Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-12 / 12. szám

IIírás, kép,

Világszerte gyűrűzik, majd hullámhegyekké tornyosul a vita az írás és a kép körül. Az ember, sőt az emberiség szellemi fejlődésében a gondolatok, érzelmek közvetítő eszközei ugrásszerű átalakuláson mentek keresztül, és ez teljes joggal állította előtérbe a kérdést: elkezdődött-e az írott szó alkonya, ott tartunk-e már, hogy az emberek ismereteik, információik, sőt gondolataik nagy részét ma a kép és hang közvetítése révén szerzik be? A vita a jelenlegi szakaszban alkalmasint eldönthetetlen, hiszen az érvek egész hadosztályai sorakoznak föl mind az írott szó védelmében, mind a kép-hang gőzhengerének ellenállhatatlansága mellett.

irodait)]

lyóiratunk körkérdésben igyekszik megtudakolni íróink véleményét e két megállapításról. A többség, legalábbis eddig, derűlátónak mutatkozott, és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az írott szót komoly veszély nem fenyegeti. „Az emberi szó sorsát, jövőjét féltő nézetek hirdetői, könnyen abba a hibába eshetnek, hogy a kerék feltalálása után félteni kezdik lábukat az elsorvadástól.” (Béres Attila) Majd hozzáteszi: „Ha elfogadnánk ezt a nézetet, hogy az információ veszedelmes növekedése miatt kódok használatára kényszerűéit korszerű információhordozók veszélyeztetik aa irodalmat, úgy járhatnánk, mint azok, akik a fényképezés feltalálása után halálra ítéltnek vélték a festőművészetet.”

Hazaérkezett a magyar pártkűldöttség Prágából, a Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusáról. A delegációt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára vezette. Képünkön: Kádár János, Komócsin Zoltán, Benkei András és dr. Csanádi György

Nálunk Magyaroszágon sajátos színt és érzelmi töltést ad e vitához az a különleges szerep, amelyet a költők és írók töltöttek be a nemzet történelmében, az a letagadhatatlan igazság, hogy gyakran az írók kénytelenek voltak vállalni olyan politikai feladatokat, amelyek egészségesebb viszonyok között, különösképp a politika és államtudományterületéhez tartoznak. A magyar irodalom és művészet évszázados fő gyűrődési vonala azt mutatta, hogy a legjobbak — Petőfi, Ady, József Attila — irodalmi és közéleti tevékenysége egybeforrott. Olyanok, akiknek műveiben kevesebb volt a közéletiség, minden tehetségük ellenére sem emelkedhettek a nép megbecsülésének, szeretetének csúcsaira. Hogy ez mennyiben kisnemzeti sajátosság, vagy afféle Dunamedencei „gyermekbetegség”, ezzel most ne foglalkozzunk. A mi nemzetünk életében ez mindig olyan erőforrás volt, a jó hagyományok mellett az újért való küzdelem kimeríthetetlen tartaléka, amelynek termékenyítő hatását ma sem nélkülözheti a magyar közélet.

Az audiovizuális tömegeszközök korában nálunk tehát előtérbe nyomul az a kérdés is, hogy az írott szó jelentőségének, hatásának legalábbis átmeneti csökkenésével folytathatják-e költőink-íróink e nemes hagyományt, illetve miként akalmazkodhatnak a rádiós, televíziós korszak csillagjárásához. A rádió, film, televízió természetesen nemcsak az írott szó és a hang-kép ellentétét fejlesztette a szó szoros értelmében kozmikus méretűvé, hanem új megvilágításba helyezte a szórakoztatás és népnevelés vagy ha úgy tetszik, a „szórakoztatva népnevelni” egész programját is. Az írott szó volt, legalábbis eddig, a gondolatiság legfőbb közvetítője, olyan eszköz, amellyel, akárcsak egy tengeralattjáróval vagy Piccard búvárharangjával betekinthetővé váltak a gondolatok mélytengeri áramlatai. Az írott szó a maga szigorú szerkezetével, logikai rendjével vezette az olvasót a feltételezéstől a bizonyításig s épített fel új eszme- és gondolati rendszereket. A képi kifejezési formák, a filmek jelzésrendszerei — amelyeknek értésében még elemi iskolai fokon tartunk —, jóllehet közvetlenebb hatásokat érnek el, a mondanivaló tisztaságában és világosságában még messze állnak az írott szó gondolatközlő erejétől. Ugyanakkor azonban akár a filmszínházban, akár a televízió képernyője előtt a néző szórakozni is akar — sok esetben csak azt akarja —, s ilyenformán a közvetítésnek nem részesévé, hanem csupán befogadójává válik.

„A valóság sarkallatos összefüggései ma már a ,szóbeliség nyelvén’ kívül kezdődnek” — állapítja meg G. Steiner. Az Üj írás című fo-A szóbeli művészeteik hatékonyságának csökkenését Kiss Benedek sem tartja olyan kategorikusnak, hogy ezért a vészharangot meg kellene húzni. Természetes és jó dolognak minősíti, hogy az irodalom egy újabb sugárzásnak, az audiovizuális erőknek is hatókörébe került. „Mindkettő fénye más intenzitású, más rezgésszámú: mindkettőt a nekik megfelelő célra kell irányítanunk. Eddig nem volt ilyen választék, kanálnyéllel húztuk fel a félcipőnket: hát hogyne lenne jó, ha most már külön cipőkanalunk is van?” Ezzel párhuzamosan helyesen mutat rá a szennyeződés veszélyére. Nemcsak az emberi környezetet szennyezzük, hanem a manipulációs csatornákon beömlő melléktermékekkel az emberi szellemet is. És éppen itt fontos értékképző, értékfelmutató feladat hárul a „szóbeli művészetekre”, az öreg, de korántsem idejét múlt szépirodalomra.

Ismertethetnék még további véleményeket, de úgy hiszem felesleges, mert lényegében vagy egyik, vagy másik oldalt támasztanák alá.

Mint sejthető volt, a vitában nincs győztes és vesztes, mert a folyamat kibontakoztatásánál tartunk — bizonyosan nem vagyunk még a közepén —, és semmiféle prognosztikával nem lehet előre következtetni: milyen szerepet játszik majd mondjuk 2000-ben az írott szó és a kép-hang konstelláció. Egy azonban bizonyos. A költők és írók már ma sem írhatnak úgy, mint még tegnap. Az audiovizuális eszközök befolyásolják az irodalmat és műfajait. A tévé már eddig is az új műfajok egész sorát hozta létre, a gondolatot a mozgással, a szemléltetést a zenével, az ismeretterjesztést a játékkal párosítván. Bár e műfajokban még sok az öszvérszerűség, mégis ezeken keresztül találja majd meg új kifejezési formáit a tévé alkotóközössége. Az irodalom azonban súlyosabb közeg, nem annyira képlékeny, mint a színház vagy az újságírás. Ellentállóbb. Az íróik egy nagy csoportja még nem tud mit kezdeni a kifejezés új eszközeivel. És úgy érzem, nálunk a kérdés — éppen az írók különleges irodalmi-politikai-népnevelői, egyszóval közéleti szerepe miatt — más módon fontos, mint azokban az országokban, ahol az irodalomnak nem kellett elsődlegesen ezeket a funkciókat is betöltenie. Amellett, hogy vitatkozunk az írott szó jövőjéről és a képi kifejezésben rejlő lehetőségekről, a fő feladat az új eszközök tudomásulvétele, az új kifejezési formáknak, mint az új műfajoknak integrálása az irodalomba. A tömeghatás megsokszorozódásánál az írók és az irodalom szerepének jelentősége is összehasonlíthatatlanul megnőtt. Elsősorban az íróktól függ, miképpen tudják majd az új közegben kifejteni népnevelői hivatásukat. Pethő Tibor

Rövid ideig Magyarországon tartózkodott Olavi J. Mattila, finn külkereskedelmi miniszter. Fogadta Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöké is. Képünkön: az államfő és a finn miniszter

Egész Nyugat-Európában jegyezték a Magyar Nemzeti Bank nemzetközi kötvényeit

A Magyar Nemzeti Bank május 20-án nemzetközi kötvény kibocsátására vonatkozó megállapodást írt alá Budapesten a National Westminster Bank, Anglia egyik legnagyobb pénzintézete, a Morgan Grenfell and Co., a Londoni City tekintélyes üzletbankja és a Moscow Narodny Bank, a szovjet állami tulajdonban levő, jelentős londoni kereskedelmi pénzintézet képviselőivel.

A megállapodás értelmében a Magyar Nemzeti Bank kötvényeket bocsátott ki a nemzetközi tőkepiacon 25 millió USA-dollár értékben. A kötvény átvevői — a már említett három bank mellett — elsősorban a Magyar Nemszafizetésére 1977—1981 között kerül sor, évi egyenlő részletekben. A kötvény kamatterhe — a nemzetközi tőkepiacon jelenleg érvényes feltételeknek megfelelően — évi 8,75 százalék.

Noha 1945 óta ez az első külföldi kötvénykibocsátás, amely magyar intézmény részéről történt, a Magyar Nemzeti Banknak korábban is volt lehetősége tőkés külkereskedelmünk finanszírozására nyugati bankösszeköttetéseitől, különféle hiteleket felvenni. Így rendelkezésre állt anyagok, félkészgyártmányok vásárlása, rövid lejáratú nagyobb berendezések, beruházási javak importjának finanszírozására hosszabb

lyeket az utóbbi években a Nemzeti Bank egy-egy főként exportra termelő iparág, igy például az alumíniumipar és a gyógyszeripar fejlesztésének elősegítésére létesített. A most aláírt megállapodás ennek a — már korábban is követett — külföldi hitelpolitikának a folytatása azzal a céllal, hogy a nemzetközi tőkepiacról hosszú lejáratú forrást vonjunk be. Ezt a magyar népgazdasági tervnek megfelelően hasznosítjuk.

A Magyar Nemzeti Bank kötvényei a londoni értéktőzsdén kerültek bejegyzésre. A magyar kötvények iránt a nemzetközi tőkepiacon széles körű érdeklődés mutatkozott

A lengyel külkereskedelmi miniszter a közelmúltban tárgyalásokat folytatott hazánkban. Képünkön: Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, Kazimlerz Olszewski lengyel külkereskedelmi miniszter és dr. Biró József külkereskedelmi miniszter

(MTI felv.)

zeti Bankkal rendszeres üzleti kapcsolatban álló pénzintézetek. A kölcsön viszlejáratú bankhitel. Hasznosak voltak azok a középlejáratú pénzkölcsönüzletek is, amemeg. Több, mint 80 pénzintézet közreműködésével túljegyezték a kibocsátást.

CENTENÁRIUMÁRA

KOSSUTH EMLÉKKIÁLLÍTÁS MONOKON

KÉSZÜL BUDAPEST

Elkészült a főváros közművelődésének negyedik ötéves terve. Az idei év jelentős eseményének ígérkezik a Pest és Buda egyesítésének századik évfordulója alkalmából megrendezendő helytörténeti konferencia és a Pest-Buda színjátszó vetélkedő. Ugyancsak ebben az évben rendezik meg a budapesti képzőművész körök második gyűjteményes kiállítását, s a harmadik budapesti amatőrfilmszemlét. Az idén is lesz szimfonikus zenekari fesztivál és gyermekbábszemle.

Jövőre jelenik meg előreláthatóan az a helytörténeti évkönyv, amely Budapest kerületeinek történelmi emlékeit ismerteti a legújabb kutatások nyomán.

Pest és Buda egyesülésének centenáriumára a fővárosi tanács drámapályázatot írt ki a főváros százéves történetének legérdekesebb epizódjait felelevenítő művekre. Az amatőr képzőművész körök budapesti témájú grafikákkal és festményekkel vehetnek részt a pályázaton, az amatőr filmkörök pedig a „nevető Budapestet" bemutató filmekkel versenyezhetnek.

A tervben szerepel a Budapest Lexikon megjelentetése is. Ebben a főváros valamennyi építészeti, helytörténeti és egyéb adatát teszik közzé.

Kossuth Lajos szülőfalujában, Monokon, május 29-én ünnepséget rendeztek, s megnyitották a Kossuth-ház sok tárgyi emlékkel, köztük a török nép ajándékával gazdagodott, újjárendezett kiállítását.

Az 1848-as szabadságharc bukása után a Törökországba emigrált Kossuth Lajost Kütáhyában katonai tiszteletadással fogadták. Azt az utcát, ahol lakott, és azt a szökőkutat, amelyet építtetett, Magyar útnak, illetve magyar kútnak nevezték el. A két nép közötti barátság ápolására most értékes, színes mozaiktáblát ajándékoztak a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Az alábbi felirat olvasható rajta: „Kütahya nagy vendége, Kossuth emlékére 1849—1851". A szőnyegmintás kerámiatáblát Kossuth szülőszobája mellett helyezték el.

A kiállítás megnyitóünnepségén részt vett Mesut Suntay, a Török Köztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosa.

föécs—falaton autóbusz expressz

Az osztrák főváros és a Balaton között autóbusz expressz indult. A Blaguss osztrák utazási iroda, a múlt évekhez hasonlóan, a hétvégeken közlekedteti a járatot, öt óra alatt jutnak el az utasok Bécsből a magyar tenger partjára, és hat órát tölthetnek ott a visszaindulásig. A járat útvonala Burgenlandon át vezet, Kőszegnél lép magyar földre, s Szombathelyen, Sárváron át a 84-es számú főútvonalon halad. Visszafelé magyar utasok is igénybe vehetik ausztriai utazásra.

r

3