Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-29 / 11. szám
BEMUTATJUK: III. 1932-ben, Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején Hevesi Sándornak távoznia kellett a Nemzeti Színház éléről, amelynek igazgatói székét Németh Antal foglalta el. A Nemzeti Színház régi tagjainak egy része — közöttük Kiss Ferenc is — elkeseredetten vette tudomásul a változást. 1937-ben a Színiakadémia igazgatójává nevezték ki, 1939-ben a Szegedi Szabadtéri Játékok művészi vezetője lett. Ezt megelőzően, 1938- ban megalakult a Színművészeti és Filmművészeti Kamara. Az intézmény feladatává vált a színészvilág „árdat, s így megszakadna velük a kapcsolatod? Ne mentegetőzz! Ügy lehet, magad se tudod már, mit miért tettél. Egy azonban bizonyos: ellenséged lettél önmagadnak. Menekültél saját hazádból is és ugye visszahoztak Salzburgból, súlyos ítéletet kaptál. Okold magadat érte.” Következett a kétnapos tárgyalás a Zeneakadémia nagytermében, a pályatársak tanúskodása. A politikai ügyész szerepét Nagy Adorján vállalta, aki vádbeszédét így kezdte: „ötven esztendő óta Európában nem volt még egy olyan színész-zseni, mint a vádlott. Ez a színész-zseni Jelenet a Tentanzione című olasz filmből, Kiss Ferenc Szeleczky Zitával jásítása”, ami azt jelentette, hogy zsidó származásúak csak 6 százalék arányáig maradhattak kamarai tagok, színházvezetők csakis keresztények lehettek. A kamara elnökéül Kiss Ferencet választották. Egy — az ifjú Horthyval támadt — afférja miatt Kiss Ferenc 1941-ben lemondott és ismét színészszé vált. Fülöp Katóval való partneri kapcsolatából szerelem lett. Egy év múlva kislányuk született: Zsuzsika. Ekkor Kiss Ferenc 50 éves volt. ... Amikor a napló eddig a fejezetig eljutott, a szerző megáll története elmondásában és töprengeni kezd. ... „Miért kellett neked, az ünnepelt művésznek, az akadémia igazgatójának, a Rádió rendezőjének elfogadnod a magyar színészet kormánybiztosságát, a Nemzeti Színház igazgatói állását? (1944. október 20-tól december 4-ig.) Attól a kormánytól, amellyel még csak nem is rokonszenveztél? Miért írtad alá az elébed tolt okmányokat? Miért Jegor Bulicsov (1961) szavaltad el a Rádióban Erdélyi József versét, a Sólymos Eszter vérét? Miért, miért? A dicsvágy, a hatalom megszédítő láza űzött? Mivel mented magad? Azzal talán, hogy ez idő tájt született Sopronban Zsuzsika, és féltél, hogy ellenszegülésed megtorlásaként elveszik autóA Különös házasságban Döry báró (1960) restem” — írja naplójában. Szabadulása után a székesfehérvári vágóhídon volt segédmunkás. Elvállalta a kultúrgárda rendezését. A műkedvelő társulat sikeresen adta elő a „Nem magánügy” című darabot. („Életem egyik legkeservesebb, de legnagyobb rendezői teljesítménye volt...”) Végül a rendezőt is a függöny elé tapsolta a közönség. A következő sorsforduló egy fogorvosi rendelőbe — hajdani osztálytársához — vetette. A kezelésre várakozva ismerte meg Rózsikát. „Zord és kietlen nyolc év után megismertem egy aszszonyt, aki maga a becsület és tisztesség, társ, akinek szíve van...” Forog, forog a sors kereke. Találkozott két mérnök barátjával, akiknek hívására elment dolgozni a Fejér megyei földmérő munkaközösséghez. Azután üzletszerzőnek és telekkönyvi szakértőnek képezték ki. A következő sorsfordulat: levelet kap Debrecenből. Téry Árpádtól, a színház igazgatójától és Szendrő József főrendezőtől, mindketten ta-. nítványai voltak az akadémián. Afelől érdeklődtek: hajlandó lenne-e viszatérni a pályára. Noha Kiss Ferenc válasza tagadó volt, mégis felvillanyozta ez a levél, mert ez volt az első jele annak, hogy számítanak rá mint színészre. 1956 augusztusáig nem történt semmi különös; tovább dolgozott a mérnökök mellett, nem is elégedetlenül. Megélt, és nyugodtan élt. Ekkor azonban váratlan látogatót kapott: Gáti György, a győri színház akkori igazgatója kereste fel. Gáti kíséretében volt a városi tanács egyik funkcionáriusa is. Felajánlották Kiss Ferencnek a győri szerződést. A Kiss család átköltözött Győrbe. A volt és leendő színészt csak az aggasztotta, hogy tizenegy évi kihagyás után képes lesz-e a hozzá fűzött várakozásoknak megfelelni? 63 éves volt. S mielőtt sor került volna az újrakezdésre, bekövetke-1940-ben meghalt és átadta tehetségét és egész énjét az átkos politikusnak!” A népbíróság kihirdette ítéletét. A jogerős ítélet végül 8 évi börtön volt. A büntetést különböző fegyintézetekben töltötte Kiss Ferenc. „A nyolc évet az utolsó napig leültem. .1953. szeptember 23-án szabadultam, zsebemben 523 forinttal, amit az utolsó két évben a börtön mosodájában dolgozva ke-Bánk bán (1956) zett 1956 októbere. Újabb pár soros részlet a naplóból: „Lám, mire volt jó a börtön! Az a sok-sok magambaszálló elmélkedés az élet értelméről, múlandóságáról, humanitásról, némely tettek haszontalanságáról, és következményeiről, az emberi felelősségről ... Most hiába környékeztek meg, hasztalan kínáltak pozíciókat, nem engedtem a csábításoknak...” Kiss Ferenc elmondotta a helybeli rádióban Vörösmarty Mihály Szózatát. A költeményt hangszóró közvetítette a térre, ahol az összegyűlt emberek lehajtott fejjel, könnyezve hallgatták; „A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely...” A sokaság lassan oszladozni kezdett, és december 15-én, elsőül az országban, ismét megnyílt a győri színház. A Bánk bánt játszották Kiss Ferenccel a címszerepben. Győrött, majd új állomáshelyén, Szegeden egyre többet és egyre nagyobb szerepeket játszott. Volt Bánk bán és Lear király. S közben turnézott — Budapest is láthatta — a Játék és valóság című kétszemélyes darabban. 1963-ban, 70 éves korában megkapta a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntetést. 1964-ben nyugdíjazták. Szánthó Dénes Simon Jla jo st Csillagnézés címen jelent meg első verskötete. A romantikusnak ható címen azonban nagyon is mindennapos témák szólalnak meg. A csillagok: a gyermekkor emlékei, ezeket szemléli az induló költő. A falusi szegénység élménye oldódik először költészetté. Gyermekkorban elhalt kisöccse, lassan öregedő szülője, egy tolókocsis öregúr az eszmélés első idejének szereplői. Jelképpé magasodik költészetében az öreg kovács műhelye, ahová tréfából, nyolcévesen munkára állt be: Azóta is, ha vasak közt járok, magasba lendül mind a két karom, hogy UUÖre vágjam azt a kalapácsot,., Szelíd hangú költőnek mondják, de a szelídség nem egyértelmű. Átkot mond arra maga is, ... ki bombát tart a világ fölé, aki gyilkolni készül: méreggel szórja ételét só helyett tévedésből 1 A költő útja elvezetett a faluból, el a kovácsműhely közeléből, de a gyermekkori hatás nem múlik el, sőt, elmélyül, új színeket ölt Második kötetének nyitó verse, a „Kantáta” egy gyermekről szól, akit békeidőben pusztított el a háború, a mezőn talált és játéknak nézett lövedék ölte meg. S ekkor „a vasak” emléke, mintegy saját gyermekkori élményének hatása, személyesebbé válik: Vasárnap tompán vert a harang, mintha siratná, hogy kisöccse, az a vasdarab bűnbe esett, mert gyilkolt... S a vers végén újra a háború elleni felkiáltás: most kell kiáltanunk a háborús dögmadarakra. A falu erőteljes képekben tér vissza ebben a kötetben. A megváltozott, megújult falusi élet színei telítik a verseket: a motorkerékpárok, az új házak, a termelőszövetkezet zárszámadása arra késztetik, hogy új vallomást tegyen eredete mellett, hogy újra vállalja származását, a nép iránti hűségét. A kötet címadó verse szól erről: Ki összevarrod, mint ruhát a cérna nagy egységbe a tájakat, te út! Ki tévelyegsz, de eltalálsz a célba, hozd vissza azt az elveszett fiút. Hogy szalmazsákos ágyon szenderegjen pár éjszakán a lópokróc alatt, s a naptól hámló bőre ügy peregjen, mint omló falról dől a vakolat. Köpjön sarat a cséplőgép porától, talpain is lucsok folyjon, ha zsákol, zsákok zsarolják tőle az erőt: Egó bogyót teremjen minden ujja, hogy kínjaiból megtanulja újra: ha elfeledte, ki volt azelőtt. Áttételesen ugyanez a gondolat jelenik meg a városivá lett költő Pipacs a város szélén című versében, amelyben egy, a kövek között kinyílt pipacs látványa ébreszti újra: Itt állok a Körút sarkán s dúdolgatom magamba: „Hogyha kőre kellett esnem, abban is megkötök. Vasak között gyökerezzem? Vasban is megkötök. Földem van az emberekben: Bennük is megkötök!” AZ OTTHON KÜSZÖBÉN című kötetben világosodik meg új és állandósult jellegzetes szemlélete: nem szépíti a valóságot, de a nehéz helyzetekben is a szépet keresi, várja: ...Ha gyermekkorom lábnyomába nézek, — micsoda messzi mélyben hagytam azt — lehetnék mostan olyan boldog is, mint a füvekkel született madár. De mint morajló pályaudvaron az indulók a vonat érkezést, úgy várlak kor, te kor, amelyben nemcsak rakéta száll, de száll a lélek is... Lírájában megőrzi első korszakában fellelhető epikus színezetét, s új jelenségként az irónia is felbukkan. „Groteszk krónikák” címen két gunyoros hangú jelenetet kapcsol össze. „Litánián (Gyermekkorunkból)” címen a buzgón vallásos hivő könyörög lelki üdvéért: ... Csak ült a pádban, ült, beteg szemét lehunyta, mint az alvó, motyogott egy halk imát, s két nap múlva a hivatalból kidobták egyetlen fiát. A másik „Litánián (1967-ből)” szövege teljesen megegyezik az előzőével, csak a csattanó váratlan : Csak ült a padban, ült, beteg szemét lehunyta, mint az alvó, motyogott egy halk Imát, hogy ismét akarja a többség elnöknek, egyetlen fiát! Az ironikus hangvétel mögött a megértés hangja is érződik azok iránt, akik a megváltozott körülményekhez is a régi módon tudnak csak alkalmazkodni. Befejezésül közöljük legutóbb (április 25-én) egyik országos napilapban megjelent költeményét, amely változást jelez Simon Lajos költői stílusában. A versforma modern, csaknem teljesen eszköztelen. A tartalom szikár, egyáltalán nem fejteget, mintegy az olvasóra bízza a felsorolások mondattá alakítását, a következtetés levonását: Haza, Magyarország! Almomban kinéztem a térre. (Csak álmaimban nézek a térre, udvarra nyílik ablakom) A tér sötét volt, hemzsegett, felgyűltek ott, felgyűltek ott sötétedtek az emberek. Így jajongtak az emberek: Mi mindannyian egyedül vagyunk, mi mindannyian elidegenedtünk, mlnékünk nem elég az otthon meleg fészke, minekünk nem elég csordaként hajtható gépek serege, minékünk nem elég mű-bolygók madárkarepülése, minékünk nem elég emberek Hold-földre huppanása, mlnékünk asztalt szakító bőség sem elegendő, ml elidegenedtünk, mi egyedül vagyunk. Almomban dörrenve zártam ablakot, s csak hirtelen feleletként papírra róttam pár szót: anya, gyerekek, család, szomszédok, nép, szülőföld, haza, Magyarország! A vers szépen bizonyítja, hogy a gyermekkori kötődés milyen nagy erőt jelent, hogy az induló költő eszmélése, majd hűség-fogadalma erősebb, mint a manapság szinte szokássá váló nyomasztó szemléletek. Simon Lajos, József Attila-díjas költő Kartalon született 1935-ben, jelenleg az egyik budapesti napilap munkatársa, a fővárosban él. Versei folyamatosan jelennek meg irodalmi folyóiratokban és napilapokban. Költészetének csendes, elmélyülő és elmélyedésre késztető hangja az egyszerűség és az őszinteség erejével hat. K. Kállai Magda Szentendrei Teátrum Ebben az évben harmadik évadjába lép a Szentendrei Teátrum, Szentendre város főterének durván összeácsolt deszkáin. Június és július hónapban 11 alkalommal tart előadást, megismétli tavalyi két sikerdarabját, az ómagyar „Comico Tragoedia”-t, valamint a „Pikkó herceg és Jutka Perzsi" című daljátékot. Ezenkívül két bemutatót is tart, amint az eredeti színlap írja: „Szív-derítésre színre kerül a Giovanni Paisiello Ür muzsikája szerint magyarul első ízben 1793-ban játszott eredeti olasz vígopera, A’ Magokkal El-Hitetett Filozófusok, mostani elnevezéssel: BOTCSINÁLTA BÖLCSEK; ezt követi egy régesrégi forrásokból merített zenés-táncos bibliai játék: A SZÜZESSÉG ACÉL-TÜKÖRE, Jákob ősatya és az 6 fiai, a szerelmetes Potifárné, a szemérmetes József, valamint a hatalmas Farao históriájával." Minden előadás előtt a színpadon vidám vásári komédiát rögtönöznek Budapest legnépszerűbb színészei, így délutántól a késő esti órákig felidéződik a magyar vándorszínészet hőskora. 10
