Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-26 / 13. szám

EMLÉKTÁBLA MADANGBAN

Magyar zoológusok a nagyvilágban

Beszélgetés dr. Balogh János Kossuth-díjas professzorral

Világjáró magyarok klubja? Ilyen nevű egyesület hivatalosan nincs Magyarországon. Mégis létezik. Tagjai — évről évre növekvő számban — azok a honfitársaink, akik az utolsó egy, másfél évtizedben szinte az egész világot bejárták. Dr. Balogh János, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem állatrendszertani tanszékének professzora is a klub legaktívabb tagjai közé tartozik. A trópusok élővilágát kutató magyar és nemzetközi expedíciók vezetőjeként, több alkalommal az UNESCO megbízásából, beutazta Ausztráliát, Űj-Zélandot, Űj-Guineát, Dél-öceániáf, Kongót, Argentínát, Brazíliát, Chilét, Paraguayi, nem említve azokat a nem-trópusi országokat, amelyekben tudományos tanácskozások részvevőiéként, előadójaként járt.

Balogh professzor most ismét útra készül, a közeljövőben Ausztráliába és Űj-Guineáha utazik. Ezúttal azonban nem egy újabb expedíció vezetőjeként, hanem az óhaza képviselőjeként, hogy megbeszéléseket folytasson az itthoni és a távolban élő magyar tudósok, szakemberek kapcsolatainak fejlesztéséről. Balogh profeszornak ugyanis a tudomány művelésén és a fiatal nemzedék tanításán kívül régi szenvedélye, hogy utazásai közben felkutatja a nagyvilágba szakadt magyarokat, kollégákat.

Erről beszélgettünk az utazási előkészületek közben is, a Múzeum-körúti egyetem öreg falai között.

*

Az asztalon az Acta Zoologica, a Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Egyik cikkét Balogh professzor írta, Ausztrália és Űj-Guinea újonnan felfedezett állatfajairól.

— Ez is — mutat a folyóiratra — dokumentuma a szülőföld és a nagyvilágban élő magyarok kapcsolatának.

Az állítás az első pillanatban kissé bizarrnak tűnik, de így igaz. A nyomtatott szövegben szinte minden oldalon, kiemelt szedéssel, ismerősnek tűnő szavak olvashatók. Dőlt betűkből: magyar családnevek latinosított változatban.

— Többször vezettem már expedíciót Ausztráliába és Űj- Guineába — mondja a professzor. — Útjaimon a kint élő magyaroktól nagyon sok segítséget kaptam. Ez adta az ötletet, hogy az újonnan felfedezett állatfajokat — eltérve a hagyományostól — ne tudósokról, hanem róluk nevezzem el.

A tanulmány így állít emléket számos honfitársunknak. Többek között Szentirmay Gyulának, a bulolói (Uj-Guinea) falemezgyár cégvezetőjének, aki három expedíció szervezésében vett részt; a Mt. Hagenben (Üj-Guinea) élő Kummer Ferencnek, aki két évvel ezelőtt a Paradicsommadarak-völgyében járt expedíció munkáját segítette; Strinovich Lászlónak, az Alice Springs-i kórház mikrobiológusának, aki az ausztráliai sivatagot kutató expedíció útját készítette elő.

S még néhány név a sok közül: Woschitz Béla, aki az újguineai Laeben szállítmányozó, a két Szabados testvér, Mihály és Miklós, akik az új-guineai Port Moresby ben élnek, s mindketten állami tisztviselők.

*

Kikkel találkozott még útjain Balogh János? Apró, bőrkötetes notesz őrzi a névsort. íme néhány név közülük, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Hidasy József, az egykori makói pedagógus, Brazíliában múzeológus. Goiania állam múzeumának természettudományi osztályát vezeti, s lakása is valóságos múzeum. Cserekapcsolatban áll szinte a fél világgal, még a szovjet Antarktisz-expedícióval is cserélt, brazíliai baglyot dél-sarki pingvinre.

Ugyancsak Brazíliában él Schwarcz Vilmos, aki az első világháború után szüleivel Nyíregyházáról került a tengerentúlra. Manausban, az Amazonas partján lakik, vállalata különleges halak tenyésztésével foglalkozik, öt magát azonban manapság inkább már csak a szakma tudományos része foglalkoztatja, tudósoknak és halgyűjtőknek öt világrészbe szállítja az Amazonas ritkaságait. A nagy folyam vizében nemrégiben új halfajt fedezett fel, egy neonként világító vöröshalat, amelyet a tudomány róla nevezett el.

Bornemissza György, a nemrég elhunyt Dudich Endre professzor egykori tanítványa, Canberrában, az államszövetség tudományos és ipari kutató központjának egyik vezető munkatársa. Nagyon fontos munkán dolgozik, a földrész talajháztartása szempontjából értékes, más kontinensekről származó bogarak meghonosításán.

Szent-Iványi József pedig, aki szintén Budapesten végezte az egyetemet, most Adelaide-ban él. Korábban Űj-Guineában működött vezető minisztériumi tisztviselőként, a trópusi ültetvények szakértője volt. Munkássága oly mértékben elismert, hogy a Commonwealth távol-Jceleti tudományos társaságában eddig egyetlen nem angol származású tudósként egy szemeszteren át ő töltötte be az elnöki tisztet. (Felesége egyébként Lakatos Gézának, a néhány évvel ezelőtt Ausztráliában elhunyt egykori miniszterelnöknek a leánya.)

S egy „rokonszakmabeli” érdekesség: Űj-Guinea lakosságának egészségügyi ellátása egészen a legutóbbi időkig szinte kizárólag magyar orvosok kezében volt. A szigetországban több mint húsz magyar orvos gyógyított, többen közülük nemrégiben vonultak nyugdíjba. Haszler Károly, Bakay Lajosnak, az egykori híres sebészprofesszornak tanársegéde a közelmúltban történt nyugdíjba vonulásáig az egészségügyi miniszter helyettese volt.

*

— Mostani utamon — mondja befejezésül Balogh János professzor — magyarok meghívásának teszek eleget és magyarok után fogok kutatni.

Madang lesz a „főhadiszállása”. Ez a város Űj-Guinea északi részén fekszik, egy csodálatos fol/klór-világ központjában. Lakói között sok az olyan magyar, aki erős szálak fűznek az óhazához, ök vetették fel a gondolatot, hogy a Magyar Tudományos Akadémiával közösen emléktáblát állítanának a városban Fenichel Sámuelnek és Bíró Lajosnak, a szigetország két világhírű magyar kutatójának.

S Balogh professzor szavai nyomán két romantikus élet elevenedik meg.

Fenichel Sámuel (1868—1893), aki rövid életének két utolsó esztendejét töltötte Űj-Guineában, régész néprajzi kutató és zoológus volt. Kinti munkáságának mintegy hétezer darabból álló gyűjteményét ma is őrzi a budapesti Néprajzi Múzeum. Bíró Lajos (1856—1931) pedig a századforduló idején töltött hét esztendőt a szigetországban, s a pápuák világából nemcsak páratlan értékű — a Nemzeti Múzeumban megtekinthető — zoológiái és néprajzi gyűjteménnyel tért haza, hanem élményeit és kalandjait két, világsikert aratott könyvben is megírta.

Balogh János professzor a közeljövőben a két nagy előd útját járja majd végig, hogy a kinti magyarok segítségével munkásságuk nyomait agnoszkálja, s felkutassa a maláriában elhunyt Fenichel Sámuel sírját. S a hazai tudományos élet képviseletében megbeszéléseket folytasson a felállítandó emléktábláról, amely nemcsak két neves magyar kutatóra, hanem az óhazára is emlékeztet majd Madangban.

Kovács György

A második világháború után a Fészek otthont adott a rommá lőtt épületeikből idekényszerült művészeti szövetségeknek, a Színházművészeti Szövetségnek, a Képnyi ízelítő. A vezetőség célja: legyen a Fészek a pezsgőbb szellemi élet, a művészi alkotólégkör kibontakozásának otthona, nyújtsa azt, amit sehol máshol nem kaptass: Pór Bertalan és Kisfalud! Strobl Zsigmond

zőművészeti Szövetségnek, az írószövetségnek és a Fotóművészek Szövetségének, a különböző lektorátusoknak, ide zsúfolódott a művészeti élet szinte teljes adminisztrációja. Talán ez volt az egyetlen korszak a klub hetvenéves életében, amikor a szükség szülte társbérlet miatt nem adhatta tagjainak az otthon kényelmét, melegét, a szellem kinyújtózkodásának teljesebb lehetőségét.

1963-ban kezdődik a második új korszak, amikor székházaikba költöznek a szövetségek, felszabadulnak a játékszobák, a klubtermek, s a Fészek megérkezik oda, ahová indult: a hagyományokra építkezik, az alapihat meg a művész, csak itt. Ennek érdekében a klub választmánya a művészeti szövetségekkel és a Művészeti Szakszervezetek Szövetségével egyetértésben nemcsak előadásokat, vitákat, ankétokat, bemutatókat, műsoros esteket, kiállításokat, filmvetítéseket rendez, hanem egyedülálló, 14 ezer kötetes művészeti szakkönyvtárat tart fenn, gondoskodik arról, hogy a klub tagsága rendszeresen találkozzék közéleti személyiségekkel és a hazánkba látogató világhírű művészekkel, biztosítja a társasélet kereteit, feltételeit, otthont adva a művészeti szövetségek és a művészeti közélet különböző hazai és nemcsípni, szóra bírni őket a nagy rohanásban. De Szendrő József helyettük is — valamint a több, mint kétezer

klubtag nevében — elmondja, a humor fricskájával, mit jelent ma a fészeklakó számára a Fészek:

Olyan a helyiség, hogy nem is látom, nem is tudom, hogy milyen — bevallom, egy kicsit a lakásom, idehúz színész-szívem (és nem a gyomrom).

Megszoktam. Így van. Igen.

Itt hívnak többnyire telefonon, itt fizetem a tagdíjat,

itt találja meg vesszőnyomom a film (ha hívnak)

itt adok randevúkat

tényleg fészkem a Fészek,

itt látom Pesten a Vidéket,

itt hallom „amik vannak”,

és amíg elhiszem az egészet

már az ellenkezője annak.

Idejár sok olyan, akit szeretek, de akit megvetek is, mind aki untat, a lelkibeleg karénekes, az öreg primadonna.

(a hangja hamis.)

...A Fészek társadalmi súlya egyenletes: semmilyen kiváltság itt!

A fáma általában úgy tudja, idejár rendszeresen mindenki, aki a szakmán belül nem számit.

Rajkin magyar művészekkel találkozik a klubban: Ascber Oszkár egy magyar babát nyújt át neki

írt soraival köszönthetjük legméltóbban a művészek otthonát:

„Csodálatos a Fészek élete és útja, amelyről egy pillanatig sem tért le. Csodálatos, vagy talán éppen ezért érthető is az eredmény, amellyel ma büszkélkedhet. Becsületesebben, szerencsésebben soha klub nem felelt meg annak a kötelezettségének, amelyet nevével vállalt ... fészekből palotává magasodott és Fészekből fészekké mélyült, mind többet váltva be abból az ígéretből, amellyel maga köré gyűjtötte a művészet otthontalan madarait. Hajlékot adva nekik, hasonlatos lett az udvaron álló nagy fához, amelynek vendéglátó ágain megpihenhet mindenki, aki elfáradt a felhők között való kószálásban. Ültetek már hajnali órán ez alatt a jóságos fa alatt? Hallottátok már ezt a diadalmas, pogány himnuszt, amelyet lombjainak sűrűjéből száz kis torok muzsikál ilyenkor a felkelő nap felé? És gondoltatok-e már arra, hogy ez a százféle édes és érdes, halk és harsány hang, amely itt egy hozsannában olvad össze, az a százféle ima, amelyből egy hódolás tömjénez az élet felé, a mi hangunk, a mi imánk is? Mert hiszen mi is, énekesek, festők, szobrászok, színészek, építészek, muzsikusok, írók, egy fészek százféle lakói, százféle módon, de ugyafiazzal a hittel és alázatossággal szolgáljuk az urat, kinek neve: Szépség.”

Ónody Éva

A volt Fészek tagok, éljenek a világ bármely táján, időnként hazalátogatnak feledhetetlen klubjukba: Ernster Dezső tiszteletére — ő ma is tiszteletbeli tag — 1960- ban bankettet rendeztek, valamint Szirmai Albertnekis, nemsokára; de itt volt Gábor Carelli, a New York-i Metropolitan tagja, Lajtai Lajos gyakran hazaruccant Stockholmból, Békeffy István feleségével, Turay Idával ma is hazajár. Amerigo Tot itt találkozott barátaival. Öszszel a Fészek választmánya elé javaslat kerül: biztosítsanak alkalmi tagságot a hazalátogató magyar művészeknek. ,

Juliette Greco Barabás Tibor Kossuth-díjas Íróval beszélget

A hetven éves jubileumon Heltai Jenő 45 évvel ezelőtt

tók elképzeléseinek folytatója és továbbfejlesztője lesz, nélkülözhetetlen fészke a művészvilágnak. A belső megújhodást külső átalakítások követik. Még ugyanebben az évben Hornicsek László belső építész kapja a megtisztelő feladatot: készítse el a Fészek homlokzati és belső termeinek átépítési tervét. A lengő üvegajtók, a nyúlszőr borítású falak, a réz-domborműves oszlopok és a bármennyezet az ő választékos ízlését dicséri. A belépőt Bajor Gizi szobra fogadja a lépcsősor tetején. Ügy tűnik, ebben a pillanatban emelte közel magához a kezét s a mozdulat ott még be sem fejezte, lehet, hogy meggondolja magát és kézcsókra nyújtja az érkezőnek. Zsiga bácsi, az elnök, a szobor alkotója részesít ebben az élményben.

„Zenei esték a Fészekben”, „A világ nagyvárosai a művészetek tükrében”, „Fiatal művészek előadóestje”, „Tehetség és személyiség”, „Az alkotás és befogadás folyamata”, „A művészek és a túlhajszoltság visszahatása”, „Színészportrék”, „Törekvések a mai magyar képzőművészetben”, „Az építészet és képzőművészet kapcsolata ma”, — „szerzői estek az írószövetséggel, a Pen Clubbal, a könyvkiadókkal valamint a művészeti szövetségekkel közös rendezésben” —, a felsorolás a Fészek mai változatos programjából morzsá-Lukács Miklós, az Operaház igazgatója átadja Réti Józsefnek a Székely Mihály-emlékplakettet

zetközi kongresszusainak, szimpózionoknak. Ennek köszönhető többek között az is, hogy tavaly itt rendezték a nemzetközi művészettörténeti szimpoziont, a nemzetközi ex libris kongresszust. Jó kapcsolatot teremtett a Nemzetközi Koncertirodával, a Kulturális Kapcsolatok Intézetével, a Pen Clubbal, a különböző nemzetek kulturális intézeteivel.

Ügy tűnik ma, a felgyorsult tempójú időben, hogy a fiataloknak nincs idejük anekdotázni, vagy most élik a jelenben a jövő anekdotára-valóját? Alig lehet el-A hangulatos kerthelyiség