Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-29 / 11. szám
Pérely Imre Bartók portréja 1927-ból Kiss Koóz Ilona kerámia faliképé A CiEL SYÖK\YOAGY'^ Részletek a Magyar Nyelv Hete alkalmából a Kossuth Klubban rendezett vitán elhangzott felszólalásból. Köszönöm a megtisztelő meghívást. Hadd mondjam el mindjárt az elején, hogy magától értetődően távolról sem szakemberként szólok hozzá a vitához, hanem csak szenvedélyes érdeklődésből a tiszta gondolat és annak kifejezése iránt. Ha nyelvünkről esik szó. mindannyiunknak eszébe ötlik, hogy a magyar nyelv elismertetéséért, gazdagításáért folytatott küzdelem századokon át lényeges eszköze — nemegyszer fő formája — volt a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott harcnak. A XVIII—XIX. század írói nyelvműveléssel politizáltak, és politikusaink a magyar nyelv fejlesztéséért (mint politikai célért) küzdöttek. A magyar nyelvnek ez a különleges jelentősége történelmi fejlődésünk korlátozottságával, a haladó társadalmi és politika erők gyengeségével függött össze. A „nyelvében él a nemzet” szállóigéje a hazaszeretet mellett társadalmi erőtlenséget is takar. A szocializmus tovább viszi azt, ami a XVIII. és XIX. század magyar nagyjainak nyelvi központú szemléletében a legfőbb, a lényeg: kiteljesíti patriotizmusukat, példának állítja nemzetükért élő szép szenvedélyüket. De ha hazafiságban e nagyok példaképek is, a szocializmus elsődlegesen már nem egyszerűen nyelvvédelemmel kívánja őrizni a nemzetet, hanem gazdaggá, műveltté akarja tenni a népet, s így fejleszteni, éltetni a nyelvet. Azzal, hogy a szocializmus a dolgozó osztályokat emelte nemzetté, hogy társadalmunkat a munkásmozgalom, a szocializmus táborához kapcsolta, annak az igazságnak szerzett történelmi érvényt, hogy — elsősorban és végső soron — nem a nyelv élteti a nemzetet, hanem a nemzeti társadalom függetlensége és szabadsága, a világ haladó erői közt elfoglalt helye élteti és bontakoztatja ki a nyelvet. A társadalmi, történelmi események valóságos összefüggéseinek az a tudatos és tömeges felismerése, amely a marxizmus—leninizmus térhódításával jár együtt, a nyelvi határok tágulását is jelenti. A tömegek műveltségi színvonalának nagyarányú emelkedése a nyelv gazdagodásában is tükröződik. A falu és a város, a fizikai és a szellemi munka közti ellentmondások feloldásának arányában — megkezdődött hazánkban a rétegnyelvek határainak elmosódása. Internacionalizmusunk, az a tény, hogy a szocialista világrendszer tagjai vagyunk, és hogy a magyar kultúrának sok barátja van szerte a világon, óriási mértékben segíti, hogy nyelvhez kötött kulturális értékeink közkinccsé váljanak; a magyarra fordítás, a szellemi behozatal egyoldalúsága is ezáltal szűnik meg. Az internacionalizmus a legfőbb biztosítéka annak is, hogy nyelvünk lépést tartson a társadalmi, tudományos, kulturális haladással, hogy korszerű legyen. Arra az ismert tényre is hadd emlékeztessek, hogy milyen konkrét történelmi lehetőséget nyitott a szocializmus a nemzeti nyelvek szabad fejlődése, tudatos fejlesztése számára. A Szovjetunió lenini nemzetiségi politikája tette lehetővé korábban halálra ítélt etnikai csoportok létét, fejlődését, s ezzel együtt nyelvi kultúrájuk kibontakoztatását, tudatosítását, egyáltalán: megismerhetőségét. Ez elsősorban a teljes emberi kultúrát gazdagította, de ezen belül — s ennek igazi jelentőségét éppen nyelvész barátaink tudják felmérni — lehetővé tette számunkra nyelvrokonaink, végső soron anyanyelvűnk jobb megismerését is. Anyanyelvűnk mai állapota tükre társadalmi fejlődésünknek. Azt hiszem, a magyar nép történelmének legutóbbi két és fél évtizedes változásait később nyelvi emlékek alapján is rekonstruálni lehetne. Nemcsak azért, mert a szocializmussal szorosan öszszefüggő számos kifejezés feltűnően gyarapította szókincsünket. Hanem azért is, mert a szövegösszefüggésekből világossá válna, hogy milyen gyökeresen megváltozott a jelentése mondjuk 1938 és 1970 között az olyan szavaknak, mint „paraszt”, „proletár”, „diplomás”, „érettségizett”, vagy „ügynök”, „tőke” stb. A mai fiatalok már nem értik, mit jelentett a „tőzsde”, a „kaució”, a „váltó” stb. Egyszóval nyelvünk alakulásában, gazdagodásában, és ilyen értelmű „szegényedésében”, híven tükröződik a magyar nép történetének új iránya, tartalma. Kiejtési sznobizmus De, és erről szeretnék — ez alkalommal kritikai hangsúllyal — szólni: a nyelv átmeneti társadalmunknak nemcsak helyes eszméit szolgálja, de még meglevő helytelen magatartásformákat is tükröz. A nyelvnek önmagában, mint a gondolatközlés eszközének valóban nincs ideológiai szerepe, de a használat során nem tekinthető puszta formának. Gondolat és nyelv, ember és stílus lényegében egy. Tiszta, világos, gondolatnak érthető, pontos gondolatközlésre alkalmas nyelvi forma felel meg. A nyelvi tisztaság — fogalmi tisztaság. A világos, tiszta beszéd tudást, is-Magyar műfordítók, magyar költ Nem esünk tán az önhittség vétkébe, ha rögzítjük a többékevésbé közismert tényt: a magyar költészet és a magyar műfordítás-irodalom népszerűsége, illetve ismertsége egyre növekszik határainkon túl is. Megmutatkozik ez egészen „új" területeken, bebizonyosodik különféle nemzetközi fórumokon, igazolják idegen nyelvű kiadványaink példányszámai — és még sorolhatnánk a „bizonyítékokat". Az alábbiakban — az Irodalomtörténet, a Kortárs és a Kritika című folyóiratok cikkei alapján — a magyar költészet néhány különleges hajtását mutatjuk be, amelyek alkalmasak az összkép kikerekítésére. Az Irodalomtörténet című folyóiratban Korcsmáros Anna, a Kortársban Hegedűs Géza és a Kritikában Károlyi Amy írta a cikket. Egy Amerikában élő — sőt, ott született — magyar költőről lesz szó, aki Adynkat ismerteti meg angol nyelven a világgal, azután egy, a közelmúltban nagy feltűnést keltett magyar pap-költőről szólunk, végül egy Svédországban élő honfitársunkról, aki új ha-uja kortárs-költészetét ülteti át sikerrel magyar nyelvre. HÁROMSZÁZÖTVEN ADY-VERS ANGOLUL A nagy magyar költőnek, Ady Endre halálának 50. évfordulóján jelent meg New Yorkban angolul Anton N. Nyerges fordításában egy gazdag válogatás a költő müveiből. Nyerges már Amerikában született, de szülei a Dunántúlról emigráltak, tehát abban a szerencsés helyzetben van, hogy a magyar is, az angol is egyformán anyanyelve. Nyerges több mint húsz évet szentelt ennek a nagy feladatnak. Ahogy az előszóban mondja: „Hosszú ideig kell együtt élni az eredeti költeménnyel ahhoz, hogy a jó fordítás megszülethessen." Az első fordítási kísérletek már megjelentek Hatvan Ady-vers címmel, és ez a szám 1969-re háromszázötvenre nőtt. Az angolul olvasó előtt elsősorban a Léda és az istenes versek költőjének képe bontakozik ki legteljesebben, már a mennyiségi eltolódás miatt is. Nyerges számára Ady az Új versekkel kezdődik, és ez az ilyen antológiában, ami nem annyira teljességre, mint inkább a jellemző vonások kidomborítására törekszik, teljesen indokolt. Nyerges megtartotta a kötetek eredeti megjelenési sorrendjét és a ciklusos elrendezést, s még az úgynevezett lefordíthatatlan költemények tolmácsolásától sem riadt vissza. A kötetben a Léda asszony zsoltárai és a Sion-hegy alatt című ciklusok egyetlen kivétellel teljességükben szerepelnek, míg Az utca énekéből csak kettőt találunk a válogatásban. Így például olyan verseket nem ismertet meg, mint a Csák Máté földjén, A grófi szérűn. Egy vers különösen hiányzik: a Góg és Magóg fia vagyok én. Ez a fontos kulcsvers az Üj versek beköszöntő költeménye, hitvallás és ars poetica. A fordításokkal Nyerges többféleképpen kísérletezik. A magyar olvasót leginkább azok a fordítások elégítik ki, amelyek nemcsak a vers értelmét, mondanivalóját adják vissza, hanem formailag is megközelítik az eredetit, s ha az Ady-verszenét nem is lehet átmenteni, de a tiszta Ady-rímek megmaradnak. De nyilvánvalóan tudatosan, nem mindig törekedett erre. Sok költeményből a fordításban szabadvers lett. Gyakran „középutat” választ: megtartja az eredeti szakaszokat, ritmust, sőt még a rímek sem tűnnek el teljesen, csak a tiszta rímek szándékosan elrontott „alig” rímekké válnak. A jellegzetes Ady-féle jelzőhalmozás is általában leegyszerűsödik. A fordító megpróbál hű maradni Adyhoz, mégis a mai ember szemével látja, a ember nyelvén igyekszik megszólaltatni a verseket. Érdekes Ady-válogatás született Amerikában. TŰZ TAMÁS A nagyvilágban élő magyar költők közül a legjelentékenyebbek közé tartozik. Az egykori pap-költőből egyéni hangú, erőteljes arcélü, gazdag skálájú, igazi modern költő lett. Amit mond, az nemegyszer riasztó, mint az a sehová sem tartozás, amelyet hol közelebbi, hol távolabbi áttételekkel fejez ki. Tűz Tamás költészete általános igényű és érvényű. Egyszerre gyökeredzik a hazulról vitt nemzeti hagyományokban és a nyugati, modem — gyakran modernista — eredményekben. Nemrég megjelent kötete, a Tükörben játszik a kéz hosszú évek munkájának eredménye.
