Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-12 / 12. szám
Mire gyűjtünk, miért takarékoskodunk? Az Országos Takarékpénztár a lakosság megtakarított pénzének őrzője, a szó szoros értelmében a lakosság bankja. S hogy bízunk is bankunkban, azt mi sem tanúsítja jobban, mint az, hogy rohamosan nő a betétállomány: 1965 végén még csak 20,4 milliárd, 1968 utolsó napjaiban 29,2 milliárd és 1970—1971 fordulóján már 42,1 milliárd forint volt a betétállomány. S a növekedés nem állt meg, az idén áprilisban a betétek teljes összege meghaladta a 45 milliárd íorintot is. Ez a gyors tempójú növekedés — amellett, hogy a politikai, gazdasági rendszerünk szilárdságába vetett bizalmat tükrözi — jelentős gazdaságpolitikai kérdéssé vált. Nem közömbös ugyanis, mire gyűjtenek a betétesek, hiszen a félrerakott pénzért egyszer majd — ki előbb, ki később — vásárolni akarnak. Erre fel kell készülni, mert ha nem így tennénk, kellemetlen meglepetések érhetnének bennünket. Négyezer megkérdezett Nem egyszerű annak felmérése, ki mire gyűjt. A takarékbetétek titkosak, az OTP tisztviselőinek se joguk, se idejük a kérdezősködésre. A több százezer betétkönyv tulajdonosát évek alatt se kérdezhetnék meg, hiszen mire a kérdés-felelet játékot befejeznék, már olyan sok idő telne el a felmérés kezdetétől, hogy az egész munkát kezdhetnék élőiről. Ezért csak négyezer betéttulajdonost kérdeztek meg, s a válaszokat elemezték, miközben feltételezték: az eredmény nagyjából-egészében általánosítható a betétesek egészére. Jól bevált'módszer ez, az egész világon alkalmazzák. Csak arra kell ügyelni, hogy a négyezer megkérdezett öszszetétele azonos legyen a betétesek öszszetételével. Az OTP szakemberei a vizsgálatot hónapok munkájával végezték el. A 4000 háztartás betétforgalmát 1969. január 1. és szeptember 30. között vizsgálták meg, majd ezt követte az óriási adathalmaz rendszerezése, elemzése; végül az eredményeket összehasonlították egy 1963-ban készült hasonló elemzés eredményeivel, hogy érzékelni tudják a változások irányát. Lakás, autó, biztonság A gondos elemzések tanúsága szerint a háztartások 23 százaléka lakásvásárlásra vagy építkezésre, 6 százaléka telekre, hétvégi házra, 17 százaléka autóvásárlásra gyűjt. A megkérdezett betéttulajdonosok 8 százaléka tartós fogyasztási cikkek (televízió, mosógép, hűtőszekrény stb.) beszerzését kívánja megkönnyíteni, 3 százaléka üdülésre, utazásra, 36 százaléka pedig előre nem látható kiadások fedezetére rakja félre Város, falu és a korosztályok A bérből és fizetésből élők közül sokan gyűjtenek autóra, náluk a megtakarítások 19 százalékát ez ösztönzi. Az idetartozó embereknél az átlagnál alacsonyabb (31 százalék) az előre meg nem határozott célra takarékoskodás aránya. A nyugdíjasoknál ez az arány 84 százalékos. Utazásra, üdülésre is elsősorban a bérből és fizetésből élők gyűjtenek; a parasztság alig. (Jelzi ez a város és a falu között még mindig meglevő kulturális színvonalkülönbséget is.) A takarékossági célokat az életkor is meghatározza. Lakásra a legtöbben 20. és 29. életévük között gyűjtenek, telekA megtakarítási célok, a háztartások és rendelkezésükre álló betétösszegek aránya Megtakarított Megtakarítási célok Háztartások száma % betétösszeg ezer forint % Lakásvásárlás, építkezés 915 23 34 511 28 Telek, hétvégi ház 244 6 10 652 8 Autóvásárlás 672 17 23 586 19 Tartós fogyasztási cikk 316 8 3 334 3 Utazás, üdülés 132 3 2 229 2 Előre meg nem határozott cél 1 449 36 46 198 37 Egyéb 272 7 4 667 3 Összesen: 4 000 100 125 177 100 forintjait. (A fennmaradó 7 százalék egyéb célokat tűzött maga elé.) Ha ezeket a számokat az 1963-as felméréssel vetjük egybe, akkor szembetűnő, hogy az előre meg nem határozott célokra gyűjtő háztartások száma jelentősen nőtt: 26 százalékról 36 százalékra. (Hasonlóan emelkedett az erre a célra félretett pénzösszeg is.) Nem változott. jelentősen a lakás- és az autóvásárlásra szánt összeg mértéke sem. Ebből arra következtethetünk, hogy további szívós erőfeszítésre van szükség mind a lakás-, mind pedig az autóellátásban. Érdemes felfigyelni arra is, hogy lakásvásárlásra, építkezésre a megkérdezettek közül a legnagyobb arányban a falusi háztartások takarékoskodnak, a legkisebb arányban pedig a budapestiek. Telek és nyaralás vonatkozásában viszont fordított a helyzet. re, nyaralóra viszont a 30. és a 49. év között kerül sor a leggyakrabban. Autóra 30—39. évük közt takarékoskodnak a legtöbben, míg az előre meg nem határozott, tehát lényegében biztonsági célokra takarékoskodók aránya az 50 életévig egyenletesen, efölött pedig ugrásszerűen nő. Ezek a számok, természetesen, csak nagyságrendileg pontosak, hiszen még a legkörültekintőbb adatgyűjtés és elemzés sem szűrheti ki az összes esetlegességet. Emellett a vizsgálat csak arra terjedhetett ki, amit a megkérdezettek elmondtak. Felmerül ezekután a kérdés: van-e értelme az ilyen megközelítő pontosságú elemzéseknek? Feltétlenül! Az alapirányzatokat jól mutatja, s ez segíti, megalapozza a tervezést, a gazdaságirányítást. O. A. cA pm ih ” A hot pants, vagy ahogyan nálunk nevezik, a forró nadrágocska Londonban kezdte karrierjét, akárcsak Mary Quant miniszoknyája. Alig értek véget a mini, midi, maxi viták, máris itt az új divathóbort. Ez a rövidebbnél is rövidebb kis nadrág, jó témát ad a karikaturistáknak, meg a humoristáknak, és megbotránkoztatja az utcai járókelőket. A divat újdonságait, hóbortjait nem kell túl szigorúan megítélni. Vitatkozni felette, pedig igazán nem érdemes, hiszen ezúttal a vita hosszabb lenne, mint maga a vita tárgya. De mégis öszszeállítottuk a kis nadrág divatszabályait. 1. Korhatár: 20, de legfeljebb 25 év! 2. A testsúly: 50—55 kg! 3. Alak: nyurga, hosszú láb, hosszú derék, hibátlan felsőtest. 4. Viselhető: strandon, üdülőhelyen, sportoláshoz, kiránduláshoz. Városban szerintünk csakis szoknya alá való. Divattervezőink is gondolnak erre, ám a kis nadrághoz való szoknyát, elöl vagy kétoldalt, majdnem a derékig felhasítják, nehogy eltűnjön a szem elől. Láttunk olyan modellt is, amelynél a szoknya elöl végiggombolt, ifjú és szép tulajdonosa végig kigombolta és így lépkedett nagy büszkén sötétkék nadrágocskájában, sötétkék szoknyával — az egyik színház nézőterén! A divat az divat, mondják a fiatalok, és ezen a forró tavaszon egykettőre forró nadrágba öltöztek, vagyis vetkőztek, fgy szaladgálnak Pest utcáin. Képeinken a legújabb kisnadrágmodelleket mutatjuk be. Az első modell: vékony puha műbőr kis nadrág, oldalt befűzéssel díszítve. Csipkeszövésű ingblúzt, bőr bolerót, no meg magas szárú csizmát mutat hozzá a manöken. A második modell: sötétkék vászonnadrágocska, lemberdzsekkel. Mind a felsőrészt, mind a nadrágocskát tűzés díszíti. Ehhez az öszszeállításhoz rágombolható midiszoknyát is terveztek. A cipő ugyancsak sötétkék vászon, fehér paszpóllal és zsinórral. A harmadik modell: csokoládébarna, antilop hatású műbőr nadrág, a saját anyagából rojtdíszítéssel. Élénkpiros, bordás kötésű pulóver és magas szárú fűzős cipő a kiegészítője. A divat bolondságait eddig is „átvészeltük”. Túlestünk a miniszoknyán, már el is felejtettük a maxit, s ha jön az ősz, a hot pants is eltűnik. (f. b.) (Komlós Lili felvételei) (Kürthy Hanna rajza) VÁSÁRI KIKIÁLTÁS Erre-erre, ifiasszony, Más bótosra ne hallgasson! Az én nevem Olcsó János, Kinek híre általános. Van Itt minden, ami kék, Babos kendő, hupikék. S milyen olcsó, hallja csak: Csak egy pengő, csak-csak-csak! Csak egy pengő, csak-csak-csak! Tessék, tessék, jó portéka, Egynek sincsen maradék ja! En mondom ezt, Olcsó János, Kinek neve általános! Az Ortutay Gyula szerkesztette „A magyar népdal” című gyűjtéséből, Kiskunhalas (Pest).-----------------------------------------------NAP HOL Ovális terítő >© ^ •• si a » a ű, ill «? £s «*■< a o Sf H K 2 j Anyaga: 60-as horgolócérna. A terítő receliorgolással készül. Az üres kockák 1 egyráhajtásos pálcából, 4 láncszemmel készülnek, a tele kockák pedig 4 egyráhajtásos pálcával. A leszámolható rajz szerint horgolunk. A széleket rövidpálcákkal horgoljuk körül, minden lyukba 4—4 rövidpálca kerül. BARACKOS SERTÉSBORDA. 8 szép sertésbordaszeletet kicsontozunk (a csontból finom levest főzhetünk), és alaposan kiverünk. Megsózzuk, törött borssal bedörzsöljük, és 4—5 deka vajon mindkét oldalukon ropogós pirosra kisütjük a szeleteket. Tűzálló tálra egymás mellé fektetjük a szeleteket, mindegyikre fél pároltbarackot borítunk, ráöntjük a vajat, amiben a hús sült, és tetejét kevés reszelt szerecsendióval hintjük meg. A sütőben, felső lángon kissé megpirítjuk a tetejét, de ne legyen barna! Finom ünnepi pecsenye. PAPRIKÁS PONTY. A halat megtisztítjuk, sós, lobogó forró vízbe eresztjük; benne hagyjuk, amíg felforr, majd kiemelve, bőrét lehúzzuk. Kizsírozott tűzálló tálra fektetjük, leöntjük egy evőkanálnyi zsírban megpirított, reszelt vöröshagymával, meghintjük édesnemes pirospaprikával, és leöntjük 2 deci tejföllel. A sütőben 20—25 percig sütjük, majd galuskával és ecetes savanyúsággal tálaljuk. Harcsából is készíthetjük. SNITTLING (METÉLÖHAGYMA) MÁRTÁS. 3 keményre főtt tojás sárgáját villával Összetörünk és simára keverünk 2 deci tejföllel. Beleadunk egy nagy csokor, finomra vágott snittlinget, csipet sót, pár csepp citromlevet, és a tojások apróra vágott fehérjét. GYUMÖLCSKENYÉR. öt egész tojást és 10 deka cukrot összekeverünk, majd habüstben, gőz fölött felverjük. Elveszszük a gőzről és hűlésig tovább keverjük. Amikor teljesen kihűlt, 10 deka lisztet és 5 deka vajat keverünk hozzá. Közben mintegy 10 deka apróra vágott cukrozott gyümölcsöt, 2 deka alaposan megmosott mazsolát, reszelt citrom- és narancshéjat, 5 deka darabos diót és fél citrom levét összekeverünk, s a tésztamasszához vegyitünk. Vigyázzunk, a keverésnél ne^ törjük meg nagyon a tésztát. Amikor elkészült, kizsírozott őzgerinc formába öntjük, és lassú tűzön sütjük. GYÜMÖLCS SÜTEMÉNY. Három pohár lisztet, félpohár tejfölt. 10 deka vajat, 2 tojást, 2 főtt tojás sárgáját, 2 evőkanál cukrot és fél kiskanál sót összekeverünk. A tésztát minél gyorsabban dolgozzuk össze, majd tegyük tányérra, borítsuk le asztalkendővel, és hagyjuk 30—40 percig hideg helyen állni. Ezután vékonyan kinyújtjuk, és pohárral kiszaggatjuk. Minden darab tetejére 2—3 szem epret, málnát vagy kimagozott meggyet teszünk, és 10—15 percig sütjük.
