Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-06 / 3. szám
kjxfluüta%úf \z elegáns Donnert úr, elegáns lovaival Fényárban a Cirkusz, várja a közönséget. Jobbra: Szaltó —a Váradi-csoport egyik remek mutatványa (Komlós felv.) A Városliget sarkában több mint száz éve működtek mutatványosok. Egy olasz bohóccsalád — Barokaldiék — építette az első állandó cirkuszépületet ezen a környéken 1876-ban, nem sátrat, hanem kerek faépületet. Ablakain akár be is bámészkodhatott, akinek nem tellett belépődíjra. Néparénának hívták. Olyan sikere volt, hogy megérett a helyzet egy nagyobb szabású vállalkozás számára. Az orosz származású Beketow Mátyás műlovar és családja emelte az épületet közel a városligeti tóhoz. Beketow 1904 óta igazgatta a róla elnevezett cirkuszt, eleinte sikerrel, később egyre több bukással. 1928-ban aztán csődbe került, öngyilkos lett. Attól kezdve változatos élete volt az egyre avultabb épületnek, míg végre 1966-ban sorsa beteljesedett: életveszélyessé vált, le kellett bontani. „Búcsúzik a cirkusz”, ez volt az utolsó műsor címe. Bizony, az utolsó előadásán nem nevettek, hanem sírtak a bohócok ... Tanácskozások, véget nem érő tervezgetések következtek. Még az is bizonytalanná vált, hol építsék fel az újat. Szóba került a Népliget is. De győzött azok álláspontja, akik szerint a Városliget csücske — a tó mögött, a Széchenyi-fürdővel szemben s a hajdani vursli sarkán — annyira hagyományos helye a pesti cirkusznak, hogy máshol el se képzelhető. S több éves huzavona után végre felépült az új cirkusz. Annyira a régi helyén, hogy porondja pontosan a régi cirkusz porondjának a helyén van. Az új épület impozáns, csupa üveg homlokzata mögött a legmodernebb tervek alapján létesült a manézs, a nézőtér, az öltözők, a kiszolgáló helyiségek. Piros bőrrel bevont 2000 ülőhely várja a közönséget — hetente háromszor délután is —, ami azt jelenti, hogy telt házak esetén havonta mintegy nyolcvanezren tölthetik meg a nézőteret. A kupola magassága 15 méter; 150 szereplőnek tudnak helyet adni az öltözők, valamennyi fürdőszobás, elegáns szalon. Csinos büfé-társalgó áll az artisták rendelkezésére, modern istállók az állatszereplőknek. A szó szoros értelmében „fényűző” a fényberendezés, ezer színben csillogvillog az aréna. Vadállatok szerepeltetése esetén kihúzható ketrec veszi körül — automata módján működik — a porondot. Ennyit az épületről. Az avatóelőadáson mintegy 150 külszám olyan izgalmas, amely más műsorokban a fináléban kap helyet: Simon Tibor (egyébként az első Jászai-díjas artista) hintázik nagy magasságban, háló nélkül, egyetlen keskeny trapézrúdon fejen állva leng ide-oda. Azután a híres Donnert család következett. Egy elegáns házaspár és sok elegáns ló, „felnőttek” és pánik. Egy egészen fiatal oroszlánidomító, Komlós Sándor nyolc fiatal berber oroszlánnal mutatta be, mire képes a modern állatidomítás. Egyik mutatványa: nyakába vesz egy 180 kilós oroszlánt és sétálgat vele. A Richter-csoport vágtató lovak hátán csinálja zsonglőrszámát. Remek! Két világoszöld mezbe öltözött fiatal leány és egy fiatalember hajmeresztő légtornászszaltóikkal hozzák izgalomba a közönséget. őket az idomított víziló —itt született a „szomszédban”, a pesti Állatkertben — követte. Szinte érthetetlen, hogy egy ilyen lusta, nagy darab, parányi agyú állatot hogyan tudtak a furcsa groteszk számra betanítani. S az is titok, hogy Rodolfo bűvész, egyébként az Artista Szövetségnek „érdemes művész” címmel kitüntetett elnöke, hogyan tudja véghezvinni fantasztikusan ügyes trükkjeit. S látható akrobatika elefántok hátán, s aztán a 10 tagból álló Váradi-csoport bravúros ugrószáma. Világoskék magyar ruhájukban hihetetlen könnyedséggel repülnek a trambulinokról egymás vállára, néha három egymás fölé kapaszkodó artistára röppen negyediknek egy kecses leányzó. És közben a „3 Eötvös” zenebohóccsoport tölti ki a rövid szüneteket. Valamikor négyen voltak, de a csoport negyedik tagja lett a cirkusz igazgatója, Eötvös Gáborné, a világszerte nagyon kevés cirkuszigazgató hölgyek egyike. Tréfa, szépség, ügyesség, erő, lélekjelenlét, ötlet, bátorság, zene és színek kavargása, nevetőorkán és tapsvihar: ez az új Fővárosi Nagycirkusz gálaestjének hangulata. Negyvenötmillió forintba került az új épület. Megérte. A cirkusz Budapest egyik új idegenforgalmi látványossága. Megfiatalodik tőle az öreg Városliget. Szánthó Dénes így mosolyog egy víziló csinos idomltójára Két elefánt nehéz száma után — az idomltónak tapsolnak földi cirkuszigazgató és artistaügynök jött el üdvözölni a híres magyar kollégákat. (És persze szerződtetni, akit lehet, bár ez nem volt könnyű feladat, mert elit artistáink évekre előre le vannak kötve). Aztán elkezdődött a gálaműsor a szokásos ünnepi felvonulással. Fehér szmokingos karmester Simon István fejen áll a trapézon, tizenöt méter magasságban állt a zenekar élén, piros frakkos konferanszié jelentette be a számokat. Tizenkét szebbnél szebb leányból álló görlcsapat vonult az élen, jelmezeiket az egyik legismertebb színházi tervező, Vogel Eric kreálta. A nyitó műsornak szakmai érdekessége: csupa magyar világszámból áll. Kikalkulálták, hogy nincs ma a világon az a cirkuszvállalat, amely meg tudná fizetni a gázsikat, ha összeadnák valamennyit. Mindjárt az első
