Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-29 / 11. szám
Dr. Romány Pál A MEZŐGAZDASÁG ÚJ JELENSÉGEIRŐL Az alábbiakban részleteket közlünk a Társadalmi Szemle 1971. 4. számában megjelent cikkből. Munkások falun A mezőgazdasággal kapcsolatos új jelenségek között különleges figyelmet érdemel a lakosság és ezen belül a falusi lakosság foglalkozás szerinti összetételének változása. Jelenleg az ország ipari munkásainak közel fele, 47 százaléka falun él. A lakosság foglalkozás szerinti átcsoportosulása tehát az ipari munkások lakhely szerinti elhelyezkedésének megváltozásával járt együtt. Számottevő eredménye a társadalmi, gazdasági fejlődésnek, hogy ma már nemcsak ipari munkás van a faluban, hanem sok helyen ipari munkahely is. Nemrégen még könnyű volt felsorolni Magyarország ipari falvait: a bányásztelepüléseket és az olyan községeket, mint Borsodnádasd, Selyp és néhány hozzájuk hasonló. Olyan nagy területeken, mint Bács-Kiskun, néhány várost kivéve egyetlen ipari jellegű település sem volt. Ma viszont az országban több száz olyan falu van, amelynek lakói között a mezőgazdaságban dolgozók csak egy elenyésző kisebbséget alkotnak. A két évvel ezelőtti statisztikai felmérés Magyarország községeinek csak 41 százalékát találta úgynevezett mezőgazdasági településnek, azaz olyannak, amelyben a népességnek legalább 60 százaléka a mezőgazdaságból él. Természetes következménye ennek a változásnak, hogy kibővült a különböző foglalkozásúak közötti mindennapi kapcsolat, megszűnt, vagy megszűnőben van a különböző társadalmi rétegek közötti elkülönültség. Ez persze még nem osztály nélküli társadalom — addig még hosszú utat kell megtennünk. De a társadalmi és gazdasági élet minden területén nagy figyelmet érdemel ez a változás is. A generációváltás nem egyszerű folytatás A mezőgazdaságban található népesség társadalmi szerkezete alapvetően más, mint egy évtizeddel ezelőtt volt. Legnagyobb csoportját a termelőszövetkezeti tagok (és segítő családtagjaik) alkotják, mintegy 70 százalékos részarányukkal. 20 százaléknál kevesebbet tesz ki a mezőgazdasági munkások részaránya, mintegy 2 százalék a mezőgazdasági alkalmazottaké, és kb. 10 százalék a kisüzemi mezőgazdasági termelést folytatóké. A termelőszövetkezeti tagságnak jelentős része korábban egyéni gazdálkodó volt. A X. kongresszus is utalt arra, hogy a termelőszövetkezeti parasztság szemléletében, gondolkodásmódjában mindinkább szocialistává válik. Ismeretes, hogy a termelőszövetkezeteket 40—50 évesek alapították meg. Tíz év eltelte után, mind többen szerzik meg a minimális nyugdíjévét. A tsz-tagoknak közel a fele idősebb 60 évnél; tíz évvel ezelőtt ez a korosztály 15 százalékot képviselt a mezőgazdasági lakosság körében. A mezőgazdasági munkából nyugdíjba lépő emberek helyére kevesebben lépnek, és olyanok, akik számára a szövetkezet munkahely, de akiknek eredeti foglalkozása nem a földművelés, akik nem voltak egyénileg gazdálkodók, hanem akiknek foglalkozását és társadalmi állapotát az fejezi ki, hogy termelőszövetkezeti tagok. Sokan a mezőgazdasági termelőszövetkezetben kezdik meg a kereső foglalkozást, az első munkaviszonyt, és a mezőgazdasági tsz éppen olyan munkahelyként jelenik meg előttük, mint az állami gazdaság, vagy az ipari üzem. A tsz-ekben levő fiatalok azokat a beosztásokat (szakmákat) részesítik előnyben, amelyekben az említett nem paraszti munkahelyekhez hasonló feltételeket és legalább azonos, rendszeres jövedelmet érhetnek el. A legalább azonos és rendszeres jövedelem igényén van a hangsúly. S ezzel jutottunk el a kérdés társadalmi problémájához. A hajdani, egyedül küszködő parasztember saját életén keresztül tanulta meg, hogy „akkor biztos a termés, ha már a zsákban van”, azaz termése és így jövedelme is jelentősen változhat. A kereső tevékenységet most kezdő fiatal mezőgazdasági dolgozó azonban azt kérdezi, miért nem fizet a szövetkezet is olyan rendszeres és biztos havi jövedelmet, mint például az állami gazdaság, vagy az ipari munkahely? Felesleges arra utalni, hogy ezt nem a kedvező eredménnyel gazdálkodó és rendszeresen fizető tsz-ekben, és nem a műszaki vagy adminisztratív állományban levő, havi fizetéses tsz-alkalmazottak kérdezik, hanem az alacsony gazdasági színvonalú, bizonytalan jövedelmű, hegyvidéki, szikes és homokos talajú szövetkezeti gazdaságok egy részében dolgozók. Számuk azonban nem csekély, és ezekben a gazdaságokban van a legkevesebb fiatal. A jövedelmi viszonyok azonban csak az egyik részét jelentik ennek a gondnak. A másik — amellyel kapcsolatban még több a tennivaló — a tudat alakulásának problémája, a mezőgazdasági munka társadalmi megítélése. Ennek gyökéréi messzire nyúlnak. Mindenesetre számos jelenség azt mutatja, hogy sok újonnan munkába lépő falusi ember inkább vállal kevesebb jövedelmet nyújtó ipari segédmunkát, mint több pénzért mezőgazdasági munkát. Nem csupán azért, mert a mezőgazdasági munka jobban ki van téve az időjárás hatásainak, terhesebb, vagy piszkos — hiszen az ipari, építőipari munkát sem mindenütt neonvilágítású csarnokokban végzik — egyszerűen a mezőgazdasági munka presztízséről, még pontosabban; a falusi közvéleményről van szó. A falu szemében rangosabb dolog bejáró munkásnak lenni 1800—2000 forintért, mint kanásznak, hizlaldásnak, vagy éppen szőlőkapásnak, akár több jövedelemért. Mindehhez még hozzá kell számítani egy társadalmi méretű folyamatot, nevezetesen a városias életmód terjedését, illetve annak igényét. A falun kívüli világ erőteljesen formálja, a mezőgazdasági lakosság szemléletét és szükségleteit, s ez végeredményben újabb igényeket támaszt. A választás során ebből a szempontból is hátra sorolódik a mezőgazdasági munkahely. AUSZTRÁL KERESKEDELMI KÜLDÖTTSÉG BUDAPESTEN Magyarországon tartózkodott az ausztráliai exportfejlesztési tanács delegációja, William J. Austen, a tanács végrehajtó bizottsági tagja vezetésével. A héttagú delegációval érkezett az ausztráliai kereskedelmi és iparügyi minisztérium államtitkár-helyettese, valamint Ausztrália Bécsbe akkreditált kereskedelmi tanácsosa. A küldöttség egyhetes magyarországi tartózkodása során tanulmányozta az export és import fejlesztésének lehetőségeit, érdeklődött a magyar fogyasztási cikkek, beruházási javak vásárlása iránt és az ausztráliai termékek közül főként mezőgazdasági gépek, szállodai, vendéglátóipari berendezések, garázsipari felszerelések exportjára tett ajánlatokat. MAGYAR-HOLLAND GAZDASÁGI TÁRGYALÁSOK A Magyar Népköztársaság és a Holland Királyság között 1968-ban megkötött gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodás alapján Hágában május 4-től 7-ig vegyes bizottsági tárgyalások voltak. A tárgyalásokon áttekintették a két ország vállalatai között folyó termelési kooperációk helyzetét. Megállapították, hogy az eltelt hároméves időszak eredményei biztatóak és kívánatos a kölcsönös érdekeken alapuló gazdasági, ipari és műszaki együttműködés további szélesítése. A tárgyaló felek kifejezték szándékukat, hogy a jövőben is bátorítják és elősegítik a magyar és a holland vállalatok közötti kooperációs tevékenységet. A parádi gyógyszálló A megyei tanácsháza új épülete Szegeden Touring-hotel a Hortobágyon (MTI és Vámos László felv.) Esti hangverseny a martonvásárl parkban
