyar nyelven kiadott kötetét, az elsőt Ma­gyarországon, melyet aztán háromszáz év alatt megany­­nyi Comenius-kiadás köve­tett. Az egész magyar sajtó, a magyar rádió és televízió is kivette részét Comenius megünnepléséből. Nem kétséges, hogy ilyen rendezések a békét és a nem­zetek együttműködését szol­gálják az irodalmi és tudo­mányos igazság fényében. Szalatnai Rezső A

Next

/
Thumbnails
Contents