Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-29 / 11. szám

Üjra lobogódíszbe öltözött a Városliget, s a sétálók átadták helyüket az ország minden részéből özönlő látogatóknak: megnyílt a Budapesti Nemzetközi Vásár, ahogy népszerű nevén mondják: az ország kirakata. Valóban az. Megmutatja, mit termel ma a magyar ipar, mit tud nyújtani országnak-világnak. Az arányok is jól tanúskodnak arról, miként alakult iparunk gyártmány szerkezete, hol erősödött az iram, hol emelkedett a nívó. A vásár kétségtelenül legimpozánsabban a termelési eszközöket gyártó iparág fejlettségét mutatja.

Egy-egy kiállító nagyüzemünk árubemutatója, miközben a gazdagság és a sokféleség színeit nyújtja, elgondolkoztathatja a látogatót a fejlődés méreteiről is. A Csepel Vas- és Fémművek például, amely hét kohászati és hat gépészeti vállalatával, valamint a Csepeli Tervező Intézet dokumentumaival jelentkezett, úgy érezzük, valóságos „export-kirakatot” rendezett be. Mert a hagyományos fúró- és marógépek mellett elsősorban a lyukkártya- és programvezérlésű szerszámgépek, a nagy pontosságú fogaskerék- és menetköszörűk vették át a vezető szerepet. Mintegy száz termékét vitte el a vásárra Csepel — az említett szerszámgépektől, a híradástechnikai gépektől, vegyipari monstrumoktól a transzformátorokig —, s aki rászánja magát, hogy végignézze kiállítását, megértheti, hová jutott 1971- re a csepeli nagyüzem, mit tud és mit jelent a csepeli gyár a magyar népgazdaságnak.

Csepelt természetesen csak a példa kedvéért említettük, mert a fejlődést bizonyítandó, elvezethetnénk a látogatót a Ganz-MÁVAG, a Diósgyőri Gépgyár, az Egyesült Villamosgépgyár vagy akár a Beloiannisz pavilonjába is, mindenütt tapasztalható: a világszínvonal megközelítése, a külhoni piacokon való helytállás elsőrendű érdekké vált. De mutatják ezt a könnyűipar, a textíliák, a műanyagipar, a bőripar, a bútoripar termékeit kiállító pavilonok is. Hadd említsük meg — ide tartozik — azt a tapasztalatot is, amelyre az idei vásár különös nyomatékkai hívja fel a figyelmet: az esztétikai színvonal emelkedésére. Nemcsak a pavilonok csinossága, a kiállítás-esztétika bizonyítja ezt — bár ez sem kis ügy természetesen —, hanem elsősorban a gyártmányok esztétikája, a formatervezés előretörése, a már nívósabb csomagolástechnika. Az idei vásár tehát nemcsak a gyártmányösszetétellel, az árubemutatóval, hanem az esztétikai nívóemelkedéssel is figyelmeztet, milyen kötelességeket ró ránk az a tény, hogy külkereskedelmünk olyan tekintélyes — és egyre növekvő — szerepet tölt be népgazdaságunkban.

Egyébként is — legalább is egyelőre — nem áll más eszköz rendelkezésünkre, mint hogy a vásár „minőségi összetételét" javítsuk. Mert a ligeti vásárváros ma már nem igen bővíthető, lényegében az idén is a tavalyival azonosak a méretarányok: 120 ezer négyzetméteres alapterületen 35 országból érkezett külföldi és 1050 hazai kiállító mutatja be termékeit. Érdemes felfigyelni különösen arra is, hogy a szocialista országok és a nyugati cégek pavilonjainak gyártmányösszetétele közvetve is a magyar népgazdaság magasabb nívóját bizonyítja: felkínált termékeik a magyar piac megnőtt igényeihez és igényességéhez igyekeznek igazodni.

Reméljük, hogy az idei BNV hű tükrét nyújtja a magyar népgazdaságnak, és örömet szerez valamennyi látogatójának. Reméljük azt is, hogy jó információs centrumot, bőséges választékot nyújt mindazoknak, akik vásárolni akarnak tőlünk. S hisszük, hogy vásárunk tovább növeli jó hírünket a nagyvilágban.

Dr. Ajtai Miklós angliai útjáról

Dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke — mint már jeleztük — Angliában járt. Egyhetes tapasztalatairól a többi között elmondotta:

— Sikerült a két ország gazdasági-műszaki és tudományos kapcsolatait bővíteni, szélesebb kaput nyitni az együttműködés előtt. Mindez azért sikerült, mert mindkét fél — Nagy-Britannia és Magyarország képviselője is — erre törekedett, s így könnyen szót értettünk a tárgyalt kérdésekben. Megállapodtunk egyebek között a mennyiségi korlátozások fokozatos feloldásában, az üzemeink közötti kooperáció szélesítésében és sok más kérdésben. Mi úgy tekintjük utunkat, mint amely új szakaszt nyitott a két ország együttműködésében.

A Times és a Sunday Express vitája a magyar koronáról

Az angol sajtóban a közelmúltban két érdekes cikk jelent meg I. István koronájának és a magyar nemzeti örökség részét képező egyéb regáliáknak sorsáról. A Times nagy cikkben foglalkozott a Magyarország című hetilap egyik cikkével, amely ismertette a koronaékszerek viszontagságos sorsát. Az angol lap kérdést intézett J. P. Taylorhoz, az egyik legtekintélyesebb történészhez. A válasz a többi közt az volt, hogy „a koronaékszerek Magyarország nemzeti tulajdonát képezik és vissza kell kerülniük a magyar kormányhoz”. A Sunday Express vezércikkben foglalkozott a témával, amelynek csupán egy mondatára utalunk: „Nem lehet kétséges, hogy a korona a magyar nép jogos tulajdona.”

Tavaszi kezdeményezések

Az évszakok megtréfálták hazánkat, a tél után váratlanul beállt a nyári kánikula, s a tavasz kiesett a kalendáriumból. Földjeink, kertjeink most rohamos tempóban igyekeznek alkalmazkodni az időjárás szeszélyéhez. A politikai élet azonban tartja magát a menetrendekhez. A tavaszi zsongás a választási előkészületekkel kezdődött március elején, majd folytatódott magával a választással, végül pedig az új parlament első ülésével és a kormány megalakulásával. Az átmeneti szünet után az újjáválasztott országgyűlés ismét biztosítja a legmagasabb alkotmányjogi testület szilárd bázisát a politikai élet lendületes kibontakozásához. A jelentős belpolitikai eseményekkel egyidőben mozgalmassá vált a diplomáciai élet is. Külügyminiszterünk Rómában járt és látogatást tett VI. Pál pápánál. Itthon láthattuk vendégül Nguyen Thi Binh asszonyt, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának külügyminiszterét, Edward Giereket, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkárát és Piotr Jaroszevvicz lengyel miniszterelnököt, Clodomiro Almeyda Medinát, a Chilei Köztársaság külügyminiszterét, Milenko Bojanicsot, Szerbia kormányának elnökét, és még néhány külföldi vezetőt. Mindezen túl pedig Budapesten ülésezett a Béke-világtanács közgyűlése. amelyen a nemzetközi békemozgalom több mint 700 kiemelkedő személyisége vett részt. Ha külsőségekkel akarnám jellemezni az élénk budapesti mozgást, azt mondhatnám: alig volt nap. amikor nem gyulladtak ki a Várpalota, a Halászbástya, a Lánchíd fényei, amikor az esti Budapest káprázatos fény-árny panorámája egyaránt hirdette népünk jövőbe vetett törhetetlen hitét és az ünnepi találkozások fölött érzett őszinte örömét.

Az új kormány — amelyben négy új miniszter is van: Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese, Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, és dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter — tagjai letették az esküt Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének

Ha csak külsődleges jegyekből próbáltuk volna megítélni a Béke-világtanács budapesti közgyűlését, akkor is minden különösebb töprengés nélkül azt mondhatnánk róla: itt volt a világ. A filmfelvevő gép megörökíthette a tarka öltözeteket, humuszokat, a turbánokat, a szárikat, az európai öltönyöket. S bár igaz az, hogy 12 nyelven kellett tolmácsolni, de valamennyi küldött, legalábbis átMájus 12-én összeült a 352 tagú, újonnan választott parlament. Megválasztotta tisztségviselőit — Apró Antalt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját elnökévé —, bizottságait, az Elnöki Tanácsot, majd az Elnöki Tanács javaslatára a kormány vezetésével Fock Jenöt bízta meg

Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára a BVT közgyűlésén

(MTI felv.)

Ezek az érzések kaptak hangot az újra megválasztott kormányfő, Fock Jenő parlamenti beszédében is. „Fejlődésünk örvendetes velejárója, hogy az egyre elevenebbé váló közéleti tevékenységben szorosabbá kovácsolódik a nép egysége, nemzeti összefogása, növekszik népünk szocialista öntudata és internacionalizmusa” — mondotta többi között. „Szocialista belpolitikánknak megfelelő külpolitikát kívánunk folytatni. A szocializmus építésén munkálkodó népünk létérdeke a béke, ezért kormányunk külpolitikája, mint eddig, a jövőben is a béke védelmére irányul. Külpolitikánkban változatlanul érvényesítjük a békés egymás mellett élés alapelvét. Az egyenjogúság és a nemzeti szuverenitás, a kölcsönös előnyök alapján a jövőben is törekszünk a tőkés országokkal kialakított államközi, gazdasági és kulturális kapcsolataink bővítésére.”

A kormányfő hangsúlyozta, hogy munkában gazdag időszak következik. A tevékenység fő irányát az élet minden területére meghatározta az MSZMP X. kongresszusa. A gazdasági felemelkedés legfontosabb feladatait, a negyedik ötéves tervet törvénybe iktatta az országgyűlés. A cél — a szocialista társadalom teljes felépítése magasabb szinten — világos. A végrehajtáshoz azonban a meglevő eszközök hatékonyabb felhasználása, új módszerek és az eszközök még bátrabb alkalmazására van szükség.

A kormánynak az a szándéka — mondotta —, hogy az országgyűlés következő ülésszakán előterjeszti terveit, programját. Számot kíván adni hazánk, társadalmunk jelenlegi helyzetéről, s azokról a közeli és távolabbi tervekről, amelyeket az államélet, népgazdaságunk, egész társadalmi életünk fejlesztése érdekében meg akar valósítani.

Ebben a szellemben vállalkozott Magyarország az utóbbi idők legnagyobb békeösszejövetelének megrendezésére. A Béke-világtanács közgyűlésén 124 ország, 30 nemzetközi és több mint 200 nemzeti szervezet küldöttei vettek részt.

vitt értelemben közös nyelvet beszélt, a béke nyelvét. És közös volt akaratuk is a békét fenyegető veszélyek elhárítására, a háború megakadályozására. Ez az akarat fogalmazódott meg a Budapesti Manifestumban.

„Az emberiségre tengernyi szenvedést zúdít a fegyverkezési verseny, a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek felhalmozása, az éhség és a tudatlanság. Még ma is fenyegetik a háborúk és a vérengzések szörnyű szenvedései; ma is népeket űznek el szülőföldjükről; népek

válnak a gyarmatosítás és a fajüldözés áldozataivá. A jövő azonban a népek tetteitől függ. E tettek függvénye, hogy az ellentétek kiéleződnek vagy rendeződnek, hogy fegyverkezés vagy általános és ellenőrzött leszerelés, s hogy nyomor vagy társadalmi fejlődés, önrendelkezési jog és nemzeti szuverenitás lesz-e része minden népnek, a világ minden részén.”

A budapesti közgyűlés emlékezetes volt gazdag pillanatokban. Hallhattuk Ralph Abernathy amerikai lelkész szenvedélyes szónoklatát, Binh asszony határozott hangját, láthattuk a világ minden tájáról összegyűlt küldöttek seregét. Valamennyien magukkal hozták országuk, világrészük gondjait, feladatait, harci módszereit. Néhány napos közös budapesti munka után tapasztalatokban, élményekben gazdagabban tértek vissza hazájukba. Közvetlen tapasztalatot és élményt szereztek egymás küzdelméről, közvetlen élményt arról, hogy milyen sokan vannak hasonló gondolkodásúak a világ legkülönbözőbb részein; s még inkább tudatosodott bennünk, hogy valamennyi békét akaró erő összefogásával elérhetik céljukat.

Ugyan nem tartozott szorosan a Béke-világtanács közgyűléséhez, de céljaiban, törekvéseiben már a kiáltványban jelzett első kezdeményezés volt az európai fővárosok békemozgalmi képviselőinek találkozója a Hazafias Népfront budapesti bizottságánál. Az európai fővárosok képviselőit az a közös felismerés és óhaj hozta össze, hogy a háború a nagyvárosok lakói számára hozná a legpusztítóbb csapást, s nekik legközvetlenebb érdekük az európai biztonsági rendszer létrehozása. Emellett a nagyvárosokat egy sor közös érdek fűzi össze a kulturális, gazdasági együttműködésben és az urbanisztikai ártalmak ellen folytatott küzdelemben. A teljes egyetértéssel zárult tanácskozáson megállapodás született arról, hogy minden esztendőben május 9-én, a Győzelem Napján a kontinens fővárosaiban tömegmegmozdulásokon követelik az európai béke és biztonság megteremtését.

Bel- és külpolitika, hazai és nemzetközi tevékenység így kapcsolódott össze ezekben a hetekben, s népünk jóleső érzéssel állapította meg, hogy a helyes belpolitika, a szorgalmas építőmunka és a békés egymás mellett élés eszméjéért folytatott következetes harc évről évre növeli országunk nemzetközi tekintélyét is.

Pethő Tibor

3