Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-09-04 / 18. szám
MAGYAR TÁJAK Szombathely: az Isis-romkert egy része (Novotta Ferenc felv.) Losonczi Pál és Fehér Lajos fogadta dr. Szabó Károlyt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és F e h é r Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese fogadta dr. S z a b ó Károlyt, a Magyar Népköztársaság új washingtoni nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. * Dr. Kari Schiller és felesége Magyarországon üdült Dr. Kari Schiller, a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági és pénzügyminisztere, felesége társaságában — augusztusban — néhány napig hazánkban üdült. Dr. Kari Schiller találkozott dr. Tímár Mátyással, a. Minisztertanács elnökhelyettesével, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszterrel és Faluvégi Lajos pénzügyminiszterrel. Ezen a nyáron nem fukarkodik az ég a napsütéssel. A hőmérő higanyszála naprólnapra szelíden, de megállíthatatlanul ballag fölfelé a 33-as, 35-ös számjegy környékére. Az egyik ilyen kánikulai augusztusi napon, pontosan 7-én, három autóbusz várta a Magyarok Világszövetsége vendégeit a Duna-parton. Szinte látom, hogy a kedves olvasók elszörnyednek: „Autóbusz?! Ilyen hőségben?”, de nincs ok az aggodalomra. Ezek az Ikarus-gyár legmodernebb típusai, mind beépített légkondicionáló berendezéssel. A kanadai Kossuth Betegsegélyző Egylet hazalátogató tagjai, ezenkívül amerikai és franciaországi vendégek telepedtek le a kényelmes ülésekre. Az útirány a Duna-kanyar: Szentendre, Visegrád, Esztergom. Volt nem is egy vendég, aki már nem először jár erre, sőt, évről évre megteszi az utat. Tagadhatatlanul nagyon kellemes dolog sétálgatni Szentendre girbe-gurba utcácskáiban, benézni egy hűvös templomba, vagy élvezni a kilátást a visegrádi Fellegvár tetejéről. Még kánikulában is. Az esztergomi látogatást és az ebédet kis kitérő követte Dobogókőre. A Pilis hegység A kirándulók egy csoportja a visegrádi Fellegvár bejárata előtt (Novotta Ferenc felv.) legszebb üdülőhelye, árnyas sétányaival, pihenőivel nem hogy egy-két órára, egy-két hétre is kellemes kikapcsolódást nyújthat. Hazafelé végeszakadt az addig nagyon élénk beszélgetésnek. Mindenki hátradőlt az ülésben és csendesen nézte a tájat. Egy kis hazai A Maggarok Világszövetsége és a Vidám Színpad művészei invitálták augusztus közepén hazalátogató honfitársainkat ezzel a címmel, kellemes szórakozást ígérve — s végül is adva — azoknak, akik jegyet váltottak az előadásokra. Immár hagyományosnak nevezhető, hogy a nyári szünet alatt, az idegenforgalmi szezonra való tekintettel, pár napra ismét kinyílnak a Vidám Színpad kapui, s éppen a hazalátogató magyarok számára. Hangulatos estéken idézték fel a régen hallott dalokat, a vendégek örömmel találkoztak az ismerős művészekkel. Különösen nagy szeretettel fogadták azokat, akikkel már új hazájukban is megismerkedhettek, Rátonyi Róbertét és Hajnalkát, Vámosi Jánost és feleségét, Záray Mártát, a közönség együtt énekelte velük az ismerős sanzonokat. S újra találkoztak a pesti kabarék népszerű figuráival, Hacsekkel és Sajóval is. Brachfeld Siegfried összekötőszövege az új pesti humorral, a Luxus Aruház divatbemutatója pedig az új divattal ismertette meg a hazalátogatókat. lévai „Lepje meg magyarországi ismerőseit! Megbízásait teljesíti, ajándék- és virágküldeményeit ön helyett megvásárolja és a kért címre szállítja a BOY SZOLGALAT! CÍM: BUDAPEST, VL, BAJCSY-ZSILINSZKY ÜT 20. TELEFON: 123—523, 290—290 ARCKÉPEK A MÁBÓL Oíeuke Jíárdó, A RÉVFÜLÖPI ÁLTALÁNOS ISKOLA IGAZGATÓJA RIPORTER: ön nemcsak pedagógus, hanem megalapítója és szervezője a révfülöpi helytörténeti múzeumnak. Kérem, először erről a tevékenységéről beszéljen. BENKE: A mi kis gyűjtőszobánk nem holt tárgyak temetője. Minden egység, minden vitrin él, fejlődik. Iskolánk elválaszthatatlan része. Szemléltetési lehetőséget talál az alsó tagozat a környezetismereti órákon, azután az irodalmár, a földrajzos, a történelemtanár is. Az egyszerű ember éppúgy hasznos időt tölthet itt, mint a szakember. Anyagunkat Révfülöp minden lakója ismeri, hiszen minden évben egy alkalommal, a tüdőszűrés idején, ez az átvonuló- és várakozóhelyiség. Nyáron öt-hatezer ember keresi fel, köztük igen sok a külföldi. E nyáron már az iskolai turistaszálláson keresztül állandó nyitvatartási volt szükséges biztosítani. Emlékkönyvünkbe sokan beírták: „... kár, hogy túlzsúfolt, nagyobb helyiséget”... Igazuk is van, mi is tudjuk. Majd az új iskola segít ezen is! Anyagunkat ismeri a megyei és a keszthelyi múzeum is. A berendezéseket is tőlük kaptuk, s úgy érezzük, hogy tevékenységünket megbecsülik. A gyűjtési munkát a szabolcsi Nagykállóban kezdtem, majd 1951 óta Révfülöpön folytatom. Ez itt más világ! Azt a nézetet vallom, hogy az embernek kell környezetéhez alkalmazkodnia, és azt kell gyűjteni, amit a táj nekünk nyújthat. Ebből is azt, ami ránk tartozik, és a világért sem akarunk a tudósok munkájába belekontárkodni. Minden gyűjtés tiszteletre méltó, hiszen értékek megmentéséről van szó, hagyománytiszteletről. A jelen idő hétköznapi eseményei sem maradhatnak ki, a múlt és jelen nem választható szét a mi munkánkban. Azt sem mondhatom, hogy kezdetben igen szervezetten és tervszerűen dolgoztunk. A véletlenek gyakori segítőtársak. Nemcsak a tárgyi gyűjtést látom központi feladatnak. A szellemi kincsek ugyanolyan fontosak. Mindent papírra vetni úgy, ahogy volt, úgy, ahogy történt, sem elvenni, sem hozzátenni, kényes esetekben sem. Gondolok a termelőszövetkezeti szervezésre, földosztásra, intézmények történetére. Mindent fényképezünk, és amit lehet, hangszalagra veszünk. Különösen nyáron sok barátság kötődik, és ez termékeny talaj a gyűjtő számára. . .. Hogy sok időt emészt? Igaz, de nekünk is, a köznek is megéri. RIPORTER: A múzeum anyagát főként irodalmi, történelmi és geológiai emlékek alkotják. Kérem, ezekkel kapcsolatban beszéljen Révfülöp és környéke múltjáról. BENKE: Egy márványlapot rendeltünk egyik sümegi kőfaragónál az alábbi felirattal: ..Révfülöp — őskori település — római emlékek vidéke — a Kál nemzetség szállásbirtoka — 1548-ban a török felégette — a XVIII. századtól fontos révhely — a XIX. században mint fürdőhely indult fejlődésnek — 300 év után, 1942-ben ismét önálló községgé alakult.” Az első eredményekhez is a véletlen segített. Gyerekek hoztak az iskolába geológiai térképeket és levelezőlapokat a Szontaghvilla udvaráról, ahol az eső mosta, a szél szárította az értékes anyagot. A nagy nevű geológus hagyatéka eltűnt, egy teherautóval elvitték. Mindez az ötvenes évek elején történt. Hitelt érdemlően bizonygatják az emberek, hogy rengeteg „múzeumi kincs" halmozódott fel a világjárta ember otthoni birodalmában. A szemétből szedtem össze a fényképeket. Lóczy. Mikszáth, Veress Pálné leveleit, a Madách család eredeti fényképeit. A Lóczy- és Szontagh-anyag mellé párosítottuk Krizsán Pál geológussal a révfülöpi vegyes ásványbánya kőzetféleségeit. A Lóczy- és Szontagh-vitrinünk anyagából rendezte a keszthelyi Balatoni Múzeum az országos Lóczy-kiállítást néhány évvel ezelőtt, majd a füredi Lóczy Gimnázium is a mi anyagunkat mutatta be a Lóczy-szobor felavatása alkalmával. A siker ezután sem pártolt el tőlünk. Egry József barátait kerestük Fónay Tiborral Badacsonyban, és visszaemlékezéseiket szalagra vettük. Egry megtalált katonafényképe sok mindennek az elindítója lett. A kérdések így tisztázták a dolgokat: ki ez az ápolónő a képen? Fack Zseni. Ki az a Fack Zseni? Fack Gedő lánya? És 6 kicsoda? ö pedig Pöltenberg Ernő aradi vértanú veje, aki a negyvennyolcas világ után Badacsonyban telepedett le, és kiváló szőlész-borász lett belőle. A gyűjtés szellemi határa már Badacsonyig tolódott ki. Így a jó! A család Fack Zsenivel kihalt, a hagyaték széthullott, de egy részét sikerült évek alatt megszereznem. Hozzá jöttek a révfülöpi negyvennyolcasok emlékei. Az Egry-ügy vezetett bennünket Bogyay Piroskához, a Pauler család egyik utolsó sarjához. Ugyanis Egry felesége Pauler Juliska volt. A családfa terjedelmes és sok tudóst adott a magyarságnak: Pauler Tivadart, a jogtudóst, Pauler Gyulát, a történészt, Ákost, a filozófust, s-a Hajnik, Markovits. Lenhosseek, Szent-Györgyi, Lénau családok felé is elágazik a családfa ... Egy szekrényre való emlékünk gyűlt össze: Arany János, Ferenc József, Eötvös, a kancellária levelei. Sebestyén Gyula kiváló néprajztudósunk hagyatéka a Néprajzi Múzeum raktáraiban hever. Hosszú, nehéz út vezetett odáig, hogy a sajtó megfelelően méltatta, amíg a szepezdfürdöi Pogánykövet felállították. Sokáig bonyolódott a Pogánykő rovásiratának megfejtése. Máig sem tisztázódott. A talpazaton levő ötnyelvű felirat is csak felét közli a szövegnek. Sebestyén Gyula figyelt fel annak idején a két fiatal magyarra: Kodályra és Bartókra. A Sebestyén-ügyben jártam Kodály Zoltánnál is. A Benke László koppenhágai rádiónak beszámoltam az elmúlt években Sebestyén és a magyarul is tudó Wilhelm Thomsen dán nyelvtudós barátságáról, közös munkálatairól. A Sebestyén-vitrin körül néprajzi tárgyak sorakoznak. Bemutatjuk Nagy Lajos, még élő parasztköltőnket, a földosztót, aki munkálatainkban sok érdemet szerzett, ö a mi élő lexikonunk. Ottava Ignác, a magyar szemészeti iskola egyik megteremtője emlékeit Keresztury Dezső, Hajdú Margit és a FÖSPED-üdülő dolgozói segítettek összegyűjteni. A Lakatos Péter Pál—József Attila—Radnóti Miklós—Szalai Imre baráti kör révfülöpi világára Szalai Imre bácsi vezetett. Ugyancsak az ő könyve alapján ismertük meg az itt született Bozzay Pál 48-as költőt is. Sipos Antal Liszt-tanítvány, Tauschek Jenő bányászkisiparos és Landler Jenő belügyi népbiztos, D. Miklós Béla, Czigány Károly. Jókai, Illyés Gyula, Sebestyén Ádám, Darvas Lili és mások révfülöpi emlékeit is megtalálja a szemlélő. RIPORTER: Milyen segítséget kap a múzeum anyagának bővítésében a lakosságtól, diákjaitól és az állami szervektől? BENKE: A község lakossága — mint jeleztem — ismeri az anyagot. A régi használati tárgyak nagy része megsemmisült. Kufárok még mindig vásárolgatnak. Halászati tárgy már alig akad. Divatossá lett a népi tárgyak díszítőelemül való alkalmazása modern bútorzat mellett. A tárgyi gyűjtés lassúbb ütemű. A múzeumok tárlókat biztosítottak, szaktanácsot adnak. Igen jó a velük való kapcsolat. A megyei tanács öt évvel ezelőtt 7500 forint segélyt adott. Ma is ebből „élünk”. Anyagi támogatást nem kértünk senkitől. Bízunk a jövőben, a leendő múzeumban. A tanács megbecsüli munkánkat, és helyiséget is biztosít majd a nagy iskolában, az iskola megépítése után. RIPORTER: A múzeum egyik helyiségében az iskolai szakkörök produktumait láttuk. Mi a szerepe a szakköri munkának a gyerekek ízlésnevelésében? BENKE: Évekig hadakoztunk a szakkörökért, és csak most látjuk, hogy pedagógiai értéke felbecsülhetetlen. Bélyegszakkörünk igényes munkát mutat be. A honismereti szakkör munkája beleolvad a nagyok munkájába, azt egészíti ki. A fotószakkört Bedics József vezeti. A fényképezés művészetével ismerkednek, műtermükben minden munkát maguk végeznek. A 25 fotós az iskolai élet minden mozzanatát megörökíti. Az ifjúsági operabarátok köre ötéves, szép múltra tekinthet vissza. Itthoni előkészítés után mennek Pestre előadásra, öltözet: sötét ruha, fehér ing és kellékei. Mindehhez természetesen fesztelen, példás, kulturált magatartás a követelmény. Szeretjük a modern öltözködést. Nincs hiba az öltözet és a haj körül sem. Nem volt könnyű ellensúlyozni a szélsőségek hatását. Ifjúságunk népi játékot, táncot és társastáncot tanul a téli hónapokban. A rajzszakkör, rajzkiállítás, kézimunka, suskófonás, szalmamunka, modern edénykészítés, klubnapok táncos és zenei világa, mind-mind tényezője az izlésnevelésnek. RIPORTER: Mit tehet és mit tesz ön azért, hogy a falusi gyerekek középiskolába kerülve ne legyenek hátrányos helyzetben városi osztálytársaikkal szemben? BENKE: Révfülöp nem falu és nem város, egyszerűen: üdülőhely. Egyetlen nagy hátrányunk az iskolahiány. Nedves magtárból és halszárítóból van az alsó iskolánk, a felső meg kocsma volt. Termeink kicsik, különösen a napköziben zsúfolódunk. Harmadszor rugaszkodunk az iskolaépítésnek. Körzeti iskolánk 120 jelsőtagozatos tanulót ad. Csaknem teljes létszámmal napközisek. Négy napközis csoportunk biztosít tanulási lehetőséget. A nem napközisek tanulószobában tevékenykednek. Egy-egy osztályban 20—23 a tanulók száma. Az oktatást rendszeres korrepetálás és a gépek egész légiója segíti: két zongora a zeneoktatást, magnó, lemezjátszó, filmgép, vetítők, fotólaboratórium, három könyvtár, meteorológiai műszerek, televíziók. Az ifjúságvédelmi bizottság egyénenként foglalkozik a nehéz körülmények között élőkkel. A zongoraoktatást a győri zeneiskola biztosítja. A felső tagozatban szakos tanárok dolgoznak. Nevelőink világnézeti és szakmai képzése biztosított. Mint igazgató, tisztelem a nevelői egyéniséget, és minden irányú kibontakozásához nyugalmat és „tiszta levegőt” biztosítok. Ök ugyanezt biztosítják tanítványaiknak, hiszen tudjuk, hogy nevelői munkát csak felszabadultan, őszinte légkörben lehet és szabad végezni. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál 6
