Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-07-14 / 15. szám
VA ROJO ILI i Y ARM AT I. ELYÉRE KERÜLT forintra nőttek, egyes vállalatoknál az átlagkeresetek meghaladják a kétezer forintot. Ez az ugrásnak is nevezhető roppant változás olyan körülmények között mehetett végbe, amelyek országunk gazdasági erejére most jellemzőek. A balassagyarmati fejlődés nem véletlen eredménye, hanem korunk rendjébe illő. tozásokat, s a legértékesebb törekvést: saját dolgainkon javítani. Az elmúlt öt esztendő fejlődése — az ilyenfajta értékítélet szerint — teljes egészében a miénk. Nem mostoha állapotból lábaltunk ki történelmi robbanással, hanem napjainkat raktuk össze, meglevő alapokra emeltünk újabb építményeket. Modern üzlet, régi vizelet tiiijj W-) Isi 0 =1 d .! I ■ * M i m &?. TprlTAJ || j ,5 1 1 TV 1 1 1 J- «MflH V # il 1 Szalag a kötöttárugyárban Az anyagi gazdagodás szellemi kitárulkozással, pezsgéssel ötvöződik. Tények bizonyítják, hogy az emberek Balassagyarnaton nyíltabbak, elégedettebbek lesznek. Ez az elégedettség és bizakodás jelentkezik az itt élők gondolkodásában, életszemléletében, megnőtt a közéleti érdeklődés, s a város új arculatának kialakításáért tettekben is jelentkező felelősséget éreznek az emberek. En a magam részéről mindig úgy éreztem, az elmúlt 25 esztendő fejlődése oly annyira természetes, hogy egy másféle korral való összehasonlításra nincs szükség. Itt nőttem fel és így nőttem fel ebben az országban, nem ismertem mást, jobban tudom érteni és megítélni a korunkon belül végbemenő vál-Ez az önmagával mérhető fejlődés folyamatában és tendenciában biztató. Az országos adatokról most nem beszéltem, de úgy vélem, Balassagyarmat sorsában az ország sorsa is tükröződik. Nem olyan régen Salgótarján és Gyarmat között amolyan kutya-macska barátság volt. A két nógrádi város egymással vetélkedett. Ügy tűnt, Balassagyarmat nem tud a nagyipari centrummá nőtt Salgótarjánnal lépést tartani. — Most már elmúlt belőlünk a neheztelés — mondják a gyarmati palócok. — Nem bánt minket Tarján gazdagodása, hiszen úgy érezzük, végre a mi sorsunk is a helyére került. Kristóf Attila 0\IK A Rákóczi út ATFOQÓ Kisvárosaink sorsát, történelmi fejlődését, lakóinak életmódját vizsgálva néha kétely fogja el az effajta vizsgálódásokra vállalkozó krónikást, lehetséges-e olyasféle „magaslati” nézőpontot találni a többnyire földszintes, vagy alig egy-két emeletes emberi települések alapos fölméréséhez, ahonnan majdnem teljes, minden esetre átfogó képet lehet rajzolni a modellnek választott kisvárosról. Az előző hetekben megénekelt Keszthely esetében úgyszólván a lehetetlenséggel határos vállalkozásnak tetszett ezt a nézőpontot megtalálni, mert az a régi, balatoni városka még napjainkban is oly mélyen ágyazódik a történelem rétegeibe, hogy kiemelkedését nem annyira állandó, mint inkább váltakozó emberi mozgalmasság, az idegenforgalom tudja és fogja megoldani. Merőben más a helyzet Balassagyarmat esetében, amelyre nem csekély súllyal nehezedik a tekintetes vármegye hajdanvolt székhelyének nehézkessége, ám ugyanakkor az is feltűnő — mint előző riportunkból is kiderült —, hogy Balassagyarmat már a helyére került, a régi megyeszékhely elveszett rangját sokkal hatékonyabb gazdasági tényezők pótolták, így ennek az Ipoly-parti kisvárosnak a jelen állapota sokkal biztatóbb, mint más, hasonló lélekszámú városoké. Ügy is fogalmazhatunk, hogy Balassagyarmaton szemtanúi lehetünk a modern kisváros kialakulásának, az ipar térhódítása nyomán történő szerkezeti erősödésnek és izmosodásnak, a kései urbanizáció fokozódó sebességének, de korántsem az a cél és törekvés vezetett bennünket Balassagyarmatra, hogy az iparosodás számszerű adataival arról iparkodjunk meggyőzni az olvasót: egy nemrég még álmosnak és elhagyatottnak hitt város a betelepült üzemek zajától felpezsdült s e zakatolás már ki is tölti a város hétköznapjait s meghatározza mai hangulatait. Nyomon követve tehát azt a folyamatot, amíg Balassagyarmat a helyére került, megkerestük azt. a nézőpontot, amelyről átfogó pillantást vethetünk a város mai társadalmi szerkezetére és lakóinak életmódjára. Ennek a szellemi kilátótoronynak a falait ugyancsak számokból falazták s ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy e kilátótorony alapzata sokkal szélesebb mint a város földrajzi alaprajza, hozzá kell számítanunk a közvetlen környéket is, mert bármekkora változáson mentek is keresztül kisvárosaink, a szőkébb „vidék” nem hanyagolható el a város helyzetének vizsgálata alkalmából. Balassagyarmat, az új ipari város mezőgazdasági művelés alatt álló külterületének adatai korántsem olyan mutatósak, mint az ipari számok, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a körülményt, hogy a „jó palócok” fővárosának és az egész megyének mezőgazdasággal foglalkozó lakossága meglehetős szegénységben élt a századfordulót követő évtizedekben, egészen az évszázad felező vonaláig. A balassagyarmati Palócföld Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, ugyancsak a legutóbbi öt év adatait vizsgálva, legalább olyan emelkedést hozott a kisvárosi parasztok életében, mint az ipari alkotások a szűkebb értelemben vett városlakók számára. A példaképpen felhozott városi termelőszövetkezet közös vagyona 1965— 1970 között 11,2 millió forintról 19,3 millió forintra emelkedett, ami 72 százalékos növekedésnek számít. Ha most azt is elmondjuk, hogy 1968. január 1. óta a szövetkezet készpénzben fizetett havi munkadíjazást vezetett be. valamint azt, hogy az öt év alatt a tagság évi jövedelme 30 százalékkal emelkedett, akkor nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy Balassagyarmat falusias külvárosaiban is megindult az a feltörő folyamat, melyet előző írásunk már számos adattal alátámasztott. Egy emberi közösség életrevalóságát, igényességét rendkívül megbízható módon érzékeltetik a kereskedelmi életről tanúskodó adatok, mivel ez a számvetés a legegyszerűbb és legősibb mértékrendszerek közé tartozik. Móricz Zsigmond riporteri gyaloglásain sohasem mulasztotta el kikérdezni a falusi szatócsot afelől, mit vásárol a lakosság és mennyi a szatócs fekete tábláira felkrétázott adósság, vagyis azt vette vizsgálat alá, miképpen festett azokban a szomorú időkben a kis vidéki emberi közösségek fogyasztó- és hitelképessége. Balassagyarmat elmúlt öt esztendejéről, tehát a fejlődés döntő szakaszáról megbízható adatok állnak rendelkezésünkre. A kisváros kereskedelmi áruforgalma 1965-ben 194,8 millió forintot tett ki, 1970-ben pedig meghaladta a 325 millió forintot, ami 70 százalékos növekedésnek felel meg. Ugyanebben az időszakban a kereskedelmi áruforgalom növekedése országosan átlagosan 45 százalékot tett ki, a két arányszám összevetése tehát élénken igazolja azt a nagy lendületet, amelyet Balassagyarmat előretörését szemlélve — papírra vetettünk. A lakosság jövedelmét természetesen nemcsak a kiskereskedelmi vásárlások emésztik fel, s nem is vásárol meg mindent a város falain belül a gyarmati polgár, mert az autóért — Balassagyarmaton minden tizedik családnak van kocsija — Pestre kell utazni. Érdemes tehát egy pillantást vetni a takarékbetétre is, mert az évi 325 millió forintos kereskedelmi forgalmat lebonyolító város lakói félre is pillantás Részlet az ÚJ lakótelepről (Novotta Ferenc felvételei) tesznek a keresetükből. A betétkönyvek száma az idézett öt év alatt 147,5 százalékkal emelkedett. Sokféle gazdasági „égtáj” felé vezethetnénk még átfogó pillantást, de írásaink terjedelme nem tűri a még tagoltabb és részletesebb ábrázolást, így tehát kénytelenek vagyunk néhány rövidebbre fogott megállapítással kiegészíteni azt a képet, amelyet a Balassagyarmatra vetett átfogó pillantásunk összegezett, így meg kell említenünk, hogy a jelzett öt évben 14 millió forint beruházással egészséges ivóvízhez jutott az egész város, az 1965-ös napi 600 köbméteres víztermelés 1970-ben napi 2700 köbméterre emelkedett. 35 milliót fordított a város a csatornázásra és a szennyvíztisztító telep létesítésére, 20 millió forintot az egészségügyi fejlesztésre. A város ezerágyas kórháza és rendelőintézete ma már a megyehatáron túl is érezteti jótékony hatását. Nem volna teljes a kép a közeljövő felvillantása nélkül. A fejlődés üteme a kezdeti évek hatalmas lendületét megőrizve az állandósulás felé halad. 1975-ig a kábelgyár, a nyomda, a porcelángyár, a húsipari vállalat, a szabó szövetkezet üzemeinek bővítése révén kétezer fő részére nyílik új munkaalkalom, így az ipari munkások száma erre az évre eléri a hatezer főt. A Palócföld Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 6 milliós beruházással növeli gépállományát, a kereskedelem 5 ezer négyzetméterrel bővíti hálózatát, ezen belül két ABC áruházat, ezerszemélyes éttermet és iparcikk-áruházat épít, megépül a művelődési központ, és befejeződik a régi városközpont felújítása. Balassagyarmaton 1975-ben már 16 ezer ember él, s ismereteink birtokában tegyük hozzá, úgy él majd, ahogyan egy, a XX. század harmadik harmadában „helyére került” magyar kisvárosban a kor igénye szerint élni kell. Baróti Géza
