Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-10-08 / 20. szám
DR. SZILÁGYI FERENC» A MAGYAR Sl%, IV. Perzsa vásár A Volga-könyök és az Urál hegység táján, a Bjelaja és a Káma folyó vidékén élt finnugor „ősnép” egysége idővel fölbomlott. Mintegy háromezer évvel időszámításunk előtt őseink s a velük legközelebbi rokonságban levő törzsek, a vogulok és az osztjákok, az úgynevezett ugorok, kelet felé húzódtak s egy időre együtt maradtak. Ezért legerősebb a hasonlóság e három nép nyelve között. Űjabb ezer év múltán a magyarság — föltehetőleg egy idegen nép közbenyomulása folytán — kiszakadt e szőkébb közösségből, s dél felé, délkelet felé húzódott, a erdőövből a ligetes övezetbe (amely az erdővidéket a pusztától elválasztotta.) A különvált magyarság az Urál hegység déli nyúlványainál, az úgynevezett Uráli-átjárónál telepedett meg. Ez az átjáró ősidők óta fontos kapu volt: itt vezetett az út Ázsiából Európába, az élelmes kalmárok évezredeken át Itt hozták Európába Ázsia legértékesebb kincsét, a prémet, amelyet görög és perzsa kereskedők szállítottak tovább a Földközi-tenger vidékeire. E fontos kereskedelmi átjáró mentén az önálló életbe kezdett magyarság összetalálkozott a prémekkel, sokféle áruval, csereholmival megrakott karavánokkal, és bizonyára sok mindent meg is vett tőlük, el is cserélt velük — s a holmival nemcsak az új tárgynak, hanem a tárgy nevének is birtokába jutott, azaz szavakat is kölcsönzött. A vidék legélelmesebb kereskedői a perzsák voltak, akiknek nyelve a szkíták, a szarmaták, a médek, az alánok (vagy másképp oszétek) nyelvével együtt az úgynevezett iráni nyelvek közé tartozik. Iráni kereskedőkkel már a szétköltözés, a szétválás ideje előtt találkoztak őseink. A legtöbb rokonnyelvben megtalálható szavak közül ősi iráni eredetű lehet az arany (a votják nyelvben zarnyi, az iráni Aveszta nyelvében zaranya a megfelelője). Nem véletlen, hogy éppen e kincset, ősi csere- és fizetőeszközt jelentő fém neve került át az iráni nyelvből szókincsünkbe, ahogyan azon sem csodálkozhatunk, hogy a kereskedéssel együtt járó számok fogalmait: a hét, a tíz, a száz számnevet is valamely iráni nép nyelvéből kölcsönözték őseink. Ezeken kívül lehetséges, hogy ősi iráni eredetű szavunk a tehén is (az óirániban dhenu-s-nak hangzott), valamint a sátor — ma pedig kalapok — készítéséhez használatos nemez (az újperzsában nämäd-nek hangzik, s azt jelenti .összenyomott' — mivel a nemez préseléssel, összenyomással készült). Bizonytalan eredetű szavaink közül föltehetőleg iráni eredetű a fizet ige, a hús, az öszvér, a szekér, a vászon, az ing; — látjuk, hogy ezek legtöbbje is a kereskedéssel, szállítással kapcsolatos. Az Uráli-átjáró tájáról délebbre húzódó magyarság a Kaukázus lábánál elterülő Kubán vidéki őshazában érintkezésbe került az iráni eredetű szkíták egyik ágával, az alánokkal vagy más néven oszétekkel, akik ma is ott élnek a Kaukázus északi lejtőjén. A monda szerint a csodaszarvast kergető Hunor és Magyar az ingoványbán eltévedve Dula alán fejedelem leányait rabolták el. s így lettek a magyar nemzet megalapítóivá. Arany János szavával: Dúl leányi, a legszebbek, Hunor, Magyar nője lettek;... Fiat szültek hősi nemre, Szép leányt is szerelemre... Néhány éve magamnak is alkalmam nyílt rá, hogy az oszétek földjén a Kaukázusban járjak: a csodálatosan szép őszét nők, a mi alföldi, jászsági, kunsági lányainkat juttatták eszembe hollóhajukkal, tüzes barna szemükkel. S nem véletlen, hogy éppen rájuk emlékeztettek az őszét lányok, hiszen nemcsak a mondabeli leányrablás révén kerültünk rokonságba az oszétekkel, hanem jó néhány száz évvel később (a XIII. században) a tatárok elől menekülő kunokkal együtt oszétek (óoroszul jasi, azaz jászok) is jötték hazánkba, s a mai Jászságban, a Tisza és a Zagyva közén telepedtek le. Az oszétokéhoz hasonló hangzású szavaink azonban már a XIII. század előtti okleveleinkben is előfordulnak, annak bizonyságául, hogy már a jászok Magyarországra költözése előtt ismernie kellett azokat őseinknek. Asszony szavunk, amelynek őse az őszét ahszin, már egy 1150-ből származó oklevelünkben előfordul. Az őszét szó eredeti jelentése ,úrnő, fejedelemnő’ volt, s a VIII. század körül kölcsönözhettük a Kubán vidéki őshazában a kaukázusi szomszédoktól. Az asszony-nyal együtt mintegy tucat azoknak a szavaknak a száma, amelyeket az őszét nyelvből kölcsönöztek őseink néhány évszázaddal a mai hazába költözés előtt. 1961-ben a Kaukázusban járva hallhattam, meggyőződhettem arról, amit eddig csak könyvekből, az iskolából ismertem. Kazbegiből, a Kaukázus északi lejtőjéről Tbiliszibe, Grúzia fővárosába utazva rokonszenves barna fiatalember szállt fel autóbuszunkra. Mikor kiderült, hogy őszét nemzetiségű, mindjárt föltettem neki a kérdést: hogy mondják oszétul azt, hogy híd? — Híd — vágta rá mosolyogva. Hamarosan kiderült, hogy a régi harcosok pajzsául használt vért, továbbá a verem, a tölgy, a méreg, az üveg, a kard, a húg, a gazdag, a zöld s az egész szó is csaknem ugyanúgy hangzik ma is nyelvükben, mint a miénkben. Kiderült az is, hogy a bortól becsípett ember neve, a részeg is majdnem ugyanígy van oszétul (ott rasig) s a ház körül fölkerített gyümölcsöst ők is kert-nek nevezik. E szavak azonban sajátságosán magyar alkotások (a részeg a réved, révül igéből származott, a kert meg a kerít, körülkerít igéből, s azt jelentette voltaképpen: körülkerített hely; ezek hát nem az oszétból kerültek a magyarba, hanem éppen fordítva: mi adhattuk cserébe őket valamikor régen a kölcsönkapott szavakért. Az őszét nyelven kívül még egy iráni eredetű nyelvvel került a magyarság közelebbi kapcsolatba a honfoglalás előtt: a közép-perzsával, az úgynevezett pehlevivel. Láttuk, hogy az oszétekkel közeli érintkezésben voltak eleink a Kaukázus északi lábánál, a perzsákkal azonban sohasem volt ősi hazájuk szomszédos. Más úton-módon kellett hát velük kapcsolatba kerülniük. A VII. századtól, amikor az arabok a szasszanidákat legyőzték, a mohamedán hitre áttért perzsák kerítették kezükbe Oroszország déli részének kereskedelmét s mint hittérítők is együttműködtek az arabokkal. E perzsa kereskedők kerülték üzleti kapcsolatba a magyarsággal, s nekik köszönhetjük például a kereskedelemmel kapcsolatos vásár és vám szavunkat. A vásár szó perzsa őse a múlt században újra bekerült nyelvünkbe a némileg módosult bazár alakban német vagy francia közvetítéssel (megvan az angolban is bazaar alakban). A vásár meg a bazár tehát ugyanannak a perzsa szónak két változata nyelvünkben. A vásáron és vámon kívül még egy perzsa eredetű szavunk van: a vár. E vár szóból alakult tovább a .fallal körülkerített település’-eket jelentő város szavunk, amely tehát olyan helyet jelölt kezdetben, amelynek vára, erődítése volt. Az iráni népektől elsősorban a kereskedelem s a fejlettebb, kényelmesebb élet szavait vették át a nomád életet folytató, halászó, vadászó őseink. A fejlettebb műveltségű irániakon kívül más népekkel is érintkezésbe, sőt döntő fontosságú kapcsolatba került a magyarság még a honfoglalás előtti századokban. Természetesen ennek is megvannak nyomai mai szókincsünkben. , . .. ,, (Folytatjuk) HAZAI TÁJAK Ősz a Dunakanyarban (Révész Tamás (elv.) &(ütán A CSEHSZLOVÁKIAI MAQYAROK ÉLŐ SZELLEME Fábry Zoltán Ez idén tavasszal Pozsonyban, a magyar müveket megjelentető Madách Könyvkiadó gondozásában, megjelent Fábry Zoltán utolsó könyve, amelyet a tavaly májusban meghalt író maga állított össze. Vigyázó szemmel a kötet címe, alcímében ez áll: Fél évszázad kisebbségben. A két cím Fábry Zoltán egész írói munkásságára utal. Az első írás (mert ez is cikkgyűjtemény, mint Fábry egy kivételével valamennyi műve) 1920-ból való, az utolsó, mellyel zárul a kötet, 1970 áprilisában íródott. Hetvenhét irásmü, mind csehszlovákiai magyar dolgok, megfigyelések, amelyeket Stószról észlelt s a közeli Kassáról, ahová gyakran bejárt. A kisebbségi magyarság életéből támadt Fábry éles látása a bírálatra és eligazításra, az utolsó korszakban 1945-től haláláig, a nemzetiségi életjogok erősítésére. Többnyire írókról szól, az irodalmi életet kíséri szemmel, egy-egy történeti alakon áll meg a szeme, évforduló kapcsán. Kis írásműveiben is az alkotó író sugallatáig emelkedik. Arra tanítja az olvasót, hogyan kell észrevenni a lényegeset, eseményben a történelmit. Fél századon át lankadatlanul figyelte a közéletet s azonnal közbeszólt javító, kiegyenesítő megállapításaival. Megvesztegethetetlen volt, vagyis igazságkereső. Semmi sem tudta eltéríteni hasítóan tiszta látását. Sokszor kegyetlennek tűnt fel ítéletével, holott csak a jobbítás szeretete vezette. Azt szerette látni, hogy a szlovákiai magyarság él az élet lehetőségeivel, bátran és szabadon formálja emberséges magatartását. Így vált országos tanácsadóvá. akihez száz meg száz levélíró fordult tanácsért, útbaigazításért. vagy csak azért, hogy valamely visszás állapot adatait közölje az íróval. Ez a sajátos szerepe tette Fábrv Zoltánt olyan íróvá, aki nemcsak írói világát építi könyveiben. Kis élményekből a nagy élmény bensőséges, erkölcsi vállalására hívta fel olvasóit: a szocializmust hirdette, mely nem lehet más, mint a teljes emberség. Nemzetek testvériségét hirdette, mély meggyőződéssel, mert tiszta és hivő lélek volt. A szlovákiai magyarokkal azonosodott, védőpajzsuk és vezetőjük lett, ő beszélt, amikor mások nem beszélhettek. Ezt az írót tükrözi a Vigyázó szemmel című kötet. Hogyan kerekedett ez az írói alkat? Stószon született — 1897. augusztus 9-én. A környezet: gyönyörű, fenyves erdőkkel övezett katlan, a Bódva ott tört ki a hegyoldalból, fékezhetetlen indulattal, a síkon folyóvá dagad. Stószon korszakokon át kardot, kaszát és késeket gyártottak. Stósz egykor a Szepességhez tartozott, bányavároska volt. később ugyan községgé fokozták le és Abaúj megyéhez csatolták, de a lakosság önérzetében megmaradt városlakónak, mintegy bástyák és várfalak között. Forrás és kard jelképezte az írót. A stósziak német anyanyelvűek voltak, de magyar nemzetiségűek. Róluk lepergett a második világháborúban a szlovákiai német párt propagandája, hiába hívta őket Karmasin, a népvezér, kőzáporral kergették el Stószról. (Ezért a falu lakói jórészt megmaradtak helyükön 1945 után is, amikor a németeket Szlovákiából kitelepítették. Fábry is szülőhelyén maradt; már régen ott élt, visszavonulva íróasztalához és könyvei között. Csodálatos, hogy ebben a nem-magyar környezetben hogyan tudott megismétlődni Kazinczy Ferenc életformája és szerepe. Fábry mindenről értesült, minden fontos kiadvány eljutott hozzá. Az utóbbi ötven évben a legnagyobb magyar olvasók egyike volt, és számontartója minden értéknek.) Eredetileg bölcsészhallgató volt Budapesten, az első világháborúban be kellett vonulnia, mint tiszt harcolt a fronton, csak véletlenül menekült meg a haláltól. A harctéren szerzett tüdőbajával a Magas Tátrába került gyógykezelésre, aztán mikor felépült, már nem tért vissza a pesti egyetemre. Stósz és Kassa 1918 végén Csehszlovákiáé lett. Fábry Zoltán egyszerre élte át a nemzeti kisebbség sorsába sodródást a háború megutálásával. Egész életére eldöntő élménye Ady Endre lírája lett. Ezzel az Ady-magyarsággal, mindnyájunk útra indító erejével. nőtt íróvá, elsősorban közíróvá és kritikussá. Írásai a szlovákiai magyar lapokban jelentek meg, később a kolozsvári Korunk c. folyóiratban. Egy szál tollal harcolt, de ez a toll stószi karddá lett. Hadat üzent minden embertelenségnek, minden viszszavonó, fejlődést gátló felfogásnak. Korán fedezte fel a szocializmust, mint a legjárhatóbb utat nemzete számára. Néha tévedett, mert megtévesztették az elfogult tájékoztatások. Tévedéseit később nyíltan beismerte és korrigálta. Harcolt a közép-európai nemzeteket emberségükből kivetkőztető német horogkereszt ellen s annak ismert utóhatásai ellen. Átlátott minden nacionalista álcán, elutasított minden kényszerű vagy alattomos frázist, a szlovákiai magyarok egyenjogúsításáért és fejlődéséért harcolt. Testi erejét meghaladó erővel irt, levelezett, nyilatkozott, olvasott. Sok száz ember kereste fel Stószon az utóbbi huszonöt évben. Az okos, becsületes, művelt és életrevaló magyar ember volt életeszméje. Irt egy könyvet a szlovákiai magyarság védelmére. A vádlott megszólal címen, ezt tartotta legjobb művének a sok közül. Elsöpri benne mind a szlovák nacionalista vádakat a szlovákiai magyarság ellen. Nagy kár, hogy Fábry Zoltán 1970 tavaszán meghalt. Könyvtára és levéltára a szlovákiai magyaroké maradt, így rendelkezett. Stósz sugározza Fábry Zoltán szellemét ma is. Szalatnai Rezső Idegenforgalmi szabadegyetem Budapesten A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat harmadik nyári szabadegyetemén tizenkét ország, köztük Franciaország, Svájc, a Szovjetunió, Irak, a skandináv és a Benelux államok idegenforgalmi szakemberei, utazási irodáinak vezetői ismerkedtek hazánk kulturális és idegenforgalmi életével. Budapesten előadásokat hallgattak a vendégek, városnézésen és folklórbemutatókon vettek részt, majd vidékre látogattak: Kecskemétre, Egerbe, a bugaci pusztára és a Balatonra. \