Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-26 / 13. szám
KEVESEBB EMBEB, KISEBB FÖLD, NAGYOBB TERMÉS Mostanában gyakran tekintünk a magasba, felhők vonulását kémlelve. A városi és falusi embert egyaránt érdekli az időjárás, s nemcsak a nyári szabadságok miatt. Sok az eső, sűrűn megdördül az ég, zivataros az időjárás. Nem kedvez a kirándulásoknak, eresz alá zavarja a vízparton üdülőket, és késlelteti a zöldségfélék, gyümölcsfélék beérését. Egy-egy hűvös, zivataros napnak a piacon is érezni a hatását és kihatással van a háztartás költségvetésére is. Nem mindegy tehát, hogy mikor kerül piacra a gyümölcs, s hogy mi az ára, ezért tekint szorongva az égre, ha mennydörög, a városi ernbeF. A szakértők véleménye szerint a gyakori esőzések nem ártottak, sőt javították a terméskilátásokat, mert száraz volt a május. Megállapították: az idei időjárás eddig kedvező volt a mezőgazdasági termelésre, habár egyes primőrök beérését nagyban késleltette. A tavaszi feladatokat a határban ennek ellenére idejében elvégezték, s a határ képe biztató. A gabona jó közepes termést ígér. A mezőgazdasággal összefüggésben természetesen más kérdések is felmerülnek, mindenekelőtt számításba kell venni, hogy az életszínvonal emelkedéséből származó, menynyiségben növekvő, szerkezetében és a minőségben fokozott követelményeket támasztó belföldi és export igényeket csökkenő földterületen és kisebb mezőgazdasági munkaerővel kell kielégíteni. Ezekkel a kérdésekkel is foglalkozott legutóbb Egerben a közgazdász vándorgyűlés. Közgazdászaink a többi között megállapították, hogy a legutóbbi két évtizedben a harminc-negyven évesek tömegesen hagyták ott a mezőgazdasági munkát, a fiatalabbak túlnyomó többsége pedig el sem. kezdte. Mint Csizmadia Ernő írta, 1949-ben az összes aktív kereső népességnek még 54 százalékát tette ki a mezőgazdasági aktív keresők aránya, 1960-ban már csak 41, 1965-ben 31, 1970-ben pedig 26 százalékát. Az 1949-ben még 2,2 milliónyi aktív mezőgazdasági kereső népesség száma 1970-ig a felére csökkent. A másik fontos kérdés a falu lakosságában végbemenő változás, az a tény, hogy amíg korábban a falu egyértelműen a parasztságot jelentette, most már e kifejezéshez egyre több értelmiségi szakember, agronómus, mezőgazdasági mérnök, közgazdász kapcsolódik. Igen sok a faluban a „kétlaki”, kettős foglalkozású is, az olyan család, amelynek megélhetése nagyobb részben már nem a mezőgazdaságra, hanem az iparra és egyéb tevékenységre alapozódik. A negyedik ötéves terv főbb agrárgazdasági kérdései közül ki kell emelni, hogy a mezőgazdaság bruttó termelése évenként csaknem három százalékkal, összesen 15 százalékkal nő. Ha kettéválasztjuk a két fő termelési ágat, az állattenyésztést és a növénytermesztést, akkor azt látjuk, hogy a terv az állattenyésztésben irányoz elő gyorsabb, évenként 3,2 százalékos fejlődési ütemet. Mint Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter megállapította: a leggyorsabb fejlődéssel a termelőszövetkezeti közös gazdaságokban és elsősorban azok állattenyésztésében számolunk. 1975-ben a mezőgazdasági nagyüzemeknek az összes termelésből való részesedése — az 1970. évi 63 százalékkal szemben — megközelíti a 70 százalékot. Ezek az eredmények természetesen csak a termelékenység emelkedésével érhetők el. Az elmúlt négy esztendő alatt az egy foglalkoztatottra Jutó évi átlagos munkanap-teljesítés 152 napról 185 napra nőtt. A munika hatékonyságát jelző ezer órára jutó bruttó jövedelem az 1969. évi 9740 forintról 12 605 forintra, 29,4 százalékkal, a közös munkából származó öszszes személyi jövedelem tömege pedig négy év alatt 42,8 százalékkal emelkedett. A korszerű mezőgazdaságban egyre nagyobb számban jelennek meg az egyetemet, középiskolát végzettek. 1971 elején csaknem 200 ezer volt azoknak a mezőgazdasági dolgozóknak a száma, akik mint szakmunkások, gépészek vagy gépkezelők lényegében ipari munkát végeznek. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek dinamikusan fejlődnek. Ez megmutatkozik mindenekelőtt műszaki ellátottságuk javulásában. A termelési színvonal határozottan megjavult, amit a szövetkezeti parasztság szorgalmára, iparkodására, munkakedvére lehet visszavezetni. Ennek eredményeként az országban nyugodt, kiegyensúlyozott a belső ellátás, az exportban pedig hagyományason növekvő aktív egyenleget sikerült biztosítani. Az élelmiszergazdaság — a lakosság fogyasztási szükségletei mellett — devizatermelési feladatait is túlteljesíti. A növekvő terméshozamok, a javuló munkatermelékenység, továbbá a paraszti nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási segély és egyéb szociális intézkedések kedvező hatására a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok személyes jövedelme országosan és átlagban már kiegyenlítődött. Itt kell megemlíteni az urbanizációs kérdést is. Nemcsak a városok gyors ütemű fejlődéséről van itt szó, hanem arról is, hogy a városi életforma lépésről lépésre hódít a falvakban is. Bár a különbség a város és a falu között még igen nagy, de már nem is hasonlítható ahhoz, amilyen volt húsz-harminc esztendővel ezelőtt. A falusi családok a növekvő jövedelmet kulturális igényeikre, a lakás korszerűsítésére, a folyóvíz bevezetésére, gáztűzhelyre, nemegyszer gépkocsira fordítják. Érdekesen alakul a termelőszövetkezetek szervezeti jellege és vezetése is. Több okból származik ez. Az első a termelőszövetkezetekben dolgozó alkalmazottak számának növekedése. A második, hogy a termelőszövetkezet mezőgazdasági jellegű nagyvállalattá alakul át, és valójában az eddigi szövetkezeti vezetési elvek már nem felelnek meg a korszerű követelményeknek. Dómé Györgyné e kérdésről írott tanulmányában rámutat arra az ellentmondásra, ami a vezetés kettéosztódásából származik. A kisebb szövetkezeteket ugyanis még tudta igazgatni a tagság által megválasztott vezetőség, a mezőgazdasági nagyüzemeket azonban már képzett szakembereknek kell vezetniük, és így általában növekszik a termelőszövetkezet elnökének munkaadói jellege. A társadalmi vezetés és a gazdasági vezetés kettéválásából számos új probléma születik, és mindinkább előtérbe szorul az a kérdés, hogy nincs-e szükség a termelőszövetkezeti tagok érdekképviseleti szervének létrehozására. Mindez azt mutatja, hogy az a nagy és forradalmi változás, amely a magyar falu és a parasztság életében, főleg a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta bekövetkezett, tovább folytatódik és minden bizonnyal erősödik, elsősorban a szövetkezeti gazdálkodás újabb és újabb eredményeinek környezetet és embert formáló hatására. P. T. Székesfehérvár* a millenniumi ünnepségekre készül Székesfehérvár 1972-ben ünnepli alapításának ezredik évfordulóját. A tervek szerint számos rangos politikai, társadalmi, művészeti és sportesemény zajlik majd le az ősi városban. A jubileumi évben huszonnégy tudományos tanácskozást rendeznek, tizennégy műszaki konferenciát, közülük nagy érdeklődésre tarthat számot az alumíniumipari konferencia és a nemzetközi számítógép-konferencia. Jelentős művészeti esemény lesz az „Alba Regia” címmel megnyíló állandó kiállítás az István király Múzeumban és a Budenz-ház pincéjében létesített kőtár. A Március 15. utcai Fekete Sas gyógyszertár mint gyógyszertári múzeum nyílik meg a közönség előtt. Űj szobrokkal és emlékművekkel is gazdagodik a város: Skoda Lajos és Kalló Viktor tervei alapján elkészül a Millenniumi emlékmű, Meszlényi János szobrászművész megmintázza Géza fejedelem szobrát, a Vörösmarty Színház névadójának szobrát készítteti el, a posta emlékbélyegeket és bélyegsort, a Magyar Nemzeti Bank emlékérmet bocsát ki, a székesfehérvári nyomda pedig a város történetét tartalmazó könyvecskét készít a jubileumra. Oslo köszönti Budapestet címmel a norvég fővárost bemutató kiállítás nyílt meg fővárosunkban. Képünkön: Brynjulf Bull, Oslo polgármestere sajtótájékoztatót tart (MTI felv.) A Német Szocialista Egységpárt meghívására Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével küldöttség vett részt Berlinben az NSZEP VIII. kongresszusán. Képünkön: Biszku Béla búcsúzik Kádár Jánostól. Középen Kádár János felesége és Komócsin Zoltán * A tudományos és műszaki együttműködés fejlesztésének időszerű kérdéseiről és az együttműködés új formáinak alkalmazásáról tárgyalt Budapesten dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke (jobbról) és dr. Jan Kaczmarek professzor, a lengyel tudományos és műszaki bizottság elnöke * Magyar—finn árucsereforgalmi jegyzőkönyvet írtak alá Budapesten. Képünkön Veikke O. Huttnen, a Finn Köztársaság külügyminisztériumának főkonzulja és Rácz Péter, a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője aláírja az okmányokat * LOSONCZI PÁL, AZ ELNÖKI TANÁCS ELNÖKE AUSZTRIÁBA LÁTOGAT Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és felesége Franz Jónásnak, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnökének meghívására június 28. és július 2. között hivatalos látogatást tesz az Osztrák Köztársaságban. LÉTESÍTSENEK NEMZETI EMLÉKPARKOT PUSZTASZEREN A Hazafias Népfront Országos Elnöksége június 11-i ülésén megemlékezett Erdei Ferencről, az Országos Elnökség nemrégiben elhunyt tagjáról, aki hat éven át tevékenykedett a Hazafias Népfront főtitkáraként, és munkásságával jelentősen gazdagította a mozgalom eredményeit a nemzeti egység megteremtésében. Az ülésen Barati József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára előterjesztette azt a javaslatot — amelyet még az elhunyt Erdei Ferenc dolgozott ki —, hogy létesítsenek nemzeti emlékparkot Pusztaszeren, a 896. évi első országgyűlés színhelyén, ahol az 1945-ben meghirdetett földreform hivatalos és ünnepélyes megkezdése is megtörtént. E két nagy történelmi eseménynek emlékhelye lesz a nemzeti emlékpark. Amerikai szenátor látogatása Magyarországon Néhány napig Magyarországon tartózkodott Abraham A. Ribicoff amerikai szenátor, a szenátus pénzügyi bizottsága kereskedelmi albizottságának elnöke, hogy részt vegyen és felszólaljon a Vezetéstudományi Intézet budapesti nemzetközi szimpozionján. Kérésére a szenátort fogadta Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese és Marjai József külügyminiszter-helyettes. TÚLJEGYEZTÉK A NEMZETI BANK NEMZETKÖZI KÖTVÉNYEIT A nyugat-európai pénzpiacokon június 4- én nagy sikerrel fejeződött be a 25 millió dollár névértékben kibocsátott magyar bankkötvény jegyzése. Mint legutóbbi lapszámunkban közöltük, a Magyar Nemzeti Bank május 20-án írt alá megállapodást nemzetközi kötvény kibocsátására a National Westminster Bank, a Morgan Grenfell and Co. Bank és a szovjet állami tulajdonban levő Moscow Narodny Bank képviselőivel. A kölcsön visszafizetésére 1977—1981 között kerül sor, évi egyenlő részletekben. A kötvény kamatterhe — a nemzetközi tőkepiacon jelenleg érvényes feltételeknek megfelelően — évi 8,75 százalék. Mint a Magyar Nemzeti Bankban elmondták, a kötvény kibocsátása igen sikeresnek bizonyult, a 25 millió dolláros összeget túljegyezték. A magyar kötvények jegyzésében több mint nyolcvan pénzintézet, köztük angol, francia, NSZK-beli, svájci, olasz, osztrák, holland, svéd, norvég, finn, dán, belga bank vett részt. Egész Nyugat-Európában jegyeztek magyar kötvényt, valamennyi jelentős európai pénzügyi központ széles körűen részt vett a jegyzésben. A londoni értéktőzsde tanácsa június 7-ével engedélyezte a kötvények tőzsdei forgalmát és jegyzését. 3
