Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-06 / 3. szám
r()app Jlajast „Hátamon hordom az igazságot és mindig énekelek .. Papp Lajos ma 34 esztendős. Hódmezővásárhelyen született, jelenleg Szegeden él, az ottani felsőoktatási intézmények hetilapját szerkeszti. Költészetét az igazságra és a teljességre törekvés jellemzi. Formailag főleg a magyar líra hagyományait követi, verseinek tartalma azonban az életnek szinte minden jelenségével foglalkozik. Témái között megjelenik Szabó Aranka, a kislány, aki lúgkövet ivott, a plakátragasztó, a fölkelés kora reggeli nehéz hangulata, a gyár, az ebédszünet, az iskola. A mindennapok apróbb-nagyobb, de az embernek jelentős mozzanatai mellett korunk nagy kérdéseit is felveti, és számot ad személyes életéről is. „Tutajok” című apró ciklusában a népdalok könnyed egyszerűségével, tiszta eszményeiről vall: Mézes csupor a tisztaság A régi szekrény tetején. A tisztaság levendula, Egy ezüst szál anyám fején Piros alma a tisztaság melyet nem bántott gomba, fény Mint régi zsoltár, egyszerű Es hegyi tó, mély, mint a lélek. A sorozat VII. verse boldog és szemérmes szerelmét visszhangozza: Nem néked írok verset én, Hisz akkor el sem küldeném. Hisz akkor mélykék esteken Együtt olvasnád el velem. S száz ölelés, sok pici csók adná az interpunkclót. Ugyancsak népi ihletésű, csaknem a gyermekdalok könnyedségére emlékeztet egy másik szerelmes verse: QYÖNQYSOR Hajlongó rózsa, rózsa vagy, Kedves, maradj hát, megmaradj. Maradj mellettem, úgy a jó. Két kezed két fehér hajó. Kötnél ki hosszú karjaim messzire nyúló partjain. „Még egyszer” című kis versfüzére azonban arról árulkodik, hogy ez az idilli szép szerelem elveszett. Bánata először a panasz hangján szól: ... Fölmelegedni tartottad Hideg ujjaid tenyeremben, Merthogy jégcsapból alkottak, S langyos vízzé olvadtál bennem. A panasz utóbb indulatosságba vált: . . . Atkozlak téged feketébb szavakkal, mint az éjfél, szakadjon rád a messzeség, Mellettem úgyis féltél. S a befejező versben félénk vallomás hangzik: ... Es nem tudom, és nem tudom: Ha elém kerülsz hirtelen, Vándorként, elhagyott úton, Azt mondom újra: Tarts velem! A bánatban, a csalódásban is szelíd hangú költészetet kemény felkiáltójelként szakítják meg azok a versei, amelyekben „A horogkereszt anatómiájá”-ról, a fasizmus rémtetteiről, az áldozatokról ír. „A feltámadáskor” című versében a haláltáborokban elgázosított ártatlanokat idézi meg, s itt a többnyire könynyed. szabályos költészet formája is szinte megkeményedik, rendhagyóvá válik: ... De a tömegsírokkal mi lesz? Azokat ki tartja számon? Ki tudja, hol vannak pontosan / s vannak-e egyáltalán? Ha igen kik vannak eltemetve bennük és hányán? Férfiak nők-e vagy gyermekek? Milyen vallásúak és nemzetiségűek? A megrázó erejű vers végén keserű gúny szólal meg: A kirendelt négy lovasok Különben telve tisztességes ambíciókkal és becsületes igyekezettel de az anarchiát elkerülendő bizony lehetséges i hogy a tömegsírokat nem veszik tudomásul A tömegsírok fölött különben sem áll ott ez a mondat egyszerűen és magabiztosan: Feltámadunk! Az 1968-ban megjelent. Sugár út 55. című kötete elárulja, hogy személyes élete révbe ért, boldog házasságban él, és a családi boldogság betetőzéseként aranyos kislányuk is van. Modern lakótelepen laknak, amiben ugyancsak örömét leli. Szerelmes versei — most már a feleséghez — a korábbiaknál modernebb hangűtésűek: .. . Aludj hisz néked adtam valahány fecskevillanású zizzenő álmomat. Találkoztunk. Életének igazi csodája kislányuk, Veronika. A róla vagy hozzá szóló sorok egyszerű közvetlenségükkel ismét a gyermekversek hangulatát idézik: A virág, mely fölém hajol, néha szelídebben dalol, s beborítnak levelei, párom megadó szemei. Kinyílott kelyhe ránk borul. Ö ez a csönd! És fenn kigyúl teljesedésünk. Csillag az: kislányom ím, hozzám szalad. . . . S tiszta forrásfény szemében. Bízik bennem. Hogy megvédem. „Ronika hároméves lesz” című versében „Virágaimból való lett virág”-nak nevezi a kislányt, és a továbbiakban a gyermekélet apró képei is megjelennek: Szememre hullott kis élet-pehely te decemberi hóvirág-kehely döcögő mackóm! kis emberfalat Már nyíló hit és pontos akarat A továbbiakban a kisgyermek nyiladozó értelmét csodálja: Már kérdezgetsz a mindent-kérdező ámulatával Miként érkező vendég kérdez ha óceánt szel ál s idegen a szó Más a föld a fák Lassan értelmet nyernek a falak Nevet kap minden tárgy és pillanat Elkülönül a múlt és a jelen az élőtől Is az élettelen S tudod már: ami repül az madár Egi-pipl a repülő ha száll Tudod hogy ami kutya az ugat Es számontartod a kocsit lovat A vers befejező strófájában az apai örömöt a múlandóság rezignációja kíséri: Kislányom! Tovább élő életem barka-virágú ünnep vagy nekem Fehér kenyerem s bíborló borom S majd a törvény hogy elhagysz egykoron Papp Lajos eddigi költészete valóban arra a költőre vall, aki „hátán hordja az igazságot”. Mindig az igazat, a valóságot énekli meg. Változatos hangú és témájú kötetei ezért színesek, érdekesek. Valóban „mindig énekel” — szeret élni és énekelni. M. Kállai Magda Papp Lajos kötetei: Kikiáltó (1960), Áramlások (1964), Sugár út 55. (1968) /I i/l/V E földrészen nem él annyi magyar, mint az Egyesült Államokban, Latin-Amerikában vagy Nyugat-Európában, de ahol sikerült megvetni a lábunkat, ott eredményesen dolgozunk. Akadnak olyan területek is, amelyeket időközben „elmagyarosítottunk”. És sokan vannak olyan afrikaiak, akik második nemzetiségként legszívesebben magyarnak vallanák magukat. Hogy kerültünk egyáltalán ide? Különféle kategóriákban. Az elődök nyilván az ősi foglalkozás művelői, a vadászok voltak. őket a vállalkozók követhették, majd sokan szerződéssel szegődtek ide, de sorsukba beleszólt a háború, a házasság vagy a boldogulás lehetősége, letelepedtek, hogy Afrikában maradjanak meg magyarnak. A fővárosokban megtalálhatók természetesen külképviseleteink és kereskedelmi kirendeltségeink tagjai, ők a hivatalos Magyarország. Feladatuknak tekintik, többek között, hogy törődjenek azokkal, akik nem hivatalosan képviselik Magyarországot az afrikai országokban. Ezek a szakemberek, orvosok, geológusok, kutatók, tudósok és tanácsadók egyre népesebb tábora. Valamennyi réteggel találkoztam több hetes afrikai utazásom alkalmával, részben kerestem őket, részben véletlenül sodródtak utamba. Nem mindennapi találkozásaimat különösen őrzöm emlékeimben. Az első magyar szó Kenya fővárosában, Nairobiban ütötte meg a fülemet, a repülőtéren: — Mégiscsak át kellene mennünk Arushába Nagy Endréhez. Megbeszélhetnénk a vadászati világkiállítást... Indult a gépem, nem kapaszkodhattam mondataikba. Tanzániában hallottam azután, hogy az egyik legnagyobb rezervátumnak magyar a gondozója, dr. Nagy Endre. Nem tudom, kenyai magyar szomszédai meglátogatták-e időközben, de lehetséges, hogy nem Arushában, hanem Budapesten találkoznak. A vadászati világkiállításon. Az sem mindennap történik meg, hogy valóságos szomszédjával Tanzánia fővárosában, Dar es Salaamban találkozzék az ember. R. László geológus valóságos szomszédom, itt lakik Pesten, ugyanebben a házban, ugyanezen az emeleten, nap mint nap látjuk egymást. Pontosabban láttuk, mert most Dar es Salaamban láttam viszont, családjával együtt. Két évre odaszerződött, hogy az ország ásványi kincseinek feltárásán munkálkodjék. Otthonossá varázsolták ott töltött napjaimat, olyannyira, hogy visszatérve — a nagy távolság ellenére is — jó szomszédságban érezzük egymást. Mi mindent tanultak meg rövid idő alatt Afrikában? Ezt itthon kellett elmesélnem. Kisfiúk, Zsolti, már kitűnően beszél angolul. Ili pedig, Laci felesége, néhány hét alatt letette a gépkocsivezetői vizsgát, de amire ennél is büszkébb: megtanult csirkepaprikást főzni. Kis népes csoport az Indiai-óceán partján. Magyarok. Ki hosszabb, ki rövidebb ideje él itt. Árnyékban is tűz a nap, felmelegszik a sör az asztalon, az óceán hulláma sem hűsít, mert meleg, mint a Balaton a legmelegebb nyáron. Valóban ilyen a Balaton nyáron, erről folyik a beszéd, csak annak simogatóbb és selymesebb a vize. És nem ilyen sós, hogy állandóan köpni kell utána. ' •• Milyen nap is van ma? Ezt itt néha találgatni kell. Valaki odaveti: — December 6. December 6-ika? De hiszen ez Mikulás napja! És az egész csoport a vízbe gázol, majd megírják egy képeslapon haza, hogy Mikulás napján megfürödtek az Indiaióceánban, amely most olyan meleg, mint a Balaton nyáron. Pesten nincs majom, Khartúmban nincs laboratórium, ezért vagyunk itt — ezt M. Kálmán orvosprofesszor mondja kérdésemre, mert érdekelt, hogy miért tölti immár ötödik évét feleségével és két kislányával együtt Szudán fővárosában. Az orvosházaspár anatómiát tanít a khartúmi egyetemen, azonkívül idegkutatásokat folytat, preparátumait gondosan és szakszerűen csomagolva Budapestre küldi. Tőlük tudom az afrikai élet titkát. Ez a hivatástudat. Szenvedélyesen és elszántan foglalkozni kell valamivel. Khartúmban nincs színház, nincs hangverseny. A tévé és rádió csak arabul beszél. Khartúmban nem lehet szórakozni. Időnként élni is nehezen. Mégis ott élnek öt éve. Megszállottjai hivatásuknak? Részben igen. De még valami itt tartja őket. Ha eltávoznának, megszűnne az anatómiai tanszék az egyetemen. Amelynek, most 250 hallgatója van. Maradnak tehát, mert egyelőre nem tudják őket pótolni. Az ő példájuk hatott rám legjobban Afrikában. A szudáni orvos a fejemet vizsgálja egy kisebb gépkocsibaleset után. Egy szabálytalanul keresztező autóba rohantunk bele. Agyrázkódás, zúzódás, néhány centis seb, nem szorulok kórházi ápolásra. Dr. Abdullah magyarul beszél. Először káprázatnak tűnik, mintha a távolból hallanám. Mégiscsak komolyabb lehetett az ütődés a fejemen? Nem hallucinálok, dr. Abdullah valóban magyarul beszél. Szakszerűen, szabatosan, még csak nem is énekelve, mint a külföldiek vagy rádióriporterek, a hangsúly az első szótagon. Dr. Abdullah magyar? Hét évig élt Magyarországon, a budapesti egyetemen kapott diplomát. Azóta félig-meddig magyarnak tekinti magát. Ugandái diákok a statisztikai intézet udvarán Kampalában. Megszervezésében magyar professzor, dr. Párniczky Gábor, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára vett részt Az entebbei víruskutató intézet központi laboratóriuma, amelynek szervezését és berendezését magyar tudományos munkatárs, dr. Dömök professzor irányította Dr. Csapó László, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója a kampalal Makerere Egyetem közgazdasági tanszékén ad elő, mint meghívott tanár Magyarnak tekinti magát Beshir Elshiekh és Yousif Mohamed is, akik ugyancsak Budapesten végeztek, a közgazdasági, illetve építészmérnöki szakon, ők egy délután kerestek fel szállodámban, miután Abdullah doktortól hallották, hogy magyar érkezett Szudánba. Semmi egyebet nem akartak, mint magyarul társalogni. Félnek, hogy elfelejtik a nyelvet, amely második anyanyelvűk és amely a szaktudást, a műveltséget közvetítette nekik. Szeretnének egy magyar klubot alapítani Khartúmban, vagy talán Omdurmanban. Ez a fővároshoz tartozik, a Kék- és a Fehér-Nílus összefolyásánál, ők e városrészbe valók. A legtöbb szudáni magyar innen kerül ki. Velük kell mennem, mert nem Khartúm, hanem Omdurman az igazi Szudán, mondják. Az első ház, ahová belépünk, egy ezüstműves műhely. Vendégszerető gazda fogad, tisztelet övezi. Nézem a munkákat, a kéz ügyességével és a képzelet társulásával kalapált remekműveket. és hálás vagyok, hogy becsben tartja a látogatásomat. Megajándékoz, s mielőtt tiltakoznék, Beshir magyarul figyelmeztet, hogy ne tegyem, mert az ilyesmi itt a legnagyobb sértés. Még arra se gondoljak, hogy viszonozzam a kedvességét. Legfeljebb egyet tehetek: keressem fel a fiát Budapesten, Abdel Halim a neve és Zuglóban lakik, a Lőcsei utcában. A gyerek nem ír már hónapok óta az apjának meg az anyjának. Főként az anyja aggódik. Hát mi van vele? ígéretemhez híven megkerestem Halimot és addig nem mozdultam mellőle, amíg a levelet meg nem írta. A biztonság kedvéért én is adtam postára. Nehogy feledékenység miatt törést szenvedjen a szudáni—magyar rokonság. Egyiptomban élnek a legtöbben és azt hiszem Líbiában a legkevesebben magyarok, mármint ama országok közül, ahol e néhány hét alatt megfordultam. De mindenütt ismernek minket. Ha másról nem, sportolóinkról. Sorolják a neveket. Előfordul, hogy egy-egy ismert politikust is ide számítanak, ezt éppen Tripoliban hallottam. Alapjában véve nem számít, mert ez ugyancsak' a népszerűség megnyilatkozása. Egyre megy, hogy a Kilimandzsáró tövében vadászunk, autóbuszokat adunk el Kairóban, magyaros vendéglőt rendezünk be — kettőt is — Khartúmban vagy „elmagyarosítjuk” a szudániakat, esetleg a bantu-négereket, a lényeg az, hogy népszerűek vagyunk, senki sem fél tőlünk, e tekintetben ez utam legnagyobb tanulsága. Vámos Imre Az entebbei hidrometeorológial állomás motorosa a Vlktória-tavon. A Meteorológiai Világszervezet (W. M. O.) égisze alatt levő intézményben magyar szakember, Mezősi Miklós Irányítja a technikai berendezések üzemelését (A felvételeket Fényes Tamás, az MTI fotóriportere készítette Uganda! rlportútján)
