Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-08-20 / 17. szám
Beszéljünk a dialógusról A FIA, a színészek nemzetközi szervezetének végrehajtó bizottsága Budapesten Ülésezett. Képünk a rózsadombi új SZOT üdülőszálló előtt készült a FIA-delegáclóról (Mezey felv.) Nemzetközi földrajzi konferencia M agyarországon A Nemzetközi Földrajzi Unió első európai konferenciáját s egyben a Magyar Földrajzi Társulat centenáris közgyűlését rendezték meg Budapesten augusztus elején. A nemzetközi tudományos élet jelentős eseményére mintegy 600 külföldi kutató érkezett a világ minden tájáról és 200 hazai szakember vett részt. A konferencia fővédnöke dr. Ajtai Miklós, a kormány elnökhelyettese volt. Az ünnepélyes megnyitáson megjelent dr. E. M. Fournier D’Albe, az UNESCO képviselője, az amerikai Gilbert Whithe professzor, a szeminárium szervezője, dr. Maller Sándor, a Magyar UNESCO Bizottság főtitkára és dr. Enyedi György, az Akadémia földrajztudományi kutató intézetének igazgatóhelyettese. A konferencia megnyitása előtt került sor a Nemzetközi Földrajzi Unió végrehajtó bizottságának ülésére is. Magyar kiállítás Pekingben A pekingi kiállítási csarnokban augusztus 7-én megnyílt a Medimpex és a Medicor közös kiállítása a kínai külkereskedelmi vállalatok és egészségügyi szakemberek számára. Röntgengépeket, egyéb kórházi felszereléseket és vizsgálóberendezéseket mutatunk be a kínai fővárosban. A két magyar vállalat bemutatója Pekingben az 1969-ben rendezett francia árumintavásár óta az első árukiállítás. A dialógus kulcsfogalom. „Mondd meg, mi a véleményed a dialógusról és megmondom, ki vagy és hol helyezkedsz el.” (Nem státus szerint vagy földrajzilag, de a politikai égtájakon.) A hidegháborús kategóriákban gondolkozók ugyanis elutasítják a párbeszéd minden formáját és ebben következetesek önmagukhoz: minden érintkezés életveszélyes és tilos. Vannak, akik szeretnének dialógust folytatni, de csakis és kizárólag „a nemzet jövőjéről”. (Elnézést a hasonlatért, de olyanok, mint a futballszurkolók vasárnap este a pesti Oktogon környékén. Csak úgy röpködnek a fociformációk, csalhatatlan csapatösszeállítások és az emlékek. Csupa önjelölt „szövetségi kapitány”.) Akadnak, akik előre szeretnék kiválasztani a partnereiket is. Fordítsuk komolyra a szót. Kezdjük azzal a talán nem is meglepő kijelentéssel, hogy a dialógusban részt vevők köre egyre szélesedik. Az elmúlt évben százhúszezren látogattak haza és körülbelül ugyanennyien utaztak ki, keresték fel rokonaikat, barátaikat, ismerőseiket. Evek óta folyik ez a nagy népi „dialógus”, sok ezer otthoni kerekasztal körül, kötetlen formában, anélkül, hogy a vitatkozó felek „mandátumot” követelnének egymástól. A kifejezéseket a diplomácia zsargonjából kölcsönözve, tréfásan azt mondhatnánk, hogy ezeken a „munkaebédeken és munkavacsorákon” szóbakerül minden, ami a „magas feleket” kölcsönösen érdekli. A családi történelem eltérő útjain hová értünk mi és hol haladtok ti, atyámfiai; mi a jó és mi a rossz itt és ott; folyik a spontán dialógus a családi asztaloknál. Alapjában egészséges, természetes eszmecsere folyik és jól van ez így. Az utóbbi években a spontán, tömeges, formák mellett és azokkal együtt kiszélesedtek a közvetett és közvetlen, „félhivatalos” dialógusformák is. Vajon a Magyarok Világszövetsége országismertető túráin, színházi estjein, mozibemutatóin részt vevők, a Magyar Hírek százezernyi olvasója, tízezernyi levelezője, a magyar egyesületeket, vallásos közösségeket, sport- és művelődési klubokat felkereső magyar papok, tudósok, művészek, sportemberek és újságírók nem folytatnak-e — hivatalos megbízatás nélkül — tömeges dialógust a nyugaton élő magyarok ezreivel? Lőrincze professzor amerikai találkozásai a magyarság tömegeivel és helyi vezetőivel, vagy e sorok írójának kanadai, brazíliai, ausztráliai látogatásai, vitái például az angliai Szepsi-Csombor Kör vezetőivel nem a párbeszéd sajátos formái és eseményei voltak? A spontán dialógusok intézményes formákkal való kiegészítése útján új fejlődési szakasz a tavalyi anyanyelvi konferencia. A kivándorolt magyarság központi kérdése a magyarság-tudat fenntartása és ennek alapjaként az anyanyelv megőrzése és tanítása. Ez az a közös ügy, ami a tárgyalóasztal köré sürgette azokat az embereket, akiket életre-halálra elkötelezett a téma, akik szakemberei a nyelvtanításnak és ezért a megoldás kidolgozására valóban „illetékesek”. A dialógus korszakunkban a két eltérő gazdasági-társadalmi rendszer körülményei mellett együtt létező, egymás mellett élő és működő, egymással küzdő ideológiák közt a természetes és szükséges érintkezési forma. Az adott történelmi helyzet ezen általános jellemvonása mellett a kivándorolt és emigráns magyarság és a hazai tömegek és képviselőik párbeszéde a dialógusok sorában sajátos, különleges eset, éspedig nemcsak abban az értelemben, hogy a két oldalt összeköti az azo-' nos származás, az azonos nyelv és kultúra és elválasztja az elhagyott haza és a befogadó országok ellentétes társadalmi berendezkedése. Sajátos abban is, hogy a kivándorolt magyarság politikailag nem homogén tömb. Vannak köztük szocialista érzelműek. A többség azt állítja magáról, hogy nem politizál. Az emigráció, a kivándorolt magyarság széttagolt. Területileg is: az államok egész sorában élnek, különböző nemzetek állampolgáraiként. A más-más időpontban kivándorolt vagy emigrált emberek tömegeit sokszor egész világ választja el egyjnástól; más-más fokon integrálódtak a befogadó országokba, mások az érdekeik, eltérő az életszínvonaluk, más az életmódjuk, kapcsolataik a mai Magyarországgal. Az egyetlen, valóban közös vonásuk az, hogy magyarok. Nyelv, kultúra, hagyományok közössége köti össze őket egymással és a szülőföld népével. A dialógusnak vannak előzetes minimális feltételei, mindenekelőtt az, hogy a részt vevők elismerik egymás létét. (Ez olyan magától értetődő, hogy szinte feleslegesnek látszik hangsúlyozni. Ismerve azonban az emigráció némely közírójának a valóságtól teljesen elszakadt írásait, szükségesnek éreztük hangsúlyozni ezt a gondolatot. Emellett .„tudomásul venni a vitapartner létét”, nem szimpla kijelentés: együtt jár azzal, hogy tudomásul veszszük az adott helyzetet, a kialakult erőviszonyokat is). A dialógus azért jöhet létre, mert a részt vevők számolnak a valósággal. A dialógus — a fogalom lényegéből következően — eltérő nézeteket valló felek párbeszéde, de ezzel együtt van köztük bizonyos érdekközösség, ami kívánatossá teszi a beszélgetést. Ez az érdekközösség lehet alkalmi, lehet átmeneti, lehet tartós. Lehet a témák összefüggő lánca, vagy egyetlen, körülhatárolt kérdés. A dialógus sokféle formájával találkozhattunk az elmúlt esztendőkben. Abban a kérdésben, ami az átmeneti vagy tartós érdekközösség alapja, van egy sajátos partnerségi viszony. Az alapvető világnézeti kérdésekben, doktrínák tekintetében egyik félnek sem szükséges elvi engedményt tennie, de a különbségek tudatában is meg lehet keresni a közös témákat és az együttműködés útját. Konkrét kérdésekben „szövetségesként” lehetséges a becsületes együttműködés, és pontosan ez a helyzet a külföldön élő magyarok nagy része és a szülőföld -viszonylatában. Találkozhatnak személyek, szakmák képviselői, egy adott kérdés érdekeltjei, mint ez az anyanyelvi konferencia esetében történt. A különböző országokból érkezett és a hazai részvevők más társadalmi rendszerben élnek, életmódjuk és — mint tapasztalhattuk — gondolkodásmódjuk is eltérő. Ugyanakkor a minket összekötő egység is nyilvánvaló. Lehet és szükséges közöttünk az együttműködés és a vita, hiszen megvan a dialógus egy nagyon fontos tényezője, a kölcsönös jóhiszeműség, a kölcsönös tisztelet és a megbecsülés. A dialógus lényege: vita és együttműködés kölcsönösen fontos célok érdekében közös témákról. A szocialista építés konkrét formáin sokat töpreng, sokat vitázik itthon is a közéleti érdeklődéstől áthatott többség. A hazalátogató magyarok elmondják észrevételeiket és mi szívesen fogadjuk a honfitársi bírálatot, a baráti javaslatokat — miközben visszautasítjuk a nagyon ritka ellenséges megnyilvánulásokat. Mindenért amit csinálunk, felelősnek érezzük magunkat népünk előtt és — ez nem szólam — a külföldön élő magyarság előtt, kivándorolt honfitársaink előtt is. Nem lehet dialogizálni mindig és mindenkivel, de meggyőződésünk, hogy a nyugaton élő magyarság többségével hasznos és érdemes párbeszédet folytatni a kérdések egész sorában. Dialógus minden olyan esetben lehetséges, amikor az előbbiekben említett minimális feltételek megvannak. És ezen a ponton kell nyomatékosan leszögezni, hogy a szocialista rendszer, a munkáshatalom léte vagy nem léte nem vitaalap senki fiával. Sem idehaza, sem külföldön. Ezt a kérdést egyszer és mindenkorra eldöntötte a magyar nép, amikor a szocializmus útját választotta. A magyarság jövőjét majd megbeszélik és biztosítják azok, akik ebben illetékesek, akiken á megoldás is múlik: a dolgozó magyar nép és hivatott képviselői. Nem engedtük meg a múltban sem, nem engedjük meg sem most, sem a jövőben, hogy bárki elválassza a nemzetet és a nemzeti lét adott formáját, a szocialista rendszert. A dialógus lehetséges és szükséges minden tisztességes, okos és jó szándékú honfitárssal. Mi egyetértünk Sinor Dénes professzorral, aki az anyanyelvi konferencia záróülésén a következőképpen fogalmazta meg az adott történelmi szituációt, amelyben lehetséges és szükséges a dialógus: .Magyarország szocialista állam. Ezen itt senki nem akar változtatni. Külföldön változtatni akarni nevetséges dolog. Én azt hiszem, hogy amikor külföldi honfitársainkkal beszélünk, amikor külföldi honfitársainknak tolmácsoljuk a magyar kultúrát, nagyon fontos, hogy a magyar realitást objektiven tolmácsoljuk. Nem szükséges külföldön, ahol élünk, szocialistának lenni ahhoz, hogy a magyar államrendszert objektiven, szimpatikusán tudjuk tolmácsolni. Ez mindkét oldalról létkérdés. Mi vagy megmaradunk kapcsolatban a szocialista Magyarországgal, vagy nem maradunk kapcsolatban Magyarországgal. Ilyen egyszerű ez! A másik oldalról nézve: az anyaország vagy elfogadja, hogy mi úgy élünk, ahogy élünk, vagy elveszít minket. Nincs más megoldás!” Nem szeretjük a Fejbólintó Jánosokat, nem vagyunk az alázatos együttműködés hívei. De nem szeretjük a semmire sem kötelező végnélküli szónoklatokat, az önmagáért való vitát sem. A párhuzamos monológoknak semmi köze a párbeszédhez. Van éppen elég közös gond, közös érdek, közös cél: vitatkozzunk és dolgozzunk együtt a magyarság, a nemzet érdekében. Szántó Miklós Szent István születése millenniumi évének záróünnepségei Országos jellegű ünnepségekkel zárul augusztus 20-án Szent István születésének millenniumi éve. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Veszprém megyei Népfront Bizottságával és a veszprémi egyházmegyei hatósággal együtt rendez ünnepséget, amelyen Bencsik István, a Hazafias Népfront főtitkára mond beszédet. Az ünnepségen megjelennek a magyar egyházak képviselői is. Külföldi magas rangú egyházi személyiségek részvételével tartják meg az egyházi ünnepségeket Budapesten. A Bazilikában Ijjas József kalocsai érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke és Brezanóczy Pál egri érsek, a magyar katolikus püspöki kar titkára celebrál ünnepi főpapi szentmisét és mond szentbeszédet. A budai ferencesek templomában egyházzenei hangversenyt hallhat a közönség. Ünnepségeken emlékeznek meg nagy királyunkról az egyházmegyék székhelyein is, így az esztergomi főegyházmegyében, Szent István király születési helyén, ünnepi szentmise celebrálásával és szentbeszéddel zárul a jubileumi év. Az ünnepségek lefolyásáról lapunk következő számában beszámolunk. Borsos Miklós szobrászművész kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművésznek, a Magyar Népköztársaság érdemes művészének művészi munkássága elismeréséül, 65. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. Díjnyertes magyar könyvek Lipcsében Kitüntetéseket, okleveleket kaptak a legszebb magyar könyvek, illetőleg készítőik az idei lipcsei nemzetközi könyvművészeti kiállításon. A magyar kiadók és nyomdák közül magas művészi színvonalú albumaiért és bibliofil kiadványaiért aranykitüntetést kapott a Helikon Kiadó. Ezüstéremmel jutalmazták a Corvina két kiadványát, a Csontváry-albumot és a „Bibliotheca Corviniana”-t, valamint az Akadémiai Kiadó egyik kötetét, öt magyar művet bronzéremmel, nyolc könyvet oklevéllel tüntettek ki. A bronzérmesek között van a Móro Könyvkiadó két könyve: Arany Toldija és Balázs Béla A hét királyfi című műve. A gyermekkönyvek versenyében ezüstdíjas lett Gazdag Erzsi Hívogatója, a Lúdanyó meséi pedig — Tótfalusi Istvántól — bronzdíjat kapott. Oklevéllel tüntették ki a Zeneműkiadó Bartók—Kodály-albumát. Megkoszorúzták Babits Mihály sírját Halálának 30. évfordulóján, augusztus 4-én, koszorúzási ünnepséggel emlékeztek Babits Mihályra. A Kerepesi temetőben levő síremlékénél a ma élő írók képviseletében Juhász Ferenc tisztelgett a nagy költő emléke előtt. Az egykori barátok nevében Keresztúry Dezső beszélt. Koszorút küldött Babits sírjára a Magyar Írók Szövetsége, a Magyar PEN Club, a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár. Operaházunk három fiatal művésze Olaszországba utazott, ösztöndíjas tanulmányútra. Egy hónapot Rómában, egyet Velencében töltenek. Képünkön balról: Ötvös Csaba, ö Paolo Silverlnél, Laczó Ildikó, aki Glna Cignánál és Medveczky Adám karnagy, akt Franco Capuánánál tanul (Mezey felv.) 2 NBHj
