Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-10-08 / 20. szám

ARCKÉPEK A MÁBÓL Ty/irúu/i/i JIúázíó TERVEZŐMÉRNÖK RIPORTER: Mikor végzett? TURÁNYI LÁSZLÓ: Huszonhárom éves koromban, 1965-ben. RIPORTER: Fiatal mérnökként hogyan fogadták első munkahelyén? TURÁNYI LÁSZLÓ: Diplomámat a Ganz-Mávag mozdonytervezésén készítet­tem, és ez volt egyszersmind első munkahe­lyem is. Miután a diplomám elég jól sike­rült, ezért örömmel fogadtak és mindenki igyekezett bevezetni a szakmába. Ez az idil­likusnak mondható állapot mindaddig za­vartalan volt, ameddig nem tettem szert bi­zonyos önállóságra. Ezután egyes kollégák részéről féltékenységet kezdtem tapasztalni. Visszagondolva erre, ma már valamennyire természetesnek is tartom, hiszen jól ismert emberi gyengeségről van szó. Ma már lá­tom, hogy előbb nekem is jócskán kellett bizonyítanom, hogy feltétlenül bízzanak bennem. Sajnos, mire a bizonyítás végére jutottam — megterveztem egy önhordó mozdony-szekrény vázat —, állást kellett változtassak. Második munkahelyemen a Magyar Államvasutak Tervező Intézeténél kétévi kemény munka után egyre szélesebb körű elismerést kapok. RIPORTER: Mi a munkaköre? TURÁNYI LÁSZLÓ: Általános rakodás­gépesítési problémákkal foglalkozom. Je­lenleg Záhony-térség átrakási mechanizmu­sát gépesítjük. Ebben a munkában, mint tervező veszek részt. RIPORTER: Ha most végezné a közép­iskolát és bármelyik egyetemre beiratkoz­hatna, hová menne? TURÁNYI LÁSZLÓ: Alapvető adottsá­gaim miatt mindenképpen ismét műszaki pályára mennék. A tervezés és a tervek megvalósításával kapcsolatos élmények mindenképpen műszaki tervezői pályára csábítanának ismét. Azt ma már látom, hogy ha újból választhatnék, találhatnék jövedelmezőbb pályát is, de alapvető anya­gi gondjaim nem lévén, nem mondanék le a győzelemnek arról az érzéséről, amelyet akkor érzek, amikor egy-egy tervem hosz-Turányi László szú viták és harcok árán végül is megvaló­sul. RIPORTER: Mi általában a véleménye a humán és műszaki kultúra közötti szaka­dékról? Egyáltalán érzékeli-e ezt a szaka­dékot? TURÁNYI LÁSZLÓ: Sajnos, személyes tapasztalatom az, hogy ilyen szakadék bi­zonyára létezik, mert például a magam szakmája annyira lefoglal — ha lépést aka­rok tartani vele —, hogy a humán tájékozó­dásra időm és energiám nem marad, kap­csolatom a humán kultúrával inkább a szó­rakozás jellegét ölti. Gyakorlatilag egy év­ben körülbelül két olyan hónap adódik, amikor esténként a szépirodalomra is jut időm. RIPORTER: Tapasztalja-e a „szakbarbár­ság” veszélyét? Ha igen, hogyan tesz elle­ne? TURÁNYI LÁSZLÓ: Véleményem sze­rint, ha valaki a saját munkaterületén a maximumot nyújtja, arra még akkor sem lehet azt mondani, hogy szakbarbár, ha más területen az ismeretei az átlagosat sem érik el. Ezt a nézetemet arra alapozom, hogy ma már egy-egy szakterületen kiemel­kedőt nyújtani — teljes embert kíván. Ez nem jelenti azt, hogy a mindennapok ese­ményeitől bármikor is elszakadnék. RIPORTER: Mivel tölti a szabad idejét? TURÁNYI LÁSZLÓ: Kertészkedem. A gyerekeimmel játszom. És a kutyámat dresszírozom. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál HOLLAND FOTÓMŰVÉSZ NYERTE A NEMZETKÖZI AV-FESZTIVÁL FŐDÍJÁT Az idén hatodszor rendezte meg a váci Duna-kanyar Fo­tóklub a nemzetközi audio­vizuális fesztivált. A Madách Imre Művelődési Ház vetítő­termében a hazai szerzőkön kívül Ausztria, Belgium, Hol­landia, NSZK s más országok fotóművészei is bemutatták műveiket. Kocsis Iván, a Duna-kanyar Fotóklub elnöke a megnyitó napján elmondta, hogy — az ideit is beleszámítva — az eddigi hat fesztiválon 14 or­szág fotósai vettek részt. Ez 57 szerző 100 művének a be­mutatását jelenti. Ezek az adatok megközelítik a két nagy külföldi AV-fesztivál, a franciaországi és a belgiumi statisztikáját. Magyarországon a buda­pesti és a miskolci AV-szem­­lék után került sor a szeptem­ber 2-től 5-ig tartó váci vetí­tésekre. Délelőttönként neves szakemberek részvételével előadások hangzottak el, amelyeket vita követett a fo­tóművészet fejlődő ágának útkereséséről. Esténként a magyar szakmai csoportok jelenlétében vetítették a ver­senyműveket a külföldi ven­dégek. Az utolsó napon ismertet­ték az eredményeket. Geren­dás Mihály dr. Kossuth-díjas professzor, a zsűri elnöke ki­fejtette, hogy nemcsak a ve­títés technikája fejlődött na­gyot a fél évtized alatt, de mind színesebb, tartalmasabb művek születnek világszerte az új műfajban. A fesztivál fődíját jelentő szép trófeát a zsűri Anton Blickman (Hollandia) Van egy álmom című művének ítélte oda. A szerző a műfaj sajátosságait jól felhasználva tartalmában aktuális emberi problémát vitt a nézők elé. Dr. Gerendás Mihály, a zsűri elnöke kihirdeti az eredményt (Gyimesi Sándor felv.) Vác városi tanácsának tiszte­letdíját Tám László (Pécs) kapta a Vivaldi-muzsikával kísért Évszakok című mun­kájáért. Plakettet nyert: B. Müller Magda (Budapest), Solange Daubinet (Franciaország). Paul Offermans (Hollandia) és Hans-Peter Schaefer (NSZK). Papp Rezső Salgótarján ötven éve város Salgótarján 1972. január 27-én ünnepli várossá nyilvánítá­sának 50. évfordulóját. A város vezető testületéi ezért az 1972. évet jubileumi évvé nyilvánították. A jubileumi rendezvények keretében a többi közt sor kerül a városból elszármazott poli­tikusok, tudósok, művészek, írók találkozójára. A Magyar Urbanisztikai Társaság jövőre Salgótarjánban rendezi meg közgyűlését, a Tudományos Akadémia helytörténeti tudomá­nyos ülésszakot rendez, országos szimpoziont tartanak a mate­matika-oktatásról, s felavatják a város első felsőfokú oktatási intézményét, a pénzügyi és számviteli főiskola ipari üzem­gazdász tagozatát. Gárdonyi Qézay Éjjelente is emésztő gondolatain rágódik. Hű pedig nagy ritkán rá- y borul az álom, csaták viharában ~ forog, embereket öl. A láthatatlan ember Képregény változat: Cs Horváth Taor - Korcsmáros Pál Egy futó pillantás a Duna túlpartjára, s a látványtól Zétának végigborsódzik a háta. Micsoda gyötrelmes kinhalál vár Theodoziusz császár kémjeire, meg a szökevény római rabszolgákra: római módon végzik ki őket. Neki se jut különb sors, ha meggondolja magát, és megpróbál visszatérni. Az ugor őrlánc jól vigyázza délen Attila birodalmának határaitl De mégsem habozik: Majd meglátom, mire használhatlak. Egyelőre az lesz a dolgod, hogy engem kísérgetsz. Most menj a konyhára. Bizonyára ehetnél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents