Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-26 / 13. szám

LUKACS QYÖRQY á kis, szikár testből a kór előbb a mozgékony­át ságot marta ki, aztán a terveket, majd a szót, végül a pislákoló életet is elragadta, és aztán nem maradt más, mint a megkínzott váz és a halha­tatlanság. Amikor mi eszmélni kezdtünk, ismerkedni az em­beriséget mozgató törvényekkel, ö már egy életmű­vet alkotott. Mögötte volt a megírt könyvek sora, amelyek viharos vitákra késztették Európa írástudóit, nemzedékek gondolkodását termékenyítették meg. Micsoda utat tett már addig is; a háborút, az embert elnyomó minden ártalmas erőt általában elutasító út­kereső polgári gondolkodótól — Marxig. Mint fiatal esztéta az elsők közt ismerte fel Ady és Bartók géniu­szát, állt ki melléjük, és védte őket egy konzervatív, magyarkodó, de a nemzet valódi kérdéseit elvető, túl­erőben levő, fölényes és gonosz hatalom ellen. És mi­csoda mozgalmi gyakorlat volt már mögötte akkor! A munkásmozgalom elméletének továbbfejlesztője, gya­korlati harcosa; forradalmár és néptribun; 1919 mű­velődési népbiztosa, majd a levert Tanácsköztársaság eszméinek illegális harcosa; irödalomtudós, a realiz­mus gondolatának kovácsa, filozófus, pedagógus. Amikor mi először ismertük meg írásait, amelyek veszélyeken és határokon át vándorolva kerültek ha­za, már történelmi alakként élt képzeletünkben. És azóta évtizedeken át így élt bennünk máig, akkor is, amikor megjelent köztünk a valóságos ember és fél­retolta a képzeletbelit. Élt bennünk, velünk, köztünk egy kortalan ember, aki mindig volt és mindig lesz; személyes életét tekintve kortalanul, de mindig benne a jelenidőben. Mindig aktuálisan, töprengésre, harcra készen, vitára és gondolkodásra késztetve minden ke­reső nemzedéket. Illyés Gyula így fogalmazta meg Lukács Györgyről rajzolt portréjában ezt a gondola­tot: „Minden pillanata reagálás. Felelet az életre. Ez távolítja el tőle a halál árnyékát. Minden porcikájá­­val működik, mégpedig belülről kifelé; igen, ez a „tit­ka”. Hinni pedig abban hisz, hogy a szocializmus föl­építhető, megmenthető. Jól érzi magát: érzi a fejlő­dést. Holott semmiféle egyéni jövőben nem hisz. A cél­zásra, hogy máris szoborként áll a nagy filozófusok közt, legyint, anekdotát mond, majd végső például — Maeterlincket említi. 18 éves korában micsoda hal­hatatlan alkotónak képzelte ő Maeterlincket, és ki be­szél ma róla? S ki fog beszélni legnagyobbjainkról is ezer év múlva? — „És így is jó dolgozni? — Csak így jó.” Lehetett volna már életében szobor, csak vállalnia kellett volna a mozdulatlanságot. Lelépett minden ta­lapzatról és vállalta saját korát, küzdve azért, hogy megértse és megváltoztassa. A jelent azonban soha­sem a perc, hanem a történelem oldaláról közelítette meg; ezért kereste mindig az igazat, amelyben a tör­vényszerűség munkál és ezért mondta ki akkor is, ha az igazság kellemetlen volt a pillanatokban gondolko­dók számára. Egész élete küzdelem a marxizmusért. Lukács György (Gink Károly felvétele) sztálini tanítások hivatalosnak tekintettek, de a való­ságban kivontak a forgalomból, újból aktuálissá vá­lik.” Nehéz olvasni Lukács műveit és sokan — elszoktat­va a szellemi erőfeszítéstől — elvontnak, túl elméleti­nek tartották. Pedig minden műve a gyakorlat szük­ségletei szerint készült, minden gondolata tett, a va­lóság izgatta és vezette tollát, emberi és alkotói ma­gatartása a cselekvő filozófusé. Déry Tibor a ravatal­nál — a család és a barátok nevében — elmondott gyászbeszédében ezt így fejezte ki: „Az emberi nagy­ság sokféle alakban jelenik meg földünkön. Lukács György azonban egy egészen kivételes változatát hoz­ta felszínre: a nagy gondolkodóét, aki agyának alko­tásait — mint a paraszt a maga termesztette magot — sajátkezűleg el is vetette köznapjaink valóságába. Köznapjainknak, azaz a történelemnek a termőföld­jén. Ez volt az élete, s tegyem hozzá, így és ezért volt kommunista: gondolkodott és amit kigondolt, azt meg is akarta valósítani. Napszámosa volt saját bölcsele­tének. A cselekvő filozófus volt.” Valaki egyszer azt mondta, hogy van néhány ember a világban, akik úgy élnek, mint az emberiség élő lel­kiismerete. Közülük való volt Lukács György is. Ezt a lukácsi lelkiismeretet a történelem cselvetése, hogy ezt az egyik kedvenc hegeli fogalmát használjam, egy törékeny és szívós testbe rejtette, ami olyan kicsi volt, hogy a folyton égő szivar füstje mögé is elbújhatott és mégis olyan toronyként magasodott, amelyen öt vi­lágtáj láthatta, hogyan és hol jár a század órája, ön­életrajzát már nem fejezhette be, a halál írta oda a vége szót. Nagy János: külügyminiszter-helyettes Nagy János washingtoni nagykövetünk június 9-én végleg elutazott az Egyesült Államokból. A nagykövet tiszteletére — akit búcsúlátogatáson fogadott William P. Rogers külügymi­­niszer — Martin Hillebrand külügyi államtitkár búcsúebédet adott. Nagy János — hazatérése alkalmából Maurice Stcfns kereskedelemügyi miniszter és John Irwin külügyminiszter­helyettes is fogadta — elutazása előtti búcsúfogadásán megje­lent a minisztériumok, a politikai és társadalmi élet, valamint a diplomáciai testületek számos képviselője. Nagy János rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetet a Népköztársaság El­nöki Tanácsa érdemeinek elismerése mellett felmentette a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövetsége vezeté­sére kapott megbízatása alól és külügyminiszter-helyettessé nevezte ki. BOLDIZSÁR IVÁN EQY AMERIKAI EQYETEM DÍSZDOKTORA A New York állambeli Schenectadyben levő Union Col­lege, ahol már kétszer tartott előadássorozatot, most díszdok­torrá avatta Boldizsár Ivánt. A doktori címet a különböző európai kultúrák és irodalmak megismertetéséért kapta. A kitűnő írót és újságírót, a The New Hungarian Quarterly fő­­szerkesztőjét az egyetem tiszteletbeli kancellárjává válasz­tották. Az Union College Amerika régi felsőoktatási intéz­ménye, 1795-ben alapították. Ez az első alkalom, hogy az Egyesült Államokban díszdoktori címet adtak egy szocialista ország állampolgárának. Köszöntjük Boldizsár Ivánt, a Ma­gyarok Világszövetsége elnökségének tagját, lapunk munka­társát e megtisztelő rang elnyerése alkalmából. Meghalt Révész Gy. István újságíró Súlyos veszteség érte a magyar újságíró-társadalmat: hosz­­szú szenvedés után, 61 éves korában elhunyt Révész Gy. Ist­ván, a Hétfői Hírek főszerkesztő-helyettese. Pályafutása negyven esztendővel ezelőtt kezdődött a Nagyváradi Napló­nál, majd Temesvárott. A felszabadulást követően a pécsi Űj Dunántúlnál, később a Szabadságnál és a Magyar Napnál dol­gozott. Éveken át a Népszava rovatvezetője volt, 1957-től, a Hétfői Hírek alapításától kezdve a lap szerkesztője, több év óta főszerkesztő-helyettese. Igényes újságírói és szerkesztői munkáján kívül az irodalom terén is értékeset alkotott. Ré­vész Gy. Istvánt lapunk, a Magyar Hírek is gyászolja. Éve­ken át cikkírónk volt. Ismeretlen Bartók-hagyatékok Sopronban Scholtz János Amerikában élő világhírű csellóművész, aki júniusban szabadságának egy részét Sopronban töltötte, a sop­roni Liszt Ferenc Múzeumnak ajándékozott öt, eddig ismeret­len Bartók-levelet és egy kottakéziratot. A hagyatékok Bar­tók erdélyi szerepléseivel kapcsolatosak. Más zenetörténeti emlékekkel is gazdagodott a Liszt Ferenc Múzeum. Dr. Dará­nyi Pálné ajándékozott a múzeumnak egy legyezőt, amely­nek lapjain nagyapja, Russ János egyik szerzeménye, vala­mint Goldmark Károly 1904-es keltezésű névaláírása és né­hány taktusból álló dallama olvasható. NYERTESEK A „Hajrá, magyarok!” olimpiai rejtvénypályázatunkra számos meg­fejtés érkezik a világ minden tájáról. A helyes megfejtések hatodik sorsolásán következő honfitársaink nyertek egy-egy szép hanglemezt, amelyet már el is juttattunk címükre: Steven Varfi (Kanada); Paul Labodi (Kanada); Antol Molnár (Svájc) j Kalman Hadnagy (Svédország); Imre Tóth (Svájc). Az „Utam Marxhoz” előszavában így írt: „A sztálini tanítások válsága, amely a XX. kongresszuson kirob­bant, igen távol áll a valóságos ideológiai megoldás­nak még csak komoly kísérletétől is. Az, hogy idő­közben a magát szintén végleges megoldásnak hirdető ,American way of life’ ugyancsak társadalmi, politi­kai és ideológiai válságba jutott, azzal járt, hogy az egész polgári világban a néhány évtized előtt végle­gesen elavultnak nyilvánított marxizmus, amelyet a Lukács György halálhírére a világ minden sarká­ból a gondolkodó, az aktív, az emberiség iránti fele­lősségtől áthatott emberek tisztelete, az emlékezés visszhangja felelt. Az emberiség írástudói gyászolnak és az ilyen gyász nem leverő: ez a fájdalom vigasztal és arra késztet, hogy jó tanítványok módjára tanul­juk meg mindenekelőtt a lukácsi alkotói magatartást. Az életmű lezárult, utóélete azonban most teljese­dik majd ki igazán. Szántó Miklós k MAQYAR TÁJAK Vác: a Budapesti főút (Novotta Ferenc felvétele) Új könyvek US $ Hegedűs Géza: Palota a hegytetőn — — — — 2,— Juhász Ferenc: A halottak királya — — — — 2,40 Sarkad! Imre: Farkaskaland — — — — — 1,— Szép versek 1971 — — — — — — — — 1,90 Váci Mihály: Százhúszat verő szív — — — — 2,80 Kolozsvári G. Emil: Keresztben az úton — — 1,20 ülés Endre: A tövisszúró — — — — — — 1,70 Illyés Gyula: Petőfi Sándor — — — — — — 2,40 Németh László: Égető Eszter — — — — — 3,50 András László: Halál a Dunaparton — — — 1,40 Kolozsvári G. Emil: Szellemi galeri — — — 1,50 Tóth Árpád: Összes versei, versfordításai, novel­lái — — — — — — — — — — — — 2,50 Tersánszky J. Jenő: Kakuk Marci I—H. — — 4,50 Krúdy Gyula: Pesten lakott egy fuvolás — — 1,70 Erdei Ferenc: Város és vidéke — — — — — 2,60 Király—Pándy—Sőtér: A magyar Irodalom tör­ténete 1849—1905 — — — — — — — — 3,— Sólyom József: A kémfőnűk utolsó játszmája 0,90 Tüskés Tibor: Magyarország (Képes Földrajz­sorozat) — — — — — — — — — — 2,50 Pogány Frigyes: Firenze — — — — — — 8,60 Bak János: Magyarország könyvkiadása 1945—1969 — — — — — — — — — — 1,70 Szép szó — — — — — — — — — — — 2— A könyvek megrendelhetők a Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalattól (Budapest 62. P. O. B. 149.), vagy külföldi megbízottaitól. Az itt szereplő árakhoz a kereskedők hozzászámít­ják a ténylegesen felmerült szállítási, vám- és keze­lési költségeiket. 4 lósport világából Tízéves a Budapesti Lovasklub. 1961-ben alakult a Nemzeti Lovarda és több más lovasszalfosztály egye­süléséből. A megalakulásakor mindössze 30 tagja volt a klubnak, ma több mint 250 a lovasok száma. A lovaglás egyre divatosabb sportág lesz Pesten. * A Millenniumi díjat, galoppversenyzésünk egyik legrégibb és legnépszerűbb futamát Igazmondó (apja: Imi — anyja: Precíz) nyerte Beat és Baldó­­ver ellen. Érdemes megemlíteni, hogy a győztes apja és anyja is megnyerte a magyar Derbyt, így szár­mazásra előkelő helyet foglal el a méneskönyvben. Apáról Imperiál féltestvére. A győztest fiatal lo­vas-reménységünk, Dobos Gyula lovagolta, és ido­márgárdánk egyik legnépszerűbb tagja, Horváth Ká­roly készítette elő versenyére. * Az Ibusz már tíz éve rendez lovastúrákat. A kül­földi lovascsoportok újabban azt kívánják, hogy történelmünket Is megismerhessék a túrák során. A mexikói lovascsoport különösen romantikus ké­réssel állt elő, a Balaton és Bakony múltját, a so­mogyi betyárok útján lovagolva kívánta megismerni. 1 Sz. L.

Next

/
Thumbnails
Contents