Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-12 / 12. szám

Vercors — Jean Brüller —, a világszerte Ismert magyar származású francia író és grafikus képzőművészeti alkotásaiból kiállítást rendezett a Kulturális Kapcsolatok Intézete. A tárlatot Boldizsár Iván, a Magyar Pen Club elnöke nyitotta meg

vercors az Európa Könyvesboltban dedikálja könyveit

(MTI felv.)

A Magyar Pen Club vendégeként néhány napot Budapesten töltött a világhírű angol költs és regényíró, Robert Graves. Klubdélutánon találkozott Irodalmi életünk képviselőivel. Képűnkön: Bobért Graves beszél

A budapesti tárgyalások eredményeként fejlődnek a magyar—chilei kapcsolatok

Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására 1971. május 17—20. között hivatalos látogatást tett Magyarországon Clodomiro Almeyda Medina, a Chilei Köztársaság külügyminiszterének vezetésével egy magas rangú kormánytisztviselőkből és gazdasági szakértőkből álló politikai, gazdasági és kereskedelmi küldöttség. Magyarországi látogatása során a chilei külügyminisztert fogadta Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese, Péter János külügyminiszter és dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter.

A chilei külügyminiszter magyarországi látogatásáról kiadott közös közlemény hangsúlyozza, hogy a tárgyalás során a felek a kölcsönös megértés szellemében folytattak eszmecserét a legfontosabb nemzetközi kérdésekről, valamint a kétoldalú kapcsolatok kiszélesítésének lehetőségeiről. A többi közt megállapodtak abban, hogy felülvizsgálják az érvényben levő kereskedelmi megállapodást annak érdekében, hogy összhangba hozzák a két ország között kialakult új feltételekkel, azon szándéktól vezérelve, hogy fejlesszék a kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatokat. A Magyar Népköztársaság hitelt ajánl fel a Chilei Köztársaság gazdasága fejlesztéséhez igényelt felszerelések és beruházási javak beszerzésére, olyan kialakítandó feltételekkel, amelyek mindkét állam számára kölcsönösen előnyösek. Megállapodás született magas szintű gazdasági együttműködési vegyes bizottság létrehozására azzal, hogy azt hat hónapon belül felállítják.

A Chilei Köztársaság külügyminisztere meghívta dr. Tímár Mátyást, a kormány elnökhelyettesét, hogy 1971. őszén tegyen látogatást Chilében. Dr. Tímár Mátyás a meghívást köszönettel elfogadta.

Albrecht Dürer születésének 300. évfordulója emlékére 10 forint névértékű gyönyörű bélyegblokkot bocsátott forgalomba a magyar posta. A bélyegblokkban levő bélyeg Albrecht Dürernek, a Szépművészeti Múzeum tulajdonában levő „Férfiképmás” című alkotását ábrázolja eredeti színeiben. E blokkal egyidejűleg került kiadásra a budapesti vadászati világkiállításra emlékeztető, nyolc címletből álló szép bélyegsorozat. A bélyegeket Légrády Sándor grafikusművész tervezte, a 40 filléres bélyeg téglavörös háttérrel bölényvadászatot, a 60 filléres lilás háttérrel vadkanüzést, a 80 filléres zöld háttérrel szarvaslesben levő vadászokat ábrázol, az 1 forintos Illa háttérrel solymászatot mutat be, az 1,20 forintos palalila háttérrel elejtett szarvast ábrázol. A tetem mellett két vizsla látható. A 2 forintoson kék háttérrel túzokcsalád, a 3 forintoson vörös háttérrel vízben álló halász és a 4 forintos bélyegen zöld háttérrel stilizált hál, a háttérben pedig két horgász látható.

Részletek a Magyar Nyelv Hete alkalmából a Kossuth Klubban rendezett vitán elhangzott felszólalásból.

hogy a tudományos eredmények tömeges elterjesztésének útjában álló minden akadályt — így a nyelvi akadályokat is — elhárítson.

S ha már itt tartunk, hadd tegyem szóvá, hogy egyik-másik állami szervünk — különböző okokra hivatkozva — felelőtlenségével maga is éleszti az ilyen szemléletet.

A reklám és a sajtó nyelve

A vendéglátóipar Disc Jockey Clubot hirdet; hivatalosan bejegyzett zenekaraink Scampolo, Nonstop, Neoton, Colour, Gemini stb. nevekkel ékeskednek, s a magyar háziasszony is alig hiszi el, hogy magyar gyártmányú és hazai fogyasztásra szánt mosó- és piperecikkek közt válogat. Mit akar ezzel a vendéglátó- és szórakoztatóipar, a kereskedelmi reklám? Azzal akarja otthonosabbá tenni a külföldiek számára mondjuk Balatonfüredet, hogy Anna vagy Marika Szálló helyett az Annabellában és Marinában helyezi el őket? Mikor Drink-bárba invitál, a sokat és joggal emlegetett világszínvonalat az ellátás és kiszolgálás helyett azzal akarja bizonyítani, hogy nálunk is lehet olyanformán hajlítgatni a neoncsöveket, mint odaát? A hazai vásárlóközönséget pedig még kevésbé lehet elnevezésekkel szédíteni, a tőkés piac reklámszókincsének átültetésével viszont széles tömegek szocialista és nemzeti önérzetét lehet megsérteni.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy távol állunk mindenfajta görcsös, türelmetlen purizmustól, különösen attól a változatától, amelyet Rákosi Jenőék szűklátókörű nacionalizmusa szított. A fogalmilag szükséges, nemzetközi használatú és hangalakjukkal a magyar szókészletbe jól beilleszkedő szavak természetes átvétele azonban nem párosulhat közömbösséggel, felületességgel. Különösen nem az indokolatlan átvételek divatszerű elszaporodása idején.

Az idegen szavak szükségtelen átvétele mögött sokszor egyszerű lustaság, felületesség húzódik, a nyelvi öntudat hiánya; kényelemszeretetből használják az idegen szót, holott a megfelelő — az eredetinél esetenként szemléletesebb — magyar kifejezés rendelkezésre áll.

Az ilyen fajta felületességet, nyelvi gondatlanságot semmiképp sem igazolhatja, amire olykor hivatkoznak, hogy nálunk sokan tanulnak idegen nyelvet. Az idegennyelv-tanulásra és -tudásra mind nagyobb szükség van a nemzetközi tudományos. műszaki, kereskedelmi, kulturális kapcsolatokban, a kölcsönös idegenforgalomban: az idegen nyelv ismeretének szerepe népünk életében, kulturális fejlődésében egyre nő, tanulásuk éppen ezért az államnak is, a társadalomnak is, az egyénnek is érdeke. Ez azonban nem csökkentheti, ellenkezőleg; fokozott mértékben (feltételezi saját nyelvünk gyarapításának igényét, általában a magyar nyelv tudatosabb ismeretét. Az idegen nyelvet is igazán csak az tudja árnyaltan elsajátítani, aki anyanyelvét alaposan és jól ismeri. Egyszóval: ne az idegen szavak számát szaporítsuk nyakló nélkül a magyar nyelvben. hanem inkább az idegen nyelvet beszélő állampolgárok számát a magyar társadalomban.

A tudományos nyelv

A szaktudományok nyelvében — lévén a tudomány nemzetközi — kétségtelen, hogy a műszavak egy része indokoltan idegen szó. De egyrészt itt is hiányzik a lehetséges és szükséges magyarítás igénye. Még nagyobb baj, hogy némelyek a megfelelő magyar szakkifejezések helyett sokszor azért használnak idegen szavakat, hogy ezzel hangsúlyozzák a maguk tudós mivoltát, hogy ezzel különítsék el magukat a „laikusoktól”. Pedig, ahogy Kosztolányi joggal írta: „Senki sem jobb európai és műveltebb ember az által, hogy a szerves vegytant organikus chemiának nevezi”. Hadd tegyük hozzá: nem is jobb tudós. Ellenkezőleg, az ilyen idegen szakkifejezésekkel dobálódzó fogalmazás, lemondás az egyenértékű magyar kifejezések kereséséről és terjesztéséről, sokszor csak nyelvi tükre a tudomány arisztokratikus — sőt misztifikáló — értelmezésének. Ami pedig a tudomány nyelvének demokratizmusát illeti, arra elvileg máig érvényes, amit Bessenyei György mondott annak idején: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudóssá”.

Tudományos életünknek a magyar tudománytörténetnek azt a nemes hagyományát is folytatnia kell, amelyet a magyar tudományos nyelv megteremtői, kimunkálói hagytak ránk örökségül. Ez az örökség annál inkább kötelező, mert elődeink ezzel nemcsak, magyarrá tették, de demokratikussá is törekedtek tenni a tudományt. Napjainkban, amikor a tudományok társadalmi szerepe megnövekedett, közvetlenebbé vált, amikor az előttünk álló gazdasági és társadalmi feladatok a tudományoknak az eddiginél is szélesebb elterjedését követelik, a szocialista tudománynak határozott törekvése, célja kell legyen,

Nincs szükség az idegen kifejezések erőszakolt kerülésére. Minden nyelv — főként minden tudományos nyelv — szókincsének van egy természetes „nemzetközi” rétege. De az egyenértékű megoldások keresésére és megismertetésére itt is szükség van. Ez meggyőződésünk szerint nemcsak a magyar nyelv, hanem a tudomány érdekeit is szolgálja.

A „mozgalmi” nyelv

Néhány szót szeretnék szólni az úgynevezett mozgalmi nyelvről. Az természetes — s úgy tudom, nyelvészeink is így vélekednek —, hogy a mozgalmi élet, a mozgalom elmélete és gyakorlata, mint minden sajátos tevékenységi terület teremt egy bizonyos mértékig önálló szókészletet, amely tartalmas volta révén általánossá is válik. A mozgalmi zsargon kialakulása azonban mélységesen ellenkezik a munkásmozgalom céljával és szellemével. Tömegektől tanulni, tömegekhez szólni, a dolgozó néppel érdemleges kapcsolatot tartani csak a tömegek, a nép nyelvén lehetséges. Nem vagyok nyelvész, de azt hiszem, e tekintetben — kulturális, társadalmi, politikai fejlődésünkkel egyenes arányban — ma összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint volt mondjuk az ötvenes évek elején, amikor — mint gúnyosan mondták, általánosítva — az igét csakT hirdetni tudtuk, de ragozni nem. A változás oka részben az, hogy annak idején még nem lehetett minden helyre művelt szakembert találni, illetve, hogy azóta tisztségviselőink is sokkal műveltebbek lettek. Másrészt bizonyos hibáktól is megszabadultunk. A mozgalmi zsargon korábbi eluralkodása végső soron a vezetés és a tömegek közti kapcsolat lazulásának is tükre volt.

Hogy az ilyenfajta fordulatok a mozgalmi nyelvből kiszorulóban vannak, az azt jelenti, hogy épp napjainkban kell megtanulni — és nem is középiskolás fokon — a nép nyelvén beszélni. Ezt követeli az eleven — és nagyrészt a rádió, a televízió nyilvánossága előtt zajló — társadalmi, politikai élet; a szocialista demokratizmus, a mozgalom és tömegek közti kapcsolat, egység további erősítése, s nem utolsósorban az az igény, hogy mindenkinek a saját fejével kell gondolkodnia. Ma minden tisztségviselőnek kötelességszerűen törekednie kell arra, hogy tisztán, világosan, szerkezetileg rendezetten, pontosan és közérthetően — sőt: szemléletesen és elevenen — fejezze ki magát. Ma tömeghez a nyilvánosság előtt szólni személyes próbatétel is. Akart-akaratlan tanúságtétel arról, hogy ki-ki mennyire ^rti azt, afniről beszél, mennyire gondolkodik világosan, mennyire van meggyőződve annak helyességéről, amit mond, mennyire hatja át őt magát is a meggyőzés szándéka. És tanúságtétel arról, hogy mennyire ismeri a magyar nyelv szellemét, szerkezetét, szabályait' és lehetőségeit. S nem utolsósorban tanúságtétel ez arról, ki menynyire képes érvényesíteni azt a szándékát, hogy megküzdjön az emberek bizalmáért, támogatásáért.

Az ifjúság nyelve

Befejezésül az ifjúság nyelvéről. Mindenekelőtt arról, hogy e tekintetben elég sok az előítélet. Mintha az idősebb nemzedékek hajlamosak volnának megfeledkezni arról, hogy annak idején — gondoljanak csak iskolás korukra — maguk is éltek a diáknyelv gazdag szókincsével; beszéltek maguk is valaha „fiatalul”. S mintha hajlamosak volnánk arról is megfeledkezni, hogy a mai fiatalság éppen a társadalmi átalakulás következtében önállóbb, őszintébb, bizonyos értelemben függetlenebb és a közösségi érzésektől — igényektől — is jobban áthatott, mint elődei voltak. Ha mindehhez hozzáadjuk, hogy a sokat, de joggal emlegetett „gyorsuló idő” a nemzedéki határvonalakat is érzékelhetőbbé tette, akkor azt hiszem, nincs abban semmi különös, természetellenes, vagy aggasztó, hogy a mai fiataloknak nemcsak helyzete újszerű, de nyelvi fiatalságuk is szembe, pontosabban fülbe ötlőbb.

Még a nyelvművelők is elismerik például, hogy a „jó fej” kifejezés, ha az kiváló egyéniséget jelent, könnyen érthető és elfogadható. Kifejezéseik korszerű szemléletességét („begerjed”, „rákapcsol”), harsány vagy groteszk humorát, játékos szóalkotásaikat — valljuk be — mindannyian élvezzük, még ha magunk röstelkedünk is élni vele. Azt hiszem, egyetérthetünk Illyés Gyulával: „Fiataljainkat ne azért rójuk meg, mert fiatalosan beszélnek. Csak azért, ha nem igazán fiatalosan — frissen, ötletesen: korukhoz és helyzetükhöz illően — fejezik ki mondanivalójukat”.

i