Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-09-04 / 18. szám

\9K fatter* A képsor, amelyet e hasábokon olva­sóink elé tárunk, a „legújabb termésből” közöl némi ízelítőt. Körösi Csorna Sándor lépdel kőtalapzatán a Kelet-ázsiai Mú­zeum parkjában. Az idős művészünk, Csorba Géza formálta bronzalak testén lámaruha, tekintete bízón a messzeséget kémleli, a távoli nagyszerű célt. Kalló Viktor munkásfigurája a Váci úton áll, a Láng Gépgyár előtt. A Váci úton régen nem voltak szobrok. Ócskavastelepek és ósdi gyárak tája volt e vidék. Kalló mun-Martsa István: Ignotus síremléke kásának magabiztos ércalakja a birtokba vételt is szimbolizálja. A munkást, aki immár nemcsak a gyárat, a művészetet is magáénak tudja. A Lakatos úti új lakó­telep sok szép szoborral díszes. Közülük is kiemelkedik Németh Mihály Olvasó leánya. Medgyessy tömzsi nőalakjait jut­tatja eszünkbe. Ám, a kőtömb zártságából alig kisejlő lányalak karaktert jellemez, a tudásban megszépülő embert. Mikus Sándor két szobrát is láthatják olvasóink. A mester müveit sokan ismerik a brüssze­li világkiállítás és a velencei biennálé tárlatáról is. A két szobor két stílusjegy őrzője. Ülő nője, amely az Orvosto­vábbképző Intézet parkjában található, a klasszicizáló korszák emléke, ám Fekvő nője, amely a Pongrácz úti lakótelepet díszíti — híven a modern lakótelep új­szerűségéhez is — már frissebb szemléle­tű. Ugyanezt mondhatjuk Varga Imre Ülő férfijára is, amely az Erősáramú Gyárt­mányfejlesztő Intézet előtt áll. Hozzáté­ve azt is, hogy Varga szép szobra erősen Mikus Sándor: Üld nö SzöUOsl Endre: Díszkút és, mert ebbe a kategóriába tartozik, a mártírhalált halt honvédezredes, Asztalos János kőreliefjét, amelyet Nagy István János formált meg. E kis szoborgáléria, úgy érezzük, né­miképp kalauz nemcsak ahhoz, hogy megmutassa az új Budapestet, a városért felelősök törekvéseit, hogyan akarják a művészet szépségével is gazdagítani a nagyváros életét, talán bepillantást nyújt az új művészeti kísérletekbe is. Módját ejtjük annak a jövőben is, hogy újabb és újabb művek bemutatásával is dokumen­táljuk e törekvéseket. Csatár Imre jellemábrázoló, a gondolkodó, alkotó em­ber emlékműve. A játékos öröm kifeje­zője Gádor Magda egy tömbből formált, elnagyolt kontúrú szobra, az Anya gyer­mekével. A gyermeki bájé Andrássy Kur­ta János Ülő fiúja, amely egy peremváro­si iskola dísze. Rieger Tibor totyogó kő­pingvinjei is derűt visznek a parkba, amely a Lakatos úti lakónegyed házsorait veszi körül. H. Varga Ilona kecses bronz pelikánja a Külkereskedelmi Főiskola udvarán áll. Szöllősi Endre díszkútja az ódon belvárosi házrengeteg sűrűségét oldja, ifjú Szabó István kutyás fiújában pedig a vadászati világkiállítás vendégei gyönyörködhetnek majd. Egyike a kiál­lítás legszebb szobrainak. A művészi síremlékkultuszról külön kellene szólnunk. Hadd mutassuk hát be, mintegy példaként csupán, a fájdalmat, a gyászt, az emlékezést megelevenítő gyönyörű Heltai-síremléket, Borsos Mik­lós alkotását, a klasszikus figurákkal dí­szes Ignotus-sírt, Martsa István müvét, Borsos Miklós: Heltai Jenő síremléke (Vámos László felvételei) H. Varga Ilona: Pelikán Ifjú Szabó István: Fiú kutyával Gádor Magda: Anya gyermekével ■ V.-' 1/ H Rfln] ®\

Next

/
Thumbnails
Contents