Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-10-30 / 22. szám
'A KO JÓK. JYÖS II. A sastói kemping (Novotta Ferenc felvételei) AMÄTRA KAPUJA ható, vagy ez a kérdés fel sem merül. Vannak kétszeres elszámolások, el nem végzett munkaelszámolások ... — Hogyan fordulhat elő ilyen „jóhiszemű" tévedés? — A hatalmas technikai fejlődéshez képest kevés nálunk a műszaki szakember. És a kevés közül is sokra jellemző az elszámolási jártasság hiánya. Egyre több lesz a nagyberuemliteni, amely ellen nem volt bejelentésünk kötbér-igényért. — A Gagarin hőerőmű építkezésének üteme teljességében megfelel a tervezettnek? — Jelenleg nincs lemaradás. Az építőipar a négyes és az ötös blokk munkaterületét május elején átadta kazánszerelésre, jelenleg ezek a munkák is megfelelő ütemben folynak. — Teszem azt, egy nap kéEpülfi toronyh&zak gyan átvonuló talajhullám szép nézőponttal ajándékozza meg az érkezőt, mert bár nem áll magasabban, mint maga a közelítő város, mégis rálátása van a gyöngyösi tájképre s így azonnal szembe tűnik, hogy a sokszor megégett város tulajdonképpen még síkon fekszik, a város előterében még terjedelmes üres terület húzódik, a városnak tehát Hatvan s közvetve Budapest felé nyílik növekedési lehetősége. Mindez a felismerés azzal a megnyugvással ajándékozza meg az érkezőt, hogy Gyöngyös olyan hegyi település, amely voltaképpen a síkföldön vetette meg lábait, s további terjedésében nem kényszerül arra, hogy a hegyvidékből hódítson. Egyetlen jelentősebb épület húzódott a hegyoldalra, körülvéve a présházak és borospincék bokrával, ez a kis elektromosipari gyár — amely miniatűr alkatrészeket állít elő — éppen azért telepedett a város már majdnem erdei övezetébe, mert gyártmányainak finomsága megköveteli a tökéletesen tiszta levegőt. Ebben pedig nincs hiány, mert a város fölé emelkedő, sohasem komorló, mindig emberlakta és emberhez szelídült Mátra felfogja és megszűri a szeleket. Délről, a poros Alföld felől itt talán sohasem fúj a szél. Miképpen izmosodik tehát a szőlősdombok és erdős hegyek városa ebben a kettősemberi alkotás követné a természet példáját: az apró gyöngyösi kádárműhelyeket s más termelési ágazathoz tartozó manufaktúrákat a város szélén felváltja a Váltó- és Kitérőgyár s ez az ipari lánc a hőerőműben ér véget. Látható tehát, hogy a város fejlődésének nincs természetes akadálya, a mögötte emelkedő Mátra hegység pedig sokkal inkább záloga, mint gátja a város fejlődésének. A gyöngyösi látogatók — ha ugyan el nem akadnak valamely barátságos borospincében — általában nem tűznek maguk elé távolabbi célt, mint Mátraháza, Mátrafüred, Kékestető és Galyatető, pedig a Mátrát behálózó útvonalak olyan falvakba is elvezetnek, amelyek szinte Gyöngyös elővárosainak tűnnek újonnan épült, modern és lakályos házaikkal, s amelyekben az év minden szakában sok a vendég. A Mátra egy kissé átvette az ország szanatóriumának szerepét, nemcsak szigorúan vett gyógyászati értelemben, de olymódon is, hogy a hegyvidék mikroklímája rendkívül erőteljesen befolyásolja a kimerült emberek regenerálódását. A Kékes tetőn, az egykori Kékes szállóban a légzőszervi betegségben szenvedő és nehezebb műtétek után lábadozó betegek között igen sok a bányász és a porártalomnak kitett ipari munkás. A mátrai gyógyüdülők sorába ország legszebb hegyvidékét abban, hogy hivatását betöltse. Ez a tévedés nyomban eloszlik amint a látogató elindul Gyöngyösről, hogy bejárja a város hátországát. Mátrafüred még alig különbözik Gyöngyöstől, a várostól való távolsága is csekély, idáig még könnyedén felvontatja apró vagonjait a mátrai kisvasút, itt a kertekben még beérik a muskotályszőlő s a fák később kezdik levetkőzni őszi díszeiket, mint a magasabb régiókban. Különös színfoltja, a mátrai mikroklímában is sajátos tájrész a hegy derekán nyújtózó Fennsík, a sástói tisztás és kemping, amely egy inkább alföldi jellegű, sekély tavacska partján terül el, tavasztól őszig otthont nyújtva azoknak, akik a legszorosabb közelségben akarják idejüket eltölteni a természettel. A gyalogturisták és síelők mellett sűrűn keresik fel a Mátrát a vadászok s a gyöngyösi Mátra Szálló előtt szarvasbőgés idején éppoly megszokott látvány a csomagtartójában kapitális szarvasagancsot őrző, külföldi rendszámú autó, mint akár a Dunaártéri gemenci rezervátumban, vagy a dámvadat nevelő gyulaji rezervátumban. A Gyöngyös körül, erdei völgyekben kuporgó s egykor világraszóló szerénységükről hírhedt mátrai falvakban ma már egészen ritka az a család, amely fakanálfaragásból tartja fenn házás. A Beruházási Bank revizori csoportja öt esztendővel ezelőtt még negyedévenként ellenőrizte a nagy építkezéseket. Most ilyen ellenőrzésre esztendőnként egyszer, ha sor kerül. Ez a növekvés egyik negatív jruemzője. — És miképpen jön létre az időelcsúszás, az, hogy a beruházások később fejeződnek be a kelleténél? — A magyar építőipar és főképpen a szerelőipar nem minden esetben eléggé felkészült, hogy az egyre nagyobb fejlődéssel a beruházások sokasodásával lépést tartson. Szervezési hiányosságok mutatkoznak olykor, néha törés van az anyagellátásban is. De megítélésem szerint az ország gazdaságilag elég erős ahhoz, hogy ezeket a késéseket kellő eréllyel, bizonyos idő elmúltával megszüntesse. — Van-e olyan rendelkezés, amely a késlekedő kivitelezőket anyagi kártérítésre kötelezi? — Természetesen, van. Hirtelenjében nem is tudok olyan, itt dolgozó kivitelező vállalatot sedelem a 200 megawattos blokknál mekkora anyagi veszteséget jelent a népgazdaságnak? — Könnyen felbecsülhető a veszteség. A blokk 200 ezer kilowattot termel óránként, egy kilowatt 0,43 forintba kerül. — Mindaz, amiről beszéltünk, egy jelenség okaként említődött. Miképpen lehetne iitkítani, megszüntetni ezeket az okokat? — Csak általánosságokat tudok mondani, de roppant lényeges általánosságokat. A tervezés, a szervezés pontosságát és fontosságát kell növelni, s le kell csökkenteni azt az időt, ami a szándék és a megvalósulás között van. Több gépre van szükség, hogy ne hiányozzanak a speciális daruk vagy trélerek. Persze, számításba kell venni az ország anyagi lehetőségeit is, azon belül szükséges megtalálni a változás vonulatát; a gondos, felelősségteljes munka pilléreit, mert csak erre épülhetnek a jövő tágasabb anyagi és technikai lehetőségei. Kristóf Attila Nincs még egy magyar- város, amely szorosabban öszszeépült volna a környező tájjal, mint Gyöngyös a fölötte magasló Mátra erdős vonulataival, mintegy kaput alkotva a hegyvidék lábánál, amely Magyarország legmagasabb csúcsát, az ezer métert éppen meghaladó Kékestetőt rejti. Valóban rejtegeti a Mátra hullámos vonulata a Kékest, ahová Gyöngyösről a legtisztább időben sem lehet feltekinteni, ily módon a kapu és a csúcs között csak az erdők dús lombozata terül szét, ilyenkor ősszel vad és fenséges színkeverékkel. Egy város életmódját kutatva, felmerül az emberben a kérdés, ez a tájba szorosan beilleszkedő emberi település és emberi közöség hasznát vagy kárát látja annak, hogy első lakói olyan helyen építették az első emberi lakásokat, ahonnan egy futamodásra van az erdő? Nehéz történelmi korokban minden bizonnyal a gyors menekvés előnyével kecsegtetett a közeli erdő s Gyöngyös lakói éltek is ezzel a menekvéssel a sorscsapásoktól sűrűn meglátogatott helységükben, de vajon békésebb korok elkövetkeztével mit jelent e szoros, lélegzetközelség, nem akadályozza-e Gyöngyös fejlődését a város szélső házainál már felfelé kaptató hegység? A kérdés szorosabb és megbízhatóbb vizsgálata érdekében vissza kell lapoznunk néhány esztendőt Gyöngyös történelmében. Arról már hírt adtunk írásainkban, hogy a város tőszomszédságában felépült visontai erőmű miképpen avatkozott be Gyöngyös életébe, Visonta azonban a szó nemes értelmében mégis a falakon kívül fekszik, semmi más nem kapcsolja Gyöngyöshöz, mint az összefüggő szőlőterület, a város fejlődését a szűkebb földajzi térségben kell keresnünk és vizsgálnunk. A nagyrédei elágazásnál az érkező utazó a Mátra első, szelíd hullámának taréjára hajt, hogy onnan ereszkedjék le Gyöngyösre. Ez a sík terepen láségben, ebben a vendégszerető és vendéghívogató tájban? Gyöngyös belvilágában még döntő többségben, vannak az óriási pincékre épült családi házak, mintha ebben a városban mással se foglalkoznának az emberek, mint illatos borok termelésével és borkereskedelemmel, borospalackok töltögetésével. De ha délkeleti irányból közelítünk Gyöngyös felé, a Váltó- és Kitérőgyár üzemcsarnokai felvillantják az ipari képet, mintegy átmenetet alkotva Gyöngyös szőlőskertjei és a távolabbi óriás, a Gagarin Hőerőmű között, mintha az illeszkedik a parádi gyógyintézet, valamint a Galyatetőn magasló üdülőóriás. Ebben a „gyógyháromszög-”ben helyezkednek el az országos intézmények és vállalatok üdülői, a turistaházak és szállók, sportegyesületek házai, köztük a magyar sísport fellegvárai. Az ember azt hihetné, hogy a Gyöngyösön átpatakzó turista- és idegenforgalom, a gyógyüdülők betegeinek látogatói valamiképpen túlzsúfoltságot idéznek elő és egymás érdekeit sértve, egymás útjait szószerint keresztezve akadályozzák Magyarmagát. Napjainkban már csak falusi búcsúkon kelendő a kifestett fakanál, a faragók reggel autóbuszra ülnek és elmennek dolgozni a gyöngyösi üzemekbe. A távolságok megrövidültek, a mátrai falvak és a kisebb falvak lélekszámúnak megfelelő embert pihentető üdülőközpontok közelebb kerültek Gyöngyöshöz, a Mátra kapujához, holott a Mátra egy tenyérnyivel sem lett kisebb vagy szűkebb, ez azonban már korunk kellemes és megnyugtató titkai közé tartozik. Baróti Géza A tejüzem 13
