Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-07-10 / 14. szám

A BÉKÉÉRT MUNKÁLKODUNK Beszélgetés dr. Kacziba József győri püspökkel A Káptalandomb máskor oly csendes vilá­gát kopácsolás veri Jel. Csinosítják az öreg­templomot, az ősi székesegyházat, megszépül­nek a parányi utcák. De a püspöki kert nyu­galmát semmi sem zavarja, a vastag falak megszűrik a zajt. Lent, a mélyben a Rába ka­nyarog, hogy néhány méter után a Dunával találkozzon. Szívet gyönyörködtető panoráma. Az ősi palota, amely a város fölé emelkedik — a győriek kedves Püspökvára —, a katoli­kus püspök rezidenciája. Másfél esztendeje új lakója van, dr. Kacziba József püspök, apos­toli kormányzó. Az ő vendégei, beszélgető partnerei vagyunk. Első szavai — mi sem ter­mészetesebb — Győrt illetik, e szép várost, megújulását, a kedves dunántúli tájat és szor­galmas népét. — Csány teleki vagyok, alföldi, számomra új a Du’.iántúl változatos vidéke. S Győr különö­sen 'megérdemli a dicséretet, megfogja az em­ber szivét. Sajátos hangulata, levegője van en­nek az ősi, mégis friss lelkű városnak. Erről a környékről, ugyebár, szólni sem kell, csak nézni, kitekinteni a Rába füzesére, a Dunára, s az ember eltelik a látvány szépségével. De a barokk Győr gondozott, restaurált házai, az ódon utcák hangulata éppúgy hat rám, mint fi sok új ház mindenfelé, vagy a hatalmas la­kótelep Nádorvárosban. A fejlődés ereje Győ­rött is, megyeszerte is lenyűgöző. Dolgos, de­rék, szorgalmas nép lakik itt. — A Püspökvár kapuján belépve mindjárt építkezés fogadja a látogatót, csinosítják a székesegyházat, a környéket. Már a templom tornya, sem csonka. Általános restaurálás? — Az egyházmegye templomainak a fele műemlék jellegű, még néhány plébánia is az. Az egész püspökség és a Káptalandomb mű­emléki védettség alatt van. Sokat köszönhe­tünk az Országos Műemléki Felügyelőségnek, nagyszerű munkát végzett mindenfelé. Mert, sajnos, volt mit rendbehozni. A székesegyház is háborús károkat szenvedett. 1968-ban kez­dett készülni Győr a várossá nyilvánítás 700 éves évfordulójára. Elhatároztuk, az évfordu­lóra legalább külsejében megújítjuk a székes­­egyházat. Már 1968-ban elkészült a torony copf stílusú vörösréz sisakja, aztán a tetőszer­kezetet cseréltük ki, majd a torony és a fő­homlokzat nemesvakolását végezték el. Az idén az oldalhomlokzatokat újítják fel. Ezek a részek gazdag, gótikus maradványokkal van­nak tele, sok s. kőmunka. Ebben az esztendő­ben megszépül a templom Héderváry-kápol­­nája is, ahol a magyar ötvösség gyönyörű em­lékét, Szent László 1405-ben készült hermáját, benne a nagy király néhány koponyacsontját őrizzük. Hátra van még a három apszis rend­­behozatala. A tervek szerint jövőre minden kész, lesz, a felújított templom megáldására 1972-ben, a kegykép könnyezésének 275. év­fordulóján kerül sor. A restaurálás munkájá­hoz sokan segítettek — a rottenburgi püspök úrtól például palát kaptunk —, legtöbbet mégis az állam, több mint egymillió forintot kaptunk, ezenkívül a Héderváry-kápolnát a Műemléki Felügyelőség saját költségén res­taurálta ttja, nagy szakértelemmel. — De; a sort folytathatom. Sopronban a Szent György templomot és a volt Domonkos templomot, Magyarfalván az ősi Árpád-kori templomot hozták rendbe az állam költségén, most folyik a Fellner Jakab építette tatai nagytemplom restaurálása, Császáron a szép barokk templomot és Dorfmeister freskóit fogják megújítani, hasonló módon. Mindeze­ken kívül évente; 8—10 templom felújítására kerül sor a hívek áldozatkészségéből. Most kezdődik vagy négy új plébánia-épület épí­tése is az egyházmegyében, Gyömörén, Egy­­házasfalun, Ecsen és Kisbaráton. — A várossá nyilvánítás 700 éves évfordu­lójának ünnepségeibe is bekapcsolódik az egy­ház? — Ezt természetesnek tartjuk. Egyébként — hadd említsem meg mindjárt — V. István 1271-ben kelt alapítólevelének hiteles máso­latát is a káptalan levéltára őrzi. Részt vet­tünk íí márciusban kezdődő ünnepségek al­kalmi-' .val rendezett történelmi kongresszuson, szíve' j közreműködői voltunk a műemléki kongresszusnak is, részvevői megtekintették a szék esegyházat és a kincstárat. Nagy örömmel fogí idjuk, hogy Győr ezekben a hónapokban kül önösen látogatott hely, hogy sok az orszá­­gor i rendezvény. És örülünk, hogy a vendégek m- agtekintik a püspökséget is, az 1487-ből fi? ármazó Dóczi-kápolnát, a XII. századból v aló lakótorony lépcsőjét, amely most már a f öld alatt van. A Xantus János Múzeum jubi­­’ .eumi kiállítására egy XIII. századból szárma­zó angyalos szenteltvíz-tartót adtunk. S az év­forduló alkalmából egyházi ünnepséget is ren­deztünk, Szent Margit halálának 700 éves év­fordulóját ünnepeltük. Margit V. István, Győr városi rangra emelőjének nővére volt. Szent Margit békítette ki 1271-ben Istvánt apjával. IV. Bélával. Május 30-án, pünkösdkor Szent Margit ereklyéjét Veszprémből, vezeklő övét Esztergomból hozattuk el Győrbe, és megem­lékeztünk arról, hogy Szent Margit békítési munkájának is köze van Győr városi rangra való emeléséhez. — Milyen az együttműködés a megye, a vá­ros vezetőivel, a mindennapok során? — Szívélyes és jó. A közös ügyekben állan­dó kapcsolatot tartunk fenn a megye és a vá­rosi tanács vezetőivel. Kölcsönös megbecsülés jellemző erre a kapcsolatra. Amikor ide ér­keztem, mindjárt tiszteletemet tettem ;a ta­nács és a népfront vezetőinél, vendégszeretet­tel fogadtak és üdvözöltek. Kedves élményem Kád év Jánossal való találkozásom. Röviddel megérkezésem után járt Győrött Kádár János, engf.-m is meghívtak a fogadása alkalmából, afchor találkoztunk. A tanács vezetői általában nagy súlyt helyeznek arra, hogy megismer­tessenek bennünket a közös örömökkel, gon­dokkal, és kifejezzék megbecsülésüket. Erre több példát is mondhatok. A tanács vezetői Dr, Kacziba József viszonozták náluk tett látogatásomat, a városi tanács elnöke, dr. Csernitzki. Gyula részt vett a székesegyház toronysisakjának ünnepélyes átadásán. Módot nyújtanak arra is, hogy a gazdaság problémáival közelebbről megismer­kedhessünk. Legutóbb meghívták az egyházi vezetőket a Nagyszentjánosi Állami Gazda­ságba', a lipóti termelőszövetkezetbe, nem­rég pedig a Bábolnai Állami Gazdaság­ba. Nagyon tanulságos és élményt nyújtó volt mindhárom látogatás, örültünk annak, hogy milyen fejlett termelési módszerekkel dolgoznak az említett gazdaságokban, és hogy egyre jobban boldogulnak a dolgozó embe­rek. — A megye papsága aktív részvevője a pa­pi békemozgalomnak, amelynek rendezésében tartott tájékoztató tanácskozásokon — neves publicisták és gazdasági szakértők az elő­adók — magam is részt szoktam venni. A bé­kemozgalomnak — hiszen a béke a legna­gyobb reménységünk, mindannyian a békéért munkálkodunk — számos aktív és vezető közreműködője kerül ki a papság soraiból. Ezt méltánylandó, a békemozgalom megindulá­sának 20 éves évfordulóján több kiváló pa­punk is kapott állami kitüntetést, dr. Somogyi Antal nagyprépost például a Munka Érdem­rend ezüst fokozatát. Szeretném megjegyezni, hogy a közelmúlt választások során egyház­megyénk területén számos papot választottak be a tanácsokba is — körzetünk tanácstagja például Rákosi Elek püspöki helynök —, ami kifejezője a nagyfokú bizalomnak, mutatója annak, hogy várják, igénylik szavunkat a közügyek intézésében. , — Belső egyházi problémákról is kíván va­lamit mondani, püspök úr? — Egyházmegyénknek van szemináriuma is, négy egyházmegye — Pécs, Szombathely, Veszprém és Győr — kispapjai nevelkednek itt, mintegy ötvenen. A Szent István jubi­leumi év keretében májusban nagy ünnepség volt a szemináriumban. A négy egyházmegye főpásztora találkozott kispapjaival. Ebből az alkalomból egy értékes emlékművel is gazda­godott a szeminárium kápolnája, a Magyarok Nagyasszonyát, Szent Istvánt és a magyar szenteket ábrázoló műalkotással. Hadd je­gyezzem meg, hogy a kispapok élénken ér­deklődnek a modern élet iránt. A Természet­­tudományi Társulat keretében nyelveket ta­nulnak, kirándulásokat tesznek, komolyan sportolnak, főként futballoznak. Két egyházi gimnáziuma is van egyházmegyénknek, Győ­rött és Pannonhalmán bencés gimnázium. Párhuzamos osztályaik vannak, teljes osztály­létszámmal. Részt vettem a hittanvizsgán és az érettségin is. Az állami kiküldött kijelen­tette: nagyon jól fel vannak készítve a diá­kok, modern, haladó .a nevelésük. — Az egyház ügyéről szólva szeretném megjegyezni azt is, hogy a múlttal szemben, nagyon baráti a kapcsolat — a vatikáni zsi­nat szellemében — a többi egyházzal. Ez egyébként számomra, aki mindig vegyes val­­lású helyeken éltem, működtem, természetes. — Van-e püspök úrnak valami kapcsolata, élménye a külföldön élő magyarokkal? — Keveset utazok, személyes kapcsolatom nincs. De ismerem problémáikat, és meghat az a ragaszkodás, ahogy sokan anyanyelvűket őrzik. Örülök annak, hogy most a Magyar Híreken keresztül szólhatok ügyeinkről, arról, hogy élünk, dolgozunk. Jószerint csak a szom­szédokkal van kapcsolatunk, de az intenzív. Meghívást kaptunk például Szlovákiába, ahol a nagyszombati püspöki ordinárius vendégei voltunk a Szent Adalbert Társulat centená­riumi ünnepségén, Burgenlandban László Ist­ván püspöknél voltam hivatalos látogatáson. Mindkét egyházatyát szeretettel várjuk ha­zánkba. Jó a kapcsolatunk a Pax Christi-moz­­galommal. A nyugatnémet központ képvise­letében Adolf Schulteis járt Magyarországon, részt vett egy dialógus-esten, ő mondta: „Sok mindent torzítva tudtunk Magyarországról, látjuk, milyen emberi itt az élet, nyílt a szó,' örülünk ennek.” Egyébként a közelmúltban magyar delegáció tett eleget meghívásuknak. Fontos egyházi teendőim gátoltak meg, hogy én is elutazhassam. — Szeretném még megjegyezni, hogy az egyház és az állam együttműködése terén a legutóbbi időszakban ismét történt előrelépés. Áz állam és az egyházak közösen szabályozták az 1957. évi 22. számú törvényerejű rendelet végrehajtásának gyakorlatát. Ezentúl csak a legfontosabb papi funkciók betöltéséhez kell az állapé hozzájárulás, a többinél az egyház a maga hatáskörében intézkedhet. Kedves gesz­tus ez, a bizalom jele. S ehhez az eddigi évek tapasztalatai után csak annyit tennék hozzá: bizalommal tekintünk a jövő elé is. Cs. I. ARCKÉPEK A MÁBÓL rDr. Cjfíazzkai Jsiíiánué A VUE TOURISTIQUE FILMSTÚDIÓ QYARTASVEZETŐJE RIPORTER: Hogyan került a filmszakmába? FAZEKASNÉ: Gyerekko­romban, ha módom volt rá, naponta kétszer is mo­ziba mentem. Vonzott a mozi, szinte szerelmese voltam a filmeknek. Min­den gyártócégnek, szereplő­nek, operatőrnek, rendező­nek ismertem a nevét. Közgazdászhallgató vol­tam már, amikor egy na­pon kimentem a HUNNIA FILMSTÚDIÓ személyze­ti osztályára és azt mond­tam: „Kérem, én minden­képpen itt szeretnék dol­gozni”. Felvettek. (Ha nem is elsőre.) Egy ked­ves, idős, nagy szakmai tapasztalatú gyártásvezető gyakornokaként kezdtem dolgozni. Túlzott iparko- I dósommal, folytonos sür­gés-forgásommal hamaro­san elnyertem a „kolléga úr” kitüntető címet. Régi - filmes szabály sze­rint csak az ismeri iga­zán a szakmát, aki min­den részleg munkáját is­meri. A mai napig is nagy hasznát veszem annak, hogy tanultam a filmla­borban, vágószobában, dramaturgián, gyártási fő­osztályon; voltam ügyelő, naplóvezető, felvételveze­tő. Közben elvégeztem a főiskolát is. Gyártásveze­tő lettem. 1961-ben * meghívtak a filmművészeti főiskolára gyártásszervezés tanárnak. Boldogan vállaltam, hi­szen a főiskola vezető ta­nárai azok a neves művé­szek, akikkel a filmgyár­ban is együtt dolgoztam. Illés György, Pásztor Ist­­ván, Makk Károly, Má­­riássy Félix, Fábri Zol­tán. Őszintén megmon­dom, nem könnyű tíz évet töltöttem el itt. Szakmai körökben a budapesti fő­iskola azzal vált híressé, hogy növendékeinek mó­dot ad arra, hogy minden évben egy-egy filmet, té­véjátékot és sok-sok mű­termi gyakorlatot készít­hessenek. Ezek „legyártá­sa" persze nem kevés gon­dot jelentett. A felvételi vizsgafilmtől a diploma­film elkészítéséig renge­teg munka, iaazi odaadás, megértés és főként tapin­tat kell, hogy a kezdő, nagyon érzékeny, fiatal művész nyugalmat, nagy­fokú szakmai biztonságot érezzen maga körül. Az évi 50—60 produkció vál­tozatos témái, igényei, az eszközök előteremtése szakmai ismereteim kibő­vítését is szolgálták. Ez az elögyakorlat most új beosztásomban is segít­ségemre van. Munkámban építek a végzős és végzett fiatal művészekre, akik úf színt, ötleteket és sok energiát hoznak stúdiónk­hoz. RIPORTER: Most a Vue Touristique-nél dolgozik. Mit jelent ez? Mivel fog­lalkozik a cég? FAZEKASNÉ: A Vue Tou­­ristique Filmstúdió a FI-' JET (Idegenforgalmi Írók és Újságírók Nemzetközi Szervezete) patronálása alatt, mint nemzetközi idegenforgalmi filmstúdió működik. Célunk Magyar­­ország idegenforgalmának kiszélesítése. Reklám- és propagandaeszközökkel — elsőként kisfilmekkel — hívjuk fel külföldi part­nereink figyelmét hazánk idegenforgalmi nevezetes­ségeire. Szeretnénk megis­mertetni Magyarországot, mint olyan idegenforgal­mi objektumot, amely kul­túrájával, népművészeté­vel, tájaival, műemlékei­vel, és nem utolsósorban ételeivel, italaival, és messze földön híres ven­dégszeretetével meg is ér­demli az érdeklődést. RIPORTER: Hogyan értéke­li a magyar .reklám- és propagandafilm helyzetét? FAZEKASNÉ: Nagyon el­szigetelt. Egyrészt, mert kevés képzett szakember műveli, másrészt, mert ez idáig nem volt igazán igény cjtletes, korszerű reklámfilmekre. „Súlyos­bítja” a helyzetet, hogy az alkotók csak másodlagos tevékenységnek, kicsit szégyellt és titkolt jövede­lemforrásnak tekintik az ilyen filmek készítését. Meggyőződésem azon­ban, hogy az igények nö­vekedése, az új árucikkek megjelenése, a jóval na­gyobb választék, az ide­genforgalom ésszerű . fel­­használása és irányítása egyre nagyobb jelentősé­get ad a magyar reklám- és propagandafilmnek. Törvényszerű az a folya­mat, hogy egyre több szí­nes, ötletes, figyelmet fel­keltő reklámfilm készül. RIPORTER: Milyen téridéi és elképzelései vannak a cég munkájának kiszélesí­tésére? FAZEKASNÉ: A legkivá­lóbb képességű szakembe­reket szeretném a cég kö­ré gyűjteni. Eddigi pró­bálkozásaim sikerrel jár­tak: kialakult egy lelkes, szakmaszerető, hozzáértő fiatalokból és nagy ta­pasztalattal rendelkező idősebb szakemberekből álló gárda. A legmodernebb techni­kával dolgozunk, ötletes trükkeljárásokat alkalma­zunk. Filmjeink elkészíté­sénél igényességre törek­szünk, művészi megfor­málásra, ugyanakkor gaz­dag és pontos informá­ciót igyekszünk nyújtani. Filmet készítünk Magyar­­ország látnivalóiról, nép­művészetéről, népi játé­kairól, virágkultuszáról, a világhírű magyar gyógy­fürdőkről és gyógykeze­lésről, és mindenről, ami külföldi partnereinket ér­dekli. Terveink között szerepel néhány elemző igényű, „komoly” film készítése is, mint például a világ­hírű „Kodály-módszer" bemutatása, és általában pedagógiai módszertani filmek készítése. Szívesen fogadunk part­nereket a következő té­mákhoz is: magyar koló­niák élete a nagyvilág­ban, de keresünk olyan megrendelőket is, akik sa­ját árucikkeikről vagy ép­pen turisztikai lehetősé­geikről kívánnak magyar­­országi bemutatásra szánt filmeket készíttetni. Ugyanígy érdekes lehető­ségnek tartjuk, hogy kül­földi magyarok emlékfil­met kaphatnak szülőfalu­jukról. Ezek egyelőre tervek. És sok-sok munka. Izgalmas, sokrétű, érdekes munka. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál ÍÜ Ml I Magyar nyelvű képes hetilap. Ismeretterjesztő írások, cikkek az állattan — csillagászat — űrhajózás orvostudomány — föld­rajz — régészet — törté­nelem — képzőművé­szet — technika terüle­téről. Minden előfizető ÉV­­KÖNYV-et kap aján­dékba. Fizessen elő rá! Előfizetési ára: 1 évre $ 8,— 2 évre $ 15,— 3 évre $ 21,— Párizsban élő magyar író érdekes könyve Löffler Pálnak, a Franciaországban élő magyar származású írónak — akinek francia nyelven eddig megjelent művei kö­zött egy kitűnő Petőfi-biográfia is van — a közelmúltban fi­gyelemre méltó kötete jelent meg a francia forradalmi írók és művészek szövetségéről. Ez a csoport 1930-ban alakult meg a forradalmi írók nemzetközi szövetségének az írók harkovi világtalálkozóján kiadott felhívására. „Lepje meg ma­gyarországi isme­rőseit! Megbízásait telje­síti, ajándék- és virágküldeményeit ön helyett megvá­sárolja és a kért címre szállítja a BOY SZOLGÁ­LAT! CÍM: BUDAPEST, VI., BAJCSY-ZSI­­LINSZKY ÜT 20. TELEFON: 123—523, 290—290 6

Next

/
Thumbnails
Contents