Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-07-14 / 15. szám

KLASSZIKUSOK KISVÁROSA

Az Ipoly menti Balassagyarmat kisváros ugyan, tizenháromezer lakosával a múltnak az árnyékképe csupán, megyeszékhely rangját is régen elhódította már Salgótarján.

De ez kellemes város, ahogyan még Mikszáth nevezte volt, ez a „legköltőibb és legkedvesebb”, ahogyan Szabó Lőrinc keresztelte el, ez a nagyon kicsi kisváros is főváros valamiben.

Irodalmunk egyik fővárosa. Balassagyarmat a klasszikusok kisvárosa. Görbe utcái, ligetei, szobrai, fái, talán még az út pora is költőket, írókat idéz, egy Balassi Bálintot, Madách Imrét, Bérczy Károlyt, Mikszáth Kálmánt, Szabó Lőrincet.

volt ő nemesember, amint néha-néha állította) itt foglalta el első — esküdt! — állását, ezeken a kanyargós nógrádi utakon vesztette el valahol azt a pléhszelencét, amelybe huszonkét ítélet volt zárva, s itt, Balassagyarmaton jegyezte meg gazdája, későbbi apósa, Mauks Mátyás szolgabíró: „Édes öcsém, félek, hogy sohasem lesz belőled szolgabíró". Soha sem lett volna író a szklabonyai fiúból, ha elnyeri azt a Nógrád megyei aljegyzői állást 1872 márciusában — amelyre annyira hőén pályázott. Ha nincs egy befolyásosabb család, a Jeszenszkyeké, s nem Jeszenszky József nyeri el az állást, hanem a szklabonyai Mikszáth Kálmán, akkor talán csak egy

A Madách emlékmű

Itt minden utcakő, a domború hátú macskakövek sora, minden Ipoly menti liget, minden árnyékos lugas, minden kőfal és régi omladék irodalmunk soraival van átitatva. „Ügy hiszem, az egész területet be lehetne járni egy óra alatt”, írta volt Szabó Lőrinc balassagyarmati elemista korára emlékezve, de ez a tizenháromezer lakosú, „egyórányi” városka olyan óriásokat szökkentett ki ebből a semmi kicsinységből, mint az induló Madách, vagy az induló Mikszáth Kálmán voltak.

Balassi Bálintot, régies nevén Balassa Bálintot, a reneszánsz nagy garázdáját, mindazonáltal irodalmunk első költőjét már gyarmathi előneve is a helységhez fűzi. A nagyhatalmú, feudális, koraközépkori Balassa család névadója volt ennek a városkának, amelyet évszázadokon át birtokoltak. A tatárjárás IV. Bélája még 1246-ban adományozta azt a Balassák egyik ősének.

Az alsósztregovai birtokos úr, Az ember tragédiájának a későbbi szerzője, Madách Imre ebben az 1834-ben épült klasszicista egykori vármegyeházában volt megyei tisztviselő, aljegyző, táblabíró, megyei főbiztos, s ha nem jön el az idők viharával ezernyolcszáznegyvennyolc s a bukás, Madách meghurcoltatása, az alsósztregovai birtokos úr talán alispánként fejezi be pályáját a balassagyarmati vármegyeházán, és soha nem írja meg az élet megrendüléseiből táplálkozó Tragédiáját. Talán sohasem írja meg, ha egy balassagyarmati megyebálon meg nem ismerkedik Fráter Erzsikével, a tündérszépséggel, s házasságának borús évei nem taszítják őt végleges és örökös magányba.

Talán Mikszáthunk sem volna, ha nem érte volna annyi tréfás csalódás a közigazgatási pályán. Az ifjú Mikszáth, a szklabonyai korcsmáros fia (soha nem

aki Mikszáthtól egy egész tárcára való kéziratot egy szuszra bírt kivasalni. Akadt is egy ilyen: Mihallcska Pista volt a neve, ennek nem használt se szép szó, se ígéret, se gorombaság; ez hozott kéziratot Mikszáthtól.”

De ezt maga Mikszáth is megírta „Mint készülnek a .Nógrádi lapok’?” című, titkos leleplezéseknek nevezett tárcacikkében, amelyben elbeszéli, hogy a hét napból álló hét első két napja, a hétfő és a kedd még a szerkesztővel való békés egyetértésben telik el. Szerdán azonban már idegenkedni kezd a tárcaíró a szerkesztőtől, mert az azt kérdi, írod-e már a tárcát? „Már hogy írnám, feleli Mikszáth. Korán volna még.” Másnap reggel azután a legédesebb szendergésből egy baljóslatú, az éneklésbe átmenő süvítő hangot hall ágya szélénél:

— Kérek manuscriptumot — mondja a szedőgyerek.

— Jöjjön holnap reggel — feleli álmosan Mikszáth, akinek ezekkel a holnapokkal, ezekkel az ígéretekkel telik el balassagyarmati kora.

Az ember csak csodálkozik, hogy a gyarmati Balassa, Deutsch, Zichy kávéházak és vendégfogadók lump hírlapírójából, e világlustájából miként vált a magyar irodalom egyik legszebb és legterjedelmesebb életművének alkotójává.

Ebben a városban volt tanár a költő Komjáthy Jenő, míg el nem csapta az iskolaszék, s ebben a városban született egy remeklő fordításunk, Puskin Anyegin című elbeszélő költeményének költői rangú átültetője, a különös életű Bérczy Károly, aki először német nyelven olvasta Puskin költeményét. Beleszeretett, megtanult — Puskin kedvéért — oroszul, s megajándékozta irodalmunkat a legszebb magyar műfordítással. Azután az irodalomnak szinte hátat fordítva sportláp szerkesztésbe kezdett, megalapította az első magyar nyelvű sportlapot Vadász és Verseny Lap címen és sportújságíróként halt meg.

S ebben a városban volt elemista a huszadik század mesteri műfordításainak az alkotója, Szabó Lőrinc, a költő, aki így emlékezett vissza Gyarmatra:

.....Balassagyarmat a legköltőibb és

legkedvesebb. Nem hagyott bennem semmi fájdalmat. Ellenkezőleg. Rá gondolni a zavartalan, napfényes, tökéletes mesét jelenti. A védő, burkoló, édesen ragyogó irrealitást, az egyetlen idilli környezetet a földkerekén. Balassagyarmat — számomra — tündérváros. Egyszerűen csak jól éreztem benne magamat, mint a hal — egy nagyon piciny, majdnem újszülött hal — az Ipolyban.”

Nógrád kisvárosa, klasszikusaink egyik fővárosa minden művelődési intézményét Madách és Mikszáth neveiről keresztelte el. A kisváros igyekszik megszolgálni irodalmi nagy hírnevét: Madách Imrének ülő bronzszobrot állítottak még 1937-ben, e szobor Sidló Ferenc alkotása. Mikszáth Kálmán mellszobrát, Herczeg Klára alkotását, az író halálának ötvenedik évfordulóján, 1960- ban helyezték el Mikszáth régi vármegyeházának a homlokzata előtt. Bérczy Károly születésének 150. évfordulóját az idén március 2-án ünnepelték meg Gyarmaton, s megkoszorúzták a közeli Jobbágyi község temetőjében levő sírját. Az idén, március 28-án pedig Szabó Lőrinc emlékkiállítást rendeztek a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban.

A régi megyeszékhely árnyképe is élni, hatni, világítani akar. Régi írók, költők fényével. Ezzel a fényes balassagyarmati csillagboltozattal.

Ruffy Péter

MIKSZÁTH

Mikszáth mellszobra

tréfakedvelő, anekdotázó megyei aljegyzővel volnánk gazdagabbak, s nem irodalmunk legnagyobb mesemondójával.

Mikszáthnak azonban ajtót mutatott a vármegye, s mit tehetett szegény szklabonyai fiú? Elment hírlapírónak, a Nógrádi Lapok riportere, tárcaírója, később főmunkatársa lett, de az emlékezések szerint olyan Mátyás király lustája, hogy csak a legnagyobb erőfeszítések árán lehetett tőle kéziratot bevasalni. „... A szedőgyerek mást sem tett, — írja egyik emlékező kortársa — mint Mikszáthoz járt kéziratért. A szedőgyerekek közt az volt az igazi vitéz,

BALASSA!

A VAROS A H

Ha esztendők óta nap nap után megfordulunk egy városban, talán észre sem vesszük azt, a változást, ami hosszabb távon ott végbement. Ugyanolyan ez, mint az emberarc változása, öt-tiz esztendő kell ahhoz, hogy szemünkbe tűnjön: más most, mint azelőtt volt. Mégis, Balassagyarmat példája mintha megcáfolná-ezt a tételt, az itteni fejlődés szinte robbanásszerű, a város az állandó változás, épülés állapotában van; ha sorsáról kívánunk beszámolni, egy roppant nekirugaszkodás mozdulatát örökítjük meg.

Nem akarom összehasonlítani Balassagyarmat mostani helyzetét a háború előtti időkkel, csupán a város életének

— történelmi távolságokhoz mérve — pillanatnyi szakaszát idézem fel, a legutóbbi öt esztendő változásait. Ez a 13 ezer lakosú kisváros múltjából gazdag emlékeket hordoz. Észak- Magyarország egyik legpatinásabb települése volt, de az elmúlt századok távoli fényét amolyan visszatükrözésnek tekinthetjük csupán, hiszen az idő tájt Gyarmaton tulajdonképpen nem történt semmi. Nógrád megye második városa, Salgótarján, a modern idők során úgy hagyta maga mögött ezt a települést, mint konflist a gyorsvonat. Nézzük, hogyan próbálja most egyszeriben megváltoztatni a Palócföld fővárosa ezt az egyhelyben topogást.

Adatokkal kezdem, számokkal, a létezés alapjaival, az ipar fejlődésével.

1965. december 31-én keltezett adatok szerint Balassagyarmaton az iparban 2214 ember dolgozott, 1126 férfi és 1088 nő. A város területén működő üzemek évi termelési értéke az idő tájt 436 millió forint volt. Az 1970-es év záróadatai szerint ez a termelési érték meghaladta a 800 millió forintot, az ipari munkások száma 3600- ra emelkedett, s ezen belül megváltozott a női és férfi munkaerő aránya. Ezek a számok önmagukban talán nem sokat mondanak, de ha kiegészítjük a statisztikát egy ideillő ténynyel, mégpedig azzal, hogy a városban minden munkaképes ember — legyen nő vagy férfi

— megfelelő munkahelyhez juthat, máris lényeges változást jeleztünk, hiszen valamikor a nők munkába állítása Balassagyarmaton is megoldhatatlannak látszó probléma volt.

öt esztendővel ezelőtt ezer balassagyarmati lakos közül csupán 112 dolgozott az iparban (az országos átlag 148 volt akkor), ez a szám most 350-re emelkedett. Az előbb a Salgótarjánnal kapcsolatban említett ellentmondás is megszűnt ezzel: az iparilag rendkívül fejlett Nógrád megyéből nem rí ki többé egy „templomegere” kisváros, szegényes kisüzemeivel.

Kétféle módon ment végbe az iparfejlesztés. A korábban már meglévő üzemek egy részét — az Ipoly Bútorgyárat, a Fémipari Vállalatot — bővítették, másrészt új üzemek költöztek Gyarmatra: a Kőbányai Porcelángyár, a Finomkötöttirugyár és a Magyar Kábel Művek gyáregységei. Természetesen a nagyarányú ipartelepítés nem ment minden zökkenő nélkül. Az üzemek kezdetben a régi épületekben dolgoztak, korszerűnek alig nevezhető módszerekkel. Aztán megindultak az építkezések. A Fémipari Vállalat új telephelye épült fel először, majd a Kábel Művek korszerű csarnokai, a régi üzemeket új gépekkel, új technológiával szerelték fel, az egykor toldottfoldott, apró gyáregységek modern ipari létesítményekké növekedtek.

Ezzel a változással a szociális létesítmények fejlődése is lépést tartott. Balassagyarmaton elegendő bölcsődei férőhely van, az óvodai férőhelyek száma az utóbbi időben mintegy kétszázzal bővült, az idén valószínűleg befejezik egy 175-ös létszámú új óvoda építését is. Bővült az üzlet- és vendéglátó-hálózat, több ízben módosult az üzletek nyitva tartási ideje, az új üzemekben először három, majd két műszakban dolgozó balassagyarmati nők igényei szerint. A helyi autóbuszjárat és vonatközlekedés is az üzemek rendjéhez igazodott, az ipar átformálta a város életének ritmusát.

Mit jelent tulajdonképpen ez a ritmusváltozás? Aligha kell bizonygatni az iparosítás előnyeit, mégis, egy adat óhatatlanul idekívánkozik: 1945— 1960 között Balassagyarmaton kétszáz lakás épült, 1965—1970 között 807.

A város költségvetésében a harmadik ötéves terv elindulásakor 66 millió forint szerepelt, de ehelyett 119 millió forintot kapott Balassagyarmat, a fejlesztésre szánt összeg majdnem megduplázódott.

Ez a város utóbbi öt esztendejének kivonatos adattörténete. És azt bizonyítandó, hogy a város gazdagodása az ország gazdagodását is jelenti, elég megemlíteni, hogy az ipari beruházások öt-hat esztendő alatt megtérülnek. Az átlagbérek a város iparában az elmúlt öt esztendőben 1457 forintról 1704

A régi vármegyeháza, ma szociális otthon