Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-08-07 / 16. szám
Egy üzlet a Second Avenue-n — Mit nevezünk borravalónak? — Borravalónak nevezzük egyrészt a személyi szolgáltatásokért (pincér, taxi, fodrász, stb.) fizetett „külön jutalmakat”, tehát a „hivatalos” áron felüli juttatásokat, másrészt az úgynevezett „fusimunka", tehát a nem hivatalos jellegű munkavégzés ellenértékét. (A magyar köznyelv fusimunkának nevezi, ha például, egy mester, munkaideje végeztével még a „saját szakállára", iparengedély nélkül, munkát végez magánszemélyeknek.) A különbség az, hogy az első formánál a borravaló afféle fizetéskiegészítésnek számít, hiszen a pincér, a taxis fizetést kap a munkájáért, a második formánál külön, munkaidőn túli munkáért fizetünk. — Mennyi borravalót fizetünk évente? — Pontos adatokat rendkívül nehéz volna közölni, hiszen erről semmi hivatalos felmérés nem készült. Becslések szerint évente körülbelül 2—3 milliárd forintot, vagy esetleg még többet fizetünk borravaló gyanánt. A szolgáltatások teljes forgalma 1969-ben 23 milliárd forint volt, így könnyen kiszámítható, hogy a szolgáltatásokért átlagosan 15 százalék felárat fizettünk. (A fenti becslésben a „fusimunka” ára nincs benne, részben, mert szinte lehetetlen felmérni, részben, mert szerepe egészen más: itt a külön pénz ellenében külön munkát vásárolunk, tehát a szolgáltatások árát ez nem emeli.) Ha szakmánként vizsgáljuk meg a borravaló nagyságát, azt látjuk, hogy a legkevesebb borravalót a postások, kézbesítők kapják: kb. 300—400 forintot havonta. Az átlagos borravalószint a havi 1500 forint körül mozog. A legtöbb borravalót a taxi- és tehertaxisofőrök kapják: 2000—3000 forintot. Még ezt is túlszárnyalja feltehetően egy bizonyos orvoscsoport borravalóból származó jövedelme (nőgyógyászok, operatőrök, míg például a röntgenorvosok, a közegészségügy és a járványügy területén dolgozók semmi hálapénzt nem kapnak.) — Milyen következményekkel számolhatunk? — Azt kell mondanunk, hogy a következmények teljes körét szinte nem lehet feltérképezni. Néhány területet azért kiragadunk. A legfontosabb következmény, nevezhetjük ténynek is, hogy a lakosság lényegesen többet költ a szolgáltatásokra, mint amennyit a statisztikák kimutatnak, ugyanakkor változik a fogyasztás szerkezete is: a szolgáltatást vásárlók többet költenek a szolgáltatásokra, és kevesebbet tartós fogyasztási cikkekre, mint ez várható volna, míg a szolgáltatók többet költhetnek — nagyobb jövedelmük révén — vásárlásra, mint amennyit bevallott keresetük alapján gondolhatnánk. A következmények másik területe a szociális viszonyok megváltoztatása. Magyarországon a nyugdíj, a táppénz, a tartásdíj, a bölcsődei-óvodai díj nagyságának alapja a fizetés. A hivatalos fizetés. Sőt, még az egyetemi tandíjak megállapításánál, a szövetkezeti lakások beosztásánál is az egy családtagra eső hivatalos jövedelmet veszik számba. Természetesen ez ellentéteket szül a szolgáltatás területén dolgozók és szolgáltatást vásárlók között. Figyelemre méltó, hogy egy területen ezt a problémát erélyesen megoldották: bírósági gyakorlatunkban ugyanis a tartásdíjak összegének megállapításánál figyelembe kell venni a borravalót is. — Milyen gazdasági következményeket tapasztalhatunk? — Közgazdászok körében közhelynek számít az a megállapítás, hogy az ipari fejlődés útján megindult országokban a munkaerő és beruházási tőke javát az ipar elszívja a mezőgazdaságtól, majd a fejlődés egy későbbi fokán ugyanígy a szolgáltatások területére áramlik a munkaerő és a tőke nagy része. Magyarországon jelenleg az a helyzet, hogy a szolgáltatások iránti igény az utóbbi években szinte ugrásszerűen megnőtt, ami az életszínvonal emelkedésének természetes következménye. A szolgáltatások munkaerő-ellátottsága, gépesítése nem tudott lépést tartani a követelmények ugrásszerű növekedésével, úgynevezett kapacitáshiányok léptek fel, aminek rendszerint az a következménye, hogy megnő a kerülő módszerek, borravaló, munkaerő-csábítás, stb. jelentősége. Mindez végül is odavezetett, hogy a szolgáltatások iránti igény növekedése is nehezítette az amúgy is érezhető munkaerőhiányt, illetve közelebbről a szakmunkáshiányt. Sok szakmunkás hagyta ott eredeti szakmáiét, és ment el olyan ágazatokba dolgozni, ahol a fizetés ugyan alacsonyabb volt (ugyanis a „borravalós” szakmákban a fizetések rendszerint alacsonyabbak a különpénzek valószínűsége miatt), maga a munkavállaló szakmunka helyett csak betanított vagy segédmunkát végzett, mégis, a borravalóval együtt másfélkétszeresét is megkereshette előbbi jövedelmének. Ez önmagában természetes folyamatnak tűnik, tömegméretekben azonban, mint láttuk, egészségtelen torzulásokhoz vezet. — Milyen elképzelések születtek a probléma megoldására? — Nemcsak elképzelések születtek, hanem konkrét intézkedések is napvilágot láttak már. A fenti fejtegetésekből is világosan következik, hogy a megoldás természetes útja a szolgáltatási ágazatok fejlesztése, gépesítése. A kormány 1969-ben határozatot hozott az iparikereskedelmi és áruszállítási szolgáltatások kiterjesztésére. Ennek értelmében elsősorban a textiltisztítási, lakáskarbantartási, személygépkocsi- és háztartásigép-javítási szolgáltatásokat kell fejleszteni. A kormány létrehozott egy központi szolgáltatásfejlesztési alapot a fejlesztések finanszírozására. A határozat szerint e szolgáltatási ágak fejlesztése nem történhet a hagyományosan preferált ágazatok (egészségügyi, gyermekgondozás) rovására. A borravaló adminisztratív eltiltása kevés reménnyel kecsegtethet, hiszen lényegéből következően kikerül bármiféle hivatalos ellenőrzést. Káros elterjedésének csupán gazdasági síkon — az igények és a lehetőségek összehangolásával — állhatjuk útját. Sós Péter Amikor néhány esztendővel ezelőtt megszűnt a New York-i J. Brownfield-cég, a Culture Center, a budapesti Kultúra Külkereskedelmi Vállalat vezetőinek nagy gondot okozott, ki biztosítja majd New York legforgalmasabb, magyar lakta negyedének magyar nyelvű könyvekkel, folyóiratokkal való ellátását. A több évtizede kint élt, s egy tragikus baleset következtében tavaly elhunyt Streisinger Károly könyvgyűjtő oldotta meg a problémát, ő már korábban is jól ismerte a cég tevékenységét. Vállalkozott az üzlet vezetésére azzal a kikötéssel, hogy működését kizárólag könyvek és folyóiratok árusítására kívánja korlátozni. Ma a Second Avenue-n levő Center of Hungarian Literature, elnevezéséhez méltóan valóban a magyar irodalom központját jelenti a New York-i olvasók körében. A cég szerződéses viszonyban áll a Kultúra Külkereskedelmi Vállalattal. Ennek értelmében az új magyar nyelvű könyvek terjesztésével kapcsolatban New York állam területén kizárólagossági joggal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a környék magyar nyelvű könyveket is árusító bizományosai a cégen keresztül eszközük megrendeléseiket. A szerződés szerint a Center of Hungarian Literature — mint a kizárólag könyveket és folyóiratokat árusító üzlet — terjesztési joga korlátlan, akár az USA összes államába is szállíthat. Streisinger Károly özvegye a könyvüzlet vezetője. Lilly Streisinger júliusban Budapesten járt. Rokoni látogatásra érkezett, és természetesen üzleti tárgyalásokra. Ezt az alkalmat ragadtuk meg. hogy megkérdezzük: mint a magyar irodalmi művek terjesztője, milyen észrevételei, milyen tapasztalatai vannak? — Az elmúlt években alkalmam volt megfigyelni a különböző generációk olvasmányigényének. érdeklődésének differenciálódását. Amíg az idősebb korosztály a magyar klaszszikusokat — Jókait, Mikszáthot, Mórát, Mó~ riczot — keresi. Gárdonyi Egri csillagát bármilyen kiadásban megveszi, s ha költészetről van szó, Petőfihez, Aranyhoz ragaszkodik, a második generáció már nem elégszik meg velük. Keresi ugyan a klasszikusokat, ugyanakkor kíváncsi a kortárs-irodalomra. Németh László, Illyés, Szabó Pál, Passuth, hogy csak néhányat említsek. Szabó Magda regényeiből soha nincs elegendő. Thury Zsuzsa ifjúsági kötetei, Fekete István állatregényei, Fejes Endre Rozsdatemetője, Moldova György, Thur- 7.6 Gábor, Kolozsvári Grandpierre Emil, Fehér Klára könyvei kellenek nekik. Molnár Gábor vadásztörténetei sikeresek. Humorban Tabi vezet. Vízváry Mariska szakácskönyvét még Washingtonból is kérik, csak angol nyelvű van. Az Inyesmester, mondhatnám, irodalmi siker. Lilly Streisinger (Jánosi Ferenc felvétele) Csak magyar nyelvű könyveket árusít? — A Corvina Kiadó angol nyelvű kiadványai fontos kulturális szerepet töltenek be. A gyönyörű művészeti kötetek, útleírások, fotóalbumok, komoly szolgálatot tesznek a magyar kultúrának. Itt említeném meg, hogy a magasabb eladási ár nem akadály, a szép kiállítású könyveket — vonatkozik ez a Helikon-kiadásokra is — szívesen vásárolják. — Bizonyára érdekli Önöket a nyelvtankönyvek sorsa. Angol—magyar és magyarangol nyelvtankönyvből soha nincs elegendő. Ez azzal is magyarázható, hogy egyre több amerikai egyetemen folyik magyar tanítás, és sok a vegyesházasság. Hogyan szereznek tudomást a vásárlók az új könyvek megjelenéséről? — Könyvkatalógust küldünk szét, főleg a karácsonyi ünnepek előtt, továbbá kéthetenként változtatjuk a kirakatot. Rengeteg magyar jár-kel az üzletem előtt, amely délelőtt 10-től este hétig áll a vásárlók rendelkezésére. Törzsközönségem kialakult. Már tudják, merre tartom az újdonságokat. Bejönnek, böngésznek, lapozgatnak, minden vételkényszer nélkül. Szeretem a könyvet szerető embereket. Aki betér hozzám és könyvet vesz, megkapja a Budapesten kiadott Könyvvilágot, a Books from Hungary angol—magyar nyelvű katalógust és a cégem saját katalógusát. Csak válogatni kell belőlük. Útja eredményes volt? — Vásárlóim bizonyára örülnek majd, ha elárulom: tekintélyes mennyiségű, értékes „zsákmánnyal” térek haza. H. M. Magyar darabok Amerikában Találkozás Marton Erzsébettel ?| /Tartón Erzsébettel sok- VI uián most találkoztam újra először. Az utóbbi időben — hogy, hogy nem — mindig elkerültük egymást, holott igen gyakran hazalátogat New Yorkból. Beszélgetésünk színhelye az Intercontinental Hotel hallja. Elisabeth Mártonnak ismerik New Yorkban, ezt a nevet viseli színpadi ügynöksége is. 1947 óta él Amerikában. A szerzői jog tudományával az 1930-as évek legelején kezdett foglalkozni édesapja, dr. Marton Sándor irányításával. Bátyja, Marton György ügynökségének Párizsban van a rezidenciája. — Irodánk külön-külön működik — mondja Marton Erzsébet. — De egymást képviseljük, ő engem Párizsban, én őt New Yorkban. Az első magyar darab, amelyiket Amerikában elhelyeztem, és amellyel sikert értem el: László Miklós „II- latszertár”-a, ezt annak idején Lub itsch édesapámtól még 1936-ban vette meg. A Metro Goldwyn Mayer megfilmesítette, hat évvel ezelőtt a Broadwayn musical lett belőle. Marton Erzsébet leginkább azon munkálkodik, hogy amerikai darabokat helyezzen el Európában, jól ismeri a színházi világot, tudja, hol melyik darab melyik színháznak, melyik színésznek való leginkább. — És Budapest? — Sűrűn látogatok haza, de most főképp azért jöttem, hogy megnézzem a La Manchát a Fővárosi Operettszínházban. Ennek jogai is az enyémek. A budapesti Szerzői Jogvédő Hivatallal igen szoros kapcsolatban vagyok, és így jutott el Dale Wassermann musicalje Pestre is. New Yorkban öt év óta játszszák óriási sikerrel, de az én képviseletemben került el Marton Erzsébet Budapesten (Novotta Ferenc felvétele) Párizsba, Bécsbe, Amsterdamba, Prágába, Pozsonyba, Madridba, Rio de Janeiróba... Mindenütt megnéztem az előadást, voltaképp gondolkodnom kellene, hol nem játszották még. A budapesti előadás elragadó: Darvas Iván és Galambos Erzsi nagyszerű művészek. Darvas Ivánt a „Szerelem” című filmben is megcsodáltam, igazán megrendítő alkotás. Egyébként Marton Erzsébet közvetítette Pestre a Furcsa pár és a Hotel Plaza című darabokat is, és ő képviseli O’Neillt, ő hozta hozzánk a Hallo' Dollyt, legutóbb pedig Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott-ját. — Igaz-e, hogy világszerte darabhiányról panaszkodnak a színházak? — Igaz. De jó darab régebben is kevés volt. Azelőtt könnyebben kerültek színre kevésbé jó művek is, ma a tévé és a film konkurrenciája igényesebbre, válogatósa bbra neveli a nézőket. A színházi krízisnek ez is egyik oka. A másik az, ahol nincs szubvenció, ott nyomasztóan sojc a költség. — A konkurrencia és a krízis hogyan mutatkozik meg a közönség ízlésében? — A közönség a Hairtól az Othellóig mindent megnéz, ha igazán jó az előadás. Legutóbb rendkívüli sikerrel játszották New Yorkban Moliére A nők iskolája című vígjátékát, kiváló hagyományos stílusban. Most azért sietek vissza, mert a Hair zeneszerzője modern musicalt komponált a Frankenstein történetből. Az írója Megan Terry, ő a szerzője a híres Viet-rocknak is... — Milyen magyar darabokat visz most a tarsolyában? — Örkény Istvánnal már régóta foglalkozom. A Tóték egyik New York-i kiadónál könyv alakban jelenik meg. De magammal viszem most a Macskajátékot és Szakonyi Károly Adáshibáját. Karinthy Ferenc egyfelvonásosai is megint színre kerülnek. Nagy az érdeklődés az új magyar drámairodalom iránt. — Mit olvas a drámairodaimon kívül legszívesebben magyarul? — A Magyar Hírek minden betűjét elolvasom. És lelkes olvasója vagyok az angol nyelven megjelenő Hungarian Quarterlynek is! Ez a két orgánum jól tájékoztat a hazai eseményekről. (8. m.) Idill a parton (Vámos László felvétele) 10
