Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-10-30 / 22. szám
^JUa^xuűf-Lzúj^ ól keloxnn mxkbm OKTATÁS, NEVELÉS, TÁRSADALOM Amíg a számítógép néhány ezer kapcsolóból, addig az emberi agy tízmilliárd neutronból áll — állapítja meg Gordon R. Taylor, a népszerű angol biológus-író. A továbbiakban azt fejtegeti, hogy ma már kémiai alapon magyarázzák meg az emlékezet működését, és olyan szereink is vannak, amelyek megőrizhetik az emlékezőképességet. Az emlékezet — szerinte — könyvtári katalógushoz hasonlatos. Három funkciót ölel fel: az anyag iktatását, raktározását, előkeresését. Mindennek megállapítása idekívánkozik, amikor az oktatás és a nevelés helyzetével, illetve távlataival foglalkozunk. Jelenleg nálunk az iskolarendszer a nyolcosztályos általános iskolából, a négyosztályos középiskolából (gimnáziumok, technikumok, szakközépiskolák) és a három-öt évfolyamos felsőfokú oktatási intézményekből áll. A gyermekek iskoláskor előtti pedagógiai nevelésével, szellemi fejlődésével az óvodákban foglalkoznak intézményesen. Az óvodás korú gyermekek száma 200 ezer körül mozog. Az általános iskolákban 1 200 000 gyerek tanul, a középiskolák nappali tagozatán 240 000, a szakmunkásképzésben 230 000 ifjú, és az összesen 87 felsőfokú tanintézetben 80 000 diák, ebből 53 000 a nappali tagozatokon. E számszerűség, bármennyire jelentős is, önmagában nem ad választ a jövő kérdéseire. Nemrégen mutatták be Kovács András „Staféta” című filmjét, amelynek központi témája a pedagógia, az oktatás, a nevelés helyzete volt. A filmről, mondanivalójáról egyik folyóiratunk vitát nyitott, ami még inkább ráirányította a közvélemény figyelmét az oktatás területén tapasztalható nehézségekre, s az oktatási reform céljaira, problémáira. A jövőről beszélve ma már általános az a nézet, hogy az iskola fő feladata önállóan gondolkodó, közösségi emberek nevelése. A világ számos országában folynak kísérletek a pedagógia forradalmasítására. Az iskolai életben gyökeres változásra van szükség, hogy az lépést tudjon tartani a valóságos élettel. Szent-Györgyi Albert mondotta egyszer: „Amilyen az iskola ma, olyan lesz a társadalom holnap.” Ez a szép gondolat az iskola és a pedagógia felelősségét fogalmazza meg, mégis az a benyomás ébred az emberekben, hogy túlzott jelentőséget tulajdonít az iskola társadalomformáló funkciójának. Egy nemzetközi pedagógiai kutatómunkában megpróbálták megállapítani, hogy a 13 éves tanulók iskolai teljesítményét mennyiben határozzák meg iskolai és mennyiben környezeti-társadalmi tényezők. A vizsgálat azt derítette ki, hogy a tanulók közti teljesítménykülönbségeknek több mint a felét a környezet determinálja. Éppen ezért az ifjúság oktatása, nevelése az iskola és a társadalom együttes hatása alatt áll, a kérdés tehát semmiképpen sem szűkíthető az oktatási reform keretére. Mégis, ha a jövőt vizsgáljuk, a kiindulási pont az általános iskola, az alapozás iskolája. Az a feladat — s ebben nagyobb változás nem várható —, hogy a tanulók szerezzék meg a tudományos ismeretek alapjait, az ismeretszerzés alapkészségeit és alapképességeit, sajátítsák el a közösségi magatartás erkölcsi, világnézeti követelményeit, szokásait. Már itt kell a jövőben még inkább törekedni arra, hogy megszűnjenek az alapműveltség megszerzésének egyenlőtlen esélyei. És ebben az esetben nemcsak az otthon hatásáról van szó, mert más alapműveltségi szintet adnak például a tanyai iskolák és a budapesti belvárosi iskolák, mást az összevont és mást a szakosított iskolák. A műveltség demokratizmusát szélesítendő különösen két ellentmondást kell feloldani. Az egyik a jelenlegi településszerkezet egyenetlensége, ami akadályozza az oktatási ellátás hatékony és gazdaságos megszervezését. A másik, az oktatási intézmények nagy szintkülönbsége, mind az ellátottságban, mind pedig működésben. A következő megoldandó kérdés az oktatás időtartama. Tervbe vettük, s az MSZMP kongresszusa is amellett foglalt állást, hogy oktatási rendszerünket magasabb színvonalra kell emelni. „Az oktatási munka stabilitását erősítve kell gondoskodni az ismeretanyag bővülése és módosulása miatt szükséges változásokról is" — hangzik a határozatban. Egy időben meglehetősen erős volt az az irányzat, hogy a nyolc osztályról egyszerre át lehet térni az általánosan kötelező tizenkét osztályra. Azóta a tudományos felmérések megállapították, hogy e cél elérése felé kívánatosabb két lépésben haladni. Más szóval, az általános középfokú képzéshez a tízosztályos iskolán keresztül vezet az út. Ma a fejlett tőkés országokban majdnem mindenütt magasabb a kötelező tanévek száma nyolcnál. De számos, hozzánk hasonló országban is több a kötelező tanévek száma, mint nálunk. A mi negyedszázados nyolcosztályos iskolánk már ma is sajátos helyet foglal el. Mégis, nem a világban elfoglalt helyünk miatt kell felemelni a kötelező tanévek számát, hanem belső ellentmondásaink feloldása, szükségleteink jobb kielégítése érdekében. Felmerül persze az az ellenérv is, hogy még a nyolcosztályos iskolát sem tudtuk teljesen általánossá tenni, előbb tehát itt kellene rendet teremteni. Ami a fő gondot okozza, az nem pénzügyi természetű és nem is olyan jellegű kérdés, hogy a kötelező oktatás egyszerűen két évvel tovább fog tartani. A tízosztályos iskola ugyanis nem két évfolyammal több, hanem egy új, a korszerű követelményeknek megfelelő egész iskolastruktúra, egységes egész, amelynek a kor színvonalán levő átfogó alapműveltséget kell adnia. A kérdés az, hogy egy ilyen új szerkezetű, tízéves oktatási rendszer létrehozható-e négy-öt éven belül. Jelenleg sokan hajlanak arra a felfogásra, hogy erre legkorábban csak a hetvenes évtized végén, esetleg a nyolcvanas elején kerülhet sor. A tizenkét tanéves kötelező oktatás, úgy tűnik, jelenlegi erőviszonyaink mellett, csak a következő évtized közepén érhető majd el. Az iskolarendszer fejlődésének sajátosságaihoz tartozik, hogy a más területen általánosan bevált tizenöt esztendős távlati terv itt nem elegendő. Jóllehet erre is szükség van, de az oktatás tervezését 30—40 éves távlati koncepció kell meghatározza. A tízosztályos iskola azáltal, hogy a kötelező középiskola felé vezető célhoz két tanévvel közelebb jut, magasabb szintű alapképzettséget nyújthat, így mindenképpen ez tekinthető a hetvenes évtized megvalósítható feladatának. Az előttünk álló időszakban szükségesnek látszik a társadalomtudományi ismeretek fokozott oktatásának megvalósítása is. A természettudományok jelentősége megnőtt, ám még nem sikerült megoldani a társadalomtudományok oktatásának megfelelő felépítését. A társadalomtudományokat divatos manapság két szakaszra bontani, vannak az úgynevezett törvényt-kereső tudományok, ezekhez tartoznak a közgazdaságtudomány, a szociológia, a demográfia, a pszichológia és a nyelvészet, valamint a nem törvényt kereső tudományok, amelyeket másképpen „embertudományok” fogalommal jeleznek, s ezek a világnézetet alakító tudományok. Ez utóbbiak oktatása is elengedhetetlen gyorsan fejlődő világunkban. Végül a hetvenes évtized feladatai közé tartozik nemcsak általában a nevelés, hanem különösképp a pedagógusok nevelésének kérdése. Gyorsuló világunkban legkevésbé a tanítók, tanárok, oktatók maradhatnak el. Ha valóban tervezni akarjuk magunk és a társadalom sorsát, akkor el kell sajátítanunk mind a tanítás művészetét, mind a tanulás tudományát Pethő Tibor A kelet—nyugati kereskedelem lehetőségeiről Bécsben. a kelet—nyugati kereskedelem helyzetével foglalkozó — osztrák és amerikai kezdeményezéssel létrehívott — nemzetközi tanácskozáson, amelyen valamennyi kontinens képviselői részt vettek, felszólalt Baczoni Jenő. a külkereskedelmi miniszter első helyettese. Előadásában rámutatott arra. hogy a szocialista országok és a nyugati államok közötti kereskedelem az utóbbi 15 évben rendkívüli mértékben fejlődött. A növekedés meghaladta a világkereskedelem egészének fejlődési ütemét. Hangsúlyozta annak lehetőségét, hogy a szocialista országok készek a további kapcsolatokra, a kereskedelmi partneri viszony fejlesztésére, miután ennek jó alapjai épültek ki az elmúlt másfél évtizedben. A kelet—nyugati kereskedelem kapcsolatainak növelése egyben a békére irányuló törekvés kifejezője is. wwwwwwvuwwwwwvwww Angol mezőgazdasági küldöttség járt hazánkban A. Stodart államtitkár vezetésével angol mezőgazdasági küldöttség járt hazánkban. Október 14-én fogadta a vendégeket dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Jelen volt a fogadáson D. S. L. Dodson, Anglia magyarországi nagykövete is. A megbeszélés a magyar—angol mezőgazdasági kapcsolatok eddigi alakulásáról folyt, és megállapították, hogy sok lehetőség van a két ország mezőgazdasága közötti kapcsolatok továbbfejlesztésére. ÚJ VATIKÁNI RENDELKEZÉSEK A magyar katolikus püspöki kar félhivatalos lapja, a Magyar Kurír közlése szerint J. Villot, a Vatikán államtitkára 1971. október 1-i keltezéssel kiadott okmányokban arról értesítette Ijjas József érseket, a magyar katolikus püspöki kar elnökét, hogy megszüntették azoknak a vatikáni rendelkezéseknek a hatályát, amelyeket 1957. július 16-án hoztak. Eszerint megszűnt a püspöki kar ama jogainak korlátozása, amellyel a Vatikán magának tartotta fenn annak engedélyezését, hogy katolikus pap országgyűlési képviselői, tanácstagi vagy más politikai tisztséget vállalhasson. Ezután a magyar püspöki kart illeti ez a jog. A magyar püspökök felhatalmazást kaptak a fentiekkel kapcsolatos ügyek rendezésére. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, aki részt vett Iránban a nemzeti ünnepségen, hazaérkezett Magyarországra Parlamenti delegációnk Japánban járt Dr. Beresztóczy Miklósnak, az országgyűlés alelnökének vezetésével hazaérkezett Japánból országgyűlésünk küldöttsége: dr. Ortutay Gyula akadémikus, az országgyűlés kulturális bizottságának elnöke, Gáctfi Miklós, a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója, az országgyűlés ipari bizottságának elnöke, és mások. Dr. Beresztóczy Miklós elmondotta, hogy az út célja a magyar—japán kapcsolatok elmélyítése volt. A két parlament kapcsolatának erősítésére törekszenek Japánban is. Beszélgettek Szato miniszterelnökkel és többször találkoztak Fuanda Nakával, a képviselőház elnökével, valamint Kenzo Konóval, a szenátus elnökével. A tokiói állami televízió interjút kért dr. Beresztóezy Miklóstól: a többi közt a magyar egyház és az állam kapcsolatainak alakulására voltak kíváncsiak, és arra, hogy miként vonják be a közügyekbe a magyar állampolgárok mind szélesebb rétegeit. Képünkön (balról jobbra) Barcs Sándor, dr. Trautmann Rezső képviselők és dr. Beresztóczy Miklós a hazaérkezés után wwwwvw^wvwwws^wwwvwvwv Magyar—kubai műszaki-tudományos együttműködési szerződést írtak alá. A képen: Manuel Garcia és Székács Imre aláírják az egyezményt (MTI felv.) lludupvüi íjímú 7f)etek Páratlan gazdagságban áradnak a Budapesti Zenei Hetek eseményei, szinte lehetetlen beszámolni valamennyiről. Ezúttal a zene őszi budapesti ünnepének két jelentős szereplőjéről adunk hírt képekben. Mario Rossi, az itáliai fesztiválok ünnepelt dirigense vezényelte a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát, majd a Magyar Állami Hangversenyzenekart, és Martha Argerichnek, a bravúros technikájú argentin zongoraművészének nagy sikerű hangversenye zajlott le a Zeneakadémián. Mario Rossi (Vámos László felvétele) Martha Argerich (MTI felv.)
