Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-08-07 / 16. szám
IÁROSON HARMAT II. \S-SORS A gyarmati strandfürdő Balassagyarmaton, ahol hosszú ideig ipari létesítmény nem épült, a tanintézet egycsapásra elveszítette jelentőségét. 1951-ben mindössze 40 gyerek tanult itt, s ez a helyzet az azt követő időkben is alig-alig változott. Miután már előző írásainkban a balassagyarmati iparosodásról beszámoltunk, nyugodtan átugorhatunk néhány esztendőt. Ismerve a város lázas ütemű fejlődését, építkezéseit, új üzemeit, semmi csodálnivaló sincs azon, hogy jelenleg a szakmunkásképző iskolában több a pedagógus, mint ahány diák volt húsz esztendővel ezelőtt. Az 1970—1971-es oktatási évben 1012 fiatalember tanult az iskolában, évente több, mint 300 szakmunkás szerez itt mesterlevelet. Természetesen a szakmák is megváltoztak, csizmadia és szűcstanoncok helyett vasbetonszerelők, gépészek, esztergályosok tanulnak itt, szinte nincs olyan modern szakma, amelynek képviselőivel ne találkozhatnánk az iskola falai között. Nem csupán mennyiségi és formai változásról van szó, hanem tartalmi változásról is. Lényegesen megnőtt az elméleti órák száma, nagy gondot fordítanak a pedagógusok a tanulók általános műveltségének emelésére, s túl ezen, a különleges szakmai ismeretek elsajátítására is. Az egyre jobban kibontakozó balassagyarmati építő- és fémiparnak óriási a szakmunkásigénye. A múltból már csak egyfajta hagyomány maradt, ahogy hajdan a céhek, az ipartestület, a szakma tökéletes elsajátítására kötelezte tagjait, most a tanintézet fáradozik azon, hogy megváltozott körülmények között képzett lelkiismeretes szakmunkásokat neveljen. Az elmúlt években az iskolákhoz új és új épületrészek, tantermek épültek, most már rendelkezésre áll a korszerű oktatás minden feltétele. A szakmunkásképző intézet Balassagyarmat legjelentősebb oktatási intézménye lett. A környező falvak fiataljai egyre nagyobb számban vállalkoznak szakmatanulásra. A Rétság és Szécseny vidékéről származó fiúk és lányok modern technikát tanulnak. A néha megtorpanó, sápadó múltbéli hagyományok korunkban kiteljesedtek, Gyarmat ismét a különböző szakmák mestereinek a városa, csak most már nem inasokból lesznek a mesterek. Kristóf Attila (Novotta Ferenc felvételei) . TfTTt TTT TTyrTTTT f 1 ■» T T 1 » f 1 f . ’W ■ PALÓC N „Se nem szőke, se nem barna, az az igazi magyar fajta” — ezt mondják magukról a palócok. Igazi magyar fajtának tartják magukat, de a nevüket — palóc — nem kedvelik. Azt már gúnynévnek tartják, akár a moldovai, bukovinai csángók az övékét. De kik ezek a se nem szőke, se nem barna, általában piros arcú, világos hajú, sajátos magyar nyelvjárást beszélő, nagyon szép népművészettel rendelkező nógrádi és Mátra vidéki emberek? Honnan származnak, milyen eredetűnek kell tartanunk azt a sajátságos magyar népcsoportot, amely évszázadokon át falvaiba behúzódva élt, s hegyeiben, dombos világában olyannyira elszigetelődött, hogy szinte érintetlen szépségben tudta, már-már napjainkig fenntartani népviseletét, népművészetét, dalait, egész szokásvilágát? A gyöngyösi Mátra Múzeum igazgatójának, Nagy Gyulának az előszavával jelent meg Fűlőp Lajos könyve, s ebben a legújabb magyarázatot olvasom a palócok eredetéről. Nevük az orosz polovci szóból ered, e szláv szó eredeti jelentése „fehér kun”. A szó gyökére a polv, amely fakót, sárgát, szőkét jelent. Ügy látszik, ilyen kinézés alapján keresztelték el ezeket a se nem szőke, se nem barna embereket palócoknak. A tudományos magyarázat szerint a kabarnak, a magyarnak, a szlávnak és a később ideszármazott kunbesenyőknek sajátos emberkeveréke a palóc, egy hegyes 8 ■ *rr j 1 Bankíiók és dérház a Rákóczi úton Palóc asszony vidék népi vegykonyhájában kialakult néptöredék, amelynek embermelegitő szép tájairól így vallott irodalmunkban Mikszáth: „Sok földet bejártam, de mégiscsak Nógrád megye tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt, úgy látom, a füvek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon... Még a felhő is, mintha rózsaszínbe öltözne, mikor átsuhan felettünk ... Ez az én igazi hazám.” Mikszáth igazi hazája ez a palóc Nógrád, a Börzsöny, a Cserhát erdeivel takarózó falvak, fák közé vesző hegyi ösvények, végvárak néma omladékai, amelyeken őszidőben fehér köd oson, nem nagyon magas hegygerincek a látóhatár minden oldalán, földutak, amelyeket még Ali basa lova taposott, illatos kertek, hol egykor a Szondi két apródja kergetőzött, régi házak, amelyeknek tornácain valaha Madách borongott, lángoló színek, borpiros virágok, melyek Benczúr ecsetjét ihlették, a jó palócok, akik az apróka ösvényeken át begyalogoltak a magyar irodalomba. Ezeknek a jó palócoknak Balassagyarmat a fővárosa, no, csak olyan eszmei, szellemi, maguk választotta főváros, s ez a tizenhárom-tizennégyezer lakosú kis főváros sokáig töprengett azon, mivel hívja föl magára a figyelmet, az országos érdeklődést, miután elvesztve megyeszékhely rangját Gyarmat kezd elfelejtődni Kitaláltak egy ünnepségsorozatot, elnevezték a június elejétől augusztus húszadikáig tartó sorozatot Palóc nyár-nak, s az ünnepségsorozat színhelye a Mikszáth- és Madách-féle régi vármegyeháza udvara, a gyarmati Palócliget és Drégely váromladéka lesz. Milyen a „palóc nyár”? Olyan, mint mindenütt másutt, most éppen szélviharokkal tarkított, borús, amikor gyakran esik, s Mikszáth táját ólmos szürkeség fedi, amelyen nem rózsaszín felhők suhannak át, ahogyan a nagy palóc írta volt. De ha szakadozni kezd az eső függönye, s a nógrádi szél elrebbenti a fellegeket, valóban édes, tiszta hegyes-dombos világot terít elénk a palóc nyár. A hegyoldalakba, dombok ölébe bújt falvak, érő gyümölcsök illata, sajátos ligetek, a fű, a bokros táj édes virányai, füzesek az Ipoly partján és roskadozó cseresznyefák az utak mentén, érő bodza és galagonya illata, s mindenütt, mintha felénk integetnének, mintha az utast köszöntenék, a Börzsöny, a Cserhát, a közeli és messzi hegyek gerincei és tömött zöldje. Balassagyarmatra a „Palóc nyár" című kiállítás-, vetélkedő- és ünnepségsorozat kellős közepén érkeztünk. Igaz ugyan, hogy a palóc falvakban csak szép nagy fehér komondorokat, fekete gombolyagként guruló puli kutyákat és meghatározatlan eredetű és külsejű és fajtájú nagymérges házőrző kutyákat látni, a gyarmati Palóc nyár rendezvényei közt mégis megtartották az Országos Kutyakiállítást. Erre háromszázhetven kutya és háromezer-négyszáz vendég vonult fel, s az első egy lompos nagy fehér eb lett, a Vak Bottyán Ali elnevezésű komondor, amelyet a távoli nyírségi Nyírtassról hozott el gazdája, bizonyos Szabó bácsi, komondortenyésztő nyírségi ember. Jellemző az idők változásaira, s napjaink kutyadivatjára, hogy legtöbben — hetvenen — boxerekkel neveztek be. Mikszáth és Madách régi vármegyeházájának az udvarán koncerteket rendeznek a Palóc nyár során. A városi tanács nagytermében pedig országos rejtvényfejtő versenyt tartottak, amelyre hetven egyéni versenyző nevezett be és több „okos csapat". Három Balassagyarmatról, kettő Szekszárdról, egy Egerből és egy Kunmadarasról. Miről adtak fel „rejtvényeket” a palóc fővárosban a Palóc nyár elnevezésű ünnepségen? Természetesen arról, hogy kik is a polócok, ezek a se nem szőke, se nem barna emberek, mikor települtek ide, honnan eredtek, ki volt a legnevezetesebb mátrai betyár, milyen palóc betyár népszokásokról tudnak a versenyzők és mit sajátítottak el a „Palócföld” irodalomából, művészetéből? Melyik palóc faluban élt Benczúr Gyula (Dolányban), hol született a nagy palóc, Mikszáth Kálmán (Szklabonyán), hol töltötte házasélete kezdő idejét Madách és Fráter Erzsébet (Csesztvén), melyik barátjáról mintázta Madách Lucifer alakját (Szontágh Pál horpácsi földbirtokosról és politikusról). Hogyan hívták Mikszáth feleségét (Mauks Ilonának) és melyik palóc faluból származott (Mohoráról), hol őrzik Madách bölcsőjét (a gyarmati Palóc Múzeumban)? Ilyen s ehhez hasonló kérdések vetődtek föl a vetélkedőn, de olyanok is, hogy hol olvasta föl először Az ember tragédiáját Madách (Vanyarc palóc faluban, a kúria parkjában, Veres Pálné és férje előtt) és mikor állították fel a gyarmati skanzent, ezt a kis szabadtéri múzeumot, a Palóc udvart? Még 1932-ben. A lakóházat Karancskesziből, a kemencéjét Kazárról hozták, istállóját a Karancsságról, a tökmagolajprést Patvarc községből, 1963-ban pedig a litkei pajtát szállítottak ide. Az ősi lakóház kétszázötven éves, és „a palóc népi építészet utolsó emléke”. Sokat vitatkozunk egy magyar skanzenről, Szentendrén már folynak is a nehéz, vitákkal tarkított és mind nagyobb költségvetést igénylő előkészületek egy hazai skanzen kialakítására, de néha elfeledkezünk arról, hogy ezt a „magyar skanzent”, a „palóc skanzent" a balassagyarmatiak már 1932-ben megcsinálták. A „Palóc nyár” augusztus húszadikán, Szent István és az alkotmány napján, az új kenyér napján fejeződik be Drégely várának omladékai között, ahol Határőr Várnapot rendeznek, tűzijátékot és ahol, úgy hisszük egyetlen balassagyarmatitól sem kell megkérdezni, ki volt a költő, több mint száz éve, 1856-ban leírta e versnyitó sort: „Felhőbe hanyatlott a drégeli rom ...” Ruffy Péter 13 T TTT T rTT * ▼ T T W -V 'XKssa
