Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-09-18 / 19. szám
> géménél erdőből Magyar vadászok által elejtett oroszlánok Afrikából agyarok. Útközben együtt ízlelgettük a magyar szavakat, hoan köszöntsünk be Magyarországra, milyen üdvözlőbeszédet rtsunk, ha rákerül a sor. Csiszolgattuk, javítgattuk a mondónkat 500 kilométeren át. Egészen Linzig. Itt Müller szomorúan sszafordult, visszahívta a cége. Más útitársam akadt. A felesém. Linzig vonattal jött, Kremsig bírta gyalog, aztán hajóra állt. — Július 30-án értem Kőszegre. Este 6 óra volt és a határnál gy csődület. Mi történhetett? Hát engem vártak. Ünnepélyesen iáitok, öleltek, csókoltak, megvendégeltek. Hogy honnan tudi? Hát az asszonytól. Már öt napja várt rám a kőszegi turistáiban ... Hufnägel János útja a megyéken át — amint a helyi lapok is igírták — valóságos diadalát volt. Ahol feltűnt nagy szalmalapjával az ősz hajú vándor robusztus alakja, mindenütt tudták '.soda, honnan, hogyan jön és hová megy. Gyalog a vadászati ■ágkiállitásra. Sláger volt Magyarországon. És ő bandukolt tovább, a turistákk jelzett terepen, erdőkön, dombokon, vadregényes tájakon át, !bében a Deutsches Jugendherbergwerk töméntelen bélyegzővel átott tagsági könyvével. — Egyszer egy motoros húzott el mellettem, majd kisvártatva szafordült. — János bácsi! Jöjjön el hozzám Debrecenbe is. De gyalog! — Királyszálláson hallottam, hogy keres a lányom. Párizsból t kocsival. S mivel alig töri a magyart, egy cédulát mutogatott embereknek: „Édesapám itt gyalogol Magyarországon, őt keren, segítsenek...” De csak Pesten akadtunk össze. A fiammal sajnos nem sikerült találkozni. New Yorkból repült, s csak kevés ideje volt. S amíg én a Badacsonyt jártam, 6 légvonalban kö- & zel, Balatonfenyvesen kutatott utánam. Még szerencse, hogy az % édesanyjára rátalált. Visszarepült volna egymást. anélkül, hogy megölelhettük — A vadászati világkiállítás megnyitásának napját soha nem fogom elfelejteni. A látványos ünnepség után első utam a Német Szövetségi Köztársaság pavilonjába vezetett, ahol szintén nagy ovációval fogadtak. Még Érti földművelésügyi miniszter is gratulált. — A rengeteg látnivalóval nehéz betelni és nagy kár, hogy nem időzhetek itt soká, hiszen az ember és a természet kapcsolatának jegyében fogant gyaloglóutamnak még nem értem a végére. S habár eleget tettem a Magyarok Világszövetsége kedves meghívásának, hogy ugyan gyalogoljak már el a Benczúr utcába is, és a másik kedves meghívásnak, az országúti motorosnak, dr. Edelényi debreceni orvosnak is élveztem a vendégszeretetét, folytatom utamat a Dunakanyar, a Börzsöny vidékére, megyek vissza rokonokhoz Pécsre, Bátaszékre, s szülővárosomba, Bonyhádra. — Búcsúzóul lenne egy kérésem. Hadd mondom el itt, a Magyar Hírek nyilvánossága előtt azt a kis üdvözlőbeszédet, amit sok száz kilométerre magyar földtől, szerkesztgettünk az úti társammal. Lelkemre kötötte, beszéljek őhelyette is: „Kedves barátaim, messziről jöttünk vándorbottal nyugatról, hátizsákunkban ezer és ezer üdvözletét hoztunk a vendégszerető magyar népnek. Mint természetbarátok és turisták, szívből kívánunk a magyar népnek és minden népnek a világon egészséget, szerencsét, boldogságot és békét!” Hernádi Magda Udvardi Erzsébet: A vadászok patrónusa (Szent Hubertus) Csáki-Maronyák József: Dlsznóhajtás, 1910. Id. Markó Károly (1191—18(0) Diana a vadászaton, 1833 A Komárom megyei Remeteségpusztán sokan keresték fel a hangulatos vadászházat A trófea-kiállítás díjkiosztó Ünnepsége (Novotta Ferenc és az MTI felvételei) K át magyar és négy külföldi múzeum értékes anyaga, a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria, illetve a leningrádl Ermitázs, a moszkvai Tretyakov Galéria, a varsói Nemzeti Múzeum és az VSA Nemzeti Múzeuma számos jeles kincse, úgyszintén tizenkilenc ország 165 művészének 257 alkotása látható a Műcsarnok termeiben. A nagyszabású tárlaton bemutatott művek — a világkiállítás központi témája jegyében — hűséggel tükrözik az ember és világa, természeti környezete eltéphetetlen kapcsolatát. Györgyi Giergl Alajos (1821—18(3) Vadásztársaság a Gerecse-h.egységben, 1859 gyesült 1 postaügyi minisztere Pólya Iván (1889—1939) Tiszai halászok
