Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-08-20 / 17. szám
DR. SZILAGYI FERENC A M6YAR JIOté fi' l IsijijI I Njíiil II kywiKt sat hndabal Az u tény, hogy anyanyelvem a magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsonyabb, erős-e, vagy gyönge ... Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok. (Kosztolányi Dezső) (A clevelandi „Station of the Nations” elnevezésű rádióadó a budapesti Magyar Rádiótól kapott felvételek alapján hosszabb sorozatban ismertette a magyar nyelv múltját, szókincsének eredetét, változásait. A műsor iránt megnyilvánult nagy érdeklődés adott ösztönzést arra, hogy az előadások némileg módosított, rövidített szövegét lapunk hasábjain is közzétegyük: az írott szövegben jobban elmélyedhetnek az érdeklődők, s így kinyomtatva eljuthat a műsor anyaga azokhoz a honfitársainkhoz is, akik a világ más részeiben élve nem hallhatják a clevelandi rádió adásait.) Hatalmas, több mint ezerszáz oldalas könyv fekszik előttem az asztalon. Páratlanul érdekes regény első kötete. A címe ugyan korántsem úgy hangzik, mint valami regényé, annál sokkal komolyabb, tudósabb cím: „A magyar nyelv történetietimológiai szótára. Első kötet. A—Gy” —; aki azonban egyszer kezébe veszi, kinyitja, ha nem szakember is, alig tudja letenni. Regényekkel vetekvő népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 10 000 példányban nyomtatott vaskos kötet szinte napok alatt elfogyott.* Mi volt ennek a szinte hihetetlen népszerűségnek az oka? Arról mór szólt egy anekdota Csokonai Mihállyal kapcsolatban, hogy Magyarországon a legtöbb ember orvos, hiszen nem volt ember Debrecenben, aki ne ajánlott volna valamiféle orvosszert, csodaírt a fogát fájlaló költőnek; de hót a nyelvészethez is ennyien értenének Magyarországon? Bizony, az úgy van valahogy nálunk, hogy minden ember illetékesnek, bennfentesnek érzi magát egy kicsit anyanyelve dolgaiban. Egy-egy nyelvi vonatkozású cikk, előadás sokszor országos vitát kavar. A rádióhoz, a napilapok szerkesztőségeibe hetente érkező levelek százai, ezrei bizonyítják, mennyire gondos gazdái az emberek anyanyelvűknek. így már megérthetjük az új nagy szófejtő szótár első kötetének páratlan sikerét is, hiszen aki ezt lapozgatja, a legizgalmasabb kérdésekre kap belőle választ: honnan eredtek nyelvünk, gondolataink építőkövei, sejtjei: naponta kimondott, leírt szavaink. Induljunk most el e tudós útikalauz segítségével a magyar nyelv évszázadaiba, sőt évezredeibe. Ha egy-egy szó megkövült színes kagylóját fölemeljük, s fülünkhöz tartjuk, nemcsak a magyar nyelvtengere zúg föl benne, hanem népünk történetének, művelődésének sok elsülylyedt, feledésbe ment korszaka is. Nézzünk szét mindjárt az út legelején. A, A — találjuk az első útjelzőtáblán, s érdemes megállnunk egy pillanatra előtte, mert messzire előre mutatnak e jelzések szavaink birodalmába. A. Első írásos följegyzése 1833-ból, Kassai József szótárából való: „A. Est Interjectio mirantis” — azaz: ,csodálkozást kifejező indulatszó’. A másik útjelzőtáblán meg ezt olvassuk: „A. (Első följegyzése 1539-ből.) ... önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. Mint teljes szájnyílással ejtett hosszú d eredetileg a bámulás, csodálkozás kifejező szava volt.. Vö.: ácsingózik, ácsorog, áhit, ájtatos, ájul, álmélkodik, ámolyog, ámul, ásít”. • Időközben megjelent a szótár nem kevésbé népszerű második kötete is, a: „H—Ó”. Menjünk hát akkor tovább a jelzett irányba! A .sóvárog’, illetőleg .bámészkodik' jelentésű ácsingózik igét 1833-ból idézi a szótár: „valami gyümöltsre ásítoz, vagy Atsinkózik”, s hozzáteszi: „Származékszó: alapszava azonos az ásít alapszavával...”. Lássuk hát akkor az dsftot! „Hangfestő szó; vagy ősi örökség a finnugor korból, vagy — ami valószínűbb — a magyar nyelv külön életében keletkezett... A szó hangalakja mindenesetre a szájtátás, bámészkodás, sóvárgás hang- és mozgásképzetét érzékelteti. Hangfestő rokonságába tartozik az d indulatszó, az ácsingózik, á hit, ájul stb. ige.” S itt ácsorogjunk el egy kicsit mi is. E jelzőtáblák két hatalmas tartományát jelzik a nyelv birodalmának; vannak tehát olyan szavaink, amelyek puszta felkiáltásból, önkéntelen indulatos hangkitörésből keletkeztek; a másik nagy csoportot pedig azok a szavaink alkotják, amelyek a természetben előforduló hangjelenségeket próbálják emberi hangokkal kifejezni, utánozni. Szókincsünk legrégibb, legősibb elemei jöttek létre ezen az úton-módon. Sportmérkőzéseken ma is fölzúg gyakran a „huj, huj hajrá!”, amelynek eredetijét Liutprand cremonai püspök jegyezte föl ezer évvel ezelőtt, azt írván Nyugaton kalandozó őseinkről: „ex eorum (parte)... turpis et diabolica hűi, hűi frequenter aúditur” — azaz: „tőlük a csúf és ördögi huj, huj kiáltást gyakran hallani”. A felkiáltásból, érzelmi kitörésből keletkezett szavak száma — mint minden nyelvben — a magyarban is igen nagy. Ilyen az ah. az ajaj, a brr, a csitt, a fújj, a haj, a hahó, a halló, a hé, a hm, a jaj, a no, az 6 stb. S ahogyan az ásít, ácsingózik esetében is láttuk már, ezek az önkéntelen fölkiáltások új szavak forrásai lehetnek. A joj-ból így keletkezett a jajgat, a jajong ige, a csitt-bői a csitít, a hahó-ból a hahózik, a haj/-ból a hajszol, hajhász, a hm-ből a hümmög, hümget, a no-ból a nógat, az ah-ból az áhít, áhítozik, áhítat, az óh-ból az óhajt, óhaj, óhajtozik stb. De menjünk tovább egy lépéssel! Az úton könnyű szél lebben, susogni kezdenek a jegenyefák. A mezők felől cirpelés, zümmögés hallatszik, a távolból az erdő felől kakuk kiált. Máris itt vagyunk az újabb táblánál; rajta a felirat... azazhogy nincsen rajta semmi, csak a tetején ül egy kis csipegő cinege madár, meg egy fecsegő fecske. Hát ezzel az üres táblával mit kezdjünk? Mert madárnyelven sajnos, nem értünk. Üssük föl gyorsan útikönyvünket a megfelelő helyen, hátha találunk mégis valami útbaigazítást! „cinege... Hangutánzó eredetű: a cincog-télé igék népes családjába tartozik. A madár vékony, csipegő hangját adja vissza. Valószínű, hogy igenévi származéka egy cinég igének; vö. pl.: 1787-ből: ,,a’ bokrok köztt a’ gáborkák, ökör-szem madárkák és egyebek tzinegtek”. A cinke szónál meg ezt találjuk: „Hangutánzó eredetű: a cinegé-ve 1 együtt a cincog családjába tartozik”. S most nézzük még meg gyorsan a fecskét: „Hangutánzó szó; vagy ősi örökség a finnugor korból, vagy a magyar nyelv külön életében keletkezett... A finnugor megfelelők hangutánzó volta azonban nem ad teljesen biztos alapot az egyeztetéshez. Ezért lehetséges, hogy a fecske a fecseg ige családjába tartozik, s alaktanilag a cinke madárnévvel állítható párhuzamba.” Erre a tágas tartományra, a hangutánzó szavak bitodalmára figyelmeztetett hát bennünket a tábla szélén ülő két kis madár! A természetben hallható, érzékelhető hangokat igyekszik az emberi nyelv az emberi hangok segítségével valahogy lekottázni. így mondjuk azt, hogy susog, zizeg a levél, cirpel a tücsök, cincog az egér, így keletkezett — mintegy a madár hangját utánozva — a cinke s a fecske mellett a bíbic, a daru, a sirály, a pinty, a kuvik neve, de ilyen hangutánzó szó a kis tücsök vagy másképp priicsök neve is. Hasonló a helyzet az angol nyelvben is, ahol például a tücsök neve, a cricket, szintén hangutánzó szó, s tegyük hozzá, hogy a francia nyelvben is így van, ott meg cri-cri-nek mondják a cirpelő kis bogarat (s az angol szó voltaképpen a franciából származik). A fcokuk neve is a legtöbb nyelvben egymáshoz hasonlóan hangzik: a görögben kokkux volt, a latinban cuculus, a franciában ma is coucou, az angolban cuckoo, a németben Kuckuck, a lengyelben kukulka, a szlovákban kukucska, az oroszban kukuska. Igen valószínű, hogy e nyelvek nem egymástól kölcsönözték, hanem a madár hangját utánozva maguk alkották meg e szavakat. Legtöbbször — különösen az igék esetében — nem nehéz fölismernünk, hogy hangutánzó szóval van dolgunk: a locsog, a csobog, a csattog, a pöfög, a durran, a robbon, a kurjant, a zümmög, a zakatol szinte kifejezi a jelentését. Úgyhogy például aki nem is tud angolul, az is megérzi, megsejti, mit jelent az összekoccanó poharak hangjára emlékeztető to clink, vagy a csengők hangját utánzó to tinkle s a méhecske hangját kifejező buzz. Ezzel álljunk is meg egy szusszanásnyira, tegyük le az útjelző tábla alá bátyúnkat s pihenjünk meg egy kicsit. (Közben még eláruljuk, hogy a pihen ige is hangutánzó eredetű: ikertestvére a piheg-nek, s eredetileg annyit jelentett: „piheg egy kicsit”, „kifújja magát”, — azaz: megáll, ledől egy szusszanásnyira.) A bátyúnkról azonban pihenés közben se feledkezzünk meg — már csak azért se, mert legközelebb erről lesz szó! Székesfehérváron, városnézőben Jubileumi körutazás Már beszámoltunk róla, hogy a nyugat-berlini magyar kolónia ebben az évben ünnepelte 125. jubileumát. A most nyáron hazalátogató A Csatárka utcai otthon kicsinyei között Veszprém utcáin (Novotta Ferenc felv.) csoport programja is az évforduló jegyében alakult. A csoport 38 tagja, köztük Kleineisel Antal, a kolónia elnöke, Retzlaff Mária szociális megbízott és Milosevics Antal pénztáros, a Magyarok Világszövetsége vendégeként kétnapos nyugat-magyarországi túrán vett részt. Az útvonal : Székesfehérvár, Veszprém, Szombathely, Fertőd, Győr, Budapest. Mindenütt megnézték a történelmi és kulturális érdekességeket, a székesfehérvári ásatásokat, Veszprém templomait, a fertődi Eszterházy-kastélyt, s a többi nevezetességet. Nagyon zsúfolt, de nagyon boldogan eltöltött két nap volt ez a túra részvevői számára. Visszaérkezés után a csoport vezetői két kellemes kötelességüknek tettek eleget. A nyugat-berlini magyar kolónia szép hagyományai közé tartozik, hogy évente több alkalommal is megajándékozzák a budapesti Münnich Ferenc Gyermekotthon kis lakóit. Ebben az évben is számtalan kis ruhácskát, játékokat, édességet osztottak ki az árva és elhagyott gyermekek között. A kolónia vezetői ezután átadták a „Sportért — Olimpiáért” mozgalom számára a nyugat-berlini honfitársak küldeményét: 300 márkát. A csoport vezetői elmondták, hogy november 6-án nagy szüreti mulatságot akarnak rendezni. A cigányzenéről a Magyarok Világszövetsége fog gondoskodni. Reméljük, sikeres mulatságról számolhatunk majd be. DR. BÍRÓ JÓZSEF: Diszkrimináció nélküli külkereskedelmei Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter a közelmúltban az első félév külkereskedelmi tapasztalatairól nyilatkozott a sajtónak. Tájékoztatójában kitért arra is, hogy kormányunk nagy jelentőséget tulai donit a különböző rendszerű országok közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének. — E célkitűzés jegyében időszakonként más-más kérdéskör kerül előtérbe — hangoztatta a miniszter. — Jelenleg három szempontot tartunk jelentősnek. Először is korszerű kereskedelmi-gazdasági megállapodásokat kívánunk létrehozni és törekszünk a velünk szembeni diszkrimináció maradványainak megszüntetésére.. Szándékunkat jól példázzák azok a hosszú lejáratú megállapodások, amelyeket például Franciaországgal, Olaszországgal és az NSZK-val már megkötöttünk. Másodszor: a hagyományos árucsereforgalmi kapcsolatok mellett, a gazdasági együttműködés modern formáinak kibontakoztatására törekszünk, elsősorban vállalataink és a külföldi cégek közötti ipari-műszaki kooperációra. Harmadszor: nem tévesztjük szem elől, hogy a nemzetközi kereskedelem hosszú távú tendenciája a gépek és az ipari késztermékek cseréjének gyors ütemű növekedése. A fejlett tőkés országokba irányuló kivitelünkben a gépek és az ipari késztermékek részesedése alig 20 százalék, és 45 százalékos élelmiszergazdasági számításainkban alacsony a feldolgozott áruk aránya. Az európai tőkés országok szélesedő integrációja a magyar külkereskedelemre is újszerű feladatokat ró, hangoztatta a továbbiakban a miniszter. A bővülő Közös Piaccal újfajta kereskedelempolitikai egység jöhet létre, melyen kívül csupán a szocialista országok állnak. Álláspontunk szerint Európa népeinek biztonságát, jólétét mindenképpen az összeurópai gazdasági együttműködés minél nagyobb körű kibontakozása segíti elő. A külkereskedelmi miniszter végül a hagyományokban gazdag magyar—osztrák gazdasági kapcsolatok fejlődéséről beszélt. Kiemelte, hogy a két ország áruforgalma az elmúlt három évben átlag 20 százalékkal bővült, de számos lehetőség van a gazdasági együttműködés fokozására. 10
