Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-08-07 / 16. szám
A családkutatás tudományának történetébe — nürnbergi vendégünk látogatása kapcsán — nincs értelme belebonyolódni. Mert ha valaki ma, 1971-ben Magyarországon a rokonait kutatja, azt érzelmi okokból teszi, nem pedig azért, hogy hatalmas kiterjedésű földbirtok öröklésének vitáját döntse el megjelenésével a maga javára. Vendé-A Nürnbergben született Czakó János günk sem emiatt foglalkozik e tudományággal, hanem kedvtelésből, amatőr módra, hobbyból, a nyugdíjas évek időgazdagságának kitöltésére, és mindenekelőtt egy családi hagyomány tiszteletének ápolására. — Apám édesapja, Czakó János 1948-ban Erdélyben született, Pesten magyar-történelem-földrajz szakos tanár volt, az 1800-as évek végén az ő történelemkönyvéből tanultak a gyerekek. Apám 1877-ben Pesten született, szintén a János nevet kapta. Mint gépészmérnök a századfordulón Nürnbergben szerzett állást. Német lányt vett feleségül. 87 éves volt, amikor 1964-ben meghalt. Már őt is foglalkoztatta a Czakó család ágainak kutatása, még a harmincas években kapcsolatot teremtett Czakó Elemérrel, a kiváló iparművészeti szakíróval, az Egyetemi Nyomda egykori igazgatójával. Noha vér szerinti rokonságot nem tudtak felkutatni, kapcsolatuk a távolság ellenére is igen szívélyes volt. Czakó Elemér 1945-ben meghalt, már csak utódait kereshettem fel. Azt már korábban is tudtam, hogy élt egy nagybátyám Magyarországon, Czakó István, valamikor a Magyar Földrajzi Intézetnek volt egyik vezetője. Egy rokonunk van Dunakeszi-Alagon, húgommal meglátogattuk, annak egy gyermeke Pesten él. De valami azt súgja, hogy ezzel a családi kapcsolatoknak még nem értem a végére. Czakó János a családkutatás szenvedélyén kívül más, szép és életreszóló örökséget is hagyott a fiára. Magyar könyveit, szép magyar beszédét, és szeretetét szülőhazája iránt. Életében ez abban is megnyilvánult, hogy részt vett a „Hungária” Nürnbergi Magyar Egyesület megalapításában. Annak 25. évfordulóját 1937-ben megünneplő esten — a műsort fia ma is őrzi — Hubay-szerzeményt hegedült. A második világháborúban szétzilált egyesületet később, sikerrel, igyekezett újra szervezni. — Apámmal mindig magyarul beszéltünk — mondja a „fiú”, a 64 éves Czakó János. Ez olyan természetes volt. És az is természetes volt, hogy fiatal korom óta muzsikálok. Ma egyik legkdvesebb szórakozásom a kamara-muzsikálás, vonósnégyesem tagjai — tanár barátaim — már türelmetlenül várnak haza. Czakó Jánost nemcsak a családkutatás kétséges sikerrel járó szenvedélye hozta Magyarországra. Húgát kísérte gyógyfürdőbe, orvosi tanácsra. Ilonka felett is eljárt az idő. Valamikor régen, nagyon régen kerek ötven esztendeje, még nem panaszkodott ízületi fájdalmakra, ö nyolcéves volt, János bátyja 14, amikor az első világháborút követő ínséges időkben, 1921- ben egy gyermeknyaraltatási csoporttal Miskolcon futkározott. — Nagyon sok minden történt azóta — mondja Czakó János —, de annak a Magyarországon eltöltött nyolc hétnek az emléke nem mosó... és húga, Ilonka (Ifj. Novotta Ferenc felvételei) dik el soha. Hová, merre széledhettek a miskolci uradalomban velük hancúrozó gyerekek? — A napokban begyalogoltam a vidéket, Miskolc környékét. Találkoztam egy fiatalemberrel, elmondtam néki, mi járatban vagyok. A fiú elmesélte otthon az édesanyjának, másnap üzent értem, látogassak el hozzájuk, halványan ő is emlékezett a németországi nyaralócsoportra. Néztem, néztem a fiókból előkerült régi fényképeket. Az egyiken olyan ismerősnek tűnt a ház, az udvar, a fák. De hát a gyerekek... a gyerekek nem voltak rajta. Vajon ha élnek, merre sodorta őket az elmúlt ötven év...? H. M. OLVASÓINK ÍRJÁK Választékosán szép stílus, választékosán szép gondolatok, s témájában a magyar irodalom szeretete tükrözik Váczi Iili, Rio de Janeiróban élő honfitársnőnk legutóbbi két levelét. Egyetlen igaz öröméről, könyvekről, irodalomról, felejthetetlen verskincseinkről, Ady költeményeiről ír. „Meg kell értenie, hogy idegenben milyen nélkülözhetetlen a magam fajta betűimádónak a magyar levegőt árasztó és szívünk hangján beszélő könyvek lelki tápláléka” — olvassuk a többi közt. Honfitársnőnk a Hatikva izraeli lapban, közölt, a szülőföld szeretetében fogant szép írását is mellékelte s még egy féltve őrzött, becses dokumentumot küldött, egy régi, régi fényképet Bartók Béla és Balázs Béla „aranykorszakából”, amely — mint helyesen írja — ma sem vesztett örök fényéből. „A Magyar Hírek Bartók emlékezései felidéztek mindent, ami szép és boldogító volt. Jólesik együttérezni Iránta a meg nem szűnő kegyelettel...” ’ * A Magyarok a nagyvilágban című kötetről, Szántó Miklós könyvéről írnak magyarok a nagyvilágból újra és újra. Ezúttal két jeles honfitársunk leveléből idézünk. Az USA-beli Oregon államból, Portlandból Joseph Grosz köszöni meg, hogy a magyar verses irodalom lefordításával kapcsolatosan a szerző róla is megemlékezett. (J. Grosz 65 magyar költőt fordított angolra, Ady, József Attila, Radnóti mellett Csokonai, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Kosztolányi, Illyés, Szabó Lőrinc és a fiatal magyar költők is megtalálhatók. — A szerk.) így ír: „... Gratulálok önnek nehéz munkájához ... Elsőrangúan mutatott rá azokra az okokra, melyek a magyarokat arra kényszerítették, hogy elhagyják szülőföldjüket. Nekem két könyvem van a könyvtáramban, de mindkettő csupán az Amerikába irányuló kivándorlásról szól.. A másik levélírót, a Mexikóban élő neves . s. ■Hj$ •A % Bartók Béla és Balázs Béla, A kékszakállú herceg vára szerzői. (Az azóta szintén elhunyt Papp Rezső fotóművész ajándékozta ezt a felvételt Váczi Lili Rio de Janeiróban élő honfitársnőnknek) festőművészt, András Salgót nem kell bemutatnunk, a külföldi, hazai művészetkedvelők egyaránt jól ismerik munkásságát, ö így ír: „... Igen értékesnek tartom a kötetet, főleg az új, de már kint született generációk számára. Közülük már sokan lettek képviselők, magas rangú államférfiak, vezető intellektüelek. Véleményem szerint, ha más nyelven is megkapnák ezt a szellemi anyagot, még ha százszor is idegen állampolgárok, fennmaradna bennük a régi Haza iránti szeretet,..” Andrés Salgó levelében említést tesz három és fél hónapos ázsiai művészi turnéjáról is. 38 előadást tartott hat nyelven, magyarul is. Több nagy terjedelmű cikket írt Magyarországról mexikói lapokban, és mint a tíz éve New Yorkban működő Külföldi Magyar Képzőművészek Világszövetsége közép-amerikai megbízottja, jelzi, szívesen részt vennének anyagaikkal egy új, kollektív képzőművészeti kiállításon. Qórdonyi Qéza A láthatatlan ember Keprcgcny-változat: Cs Horváth Tibor - Kcrcsrnáros Pál Egyszere meglebben a Csáth úr, palotájának bejáratát takaró kárpit. Egy lány lép elő mögüle Várakozó ivóhoz indulna.de a sáros út láttán megtorpan. „Emőke!” - villan át Zéta agyán. Most mar nem nehéz átéreznie a hun szolgalegény fájdalmas vágyódását. Hirtelen ötlettel kosarába nyúl. A palotába lépve az ifjú elképedve néz körül. Barbár pompát, templomi ragyogást várt, s íme, egy dísztelen kis teremben találja magát. A király testetlen karszéken ül, egyszerű ruhában. Csak vezérei díszelegnek fényes öltözékben. De máris felcsattan Attila hangja. ^ W//J 1 " .... mind ki nem adjátok! Karóba húzatná- A AJUj| Néhány nappal később Csáth úr keresi fel a görögök táborát. Nemcsak a látogatást viszonozza: hívó szóval jött. Attila végre hajlandó fogadni a követeket. Maksziminosz és Priszkosz késlekedés nélkül lóra kapnak. A szolgák közül csak Zéta kiséri el őket, kalamárisával és papirostekercseivel. Szorongó mellel ügetnek végig a városon. Attila int, mire egy ember valami száz nevet olvas fel. A lány csak futó pillantással hálálja meg a szolgálatot. Zétának mégis a szívébe nyilall a szee sugara. Megrezdül és a sarkáig elzsibbad tőle. A kihallgatás ezzel véget is ér. Az urak leforrázva indulnak vissza a táborba. Priszkosz elbocsátja Zétát, mire az ifjú elindul kifelé a városból. Amióta Emőkével találkozott, a magányt keresi. Most is abban reménykedik, hogy a tiszamenti füzesben egyedül maradhat gondolataival. Csalódás éri. A parti tisztáson egy csoport hun legény és lány mulatozik. Ijaznak. holmi csepűbábukra vágtató Iáról. Ezeket követelem! Nem tűrhetem, hogy a magam szolgái fogjanak fegyvert ellenem!
