Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-15 / 10. szám
TliolPkSÚ /V**: ÍRÓ és olvasó Ha külföldi íróbarátaimmal beszélgetünk, mindig irigykedve — sokan tamáskodva — hallgatják, hogy a magyar írókat és költőket az olvasók meg-meghívják beszélgetésre, vitára, felolvasásra A nyugati országokban az írókat olvassák, ahogyan Magyarországon a színészeket nézik, vagy a zenészeket hallgatják. Nálunk az író egy-egy könyvével, közéleti szereplésével, mondanivalójának bölcsességével vagy tévedéseivel is, belép az olvasók életébe, azok szeretnék minél közelebbről megismerni, írott szava után élő szavát is hallgatni, minél többet megtudni életéről, viselt dolgairól családjáról, terveiről. Egyszóval, elbeszélgetni és szót érteni vele. Így jönnek létre az író—olvasó találkozók, amelyeket kezdetben, az ősidőkben, másfél évtizeddel ezelőtt talán szerveztek, de most egy-egy olvasó, vagy olvasó csoport önkéntes vágyából fakadnak. Ha az ember úgy tudná beosztani az életét, akár minden héten kétszer is elmehetne valamelyik városba, faluba, vagy budapesti kerületbe felolvasni, beszélgetni, vitatkozni. Már sokszor gondoltam arra, hogy néhány hónapot erre szánok, és megírom Magyarország új olvasói szociográfiáját, és ezen keresztül a város és a falu új arcát, sőt, részben talán a társadalom röntgenfelvételét is. EQRI CSILLAQOK Egyelőre Egerbe jutottam el és mindig, valahányszor elbűvöl ennek a barokk városnak hangulata, épületeinek stílusa, az utcák szerves kialakulása, mert ezt a várost nem tervezték, hanem létrejött, mint az emberi élet — mondom, valahányszor megcsap Eger bűvölete, amit keretként megkettőz a Gárdonyiregényre való emlékezés —, elhatározom, hogy külföldi vendégeimet, barátaimat rábeszélem: hacsak nem fürdőzni óhajtanak, előbb Egerbe menjenek, majd utána a Balatonra. A Balaton a mai Magyarország és az örök természet. Eger az örök Magyarország és a mai együtt. Aki Eger utcáit bebolyongja, múzeumában eltölt egy órát, egy másikat természetesen Dobó várában, megiszik itt egy pohár bikavért, ott egy másik leánykát, lehetőleg fordított sorrendben, mert a fehérre jobb a vörös, a levegővel, az emberi szóval és az itallal is beszív magába valamit abból a fogalomból, amit szülőhazának hívunk. Ilyen elérzékenyült állapotban jutottam el a szállásomra, amelynek a neve ismét felderített: Unicornis Szálló. Miért nevezték el a mesebeli egyszarvúról Egernek ezt az új, modern, sima vonalú és olcsó szállodáját, amely leginkább az olaszországi Agip-motelekre emlékeztet? A választ minden egri tudja, hiszen itt a történelem nemcsak a falakban él: ezen a helyen állt már száz, kétszáz, négyszáz évvel ezelőtt az unicornisról elnevezett vendégfogadó. Igaz ugyan, hogy az utóbbi emberöltő alatt lakóházzá alakították át, de az egriek emlékezetében megmaradt az egyszarvú és új szállodájukat erre a névre keresztelték. A MINARET TÖVÉBEN Az olvasók, > akik erre a találkozóra hívtak, a Pallas Klub tagjai, amelynek testvlrklubjai szerte a világon meglelhetők és UNESCO- kluboknak nevezik magukat. Ezeket a klubokat az UNESCO hozza létre nemzeti bizottságain keresztül, hogy az érdeklődő fiatalokat a béke és a nemzetközi megértés eszméire játszva tanítsa. Hogy a játékosságot mennyire komolyan veszik, azt már a meghívólevélből is tapasztalhattam: arra kértek, menjek le és meséljek nekik, és a meséiéi szót kétszer aláhúzták. Nem előadást akartak hallgatni, hanem történeteket idegen országbeli útjaimról, és utána erről beszélgetni. Regényesebb helyet elképzelni is alig lehet, és Magyarországon bizonyára találni sem, mint a Pallas Klubot: a minaret tövében, a Megyei Művelődési Házban. Azt hittem, hogy a klub csak afféle elnevezés, majd bemegyek egy előadóterembe, felülök a dobogóra, felolvasok vagy mesélek. De az egri fiatalok valóban klubot alapítottak. Este hét órára hívtak. de hét órakor eszük ágában sem volt „mesélést” hallgatni; beszélgettek, nevetgéltek, sakkoztak, egy kicsit televíziót néztek, lemezt hallgattak. Egy félóra múlva azután mindenki kényelmes fotelokban helyezkedett el, és elkezdhettem külföldi útjaimról beszélni. Minden előadó az első öt perc után tudja, hogy hallgatókkal ül szemben, vagy közönséggel, ami egy kicsit közösséget is jelent. A 25— 30 egri fiatal között ülve még öt percre sem volt szükség. Éreztem, hogy érdekli őket az, amit kérdeztek: mi volt az értelme a párizsi fiatalok 1968-as lázadásának; miért öltöznek szegénynek a gazdag amerikai fiatalok; sőt, tovább is mentek a kérdéseikben —, de nem beszámolót írok, csak azt az örömömet akarom lejegyezni, hogy Budapesttől 125 kilométerre, a Bükk tövében két tucat fiú és lány úgy benne él a világ dolgainak sodrában, hogy büszke lehet rájuk az UNESCO, és mi magunk is. A beszélgetés csakhamar kétoldalúvá vált, azt kérdeztem tőlük, ha nem volnék itt, mi lenne a ma esti programjuk? Tovább vitatkoznánk — felelték. Minden szerdán összeülnek, és ha nincs meghívott előadójuk, kiválasztanak valamilyen irodalmi vagy erkölcsi, vagy társadalmi témát, és itt szembesítik nézeteiket. ÉRTELMESEN ÉLNI Három héttel ezelőtt arról beszélgettek, elképzelhető lenne-e az ő életük háború nélkül. Két héttel ezelőtt már úgy fogalmazták a kérdést, mint a béke és a háború felnőtt szakértői: biztosíthatja-e a nukleáris egyensúly a békét, és úgy feleltek, mint a modern társadalom törvényszerűségeinek ismerői: egymagában nem. A múlt heti témát némi összenézés és nevetgélés után vallották be: a nagy családról beszélgettek. Először nem is értettem, miről van szó. Nagy család az én emlékeimben mint etnográfiai fogalom élt.-De a fiatalok tudatában már új jelentőséget nyert. így nevezik ők is, mint nyugatnémet, holland, kanadai kortársaik, azt az újfajta életformát, amikor több fiatal házaspár összeköltözik, közösen vezetik a háztartást, közösen nevelik a gyerekeket. Meglepetésemre kiderült, hogy ennek a megoldásnak nem is egy híve van ezek között a 19—25 éves fiúk és lányok között. A család válságából indultak ki, abból, hogy a szülőkkel már nem azonos nyelven beszélnek, egymást pedig jelekből, félszavakból is megértik. Minden családban probléma a gyerekek nevelése, ha az anya is dolgozik. így jutottak el a külföldi hírek alapján is a nagy családhoz. Most is közösen vitatkoztunk tovább, és dűlőre természetesen nem jutottunk; amikor éjfélkor elbúcsúztunk, a vita arról folyt, jó, jó a közös háztartás, a pénzfelosztás, a gyermeknevelés, de vajon közös-e a szerelem? Aki azt hiszi, hogy a Pallas Klub tagjai diákok és más értelmiségiek, az téved, ahogy én is tévedtem. Van köztük egri és Eger környéki tanító és tanítónő is, de a legtöbbjük munkás a közeli olajkutaknál, műszaki rajzoló, divattervező, bolti kiszolgáló, gépírónő. Kilenc órakor felállt egy fiú és elnézést kért, kezdődik az éjszakai műszak, mennie kell. Tízkor felállt egy lány, elnézést kért, 14 kilométerre innen tanít egy faluban, még ma haza kell bicikliznie. De nem az előadó kedvéért jön ide szerdánként, hanem azért, amiért a többiek is a Pallas Klubba járnak: szeretnének megtanulni értelmesen élni. ARCKÉPEK A MÁBÖL rBánlm gyermekpszichológus Riporter: Tudomásom szerint ön közgazdasági egyetemet végzett. Miért és hogyan lett gyermekpszichológus? Bárdos Teréz: Mindkét foglalkozás embercentrikus. És mivel az ember társadalmi lény is, önként adódik, hogy társadalomtudománnyal foglalkozók az egyén felé fordulnak, és különösen sok példát ismer mindenki arra, hogy orvosok, pszichológusok a társadalomtudományok felé fordulnak. A közgazdasági egyetemre már az Óvónőképző elvégzése után kerültem. Az egyetem elvégzésétől kezdve különböző szintű iskolákban tanítottam, majd eközben rájöttem, hogy a tárgyak megtanítása nem elég az emberré neveléshez. Ekkor beiratkoztam az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia szakára. Riporter: Mi a különbség a gyermekpszichológus és az ideggyógyász munkája között? Bárdos Teréz: Helyesebbnek tartanám így feltenni a kérdést: mi a különbség a gyermekpszichológus és a gyermekpszichiáter között. Mindketten pszichésen sérült gyerekeket gyógyítanak. A zavarok részint organikus, részint pszichés eredetűek. Az orvos feladata a tünetek mögül az organikus tényezőket kiszűrni, és a gyógyszeres terápiát előírni. A pszichológus a neurótikus magatartási zavarokban szenvedő gyerekek terápiáját végzi. A tesztek segítségével a pszichológus előtt feltárul a személyiség képe, így alkalmasint a diagnózis megállapításában segítségére van az orvosnak. Tehát az orvos inkább a természettudomány oldaláról, míg a pszichológus, mint bölcsész, a viselkedés oldaláról közelíti meg az embert. Riporter: Azt mondta egyszer egy ideggyógyász nekem, aki később felhagyott a szakmájával, hogy munkájának szánalmasan kevés eredményét látja, mert a szerzett pszichikai elváltozások oka anyagi-szociális, illetve szociológiai eredetű. Neki, mint orvosnak, nincs módjában a megbetegedést kiváltó okokat megszüntetni, sőt befolyásolni sem. Mit szól ehhez? Bárdos Teréz: Véleményem szerint ez a szemlélet nem tükrözi azt az állandó kölcsönhatást, ami az ember és szociális környezete között van. Az emberre nemcsak a környezet hat, hanem, úgy Bárdos Teréz gondolom, hogy az ember maga is hat a környezetére. És ezen túl, a környezet negatív hatása is csökkenthető a tűrési szint emelésével. Éppen ebben segíthet a pszichológus. A lelki zavarokban szenvedő embereket magukra hagyni azzal az indokolással, hogy „a kiváltó okokat megszüntetni, sőt befolyásolni sincs módjában” — egyszerűen antihumánusnak és tudománytalannak tűnik számomra. Számos általános lélektani kísérlet bizonyítja, hogy válságos helyzetben a tűrőképesség növelhető. Hadd mondjak el egy példát. London bombázásakor a gyerekek egy részét kímélő célból evakuálták nyugalmas területre. A háború befejezése után meglepő kép tárult a pszichológusok elé; azok a gyerekek, akik a szörnyűségeket anyjuk mellett élték át, természetes módon kiheverték a súlyos emlékeket, míg akiket „megkíméltek”, azok súlyos neurotikus tüneteket produkáltak. A következtetés világos: a pszichológus nem tudja elhárítani a háborút, de az emberi lélek ismeretében meg tudja mondani, hogy egy gyerek számára egy súlyos helyzetet enyhít az anya közelsége. Riporter: Kérem, beszéljen közvetlen munkájáról, és ha az előbbi véleménnyel részleteiben vagy egészében nem ért egyet, akkor azt, ha teheti, t munkája eredményeivel indokolja. Bárdos Teréz: A Fővárosi Gyermekpszichológiai Szakrendelőben dolgozom, ahol az országban szinte egyedül van mód hosszú terápia alkalmazására. Naponta sérült gyerekek kerülnek elém, jó részük megjárta már a különböző szakorvosi rendelőket. Nagyon jó érzés, ha az ember segíteni tud. A gyógyítás titka — tapasztalatom szerint —, hogy a felnőtt át tud-e menni abba a külön világba, amiben a gyerek él. Ha ez sikerül, és ameddig sikerül, képesek vagyunk segíteni. A nyolc éves Zsuzsinak másfél évvel ezelőtt gyerektenyérnyi nagyságban kihullott a haja. Mindenki csúfolta. A játékterápia során feltűnt, hogy a kislány különös módon fél a játékban való vesztéstől. E felismerés nyomán kiderült, hogy a hajhullást megelőzően a gyerek a környezetének legkedvesebb élőlényeit veszítette el. Meghalt a nagyanyja, és megmérgezték a kutyáját és a macskáját. Amikor iskolába került, szülei maximális követelményeket állítottak elé. Egy alkalommal, amikor több négyes osztályzatot vitt haza, az apa megfenyegette, hogy ha még egy „rossz” osztályzatot hoz — a legkedvesebb játékát veszi el tőle. Másnap a gyerek hármast kapott számtanból. Félelmében a hármast ötösre hamisította. A szülök és az iskola súlyosan megszégyenítették a gyereket. A két héttel később keltezett bőrgyógyászati beutaló azt tanúsítja, hogy ebben az időben hullott ki a gyerek haja. A terápia lényege — ez esetben —, hogy feldolgozza és pótolja a gyereket ért veszteségeket. Minthogy ez sikerült, a gyerek haja ebben a szerencsés esetben visszanőtt. Az őszi gyermekgyógyász kongresszuson Kismartoni Bea gyermekorvossal együtt erről az esetről részletesen beszámolunk. Riporter: Milyen olvasmányok érdeklik a szakirodalmon kívül? Bárdos Teréz: Sok szépirodalmat olvasok. Egyik legutolsó élményem Pap Károly Azarelje volt. A szépirodalom egyre jobban közeledik az ember lelki működésének feltárásához. Érzésem szerint a legmodernebb írók már tudatosan használják a pszichológia tudományos felismeréseit. Enélkül nem születhetett volna meg a Virágot Algernonnak, sem a Lepkegyűjtő, de azt hiszem, Bergman egyetlen filmje sem. Riporter: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál Budapest: az új Kelenföld (Vámol László felvétele) m * irwni FTJ mismnmlllTf BISZTRÓ „Lepje meg magyarországi ismerőseit! Megbízásait teljesíti, ajándék- és virágküldeményeit ön helyett megvásárolja és a kért címre szállítja a BOY SZOLGALAT! CfM: BUDAPEST, VI., BAJCSY-ZSILINSZKY UT 20. TELEFON: 123—523, 290—290
