Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-26 / 13. szám
/láttuk, oktattuk, hallottuk... A Szegedi Szabadtéri Játékok idei műsorán Hacsaturján Spartacusa, Muszorgszkij Borisz Godunov című operája, Farkas Ferenc Csinom Palkó című daljátéka, Illyés Gyula Dózsa György drámája és az Állami Népi Együttes Ecseri lakodalmasa szerepel. Bécs új déli városrészének tervezésére kiírt nemzetközi pályázaton a megvásárolt — legalább 100 ezer schillinggel díjazott — tervek között második helyen szerepel a LAKÚTERV két fiatal építészmérnökének, Heinrich Ferencnek és Károlyi Istvánnak pályaműve. Az Akadémiai Kiadó és a londoni Greg cég közösen kiadja a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményében található arab, perzsa, török, héber, mongol, tibeti nyelvű kéziratok, kódexek, fanyomatok angol nyelvű katalógusát. A nagyszabású munka szerkesztője Bese Lajos, az Akadémia keleti osztályának vezetője. „A mai magyar irodalomban jelentkező irányzatok” címmel Szabolcsi Miklós professzor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja előadást tartott a párizsi Magyar Intézetben. 14 millió forintos költséggel felújítják az esztergomi érseki palotában levő Keresztény Múzeumot és restaurálják az ott őrzött műkincseket. A múzeum gyűjteményében mintegy ezerszáz régi festményt, faszobrot és ötezernél több grafikát őriznek. Két miniszter látogatásáról egy mondatban: dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter Bengt Norling svéd közlekedésügyi miniszter meghívására Stockholmban tett látogatást, M. H. Choudhury indiai iparfejlesztésügyi miniszter pedig dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszterünk meghívására tartózkodott Budapesten. A külföldi casco-biztosítást újabb hat országra terjesztette ki az Állami Biztosító: Belgiumra, Finnországra, Luxemburgra, Norvégiára, Svájcra és Svédországra. 75 éves korában elhunyt Winter Ernő kétszeres Kossuthdijas akadémikus, az Akadémia Műszaki-Fizikai Kutató Intézetének nyugalmazott igazgatóhelyettese. Neve összeforrott a hazai elektroncsőgyártás magas szintű fejlesztésével. Az elmélet és a gyakorlat egységének fáradhatatlan harcosa több mint félszáz — nemzetközi viszonylatban is jelentős — szabadalommal gazdagította a tudományt. A parádi Károlyi-kastély híres márványborítású, restaurált „cifra istállójában” kocsimúzeum nyílik a vadászati világkiállítás előtt. A történelmi korú fogatok, hintók, utazókocsik, határok, vadászkocsik és ünnepi parasztszekerek néhány remekbe készült darabját a budapesti Közlekedési Múzeumban is bemutatják. Bécsben, június 7-én este a Collegium Hungaricumban nagy sikerrel szerepelt a Vidám Színpad együttese. „A pénz beszél” című politikai kabarét mutatták be Kalmár Tibor rendezésében. A műsort Brachfeld Siegfried konferálta. Londonban kooperációs szerződést írt alá az Elektromodul és a Finomkerámiaipari Művek kőbányai porcelángyára, illetve a Morganite International és a Morganite Resistors brit cég arról, hogy Magyarországon négyszázezer font értékben kerámia kondenzátorokat gyártanak a brit vállalatok számára. Kálmán Imréné, a világhírű zeneszerző özvegye, aki a magyar fővárosban tartózkodik, hogy megtekintse a magyar— NSZK koprodukcióban készülő Csárdáskirálynő színes, szélesvásznú filmalkotás forgatását, a Gellért-szállóban koktélt adott Szinetár Miklósnak, a film rendezőjének tiszteletére. A koktélon megjelent Anna Moffo, a New York-i Metropolitan világhírű énekese is, az operettben Sylvia alakítója. „Több nyelven, egy akarattal” jelszóval a magyar-, német-, szerb- és szlováklakta szentendrei járásban június közepén zajlott le a VII. nemzetiségi találkozó eseménysorozata. A találkozó egyik látványos programja volt a június 13-án Budakalászon megnyitott néprajzi kiállítás. Sós Iván, a Magyar Kereskedelmi Kamara alelnöke és Epifanio Ridruejo Rojita, a Spanyol Kamarák Legfelső Tanácsának elnöke június 2-án Madridban aláírta a magyar és a spanyol üzletemberek vegyes bizottságának felállításáról szóló jegyzőkönyvet. Sós Iván a spanyol fővárosban száz főnyi hallgatóság előtt hivatalos látogatása alkalmával az új magyar gazdaságirányítási rendszerről és a negyedik ötéves terv célkitűzéseiről is tartott előadást. Meghitt ünnepség volt június elején a Technika Házában: régi pályatársak, tanítványok köszöntötték azokat az arany-, gyémánt- és vasokleveles mérnököket, akik ebben az évben töltötték, illetve töltik be 90. életévüket: Filipek Sándor gépészmérnököt, dr. Fonó Albert Kossuth-díjas gépészmérnököt, Haidekker Gyula gépészmérnököt, s ősz Ferenc, Póka Pivny Aladár és Vajda Ferenc építészmérnököket. Elérte az egymillió dollárt a Hungarocoop Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat kézimunka-forgalma. Az Egyesült Államoktól Japánig, a skandináv államoktól Ausztráliáig szinte az egész világra szállít gobelin díszítésű, hímzett ajándéktárgyakat, ruházati cikkeket. Dürer-emlékkiállítás nyílt Gyulán, amelyen az ünnepi beszédet dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója mondotta, méltatva a Gyuláról elszármazott Dürer család nagy fiának munkásságát. 8 A Magyarok a nagyvilágban című kötettel kapcsolatban nagyon sok levelet kaptam a nagyvilág magyarjaitól. Vannak, akik vitáznak egy-egy megállapítással, mások — a résztvevők és a szemtanúk jogán — helyretesznek kisebb pontatlanságokat, kiegészítik a történteket egy-egy jellemző részlettel. De kivétel nélkül minden levélíró — a vitázók és a korrigálok egyaránt — kéri a munka folytatását. A folytatás, miként az első nekibuzdulás is, a források, a történelmi dokumentumok, az adatok lelkiismeretes felkutatását, szembesítését, ellenőrzését követeli meg, hosszú műhelymunkát kíván, és az eredménytől, no meg a körülményektől függ, lesz-e elég idő, erő és kedv az újabb kötethez. A források átböngészése közben sok olyan lelet kerül az író kezébe, amelyek például egymással párhuzamosan bizonyítanak valamit, és csak a legjellemzőbb kerülhet feldolgozásra, a többit elnyeli a fiók. Másokat talán a terjedelmi szempontok, a belső arányok megtartásának szigorú követelményei következtében ér el a kirostálás sorsa. Ezek a műhelyforgácsok azonban a fiókból „kitörnek és eget kérnek”. A következő lapszámokban egy-egy ilyen, az enyészettől megmentett, a maguk helyén jellemző és érdekes részletet fogunk közölni; az emigráció történetének nem. úiabh fejezeteit, csak noteszlapjait. cÁmmkal magsat- k&ÍJtfazet: 1. A tiszavirág életű, csak ideig-óráig megjelenő lapok korszaka után a századforduló körül, a tömeges kivándorlás idején végre megszületett az állandó jellegű magyar sajtó. Az önsegélyző egyletek jelentették a betonalapot, amelyre épült; ugyanazon önvédelmi érdek hívta életre a sajtót i$, mint a szervezeteket. Honfitársainknak szükségük volt az együvétartozás tudatára, a folyamatos tájékozódásra, és e lapok mindkét igényt kielégítették. Ezek az újságok igyekeztek a szétszórt magyarságot összetartani és magukat nélkülözhetetlenné tenni. Ennek útja az olvasási igény felkeltése, a betű megszerettetése volt. Az érzelmi szálak egyik legerősebbje a líra. amely otthonra lelt a lapok hasábjain. A versek az egyesületi élet során, a különböző rendezvényeken is felhangzottak: ha megtetszettek, szívesen olvasták; ha az újságban megnyerte az olvasókat, örömmel meghallgatták. A sajtónak és az újsághasábokon megjelenő publicisztikus irodalomnak, lírának jelentőségét akkor inkább a kultúramegőrző szerepe adta, az anyanyelv ápolása, az asszimiláció lassítása. A szervezés-lelkesítés volt a fő feladat és inkább az olvasás iránti érdeklődés felkeltése, mint valamilyen feltételezett — az akkori körülményekhez képest azt mondhatnánk, „elvont” — irodalmi igény kielégítése. Az egyházi egyesületek vezetői, lelkipásztorok, a toliforgatáshoz értő emberek írták ezeket az újságokat, de kevés volt a kivándorlók soraiban az értelmiségiek, középosztálybeliek száma: mint ismeretes, ez egyik jellegzetes vonása az akkori magyar kivándorlásnak. A munkássá — többnyire betanított vagy segédmunkássá —, bányásszá lett parasztemberekből került ki az egyesületi tagság, a lapok olvasóinak köre. és ez a többnyire kevés iskolát kijárt, nehéz életű tömeg lassan hozzászokott, megszerette az olvasást, ragaszkodott kedvenc újságjaihoz. Megszerették a verseket is, amelyeket a közülük valók, az ő életüket ismerők és megverselők nekik írtak. Erről a költészetről a hazai irodalmi társaságok nem vettek tudomást, a költők maguk is belenyugodtak elszigetelt helyzetükbe, bár keserűen emlegették, lázadoztak ellene. A nyelv magyar, a tematika, a stílus egyre inkább amerikai. Olvassunk el néhány szakaszt Jovicza István friss hangú, a magyar telepeken nagyon népszerű Amerika című verséből. Gyalogolnak s közben kicsit Megtanulnak angolul, „Jessz” és „oll rájt” minden szava A magyarnak azontúl. Ügynök itt is, ügynök ott is, Szállítanak majnába Ingyen utaz most a grinor Az ördögnek karjába. „Gáz avagy víz nincsen semmi”. Mond az ügynök, Abrahám, „Csak vegyenek szalfer-lámpát S gumicsizmát szaporán”. Virgínia, Colorádó Telisteli majnával, Telve vannak robotoló Bevándorló hangyával. Itt se marad ám sokáig A jó földi, a grinór, Pedig régen elkopott már A mándliján a zsinór. Odahagyva burdot, misziszt Adósságot egy csomót, Ütra kél és éhen csúszik, Akárcsak egy drótostót. Megtanulnak dzsompolni is A döcögő frédeken S lakást vesznek potom áron Erdőkben és réteken. Es az ilyen, ha haza ír, Milyen az 6 levele? Dicsekvéssel és jóléttel Van a papírja tele. Ha répát szed a farmernél, Azt írja, hogy farmer lett, Százhatvan hold termőföldet Rizskásával bevetett. Mikor pedig maltert hord a Házépítő murárnak, Azt Írja, hogy gazdája lett Egy cserepes új háznak. Avagy hogyha léber-munkás Bizonyára formán már, Parancsolgat a — szalonban Nem munkában, az a kár. Otthon aztán szemet kapnak A hiszékeny barátok S így szülik a kivándorlást, Így züllik a hazátok. Dudolás szól, hallom a dokk Nagykeserves dudáját, Most dúdolják a magyarnak Az utolsó nótáját. Szántó Miklós DÜRER EMLÉKEZETÉN Stettner Béla: Apokalipszis — Háború Gácsi Mihály: Lovag, halál és az ördög Rékássy Csaba: Dürer — A mester rajziskolája (Novotta Ferenc felvételei) mester emlékezetének. Hálás témát és mégis nagy erőpróbát jelentett ez az alkalom: hálás téma, nagy csábítás, korunkban hol játékosan, hol komolyan, hol ironizálva felidézni egy fél évezredes stílust, grafikai világot, újrafogalmazni Dürer — sajnálatos módon manapság is aktuális — témáit: az Apokalipszist,' a Halál és az ördög társaságába jutott Lovagot; ugyanakkor nagy erőpróba is, hogy a ma alkotói ne tévedjenek el az archaizálás zegzugos ösvényein, ne vesszenek bele a Dürer kínálta látványos lehetőségekbe. Most kis ízelítőt kínálunk a tárlat rendkívül gazdag anyagából. Gácsi Mihály képe egy Dttrer-graflka parafrázisa: a nevetségessé avitt lovagot századunk kísértő! környékezik meg. Stettner Béla az Apokalipszis-témát rajzolta újjá: a háború aktualitását nem kell magyarázni. Csohány Kálmán és Rékássy Csaba alkotásai díjat nyertek — most két képüket mutatjuk be. Külön kell még megemlíteni a kiállítás megnyitó eseményét: Szokolay Sándor, a nemzetközi hírű zeneszerző erre az alkalomra komponálta Apokalipszis-oratóriumát, amelyet a Nemzeti Galéria csarnokában az egyetemi zene- és énekkar mutatott be a szerző vezényletével. A János Jelenései ihlette mű a maga fenséges, archaikus és mégis modern hangvételével, megrázó kórusrészleteivel valóban emlékünnepséggé, nagyszabású megemlékezéssé teljesítette ki a tárlat megnyitását. — spé — Magyarország illendőképpen megemlékezett a nagy nürnbergi mester, Albrecht Dürer születésének fél évezredes évfordulójáról. Az ünnepségeket az tette különösen bensőségessé, hogy — mint az sok olvasónk előtt bizonyára nem ismeretlen tény — a mester ősei Magyarországról származtak. Nagyapja ötvös volt a Gyula melletti Ajtóson. Az ünnepségsorozat egyik fénypontját a Nemzeti Galéria kiállítása jelentette; a mostani magyar grafikusnemzedék tisztelgett alkotásaival a nürnbergi Csohány Kálmán: Dürer emlékére V
