Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-11-13 / 23. szám
EGY SVÁJCBAN ÉLT MAGYAR ORVOSRÓL KÍVOLTM (Ra$yuJ?a.ré Dr. Véghelyi Edétől, Dél-Amerikában élő honfitársunktól, nemrégen egy alapos és jó szívvel megírt emlékanyagot kaptunk dr. Ries Gyula Svájcban élt kiváló orvos és kutató emberi és tudományos értékeiről. Részlet dr. Véghelyi Ede leveléből: „Húsz évvel ezelőtt írtam egy cikket a Buenos Aires-i Freie Presse számára. Viszszaemlékeztem dr. Ries Gyula egy cikkére... Dr. Ries felelevenítette egy ifjúkori megfigyelését. Diákkorában vakációkat töltött a Krímben s ott feltűnt neki valami a mohamedán Korán-papok és Korán-iskolák viselkedésében. Fel-Dr. Ries Gyula twanni üdülőjében, vendégeivel, 1943-ban tűnőén kevesen viseltek szemüveget még a legöregebbek közt is. Viszont a Korán-olvasást törökösen ülve végezték és közben testük állandóan ritmikusan előre-hátra mozgott, azaz a szövegtől való távolságot folyton változtatták. 0 nem volt szemész és nem akart idegen munkakörökbe belekontárkodni. De viszont fel akarta hívni a szakemberek figyelmét erre a körülményre és megpendítette a gondolatot, hogy nem lehetne-e szem-gimnasztikával lényegesen csökkenteni a szemüveg-használatot. Akkori írásomra az adott ösztönzést, hogy itt, kis falunkban él egy házaspár. Férfi, asszony és leány mind igen tehetséges festőművész. És ez a család minden reggel rendszeresen végezte a szem-tornát... Cikkem kérdése az volt, hogy vajon nem lehetne-e minden iskolában napi ötperces szemtornát bevezetni. A cikk nem jelent meg. A Freie Presse-től udvarias választ kaptam, hogy a gondolatot a szaktekintélyek nem vélik sem indokoltnak, sem megvalósíthatónak. S mindezek ellenére most ugyanannak a Freie Presse-nek április 11-i számában megjelent a cikk, amely a szem-gimnasztikát mint az orvostudomány legújabb, szenzációs és sokat ígérő jövendő célját ismerteti.” * Ki volt hát dr. Ries Gyula, akiről halála után huszonkét esztendővel dél-amerikai honfitársunk olyan szeretettel emlékezik meg? Amint dr. Véghelyi Ede feljegyzéseiből kiderül, dr. Ries apja Kossuth-tal együtt emigrált, de ellentétben az emigránsok túlnyomó többségével, Moszkvában telepedett le. Felesége erdélyi szász nő volt. Ries Gyula 1900-ban Svájcban, a berni egyetemen folytatta tanulmányait. Elsősorban fizikai témákkal foglalkozott. Így került összeköttetésbe és később közeli barátságba Einsteinnel, aki akkoriban a svájci szabadalmi hivatal tisztviselője volt. „Mutatta nekem az Einstein-féle ,Relativitaest-Theorie’ első kiadásának dedikált példányát és Einstein sorait, hogy a mű bevezetésében szereplő gondolatot — képzeljük, hogy a vonat áll és tulajdonképpen a telefonpóznák szaladnak... — a vele folytatott eszmecserékben tőle kapta" — írja dr. Véghelyi. Dr. Ries Gyula egy jónevű magánklinika röntgenológusa lett és a berni egyetem magántanára. A berni magánszanatórium, amelynek alapító tagja volt, ma is működik. Dr. Ries Gyula alapította meg ott annak idején az ápolónői kurzust is. ennek élete végéig igazgatója és vezető tanára volt. A hároméves tanfolyamot végzett növendékek diplomáját a szakkörök Svájcban nagyra becsülték. Tekintélyes magánkönyvtárral rendelkezett. Orvostudományi különlenyomatái többnyire a baseli szakfolyóiratokban jelentek meg. Dr. Véghelyi megemlíti, hogy amikor 1947-ben a Schweizerische—Ungarische Gesellschaft könyvtárának második katalógusát sajtó alá rendezte, a dr. Riestől kapott dedikált tudományos dolgozatait is a könyvtárnak ajándékozta. A könyvtár Bernben a Schweizerische Landesbibliothek épületében mint külön gyűjtemény szerepel. Dr. Ries Gyula nem beszélt magyarul, de magyarságára mindig büszke volt. Rajongott Kossuthért és eszméiért. Több Kossuth-korabeli emléket — köztük egy levelet Mészáros hadügyminisztertől — és más régi dokumentumokat őrzött, mindezeket a Magyar Népköztársaság első berni követségének adta át, ajándékképpen az Országos Levéltár számára. Dr. Ries Gyula magánéletéből is megtudtunk egyet-mást Véghelyi doktor, az egykori barát visszaemlékezései révén. A magyar orvos a hétvégeket a bieli tó partján, a Twann község határában levő nyaralójában töltötte el. Ilyenkor mindig felhúzta árbocára a magyar zászlót. A második világháború idején Svájcban — a semlegességi elv alapján — megtiltották külföldi zászlók használatát, ö azonban nem engedett. Mivel zászlója sem utcára, sem térre nem nézett, hanem kertje mélyén a tóról volt csak látható, nem tehettek ellene semmit, mert a zászló elszigetelt magánterületen volt — írja a többi közt dr. Véghelyi. Twanni pihenőjén festett és rajzolt is. Barátait mindenkor magyar népi motívumokkal díszített kerámia-korsókkal, vázákkal lepte meg, s ezekbe dedikáló feliratokat égetett. 1949. január 18-án hunyt el, 70 esztendős korában. Felesége már korábban meghalt, gyermeke nem volt. * Ezúton mondunk köszönetét dr. Véghelyi Edének a sok figyelemmel és szeretettel összeállított emlékanyagért. Noha abból csak kevés részlet felidézésére volt lehetőségünk, úgy véljük, e rövid összefoglalóval is kirajzolódott a kép, egy lelkében mindenképpen magyar orvos tiszteletre méltó portréja. Egyébként itt említjük meg, és bizonyára érdeklődéssel fogadja a hirt: a világ szemorvos-tudósai a jövő év tavaszán Budapesten rendezik tanácskozásaikat. Eddig több mint hatszázan jelentkeztek a különböző kontinensekről. H. M. Olvasóink írják KÉT AMERIKAI MAGYAR KÖLTŐ - LUGOSI BÉLA HÁZA- SOÓS JÓSKA LEVELE Legutóbb a mindig visszatérő és önmagában mindig újjászülető Olvasóink írják című rovatunk kapcsolatteremtő erejéről szóltunk. Most ismét egy új színfolttal gazdagodott rovatunk „egy amerikai asszony”, a Vilmingtonban élő özv. Gárdos Józsefné jóvoltából. Közlendője nemcsak a mi számunkra érdekes, hanem azok számára is, akik figyelemmel kísérték a közelmúltban Szántó Miklós Noteszlapok című cikksorozatát, amely az amerikai magyar költészet enyészettől megmentett verseiből is adott szemelvényeket, a Magyar Hírek hasábjain. Honfitársnőnk megírja, hogy nagy érdeklődéssel olvasta ezeket az írásokat.. . „Én már 1934 óta élek idekint, utóbbi időben Ohio államban, ahol mindig a Szabadságot olvastam. Félretettem a lapban megjelent cikkeket, verseket. Ügy hiszem, nem tudnak például két költőről. Az egyik Zsíros József, egyszerű munkásember volt, mellékelt verse 1953-ban jelent meg a St. Louis és Vidéke című hetilapban. Sziklay Andor körülbelül 1935-től írt verseket, cikkeket, de a háború óta nem olvastam tőle. ö a fiatalabb generáció tagja volt, csatolt versét valamikor 1936-ban vagy 1937-ben közölték a Szabadságban. Ügy emlékszem, hogy könyvei is megjelentek. ..” E két verssel is — köszönet érte! — bővülnek tehát a „noteszlapok,” és az amerikai magyar emigráció története két új névvel gyarapodott. Helyszűke miatt nincs módunk a két verset teljes terjedelmében közölni, egy-egy részletét mutatjuk be: (jgy, d&üfír Egy talpalatnyi boldogságdarab zöldhátú, szürkearcú névjegye fekszik előtted s kérdi, érted-e, miképp van, hogy előbb meg kell keresni s elveszteni csak azután lehet. Míg érte nyúlsz: olyan könnyű elesni, de ha elérted, mindent megvehet. Te visszakérded: minek létezik s ha már létezik: miért nincs <soha? Ki véle bír, attól nem kérdezik, hány oskolákat végzett és vajon mit hisz, mikor jött, honnan érkezik, gyalog, kocsin, tutajon, léghajón, vagy hogy miképp és mily módon szerezte a létezés e pompás jogcímét. Nem vizsgálják meg gazdája szívét, csak süvegelik reggel, délben, este, annyiszor, ahány ott lapul mögötte e silány jegy papírtestvériből. Sziklay Andor (1936) JilciQAJMf- miUtkÓJőJl 6wűRjíqz Kiomló könnyben szivárvánnyá lesz, Gyászos éjszakán hitet lángra gyújt, Messzi csillagról hívón Integet, Hogy hazafelé arra van az út. Kenyerünk a fény; sorsunk, Igazunk, Miénk, ha tépő kín Is jár vele; Jövendőnk felé kavarva kerget, Mint a Porszemet a Számum szele. Kohók falóra, tómák mélyébe Cgi kéz Irta rendeltetésünk: A fényt szolgálva: magyar virtussal Kigyúlt csillagként mi is elégünk. Zsíros József 1913 Székely Györgytől, Los Angelesből kaptunk egy kedves levelet. Benne a Los Angeles-i magyar életről tudósít minket, s büszkén írja: úgy érzik, felesége és ő jól kiveszik részüket belőle, támogatják a magyar nyelvű kultúrát. Mellékelten egy újságcikket küld, a Beverly Hills Citizen című lapból kivágva. Az írás címe: Lugosi házát lerombolják. A riporter ellátogatott a néhány éve elhunyt híres horror-filmszínész házába. A ház méltó környezete volt Lugosi Bélának; középkori hangulat, vasalt faajtók, hatalmas ágyak, titokzatos átjárók, egy koporsó, melyet Lugosi heverőnek használt, egy piaci bódé a nappali szobában. A ház mostani tulajdonosa, Frank Saletri megtartotta és ápolja az eredeti Lugosi-féle berendezést, ö panaszolta el az újságírónak is bánatát: a regényes házat le akarják rombolni. Tervbe vették, hogy utat építenek a helyére. Nem a mi válaszunk, az ottjárt riporter írta a cím fölé: It’s a bloody shame ! Ez szégyen ! # Soós Jóska, az ismert festő dicsérő levelet küldött nekünk. Különösen a „Magyar Hírek” kulturális és történelmi tárgyú cikkei nyerték el tetszését. Javaslatait, amelyeket küld, köszönjük, úgyszintén a levélhez mellékelt tusrajzot is, amelyet bemutatunk olvasóinknak. * A következő levelet Julius Rubenfield küldte Londonból. Ezt írja: „Az elmúlt nyáron kipróbáltam azt a nálunk is sokszor emlegetett „csodát”, amit Hévíz fürdője jelent. Bár régóta nem hiszek a csodákban, mégis valóságos csodát tapasztaltam: azok akik a gyógykezelésben részesítettek, dr. Balogh főorvos, dr. Toronyi Erzsébet orvosnő, a nővérek valamennyien, de elsősorban Mária 2■s 1a < 3■e* 2 3 «5 BQ főnővér olyan kedves, szeretetteljes módon foglalkoztak velünk, hogy ez az emberi jóság, igazi segíteni akarás mély hálával és szeretettel tölt el. Rájuk gondolva belső melegséget érzek itt a hűvös londoni őszben. Büszke vagyok, hogy az első naptól kezdve mindannyiuk „Gyula bácsija” voltam.” * Kissé megkésve jutott el hozzánk a hír, ezért csak most tudjuk közölni, hogy prof. Astrik L. Gabriel, az indianai Notre Dame egyetem Középkori Intézetének vezetője magas kitüntetésben részesült: megkapta az Olasz Köztársaság lovagi érdemrendjét. A professzor — a középkori neveléstörténet specialistája — 1948 óta az intézet élén van. Tevékenységéért már 1957-ben francia kormányki tüntetést kapott, 1962-ben pedig a francia akadémia levelező tagjává választotta. Szívből gratulálunk a magas kitüntetéshez, jó egészséget és további, eredményekben gazdag munkát kívánunk ! * Forrai Zoltán Hollandiából szomorú eseményről értesít: 84 esztendős korában elhunyt dr. Koos Géza, Hollandia egyik legnevesebb impresszáriója. Koos Géza a zenei életben nemzetközi hírnévnek örvendett. Az ő nevéhez fűződik többek között Yehudi Menuhin és Leonard Bernstein felfedezése. Emlékét a zenei élet sok kiválósága őrzi kegyelettel. * Ugyancsak Hollandiából kaptunk egy büszke levelet Sipos Gyuláné olvasónktól. Büszkeségének oka: 10 éves kislánya, Lilian első díjat nyert egy gyermekrajzversenyen. Mint írja, Lilian Hollandiában született, szorgalmasan tanul magyarul, kedvenc foglalkozása, hogy a magyar várak történetét olvassa és rajzol. Gratulálunk Lilian sikeréhez. KÉPES ÚJSÁG A magyar falu élete Cikkek felnőtteknek, riportokban, képekben. gyerekeknek. Humor, fejtörő, horgolási sarok. Képes és szöveges regények. OLVASSA ÖN IS! Évi előfizetési ára: $ 8,— Megrendelhető: KULTŰBA Budapest 62. P. O. B. 149. * Szt CL LZfrbfdt klFÍLSTik Kisfaludi Strobl Zsigmond világhírű szobrászművész alkotása: „Kisfiú arcmása." Lehet, hogy külföldre került Budapestről. Aki tud róla valamit, adjon értesítést a következő címre, Magyar Hírek szerkesztősége, Budapest, VI., Benczúr utca 15, első emelet, „Fehér márvány” jeligére. A megtaláló nagy jutalmat kap. * 11
