Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-10-08 / 20. szám

JftaqjjjiMnzüii (i he town meklwi IPARI FEJLŐDÉSÜNK TÁVLATAI A szocializmus építése során olyan ipari­­gazdasági kérdéseket kellett és kell megol­danunk az elmúlt és az előttünk álló idő­szakban, amelyeket a mai legfejlettebb or­szágok — az egy Szovjetuniót kivéve — tőkés viszonyok között hajtottak végre. A technikai-tudományos forradalom megin­dulásakor és kibontakozásakor iparunk mind szerkezetében, mind felszereltségé­ben és szervezettségében nem állt azon a fejlettségi fokon, amelyen késedelem nél­kül bekapcsolódhatott volna a forradal­mian új folyamatba. Bár az elmúlt ne­gyedszázad során az ipari termelés növe­lésében rendkívül jelentős eredményeket értünk el, gazdasági fejlettség tekintetében még ma is a közepesen fejlett országok közé tartozunk, Spanyolországot még meg­előzzük, de Ausztria és Olaszország előt­tünk jár. A hetvenes évek feladata lesz tehát a technikai-tudományos forradalom igényeinek és lehetőségeinek megfelelő ipar létrehozása. Nézzük mindenekelőtt, hogy honnan in­dulunk. A harmadik ötéves terv végén az ipari termelés 35 százalékkal volt nagyobb, mint 1965-ben, ami valamivel több mint hatszázalékos növekedésnek felel meg. Ezen belül viszont a vegyipar termelése 70 százalékkal nőtt, a gépiparé 44 százalék­kal, a timföld termelés 60 százalékkal, vi­szont a termelés növekedésének csupán 55 —60 százaléka származott a termelékeny­ség emelkedéséből, holott eredetileg a terv­ben 80 százalékot irányoztunk elő. Már­most a negyedik ötéves tervben arra szá­mítunk, hogy az ipari termelés 32—34 szá­zalékkal nő, aminek 75—80 százalékát a munkatermelékenység növekedésével kell elérni. A kulcságazatok: az energia, a ve­gyi és energiaipar, a járműgyártás, mo­dern építőipar, a számítógépgyártás, a gép­ipar. A központi erőfeszítéseknek e terü­letei a negyedik ötéves terv után is meg­maradnak. Az energiaprogramot tekintve a jelen­legi helyzet az, hogy energiaszükségletünk felét még mindig szénből fedezzük. A ne­gyedik ötéves terv végére ez az arány 36 százalékra csökken, a hetvenes évek végé­re 22—23 százalékra. A szénhidrogének, vagyis az olaj és a földgáz felhasználása viszont a jelenlegi 21 százalékról 70 száza­lékra növekszik. Saját olajtermelésünk fej­lesztési lehetőségei korlátozottak, a jelen­leg ismert tartalékok tíz esztendőre ele­gendőek, földgáz-tartalékaink viszont har­minc évre terjedően fedezik szükségletein­ket. A hazai termelés olajszükségletünket nem elégíti ki, állandó importra szorulunk. 1972 végére készül el a Barátság II. olaj­vezeték, amelyen az olaj érkezik a Szov­jetunióból, de olajat vásárolunk az arab országoktól is. A tankhajók egyik adriai kikötőbe futnak majd be. A csővezeték ugyancsak az évtized közepére készül el. A másik kiemelten fejlesztett iparág a vegyipar, amely eddig is iparunk leggyor­sabban fejlődő ágazata volt. A vegyipar termelése 1975-re az ipari termelés több mint 12 százalékát adja majd, az évtized végére pedig J5—16 százalékát. Szorosan kapcsolódik ehhez a műanyagipar fejlő­dése. Az a tény, hogy a legdinamikusab­ban fejlődő iparágak a nehéziparhoz tar­toznak, nem vonja maga után a fogyasz­tási cikkeket előállító könnyűipar háttér­be szorulását. A fejlődés sajátos tendenciá­ja a korszerű termékek gyártásának fellen­dülése és a korszerűtlenek csökkenése. Így az elkövetkező években még gyorsabban nő a technika és a tudomány eredményeire támaszkodó s azok alapján létrehozott új termékek termelése. Az ipari fejlődés alapkérdése a termelé­kenység növelése. Iparunk termelékenysé­ge jelenleg még mintegy fele a nyugat­európai termelékenység színvonalának. Bár a hatvanas években a termelékeny­ség évi 6 százalékos növekedése nagyobb volt, mint a fejlett nyugat-európai orszá­gokban, ahhoz, hogy ez az arány megma­radjon, jelentős átcsoportosításokra lesz szükség. Gazdaságunk egészét tekintve, ugyanis az elmúlt huszonöt esztendőben a nemzeti jövedelem növekedésének négy­ötöde származott a termelékenység és egy­ötöde a foglalkoztatottak számának növe­kedéséből. A termelékenységet legjobban az egy foglalkoztatottra, pontosabban az egy munkaórára jutó nemzeti jövedelem arányán lehet mérni. Ennek növelése ér­dekében meg kell változtatni az úgyneve­zett gyártmánypolitikát, amely állandó piackutatás segítségével módosítja, fej­leszti a termék-struktúrát, kidolgozza új termékek bevezetését. A gyártmány politi­ka és a műszaki fejlesztés között szoros a kapcsolat. Itt kerül előtérbe iparunk gép­parkjának korszerűsítése. A jelenlegi szín­vonal, vagyis az, hogy évente az ipari gép­állomány 10—15 százalékát fordítjuk új gépek vásárlására, nem rossz. Problémát jelent viszont, hogy ezeket a gépeket nem a régiek lecserélésére használtuk fel álta­lában, hanem új ipari kapacitások létre­hozására. Ennek következtében 1970-ben a magyar ipar gépeinek több mint 25 szá­zaléka csaknem 25 évnél régebbi volt. A termelékenység növelésének további útja a megfelelő nagyságú szériák terme­lése. A minél nagyobb széria lehetőséget teremt a korszerű technika gazdaságos al­kalmazására. Ez függ persze a piac mére­teitől, amelyre az adott vállalat termékei­vel kilép. A KGST-n belüli együttműkö­désnek, és általában az exportnak, a fon­tossága ennek megfelelően növekedni fog a hetvenes években. A piac nagyfokú bő­vítéséhez nyújt lehetőséget a nemzetközi munkamegosztás és együttműködés. A termelékenység növekedése az évtize­det tekintve alapvetően attól függ, hogy milyen ütemben fogjuk bevezetni iparunk­ban a korszerű eljárásokat és módszereket. Éppen ezért állandóan nő a jelentősége a kutató, fejlesztő tevékenységnek. E terü­leten az utóbbi években jó eredményeket értünk el. Kis országban, mint a mienk is, ez elsősorban nem feltalálást jelent, sokkal inkább az új eljárások gyors átvé­telét, alkalmazását. A tudományos kuta­tással foglalkozók aránya az Összes foglal­koztatotthoz viszonyítva évről évre nő s már elérte a fejlett országok szintjét. Az új eljárások elterjesztésének feltétele az oktatás, amellyel a dolgozókat felkészítjük az új módszerek alkalmazásának elsajátí­tására. A másik fontos feltétel a beruhá­zás. Az elkövetkező időszakban a nemzeti jövedelemnek több mint három százalékát fordítjuk majd kutatásra és fejlesztésre. Módosítani kell még az arányokat a ku­tatás és fejlesztés között. Eddig fele-fele arányban oszlottak meg az összegek. A fej­lett ipari országokban viszont az arány egyharmad kutatás, kétharmad fejlesztés. Növelni kell a külföldről beszerzett mű­szaki-tudományos ismeretek arányát is. A feladatok tehát nagyok, de a körülmé­nyek kedveznek megoldásukhoz. Világosan látjuk immár a nehézségeket, de azt az utat is, amelyen járva úrrá lehetünk raj­tuk. A kulcskérdés az ipar vállalati szintű irányításának teljes korszerűsítése, a leg­modernebb üzemszervezési elvek alkalma­zása és a termelőberendezés felújítása. Eh­hez a beruházásokat jobban kell koncent­rálni és növelni kell hatékonyságukat. So­kan ma már a 6 százalékosnál gyorsabb növekedési ütemet is el tudnak képzelni. De maradjunk realisták: ha a hetvenes években tartani tudjuk a 6 százalékot, ter­veink és céljaink megvalósulnak. Pethő Tibor Kísérleti tananyag, látogató körút, ösztöndíjak Tanácskozott a Magyar Nyelv Barátai Köre előkészítő bizottságának hazai csoportja A Magyar Nyelv Barátai Köre előkészítő bizottságá­nak magyarországi csoport­ja dr. Lőrincze Lajos egye­temi tanár elnökletével szeptember 14-én ülést tar­tott. Az ülésen megvitatták a nyelvoktató bizottság eddigi tevékenységét. A két tan­könyvíró munkacsoport el­készítette a külföldön való nyelvoktatásra szánt tan­könyvek első részének anya­gait. Ezeket módszertani út­mutató és munkafüzet egé­szíti ki. A kísérleti tananya­gok még az ősz folyamán el­jutnak a külföldön magyar nyelvet oktató tanárok és az érdekeltek kezébe. Ezzel párhuzamosan kerül sor két-három pedagógus (tan­könyvíró) kinti magyar is­kolákat látogató kőrútjának megszervezésére. A pedagó­gusok felmérő munkája, a helyzetismeret és a külföl­dön tanító pedagógusok vé­leményének figyelembevé­telével készül majd el a végleges kiadási program. Az előkészítő bizottság foglalkozott az anyanyelvi konferencia védnöksége ál­tal meghirdetett ösztöndíjak felhasználásával, a gyer­mektáborozás során ebben az évben először bevezetett magyar nyelvű oktatás ta­pasztalataival. Mindkét te­rületen eredmények szület­tek. Az előkészítő bizottság javasolja, hogy a nyári egyetemi ösztöndíjak ado­mányozásánál a következő évben is azokat a jelentke­zőket kell előnyben részesí­teni, akik külföldön ma­gyar nyelvet tanítanak, vagy a kulturális munka más te­rületén tevékenykednek. A gyermektáborozás során a játékos magyar nyelvi fog­lalkozás eredményes volt, a gyermekek örömmel és szívesen fogadták. A tapasz­talatok alapján ezt a kezde­ményezést a következő években is folytatni kell. Az 1972. évi ösztöndíjak és gyermeknyaraltatási le­hetőségek meghirdetésére 1971. végén kerül sor. LOSONCZI PÁL KOREÁBAN Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság Legfel­sőbb Népi Gyűlése Elnöksé­gének meghívására egyhetes hivatalos baráti látogatásra a Koreai NDK-ba utazott. Út­jára elkísérte dr. Szekér Gyu­la nehézipari miniszter, Mar­jai József külügyminiszter­helyettes, Oláh István vezér­őrnagy, honvédelmi minisz­terhelyettes, valamint más magas rangú személyiségek. Az Elnöki Tanács elnöke tárgyalásokat folytatott a ko­reai vezetőkkel. Fogadta Lo­sonczi Pált és kíséretét Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtit­kára, a Koreai NDK Minisz­tertanácsának elnöke. A tár­gyalások végeztével Losonczi Pál körutazást tett Koreában, s nagygyűlésen, üzemlátoga­tásokon találkozott a koreai dolgozókkal. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke meghívására a vadászati világkiállítás alkal­mából Budapestre látogatott Mahendra Bir Bikram Sah Déva, Nepál királya. A király felkereste hivatalában Kis­házi Ödönt, az Elnöki Tanács helyettes elnökét. Képünkön: a nepáli király, a tolmács és Kisházi Ödön (MTI felv.) Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke meghívására ha­zánkba érkezett Fülöp edin­burghi herceg, az angol ki­rálynő férje, a Nemzetközi Lovasszövetség elnöke. A ma­gas rangú vendég résztvett a vadászati világkiállítás alkal­mából megrendezett I. Hajtó Európa-bajnokságon. Képün­kön : Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára üdvözli a her­ceget Fock Jenő, a kormány elnöke hivatalában fogadta a Magyarországon tartózkodó L. N. Mishra indiai külkereskedelmi minisztert Péter János külügyminiszter meghívására kétnapos hi­vatalos látogatást tett Magyarországra Maurice Schu­mann francia külügyminiszter. Képünkön: Maurice Schumann és Péter János a repülőtéren 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents