Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-12-25 / 26. szám
QaL&qJk, £(Lg,cui SZLOVÁKIA ÉS ERDÉLY MAQYAR REPREZENTÁNSA Közel ötven éve járt-kelt a csehszlovákiai magyar fiatalok közt egy lángoló, küzdő, szabadlelkű diák, aki a kisebbségi élet nagy megtorpanásában bűvös Ady-igékkel egy új, szocialista népi magyarság felé irányí-Balogh Edgár tóttá az új nemzedéket. „Ha élet zengi be az iskolát, Az élet is derűs iskola lesz” — írja Ady, s ez a nagy diák ilyen iskolává varázsolta évekre egész Szlovákiát. Balogh Edgárnak hívták. A harmincas évek közepén átment Erdélybe, s ott folytatta a nemzetbe bevonuló nép iskoláját. Ma is ezt teszi, hatvanöt éves korában Kolozsvárt. Bárhol élt, hitelesítette a szocializmus erkölcsi erejét. Soha nem szűnt meg hinni felismeréseiben, amelyekre diákfővel tett szert. Ma is bízó és hivő lélek. Balogh Edgár Temesvárott született — 1906. szeptember 7-én — apja nagyszebeni, szász származású katonatiszt volt, anyja pozsonyi magyar lány, tanárnő, 1910- ben a szülőket áthelyezték Pozsonyba. Balogh Edgár ott serdült fel a régi koronázó városban, amelynek társadalma megoszlott, a zárt főúri és a lazább kisúri-polgári rétegre, s az iparosodással egyre növő parasztmunkás osztályra. Ilyen társadalmi háttérrel nőtt fel elemistának, majd gimnazistának a Duna utcai házban, a csendes, nyugodt, könyveket bújó, mélyen érző, s eltűnődő diák. A Hét próba című önéletírásában elmondja, hogy amikor 1918 decemberének utolsó napján Pozsony csehszlovák várossá vált, a család állampolgárság nélkül maradt. Az ezredes apából zálogházi tisztviselő lett, a vergődő gimnazista-diákot egy közösség fogadta be, ahol szárnyalni kezdett: a Kis-Kárpátok cserkészcsapat. A. cserkészek nemcsak hegyeket jártak, nemcsak a Csallóközbe rándultak ki, faluvilágot, vagyis népet láttak, s ez érlelte meg Balogh Edgárban azt a gondolatot, hogyan lehetne az angol mintájú és célú cserkészetből a magyar népet megközelítő, és érte munkát és életet vállaló mozgalmat varázsolni. Az érettségi után Balogh Edgár Prágába került, a német egyetemre, mert csehül nem tudott, de németül igen. Bár nagy fegyelmezéssel vállalta a történelmi szakot, igazában a cserkészet reformja foglalkoztatta. Az ő kezdeményezésére született Prágában a magyar egyetemi hallgatók Szent György Köre, amely az albertovi Diákházban kapott helyiséget, s a prágai várban, körülállva a Kolozsvári-testvérek Szent Györgyszobrát, fogadták meg kézrázással, hogy igaz katonái lesznek a lovas szentnek, s „tüzet visznek a magyar éjszakába”. Hasonlóan alakult meg ez a kör a két másik egyetemi városban, Brnóban és Pozsonyban. 1926-ban Balogh Edgár a liptószentiváni csapatközi cserkésztáborban csúcsára emelte a Szent György Kört: falujáró, regölő, népért élő-haló, s Ady, Móricz Zsigmond és Szabó Dezső, majd Bartók és Kodály hatása alatt, romantikus küldetést érző nemzedéket állított csatasorba. Falun döbbent rá, hogy nem regölni kell a magyar falvakban, hanem felszabadítani a népet. Saját döbbenetét át tudta vinni társaira ez a nagyhatású, lankadatlanul érvelő, szervező-szónok. Így született 1928-ban a gömöri Gombaszögön a Sarló-mozgalom, amely kikötött a szocializmusnál. Ami szervezési ötlet és siker volt, ami fáradhatatlan munka és utánjárás volt, ami szociográfia volt és publicisztika, és győzelmes közelharc a Sarlóért, azt Balogh Edgár történelmi lapjára írhatjuk. A Sarlóért, s a kisebbségi magyarságért vívott szócsatákban, vitákban és újságharcokban edződött saját erejű, győzhetetlen dialektikájú publicistává. Verhetetlen volt, lankadatlan volt. Kezében tartotta egy országos mozgalom gyeplőit, amely mozgalomban nem véletlenül Szlovákia legtehetségesebb s legbátrabb magyar fiataljai találkoztak, hevesen és féltékenyen. Mindnyájan elfogadtuk vezetőnek, s <5 tudott feladatokkal ellátni, s irányítani mindenkit. Gyorsan és készségesen válaszolt mindenre. Írásait tízszer is újrakezdte, míg engedelmeskedett a szó gondolatainak és érzéseinek. Küzdött a stilisztikai kifejezés teljességéért, sőt szép magyarságáért, s realizmusáért. Arra törekedett, hogy közérthető legyen. A Sarló történetét kellene megírni, s a szlovákiai magyarság krónikáját a két világháború között kellene öszszerakni, hogy kiderüljön Balogh Edgár úttörő munkássága Csehszlovákiában, tételesen és évszámok szerint. Teljesebben és szocialista jövőt tervezőbben senki nem élte át a kisebbségi életet és lehetőségeit, mint Balogh Edgár. Országot oktató diák lett, bárhol fordult meg; Budapesten, hol Ady nevében egyesítette a haladó diákságot, a csehek közt, akiket okos magyar—cseh együttmunkálkodásra hívott, szlovák szocialista értelmiségiek közt, akiket puritán példájával és igaz érveivel kapcsolt szövetségeseivé. 1935-ben, nem lévén csehszlovák állampolgársága, szülőhelye alapján román állampolgárrá tették a hatóságok, s a pozsonyi román konzulátuson besorozták a román király hadseregébe. Amikor leszerelt, a kelet-európai népek testvériesülését kezdte hirdetni, az erdélyi magyarság demokratikus jellemformálását vállalta társaival együtt, s megismételte Balcescut, vagyis a magyar és román nép kibékitését. Harmincöt évet töltött Erdélyben. Micsoda korszak volt ez, belerázkódott a magyarság s a románság is. Senki nem érezte át mélyebben ezt a sorsrázást és senki sem fejezte ki nagyobb erővel, mint Balogh Edgár. Ki ne emlékezne arra, amit a Brassói Lapokba írt, vagy a második világháború idején a budapesti Magyar Nemzetbe, s katonakorában, 1938-ig, a csehszlovákiai népfront-lapba, a Magyar Napba. Ezek az önéletrajzi mozzanatokkal átszőtt lírai írások előre sejtették a közeledő sorsot, s előre tervezték a szocializmus jegyében megvalósítható népi barátságot. Senki nem fizetett nagyobb árat meggyőződéséért, s becsületes magatartásáért, mint Balogh Edgár (kétszer sínylődött éveken át, nehéz börtönben), de soha nem tört meg, s nem vesztette el hitét, hogy jó útra tért, s jó irányt mutat. Egyik brassói cikkében írta, hogy suttogjanak az emberek bármit, ő a harmadosztályú kocsik és várótermek seregében, vagyis a romániai népi tömegekben még nem csalódott. S nyilván nem is fog. Okosan hirdette, s világos szóval, hogy csalódnunk egymásban nem szabad. Ami jót tudott tenni Balogh Edgár Erdély magyarságáért, s a békéért: megtette. Írásművei könyvekként sorakoznak ma előttünk, viadaléveinek tanúságtételei, a kelet-európaiak legszebb olvasókönyvei, s a legreálisabb magyar tanulságok gyűjteményei. 1945 óta volt ő napilap főszerkesztője Kolozsvárott, a Korunk című folyóirat szerkesztője ugyanott, egyetemi előadó, a magyar publicisztika és irodalom oktatója és művelője, Erdély szószóló magyarja, parlamenti képviselő, s a román—magyar béke hathatós képviselője. Senki nem vádolhatja hamissággal, mindig tiszta és kitárulkozó, „égnek lendülten, s százszor megbotoltan”, ahogy Ady írja, „vénen is diák.” Szalatnai Rezső Régi, díszes kiállítású kötet Személyes emléket csak egyet őriz, négyéves korából valót: — A Népszínház utcai lakásban esténként felkúsztam a nagyapa ágyára, csókot adtam és kaptam. 1921. december 31-én meghalt. A Bajza és a Kmetty utca sarki Petőfi házból kihozták az első szabad sajtó nyomdagépét, az volt a ravatal, arra helyezték a koporsót. — A temetésre nem vittek el, egy Rákóczi úti lakásból néztem végig a menetet. Szervezési, rendezési bonyadalom is kerekedett, a Kerepesi helyett sokan Rákosra men-Karlovszky Bertalan (ára festett olajfestménye Kiss Józsefről (Lévai András felvételei) Az unoka Mezőcsát díszpolgári oklevele a költő 70. születésnapjára („Kiss József koszorús költőnek, a magyar irodalom büszkeségének, Mezőcsát nagyközség díszpolgárának, Mezőcsát nagyközség közönsége”) tek búcsúztatni, oda küldték a koszorúk egy részét is... * Az ötven esztendővel ezelőtt elhunyt Kiss Józsefnek, a XIX. század nagy magyar lírikusának három unokája él. Noémi Pécelen, Éva Caracasban, Sári, a legfiatalabb unoka Budapesten, a Szondy utca 94-ben. Sári, özvegy Halmágyi Zoltánná volt az utolsó hangjegymetsző a zenemű-nyomdában, de amióta modem technikával állítják elő a partitúrákat, a Magyar Rádió kézi kottamásolója. És fest. Xantus Gyula festőművész tanítványa. Az amatőr képzőművészek kiállításán mindig ott függ egyikét képe. Egyedül él a Szondy utcai lakásban, édesanyja (Kiss József Erzsi lánya) és férje a háborúban elpusztult. A lakás dísze a hatalmas tölgyfa iratszekrény, a magyar irodalmi élet egy érdekes korszakának emlékeit őrzi; és most, egy kicsit, csak amennyire az unoka ideje engedi, kicsit fel is tárja. A költő 218 kéziratos verse és prózája van itt a többi között, nyolc kéziratos könyve, több mint hétszáz Kiss Józsefhez címzett levél, ismerős és ismeretlen feladókkal. Minthogy Kiss József A Hét című irodalmi folyóirat alapítója és főszerkesztője is volt a múlt század utolsó évtizedétől, ennek megfelelően kezdték a levélírók a hozzá intézett sorokat... ’’Kérlek, légy kegyes a múlt heti kéziratomat...”, „Mi történt az én szegény versemmel? ...”, „Mellékelek három innen-onnant”... Molnár Ferenotől így kezdődül egy levél: „Itt küldöm a novellát...”. Ambrus Zoltán pedig mindjárt a lényegre tér: „... Elseje már elvitte minden vagyonomat ...” S őriz a hatalmas szekrény több mint kétszáz, Kiss József keze írásával írt levelet, versfordításokat, újságkivágásokat, könyvkiadásra és A Hétre vonatkozó iratokat, családi leveleket, 115 fényképet, film- és diafelvételeket... És képzőművészeti alkotások: festmények, rajzok, szobrok a költőről és családtagjairól, bútorok, dísztárgyak emlékeztetnek nagyapára. Nézegetem, lapozgatom a féltve előhúzott ereklyéket, és zsong bennem néhány verssor: Ö, mért oly későn, levelek hullása, / Daru távozása idején / Mért nem találkoztam rózsanyíláskor, / Hajnalhasadáskor veled én? ... Melyik volt nagyapa legkedvesebb verse? — kérdezem. — Erre ő maga adta meg a választ. Biztosan benne lesz a Szépirodalmi Kiadó gyűjteményes kötetében, amit az évforduló tiszteletére most kiadnak. Egy kis verses noteszt tesz elém Sári. Benne a költő édesanyja emlékére írt verse: ... „Valahol messze, / Valaha régen, / Megástak egy sírt / Temető szélén. / Fája elsüppedt, / Hantja behorpadt, / Ki nyugszik ottan, / Az én tudom csak — / Én tudom csak...” S a vers mellett a költő gyöngybetűivel: „Legszebb költeményem!” Hernádi Magda Verskéziratok (feleségéhez, gróf Károlyi Mihályhoz, Diener Dénes Józsefhez). Lent: Rézveretes tölgyfa Iratszekrény, Horti Pál iparművész alkotása Falrészlet, középen fent Ismeretlen párizsi festő képe Kiss Józsefről '*7
