Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-06 / 3. szám

A tanácsrendszer reformja Ai idő múlása sok mindennek árt. Élő szervezeteknek, holt anyagoknak, s gyakran írásműveknek is. Ez utóbbiak nem fizikailag, hanem tartalmilag, szelle­mileg öregednek el. Vonatkozik ez a tör­vényekre, amelyek talán még kevésbé ké­pesek ellenállni a gyorsuló idő okozta vál­tozásoknak. A törvények szükségszerűen adott társadalmi, gazdasági, politikai kö­rülményeket foglalnak össze jogi parag­rafusokba. Amikor a körülmények, a hely­zet megváltozik, a törvények kereteire nö­vekvő nyomás nehezedik. A fejlődő élet követelményei ellentmondásba kerülnek a törvények tételeivel. Megkezdődik a módosító rendeletek kibocsátása, amelyek idővel a folyondár sűrűségével borítják el az eredeti alapművet. így járt az 1949-ben elfogadott tanácstörvény is. A tanácsok politikai rendszerünk, szo­cialista államrendszerünk jelentős alapin­tézményei. Eredményesen járultak hozzá a népképviseleti rendszer és az új típusú államigazgatás kifejlesztéséhez. A húsz esztendő során azonban a viszonyok jelen­tősen megváltoztak. A mezőgazdaság szocialista átszervezé­se, a gazdaságirányítás rendjének átalaku­lása, az államélet és a szocialista demok­rácia fejlődése új követelményeket és le­hetőségeket teremtett a tanácsrendszer továbbfejlesztéséhez is. Ezek és egyéb té­nyezők, valamint a tanácsok előtt álló egyre jelentősebb feladatok szükségessé teszik új tanácstörvény megalkotását. Az új helyzet átgondolásánál mindenek­előtt meg kellett vizsgálni a tanácsok ed­digi hármas funkcióját. Korábban a taná­csok tömegszervezeti, államhatalmi és ál­lamigazgatási teendőket láttak el. Az idők folyamán mindinkább kitűnt, hogy e hár­mas funkció olyan megterhelés a taná­csokra, amelyet párhuzamosan és kielégí­tően nem képesek hordozni. Formálissá vált tömegszervezeti jellegük, s az is egy­re inkább kitűnt, hogy nem tekinthetők államhatalmi szervezeteknek sem, hiszen hatáskörük területileg és az intézkedési köröket tekintve is korlátozott. Az ala­pos elemzés után kialakult a vélemény: a tanácsok népképviseleti önkormányzati államigazgatási szervezetek. Az új tör­vény, amellett, hogy tisztázta a tanácsok szerepét államrendszerünkben, a nagyfo­kú decentralizálás alapján készült el. A Magyar Szocialista Munkáspárt irány­­mutatása szerint az államélet és a szocia­lista demokrácia fejlesztése a szocialista állam további megszilárdítását, erejének növelését, tevékenysége hatékonyságának fokozását jelenti. Ebben a jelentős mun­kában jelenleg egyik központi feladat a tanácsok tevékenységének, irányításának, szervezetének és működésének továbbfej­lesztése. A továbbfejlesztés lényege: nö­vekedjék a tanácsok önállósága, tevékeny­ségük szakszerűsége, és ezzel egyidejűleg tegyük hatékonyabbá a központi irányí­tást. A tanácsok népképviseleti jellege, mint a szocialista demokrácia egyik elsődleges megnyilvánulása, tartalmában kifejezi, hogy a tanácsok az általuk képviselt vá­lasztók megbízásából, területük lakosságá­nak nevében és érdekében tevékenyked­nek, képviselik a lakosságot. A tanácsok kívánatos és folyamatosan erősítendő önállóságát és öntevékenységét markánsan fejezi ki jogszabályok által körülhatárolt önkormányzati jellegük. Az önkormányzati jelleg elsősorban a lakos­ság igényeinek mind teljesebb mértékben történő kielégítését és az annak megvaló­sításához szükséges gazdasági eszközök biztosítását, szervezeti és működési körök meghatározását foglalja magában. Az ön­­kormányzati jelleg érvényesülése lehető­vé teszi az optimális munkamegosztást a központi és a helyi szervek között, érvény­re juttatásával meghatározza felelősségük tartalmát. A tanácsok államigazgatási jellegének megfogalmazása az államigazgatás továb­bi tökéletesítését és szocialista jellegének erősítését foglalja magában. Ennek össze­tevői — többek között —: a bürokratikus jelenségek csökkentése, a hivatali munka javítása, a köztisztviselők személyes fe­lelősségének fokozása, az ügyintéző mun­ka politikai tartalma. A tanácsrendszer továbbfejlesztéséhez elengedhetetlen feltétel a gazdasági ön­állóság növelése. Világossá vált, hogy ga­rantáltan szabályozni kell a tanácsok be­vételi forrásait, a részesedés mértékét, és a gazdálkodásra vonatkozó legfonto­sabb kérdéseket. Ez elősegíti majd azt, hogy a tanácsok területük valódi gazdái­vá váljanak, hogy fő feladatuknak a la­kosság igényeinek kielégítését, életkörül­ményeik javítását, életszínvonaluk emelé­sét tekintsék. A tanácsok önállóságának legfontosabb szervezeti és működési biz­tosítéka, hogy saját szervezetük létreho­zásával, irányításával összefüggő jelentős hatásköröket maguk gyakorolnak. A új törvény fontos szerepet szán a Ha­zafias Népfront megfelelő bizottságainak. A tanácsok ugyanis feladataik ellátása so­rán csakis az állampolgárok politikai tö­megmozgalmával, a Hazafias Népfronttal és más tömegszervezetekkel szoros kap­csolatban működhetnek. Ez következik a népfrontnak társadalmunk életében betöl­tött szerepéből, továbbá abból, hogy a népfront a tanácsok tömegpolitikai bázisa. A nagyobb önállóság és hatáskör növeli a lakosság kezdeményező és alkotó készsé­gét, és ezáltal a tanácsok is öntevékenyeb­ben, hatékonyabban működhetnek. Felmerül a kérdés, hogy a helyi önálló­ság növelése, az önkormányzati jelleg ki­domborítása nem juttat-e túl sok hatalmat a tanácsi vezetők kezébe. Kétségtelen, hogy a helyi vezetőknek is fel kell nőniük az új feladatokhoz, és ez nemcsak szak­mai, hanem etikai, magatartásbeli vonat­kozásban is fontos. A tanácsi munka is­merői tudják, hogy egyes vezetők részé­ről bizonyos „hajlam” mutatkozik a helyi kiskirálykodásra. Ezek ellen minden eset­ben fel kell lépni. Törvényekkel, rendele­tekkel, az ilyesmit megakadályozni nem lehet, a helyi szervek önállóságának to­vábbfejlesztése elősegítheti e tendenciá­kat. A túlkapások leküzdésének egyik fon­tos eszköze a tanácsnak, mint testületnek az erősítése. Ez bizonyos biztosítékokat nyújthat a káros jelenségek ellen. Az új törvény egyes jogokat nagyon határozot­tan a testület hatáskörébe utal. A jövő­ben nem történhet meg, hogy a testület helyett egyes vezetők gyakorolják a jogo­kat. Ilyen jogok a tanács létrehozása és irányítása, a tanács tevékenységének, költ­ségvetésének, programjának megállapítá­sa, a kinevezési kérdések eldöntése. Eze­ket a jogköröket a tanács nem ruházhatja át és csak testületi döntés alapján intéz­kedhet. A tanácstörvény mindenképpen fontos előrelépés az államélet, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésének útján. Pethő Tibor Az árvíz­­károsultakért Honfitársaink ál­dozatkészségéről még az új eszten­dőben is bizonysá­got szerezhetünk. Az árvízkárosultak megsegítésére és a hatalmas újjáépí­tési munka költsé­geihez újabb össze­gekkel járultak hozzá. Julia Faze­kas és Elizabeth Balogh Kanadából, Imre Csiszér Ve­nezuelából, Char­les Szép és Elisa­beth Gebauer az USA-ból, M. Sinko Franciaországból, Angeli Márton Bel­giumból küldött anyagi támogatást. Az Ausztráliában élő E. Jósika leve­lében, újévi jókí­vánságaival egy­idejűleg közölte, hogy a Mosman Camera Club ren­dezésében, egy ma­gánlakásban meg­tartott sikeres audio-visuodia ve­títés alkalmával történt gyűjtés. $ A 50,— gyűlt össze, ámít a Magyar Nemzeti Bank 235- 90171-8501 számú csekkszámlájára utalt át. Mint írja, nagyon örült an­nak, hogy magyar­­országi látogatása idején készített fel­vételei annyira tetszettek a Klub vendégeinek. Hosszú lejáratú magyar—csehszlovák kereskedelmi szerződést írtak alá január 23-án. Az egyez­ményt magyar részről dr. Biró József külkereskedelmi miniszter, csehszlovák részről Andrej Barcák külkereskedelmi miniszter látta el kézjegyével Január 22-án írták alá a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kulturális és tudományos együttműködési szerződést. A szerződést magyar részről Demeter Sán­dor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese, német részről dr. Herbert Plaschke, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete irta alá (MTI felv.) Kilencmilliárd forint Budapest fejlesztésére A fővárosi tanács napirendre tűzte és elfogadta Budapest idei költségvetését. Fővárosunk 9 milliárd forintot kap ebben az esztendőben, ebből az összegből a tervek szerint 15 ezer lakás épül, jelentősen nő a gázzal fű­tött lakások száma, bővül a táv­fűtési hálózat, korszerűsödik a közvilágítási hálózat is. Egymil­­liárdot fordítanak a főváros tö­­megközU kedésének fejlesztésére. A közlekedési beruházások há­romnegyed része az úthálózat fejlesztését szolgálja. Ami a fő­város egészségügyét illeti, mint­egy 500 új kórházi ágyat adnak át ebben az évben, és megkez­dődik a 922 ágyas dél-pesti kór­ház építése. Az idén teszik meg az előkészületeket arra, hogy jö­vőre az orvosok a Gyáli úti, a Tétényi úti, a rákospalotai és a XVII. kerületi új rendelőkben gyógyíthassanak. Az új lakóte­lepeken hat felnőtt és négy gyer­mekorvosi körzetet szerveznek. Hatszáz hellyel gyarapodik a budapesti bölcsődék hálózata. Az egyik legfontosabb beruházási feladat: új óvodák építése. 1971- ben Budapesten több mint két­ezer új óvodai hely várja a gye­rekeket. A főváros parkosítására szánt összegből harminc új ját­szóteret építenek. Néhány nép­művelési beruházás: új mozi nyílik az Üllői úti József Attila lakótelepen, befejezik a Fővá­rosi Operettszínház felújítását, Kőbányán új művelődési otthon alapjait rakják le, Soroksáron könyvtárat nyitnak és átadják a Budapesti Történeti Múzeum új kiállítási helyiségeit. A nácizmus magyarországi üldözöttéinek anyagi kártalanítása Január 11-től 22-ig magyar—NSZK tárgyalások folytak Bonnban a nácizmus magyarországi üldö­zöttéinek anyagi kártalanításáról és külön azoknak a személyeknek a kártalanításáról, akiken a hitle­risták úgynevezett orvosi kísérleteket hajtottak végre. A tárgyalások január 22-én megállapodással végződtek. Ennek értelmében az NSZK pénzügy­minisztériuma 6,25 millió nyugatnémet márkát fi­zet a nácik által végzett orvosi kísérletek áldoza­tainak kártalanítására. E megállapodás folytán megszűnnek azok az egyéni eljárások, amelyek az NSZK kormányának 1951. évi határozata értelmé­ben a genfi Vöröskereszt nemzetközi bizottságánál indultak meg. Egy másik, ugyancsak január 22-én megkötött megállapodás értelmében az NSZK egy összegben kártalanítja azt a mintegy 200 ezer személyt, aki­nek képviseletében a Nácizmus Magyarországi Ül­dözöttéinek Szövetsége több mint 62 ezer kártala­nítási igényt jelentett be a nyugatnémet jóvátételi hatóságoknál. Az NSZK kormánya ezeknek az igé­nyeknek a kielégítésére 100 millió márkát fizet a Nácizmus Magyarországi Üldözöttéi Szövetségé­nek három egyenlő részletben, az 1972., 1973. és 1974. években. Ez az összeg magában foglalja a nyugatnémet kártalanítási törvényben előírt ka­matokat is.

Next

/
Thumbnails
Contents