Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-12 / 12. szám
VÁROSOKL NFÜREl) II.-LET-I SZALON A számos pályázat nem nyerte el a zsűri tetszését, a díjat — liter bor — nem adták ki. Fölszolgálták. S három év múlva betéved a szalonba Weöres Sándor, s tudomást szerezve a már-már elfelejtett versenyről, pótpályázatot nyújt be: Jobb, ha másutt tartózkodók, Mert itt úgyis jelen vagyok. A díjat most sem adják ki. Bár három év óta Gabus megszámlálhatatlanul sok díjat, literek literjeit merte ki és töltötte zöldmázas poharaiba. A másokéba, Robert Graves berobban — az említett fekete bőrmellényben, foltos farmernadrágban, piros harisnyát, fekete lakk csatos topán! viselve — s még mielőtt közelebbről megismerkednék a ház népé-Részlet a gyűjteményből Lipták Gábor vei, írógépet kér, leül, gépfegyverropogás gyorsaságával öntve ki indulatait, s itt Füreden fogalmazza meg a válaszát egy amerikai újságnak, amely megtámadta. Munkájával végezve leül, s lenyűgöző módon, mindenkit szórakoztatva és lebilincselve, elmesél egy teljes regényt. Liptákné megkérdezi, mikor olvashatjuk könyvben, mikor készül megírni, a vörösharisnyás azt feleli: — Soha. Döbbent csend. És kérdés: — S miért nem írja meg? — Minek — feleli a katalán kalapos. — Minek megírni, ha már végiggondoltam ? Lehet, hogy itt rögtönözte? Köszönetként, szinte, az írógép használatáért? Nem csupán vendége, hanem a ház lakója volt sorsa legválságosabb idején, élete végét érezve közelíteni — az emlékkönyv bejegyzését olvasom, „Elnémulok!”, 1957. szeptember 10, Szabó Lőrinc. — A huszonhatodik év költője. Olyan irodalmi trouvaille-okat lelek az emlékkönyvben, mint Szabó Lőrinc következő bejegyzését; „Az itt következő hét lap egy kis házi Horatius múzeum. Tartalmazza: a költő II. könyve 16 ódájának új magyar fordítását, amely itt, Lipták Gáboréknál készült, 1951 márciusában. Ezerkilencszázötvenegy húsvétjának nagypéntek éjszakáján itt diktálta le gépbe lírai rekviemjét, A huszonhatodik év ciklusát — „A huszonhatodik év, 1950, Balatonfüred, Lipták Gábor gépírása, így van! Ámen! 1951. III. 27. Szabó Lőrinc” — a költő. Ez volt a rambouillet-i szalon — és műhely! — legizzóbb éjszakája. A magyar nyelv szépsége, varázsa izzott, szinte lávaként futott-sistergett az éj boltozata alatt. Ahogyan Liptákné meséli Gabus könyvtára emeletei előtt, az íróasztalnál ülve, gépelt és szakadt róla a veríték. A költő fel-alá járt, kézirattal kezében, szemébe hulló hajjal, és nem szűnően zokogott, míg gépbe mondta a rekviem szonettjeit. De nem zokogott annyira, hogy fájdalmánál a nyelv tisztaságának féltése ne volna nagyobb. Mert amint zokogva Lipták és írógépe fölé hajolt, hogy ellenőrizze a szöveget könnye hullása közben jegyezte meg: — Nem vessző! Pontosvessző, kérlek! Huffy Péter ANNA-BÁL Füred nevétől éppoly nehéz volna elválasztani a Balatont, mint az Anna-bál szépséges emlékét, e mintegy másfél százados múltra viszszatekintő társadalmi eseményét, amelynek története elválaszthatatlan a múlt század magyar történelmétől. Ma már csak a két szó édes és forró zenéjét véli felcsendülni az ember, amikor kiejti a Anna-bál nevét, talán Bihari János hegedűjének varázsszava cseng vissza másfél évszázad távlatából, ha igaz a legenda, hogy a verbunkos cigány muzsikálta végig az első füredi Annabált. Gyönyörű viharnak indultak a Anna-bálok, amelyekben együtt volt a május pompája, június gazdagsága és július forrósága. Egyszer talán előkerül valahonnan, egy poros levélláda mélyéről Szent-Györgyi Horváth Anna kisasszony naplója, melyben feljegyezte az első füredi Anna-bál napját: 1825. július 26. A Horváth-házat, amelyben ma bányászok üdülnek. 1796-ban építtette Szent- Györgyi Horváth Zsigmond. A 74 szobás palota, Fürednek ma is központi épülete, nem fogadónak épült, mert Zsigmond úr passzionátus vendéglátó volt és igen nagy úr: császári kamarás, belső titkos tanácsos, Békés megye főispánja és a Szent István rend nagykeresztjének tulajdonosa. A vendégszerető magyar mágnás 1808-ban meghalt, vagyonát négy fia örökölte. Az első füredi Annabál időpontjában már csak ketten éltek a legendás vagyon örökösei közül, Szent- Györgyi Horváth Fülöp János és József. Mindkettejüknek volt egy Anna lánya, de József úré 1817-ben született, a nevezetes napon tehát mindössze nyolcadik esztendejét élte, míg Szent-Györgyi Anna Krisztina, Fülöp János úr lánya, 1803-ban született, tehát az első füredi Anna-bál napján már 22 éves volt. 1825-ben történt, hogy egy későbbi nyáron fiatal huszártiszt pengette meg a sarkantyúját Szent-Györgyi Anna Krisztina előtt és illendő módon bemutatta magát. — Eleméri és Ittebei Kiss Ernő. A fiatal huszártiszt otthagyta a szívét a Szent- Györgyi Horváth-ház nagy báltermében, néhány év múlva feleségül vette Anna Krisztinát, 1848-ban ezredesként Kossuth mellé állt, tábornoki rangot ért el, s életét az aradi vértanúk között fejezte be. Történelem, történelem.. 1831-ben megnyitotta kapuit a balatonfüredi kőszínház — az első Magyarországon — Kisfaludy Sándor intendánsi vezetése alatt. A színigazgató-költő fogalmazta meg az első szerződést, amelyet a „játszó személyekkel” kötöttek. Ebben a szerződésben az áll, hogy a színitársaság évente kétszer Anna napján és Szent István ünnepén a színház fenntartására ingyenes előadást köteles tartani. Ha az Annanapot egy kalap alá vették az országalapító király ünnepével, akkor annak a napnak különös jelentősége lehetett Füreden. Az első „báli reportot” 1836. augusztus 11-én közölte a Honművész. Madarász nevű egykori pályatársunk, aki csak vezetéknévvel jelölte a báli tudósítást, színes tollal írta le az akkor már tízéves múltra visszatekintő Anna-bál külsőségeit, a bálterem homlokzatára függesztett kivilágított feliratot, „Mindent hazánk szeretett Annáiért”. 1839-ben jelent meg Londonban John Paget angol utazó könyve, „Hungary and Transsylvania” címmel s beszámolt az 1837. évi Anna-bálról is, mint a Szent-Györgyi Horváthház vendége. John Paget letelepedett Magyarországon, 1847-ben magyar állampolgár lett, a szabadságharcban Bem tábornok oldalán harcolt, mint szárnysegéd, magyar nőt vett feleségül, s a szabadságharc bukása után Angliába menekült. 1855-ben amnesztiával visszatért Magyarországra, és itt élt 1892- ben bekövetkezett haláláig. 1846- ban már szűknek bizonyultak a füredi szálláshelyek, annyi vendég érkezett az Anna-bálra, s a nevezetes eseményről megemlékezett az „Életképek” is, s a cikk írója nem más volt, mint Jókai Mór, aki azon méltatlankodott, hogy nem tudunk mit kezdeni nagyérdemű fürdőhelyünkkel. „Füreddel úgy bánunk mi magyarok, mint a műveletlen férj szokott bánni angyalszép, szelíd nejével: nem becsüljük eléggé. így aztán ne kárhoztassuk azokat, akik külföldre viszik a pénzüket, mert nem élhetünk a szabad ég alatt, márpedig, aki az Anna-bál előestéjén érkezik Füredre, nem kap lakást."” 1847- ben már olyan országos esemény a füredi Anna-bál, hogy a legfürgébb magyar újság, a „Pesti Divatlap” rendkívüli tudósítót küld Füredre, s a gyorsposA füredi kikötőben tán utazó tudósításokat naponta közli. A bál után egy héttel így sóhajt fel a korabeli kiküldött tudósító. — Fürdői életünk szövétneke a tüzes Anna-bál után mindinkább halvány fényben tűnik el. Ez pedig azt jelentette, hogy az Anna-bállal véget ért a füredi nyár. Füreddel akkor ismerkedő Jókai és felesége, Laborfalvy Róza, valamint a higanytermészetű Vas Gereben körül csoportosul a fiatalság, s a Hölgyfutár ujjongva tudósítja, hogy a füredi nyárnak ismét az Anna-nap a fénypontja. 1862. július 27-én a füredi bálozó ifjúság az Anna-bál A mai Annabálok színhelye A Szent-Györgyi Horváth-ház (IfJ. Novotta Ferenc felvételei) A szabadságharc bukásu után hosszú évekig hallgattak a verbunkos muzsikát játszó hegedűk, nem verték össze a sarkantyúkat a Szent- Györgyi Horváth-ház báltermében, már csak azzal emlékezik a nemzet Kossuth Lajosra, aki 1842-ben maga is részt vett az Anna-bálon. 1854 júliusának végén a „Hölgyfutár” füredi tudósítója már színes tudósítást közöl a megújhodott Anna-bál előkészületeiről. Ott volt a báli vendégsereg között Petőfi barátja, Bakos Imre, s egy év múlva, 1855-ben már azt jelentik a Füredre érkezett báli riporterek, hogy Vörösmarty Mihály Füreden tartózkodik. Ezen a nyáron a komor költőóriás is ott volt a bálon, csöndes asztal mellől figyelte a bálozókat. Tíz évvel később még egyszer szerepel a Vörösmarty család életében a füredi Anna-bál. Ezen a forró nyári éjszakán jegyezte el Vörösmarty Ilonkát Széli Kálmán szolgabíró, később Magyarország miniszterelnöke. 1860- ban fejedelmi vendégei vannak a füredi Anna-bálnak: a királynőjének első ízben ajándékozta az aranyalmát, amelyet abban az évben Kozma Irma kisasszony nyert el. 1871-ben megjelenik a bálon a kis Kölesi Lujza, akiből később Blaháné lett, a nemzet csalogánya, s Füred leghűségesebb nyári vendége. 1876-ban ismét Jókai írja a báli tudósítást a füredi Anna-bálról, s a maga szelíd módján megrója az ifjúságot, mert a bál utáni vigadozással felverte a füredi csendet, márpedig Füreden betegek is vannak. 1907-ben a „Budapesti Hírlap” arról számol be, hogy a füredi Anna-bálok elvesztették jelentőségüket, a fiatalság Siófokra és Földvárra vonul. A cikkíró, Rákosi Jenő jóslata csak néhány évtizedre vált be. 1954 óta ismét varázsa van a füredi Annabálnak s azóta minden nyáron úgy térnek haza a báli éjszakából a lányok, Magyarországra és távoli második hazájukba, hogy magukkal viszik a balatoni nyár legszebb emlékét. Baróti Géza 13
