Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-08-07 / 16. szám

/láttuk, olvastuk, hallottuk... Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke július 19-én hivatalá­ban fogadta Italo Pietrát, az II Giorno című olasz napilap főszerkesztőjét, és válaszolt kérdéseire. Az interjúnál jelen volt dr. Várkonyi Péter államtitkár, a kormány Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke. A kormány, a Magyar Tudományos Akadémia elnökségé­nek javaslatára az 1972. évi rendes közgyűlésig terjedő időre Köpeczi Béla akadémikust, a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkárhelyettesét — e funkciójának érintetlenül hagyá­sa mellett — megbízta a főtitkári teendők ideiglenes ellátá­sával. Fiatal amerikai diplomaták egyhetes tanulmányúton tar­tózkodtak hazánkban. A vendégek a Carnegie nemzetközi békealapítvány egyéves továbbképző tanfolyamát végezték el Genfben, s a kialakult gyakorlat szerint a tanfolyam után mindig más országban tesznek tanulmányutat. Az idén Ma­gyarország fogadta őket. Az olimpiai bizottság újabb megrendelésére további hat eredményhirdetőt szállít az Elektroimpex Münchenbe. Esze­rint magyar eredményhirdető tábla lesz a müncheni olimpiai város kerékpárstadionjában, a súlyemelő- és a cselgáncsmér­kőzések színhelyén, a vívó- és boxmérközések csarnokaiban. Negyven magyar fiatal utazott július 22-én háromhetes olaszországi útra, hogy részt vegyen a nemzetközi ifjúsági kempingtalálkozón. Európa minden országából, Japánból és Ausztráliából is vártak ide küldötteket. A londoni Queen Elizabeth Hallban vendégszerepeit Rajkó Táncegyüttesről július 20-án több londoni lap fényképes ri­portot közölt. Bitay Árpád, a két világháború közötti erdélyi magyar szellemi és művelődési élet kiváló személyisége 75 évvel ez­előtt született. Az Előre, az erdélyi magyar nyelvű újság is megemlékezett a nagy magyar tudós születésnapjáról. Üdülőváros épül a ráckevei—soroksári Duna csepeli part­ja mentén. A nagyszabású program szerint itt kap majd he­lyet egy kemping, egy kétszáz személyes, télen-nyáron mű­ködő ifjúsági tábor, több sporttelep, 50 méteres fedett uszo­da, és itt lesz a nemzetközi evezőspálya is. Speciális autós-telefonkönyv jelenik meg. A zsebben hord­ható telefonkönyvben, amelyhez hasonlót még Európa egyetlen országában sem jelentettek meg, megtalálható a benzinkutak címe és nyitva tartási ideje, a javítóműhelyek, az Állami Biz­tosító, a rendőrség, a mentők telefonszáma s ezenkívül úgy­szólván minden felvilágosítás, amelyre az autósoknak or­szágjárásuk során szükségük lehet. Balatonfüreden, a SZOT-szanatórium színháztermében jú­lius 17-én megemlékeztek az első magyar nyelvű dunántúli kőszínház 140 évvel ezelőtti alapításáról. Keresztury Dezső mondott beszédet, majd korabeli táncok, zeneszámok és sza­valatok szerepeltek a műsoron. A kelet-angliai Norwich vármúzeumában hazánk londoni ideiglenes ügyvivője, Dóczé Kálmán, július 23-án ünnepélye­sen megnyitotta a Magyar Nemzeti Galéria XX. századi rajz­gyűjteményének legszebb darabjaiból összeállított kiállítást. Magyar—etiópiai kulturális munkatervet írtak alá Addis Abebában. Az egyezmény alapján Magyarország ösztöndíja­kat és továbbképzési lehetőséget nyújt Etiópiának, s a tudo­mányos és művészeti csere különböző formáit biztosítja. Az Indiába menekült pakisztániak megsegítésére a Ma­gyar Vöröskereszt 175 ezer ember beoltásához elegendő kole­raellenes oltóanyagot küldött Calcuttába. A franciaországi Díjon népi együttes — már sok sikert aratott hazánkban — ebben az évben Kaposvárott szerepelt, majd a balatonföldvári dunántúli folklórfesztiválon mutatta be táncait. Anonymus feljegyzése szerint a Csongrád megyei Sövény­háza határában — az egykori „Szeri pusztán” — tartották honfoglaló őseink az első országgyűlést. Ezen a helyen áll honfoglaló fejedelmünk emlékműve. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa javaslatot terjesztett elő, hogy a történel­mi helyen létesítsenek nemzeti emlékparkot. Július végi helyzetjelentés: tizennyolc magyar tengerjáró úszott a jelzett időszakban a föld különböző részein, össze­sen 241 ezer tonna árut szállítottak az év eddig eltelt részé­ben. A magyar hajók többsége a Földközi-tenger nyugati medencéjében, az Adrián és a Fekete-tengeren van úton. Az új győri műszaki főiskola alapkőletétele az alapító ok­mányokat tartalmazó fémszelence elhelyezésével ünnepélye­sen megtörtént. A leendő főiskolán 600—800-an tanulhatnak majd. Jövőre világszerte megemlékeznek Mikszáth Kálmán szü­letésének 125. évfordulójáról. Az UNESCO 1972-es kulturális programjában is helyet kapott a „nagy palóc" életének, mun­kásságának bemutatása. A SZAZAD VÉGÉN 8 cémistkaL mxigjjjur költhzei 4. Az Amerikában virágzott magyar népköltészet jól tükrözte a vendég­­munkások tipikus közérzetét. Számukra idegen világ vette körül honfitársain­kat; városi nyüzsgés — a csendes, lassú ritmusú otthoni falu helyett; füstös, kormos ég a megszokott mezei-erdei le­vegő helyett; veszélyes és ellenséges gyáróriások — a rétek helyett, ahol minden fűszál ismerős. A felhőkarco­lók, amelyek tövében törpe és kiszol­gáltatott az ember, míg otthon ember­­szabású méretek veszik körül. A telepe­ken — amelyek munka után elnyelik őket — érthetetlen szokások, a nyelvek bábeli zűrzavara; otthon a szülői ház meghittsége és a hazai szó. Ez az élet­érzés természetesen honvágy-lírát fa­kasztott. Nagy Ociján tengervize Ne hánd a hullámod. Ügy is tudod, régen láttam Szép Magyarországot. Ha még eccer megláthatom, Megmaradok benne. Nem kell nekem soha többet Amerika kincse. Várták a hazautazás áldott percét. Százszor nekiindultak volna — akár gyalog is — egy-egy különösen nekike­seredett pillanatban. Amerikát de régóta bujdosom, Kimennék én belőle, csak tudnék hon. Kimennék, de a nagy tenger keríti, Szívemet a búbánat keseríti. Amerika nekem nem szülőhazám, Még sohase volt benne egy víg órám. Jártam pedig vándoroltam eleget, De a szívem csak jobban keseredett. Jóbarátim jertek ide sorjába, Kísérjetek engem az állomásra, Majd ott aztán felülök a gőzösre, Visszamegyek a régi szülőföldre. Ez a líra is világosan bizonyítja, hogy a más országban kínált kedvező mun­kaalkalom, átmeneti tartózkodás, ideig­lenes munkavállalás, nem pedig kiván­dorlás, letelepedés volt a kiutazók cél­ja. A családokból a férfiak indultak el, a többi családtag otthon maradt, várta a kenyérkereső visszatérését. Nem áhí­tottak mesebeli vagyont, karriert, csak tisztes indulótőkét. Ezért vállalták a bányát, látástól-vakulásig a gyári robo­tot, a fogukhoz vert centeket; a szere­tett családtól való elszakadást, az egye­düllétet. Az otthon maradtak pedig a ritkán érkező leveleket, a rettegést; mi lesz, ha elszakad a vékony szál, ha rá­tenyerel a távolság, a rosszindulat vagy a sors. Nevijorkból elindul a gőzhajó, Szomorkodik rajta a sok utazó: Árbocára selyem zászló van tűzve, Isten hozzád Amerika örökre. Kapitány úr, jól vezesse a hajót, Magyarországnak vegyen direkciót. Ott vár engem feleségem, gyerme­kem. Akikért megreped a gyenge szívem. Aztán továbblendül a történet. A szándékot megcsúfolja a régi uralkodó osztályok önzése. A földárak emelked­tek, a spekuláció rávetette magát a ha­zaküldött dollárokra. Akik három-négv év embertelen gürcölése, takarékosko­dása után megjöttek, hogy a vágyott gazdaéletet folytassák, elkeseredve ta­pasztalták, hiába fáradoztak. A gyárak, bányák, kohók világa egyébként jó is­kola volt; megnőttek tapasztalatban, öntudatban. Nehezen tűrték a hazai urak és hivatalok packázásait. Sok volt a konfliktus. Sok volt az ingajárat, a kiutazás újabb évekre. Most már sűrűn következett a végleges telepedés, a ki­vándorlás is. íme egy csodálatosan szép, balladai tömörségű, keserű dal, amely már az új helyzetet ábrázolja. Szánt az ökör, bús a gazda, A búgond őt igen bántja, Az adósság húzza, Megfagyott a búza. Haza gondol hajnaltájba, Búsan felsóhajt magába: Ott maradni jobb lett volna, Ahol kalászos a róna. Eladom mindenem, Megveszem tiketem, S visszamegyek ríva Az öreg kontriba. Odahaza se jó, Igen sok az adó, Sok a végrehajtó, Jegyző, szolgabíró. Veszi vándorbotját, Széles tengeren át Visszaindul fázva, Nagy Amerikába. Az első világháború brutálisan el­vágta a kapcsolatokat. A történelem földrengése mély szakadékot vágott a családok közé. A fegyverek elhallgatá­sa után, megindult a kétségbeesett ke­resés, kutatás: ki él és ki halt meg? De a háborús viszonyok, a kvóta-rendszer tartósították a szakadékot. Az Ameri­kába rekedtek százezrei tértek volna haza, de az ellenforradalom Magyaror­szága nem volt hajlandó földet adni. A háború előtti munkavállalókból c— ven­dégmunkásokból — kivándorlók lettek. Az ember azonban nem viheti magá­val — holmijaival együtt — a hazáját is. Letelepedhet, otthont teremthet, de a haza mindennél több. Az „itthonról — haza” gondolat számtalan formában hangzik fel évtizedeken át az amerikai magyar költészetben. Ide iktatjuk az akkori amerikai magyar közélet egyik legismertebb szervezőjének, vezetőjé­nek verséből az alábbi részletet, amely világosan és messzehangzóan fejezi ki honfitársaink érzésvilágának ezt a ket­tősségét, szinte alig oldható feszültsé­gét. Es mégis én, két hon közt hazátlan Mikor beteljesül a vágyam és álmom Ezen a végső állomáson Itthon volnék és haza vágyom Itthonról — haza. (Borsi Kerekes György: Itthonról — haza) Az első generáció tragikumát csak az állandósuló kapcsolat, a kölcsönös érintkezés, utazás enyhíthette — oldhat­ta fel. Ezek már új lapok, a magyar ki­vándorlás hosszú történetében. Szántó Miklós lIlllIHIIIIIllilllllHllllllllllllllllillllffllllllllllllllllliilllllllNIIIIIIIIIIIIIIUIIINIIIIIIIIIIIIIIIIllli Isztopirin, a legjobb háromévesünk A lósport világából Tóbiás (apja: Diaspro — anyja: Esther) nyerte a magyar ügetőderbyt. Szokatlan könnyedséggel, 25 méterrel előzte meg Talizmánt (Kabala—Iluska) és Táblát (Kabala—Felíró­nő). 1.24.6 mp-es idejével a belföldön tenyésztett derbygyőz­­tesek élére került és beállította a háromévesek hosszú távú rekordját. A győztest Istók Ferenc hajtotta és készítette elő versenyére. Keszthelyen az Agrártudományi Egyetem kéthetes turnu­sokban lovastanfolyamot indított. A tanfolyam iránt nagy az érdeklődés, német, francia, olasz és osztrák lovasok is jelent­keztek. A sikerek láttán elhatározták, hogy jövőre is meg­indítják az intézményes lovasképzést. A Gothában rendezett military lovasversenyeken részt vet­tek lovasaink is. A pálya hossza és akadályok méretei megfe­leltek az olimpiai előírásoknak. Az elért eredmények bizta­tóak, a jövő évi olimpián már tudása legjavát adhatja mili tary-csapatunk. Isztopirin (Imperiál—Tabletta) megnyerte a Kincsem-díjat is. A magyar csodakancáról elnevezett díj 2400 méteres fu­tamában elért újabb győzelmével a hároméves végleg bebi­zonyította, hogy legjobb lova évjáratának. A Kanca- és a Széchenyi-díj könnyű győztese, a Csehországban nevelt Ma­­ringotte (Masis—Marinell) sem tudta megtörni Isztopirin győzelmi sorozatát, csak a második helyet biztosíthatta a ki­váló Imperiál-mén mögött. Sz. L.

Next

/
Thumbnails
Contents