Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-15 / 10. szám

Béke-világtalálkozó Budapesten Tavaly ősszel Űj-Delhiben a Béke-világta­­nács elnöksége azzal a kérelemmel for­dult a magyar béketanács küldötteihez, hogy a BVT soron következő közgyűlé­sét 1971. májusában Budapesten rendezzék meg. A magyar békemozgalom örömmel fo­gadta a megtisztelő kérést és elvállalta a házi­gazda szerepét. így került sor május 13—16. között a Béke-világtanács budapesti közgyű­lésére. A BVT legutóbbi plenáris tanácsko­zását 1966-ban tartotta Genfben. Az ülés igen jelentős volt a mozgalom történetében. Itt választották főtitkárrá Romes Csandrát és itt alakították át a BVT struktúráját. Romes Csandra a Béke-világtanács elnök­ségének véleményét tolmácsolva elmondotta, hogy azért ragaszkodtak Budapesthez, mert meggyőződésük, hogy a közgyűlés Budapesten olyan légkörben tanácskozhat, amely elősegí­ti a különböző pártállású és beállítottságú, de a békét egyformán óhajtó emberek együtt­működését. Romes Csandra hangsúlyozta, hogy Buda­pest az európai népek gondolkodásában a kon­tinens biztonsági rendszerének előkészítésében rendkívüli fontossággal bír. Budapestről tet­ték közzé a szocialista országok a Varsói Szerződéshez tartozó államok felhívását a bé­ke és a biztonság megteremtésére, a népek kö­zötti együttműködést előmozdítani hivatott európai konferencia összehívására. Ezért a Béke-világtanács úgy tekint Magyarországra, mint a nemzetközi mozgalom fontos bázisá­ra. Emellett Magyarország kormánya és né­pe — mint Csandra mondotta — az elmúlt évek során tevékenységével, kezdeményezései­vel elkötelezte magát a béke ügye mellett. Mindez biztosítékot jelent, hogy a BVT tagjai és a BVT barátai szívesen jönnek el Buda­pestre. Egy hónap híján pontosan tizennyolc éve, hogy a nemzetközi békemozgalom vezérkara, a Béke-világtanács Budapesten tartotta ülé­sét. Frédéric Joliot-Curie-1, a világhírű tudóst, a mozgalom fejét az elhatalmasodó halálos kór már megakadályozta abban, hogy szemé­lyesen vezesse a tanácskozásokat, a részve­vőkhöz intézett üzenetét D'Astier de la Vi­­gerie tolmácsolta. Az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházának nagytermében megrendültén hallgattuk annak a férfiúnak a szavait, aki­nek egészségét a szüntelen résenállás, a gond és a felelősség felőrölte, de a jobb jövőbe ve­tett hitét, derűs optimizmusát semmi sem törte meg. Az öt nagyhatalom közti tárgyalás szükségességéről és lehetőségéről szólt az üze­net. S itt Budapesten, ennek alapján született meg a „reménység üzenete”, amely a hideg­háború nyomasztó évei után először fogalmaz­ta meg: „A béke elérhető távolságra van. Raj­tunk áll, hogy el is érjük.” Tizennyolc esztendő a történelem mértéke szerint csupán egy pillanat, az ember mérté­kével viszont egy fél emberöltő. A mozgalom akkori vezető testületének tagjai közül sokan már eltávoztak körünkből, de a ritkuló soro­kat mindig új, lelkes rajok töltötték fel, s a mozgalom a nemzetközi élet zajló hullámve­rései közepette is képes volt megoldani ön­megfiatalításának feladatát. Akkor, 1953 jú­niusában a BVT budapesti ülése abban is kü­lönbözött a korábbiaktól, hogy jóval nagyobb hangsúlyt helyezett az együttműködésre, a párhuzamos mozgalmak kezdeményezéseinek támogatására. Általánosan kialakult az a né­zet, hogy a világon számos szervezet van, amely gyakran ilyen vagy olyan részletkér­désre vonatkozóan a világtanácséhoz közelál­ló, vagy néha azzal egyező álláspontot foglal el. A világtanácsnak tehát az a feladata, hogy támogassa és bátorítsa a béke ügyét előmozdí­tó kezdeményezéseket, bárhonnan jönnek is. Minderre talán azért kellett emlékeztetni, mert most, amikor 1971 május közepén ha­zánk fővárosában tanácskozott a Béke-világ­tanács közgyűlése, sok minden megváltozott, de nem változott a szervezett békemozgalom nemes célja és hivatása, nem csökkent világ­méretű felelőssége. Az emberiség örök vágyát, a tartós, alkotó béke korszakát még nem értük el. A nemzet­közi látóhatár észrevehetően világosabb, mint a BVT legutóbbi budapesti ülésén, de a sötét árnyékok nem tűntek el. Válság és tárgyalás, feszültség és enyhülés szakaszai jelzik az utóbbi két évtizedben az emberiség életútját. Korántsem lehet elégedett a mozgalom, és mégis, gondoljuk csak el, azok, akik a re­ménység üzenetének évében születtek, ma már felnőtt emberek, a minap nálunk a vá­lasztóurnákhoz járultak. Egy új ifjúság, a bölcsőtől az érettségiig békés körülmények között nőtt fel. (Sajnálatos kivétel Vietnam és néhány más, helyi háborúval sújtott or­szág.) Megadatott-e ez a mai középnemze­déknek? Az eredmények egyben új feladatokra is köteleznek. És ezeket a BVT májusi közgyű­lése fogalmazta meg. Részletesen e feladato­kat a hat bizottságban dolgozták ki. E hat bizottság az indokínai háború megszüntetésé­vel, a közel-keleti béke helyreállításával, az európai biztonság megvalósításával, a gyar­matosítás és újgyarmatosítás elleni harccal, a fajüldözés és a faji megkülönböztetés meg­szüntetésével, a leszereléssel és a fejlődő or­szágok kérdésével foglalkozott. Nemcsak ál­lásfoglalások kialakítása történt meg, hanem gyakorlati tömegakciókat is megvitattak és elindították. A tanácskozásnak egyik központi témája volt a legszélesebb körű tömegköve­telések megszervezése az öt nukleáris hatalom konferenciájának mielőbbi összehívásáért, majd pedig a leszerelési világkongresszus megvalósulásáért. A politikai reprezentációt illetően minden eddigi nemzetközi tanácskozásnál szélesebb volt a budapesti közgyűlés. Első esetben for­dul elő, hogy az ENSZ apartheid bizottsága képviseltette magát ilyen jellegű tanácskozá­son. Elfogadta a meghívást az Afrikai Egység­szervezet is, s jelen voltak a békéért és igaz­ságért harcoló új amerikai békekoalíció kép­viselői is. Ez a mozgalom volt egyébként a minden eddiginél nagyobb szabású washing­toni békemenet szervezője is. Eljött Budapest­re Martin Luther King utóda, Abernathy lel­kész is. A részvevők közül igen sok személy és szervezet nem tagja a BVT-nek, csupán rokonszenvezett azokkal a nemzeti szerveze­tekkel, amelyek a BVT tagjai. A közgyűlésen megjelentek egyharmada pedig olyan szerve­zeteket képvisel, amelyek eddig nem támogat­ták a BVT munkáját, ma már azonban ezek a szervezetek is készek közös akciókat kidol­gozni a béke érdekében a BVT-vel. A köz­gyűlésen tehát olyan javaslatokat dolgoztak ki, amelyek magasabb szintre emelik a moz­galmat. Számunkra magától értetődően különösen fontos az európai biztonság és együttműködés ügye. Lehet, hogy véletlenül kapcsolódott ösz­­sze Budapest neve az európai biztonság prob­lémakörével, de korántsem véletlen Budapest kijelölése a BVT közgyűlésének színhelyéül. Az a tény, hogy az elnökség európai fővárost választott, egyben jelzi a törekvést: nem ha­lasztható tovább az átütő erejű tömegmozga­lom elindítása az európai biztonsági konferen­cia összehívásának érdekében. A minap Hel­sinkiben tanácskozásra ült össze a BVT eu­rópai bizottsága a közgyűlés európai vitájá­nak eszmei-tartalmi előkészítésére és az ak­ciójavaslatok megvitatására. A BVT-hez nem tartozó szervezetek meghívott képviselőinek jelenlétében vizsgáltuk meg az európai kérdé­sek bonyolult függőségi rendszerét, azt, hogy milyen tényleges kapcsolatban állnak egy­mással olyan problémák, mint a moszkvai és varsói egyezmények ratifikálása, az előkészí­tő multilaterális értekezlet összehívása, a két Németország viszonya és az NDK nemzetközi jogi elismerése, a nyugat-berlini kérdés ren­dezése, az NSZK és az európai szocialista or­szágok kapcsolatának normalizálása. Magyar részről méltóan készültünk fel a nagy eseményre, előzőleg rendeztük, május 7-én országos békekonferenciánkat és Budapest ünnepi díszben fogadta a világ minden tájáról érkező több száz vendéget. Május 17-én — ko­rábbi magyar kezdeményezésre — a Hazafias Népfront budapesti bizottsága megrendezi az európai országok fővárosaiban működő béke­mozgalmak képviselőinek találkozóját és ta­pasztalatcseréjét. A baráti összjövetelen meg­vitatják, milyen együttes akciókat kezdemé­nyezhetnek az európai fővárosok békemoz­galmai Európa biztonságáért. A BVT két budapesti tanácskozása között tizennyolc esztendő telt el, felnőtt egy új nem­zedék. Aligha kívánhatunk mást, mint hogy a mostani és a legközelebbi ülésszak között is­mét békés körülmények között nőjön fel egy új generáció. Pethő Tibor Üjra benépesülnek az Országházban a képviselői padsorok. Az Elnöki Tanács május 12-re, ala­kuló ülésre összehívta az április 25-én megválasztott új országgyűlést (Vámos László felvétele) dr. tímár mátyás FRANCIAORSZÁGI TAPASZTALATAIRÓL Dr. Tímár Mátyás, a kor­mány elnökhelyettese francia­­országi látogatásának tapasz­talatait összegezve a követ­kező nyilatkozatot adta: — Valéry Giscard d'Estaing gazdasági és pénzügyminisz­ter meghívására utaztam Franciaországba, s tárgyalá­saim jó részét vele folytattam, tárgyaltam Francois-Xavier Ortolióval, az iparfejlesztési és tudományos kutatások ügyeinek miniszterével és Andre Bettencourt tervezés- és területfejlesztési minisz­terrel. Alkalmam volt ta­lálkozni Jacques Chaban- Delmas francia miniszter­elnökkel. Hosszabb időt töl­töttem a gyáriparosok szö­vetségében. Tárgyalásaink őszinték. nyíltak, célra­­törőek voltak. A legutóbbi években és főleg Fock Jenő miniszterelnök franciaor­szági látogatása óta bővültek a magyarországi gazdasági kapcsolatok, de úgy látjuk, hogy még sok lehetőség van a kooperációk, az együttmű­ködés különböző formáinak kibontakoztatására. A Ma­gyarországról származó fran­cia áruvásárlások volumene kisebb, mint a magyar be­szerzéseké, ezért kerestük Dr. Tímár Mátyás hazatérése után nyilatkozik a sajtó képviselőinek (MTI felv.) annak a lehetőségeit, hogy tudnák növelni vásárlásaikat a francia cégek, hogy ki­egyensúlyozottabb legyen a forgalom. Ezenkívül szóba került a harmadik piacokon való együttműködés: Dél- Amerikában, Észak-Afriká­­ban és máshol is kínálkozik ilyen lehetőség. Tárgyalá­sainkon az egyik központi kérdésként vetődött fel, hogy a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek franciaországi bevitelét erő­sen sújtják a Közös Piac rendelkezései, s vizsgáltuk, milyen — mindkét fél szá­mára előnyös — megoldá­sokat lehet találni ennek ki­küszöbölésére és arra, hogy hosszabb időre nagyobb sta­bilitást biztosítsunk e termé­keink franciaországi export­jának. — Jacques Chaban-Del­­mas miniszterelnök és azok a miniszterek, akikkel al­kalmam volt tárgyalni, nagy érdeklődést tanúsítottak a magyar gazdaságirányítási rendszer és más kérdések, így például a szocialista de­mokrácia kiszélesítése, az új választójogi és tanácstör­vény iránt is. Dr. Ajtai Miklós, a kormány elnök­­helyettese (jobb szélen) John Da­vis angol kereske­delmi és iparügyi miniszter meghí­vására hivatalos látogatásra Angli­ába utazott. Htjá­nak célja a ma­gyar—angol tudo­mányos és műsza­ki kapcsolatok erősítése. A kép az indulás előtt ké­szült (MTI felv.) AZ UTASELLÁTÓ pályaudvari éttermeiben ez évben is biztosítja turista csoportok étkeztetését KEDVEZMÉNYES ÁRON 32 féle menüből választhat, 7 féle úticsomagot rendelhet Megrendelését legkésőbb 7 nappal az igénybevétel előtt írásban a következő címre kérjük küldeni:' UTASELLÁTÓ V.: Üzemeltetési Osztály, Budapest, V., Veres Pálné utca 24. sz. Telefon: 189—900, 160 mellék. Turista csoportoknak kívánságra nyomtatott étkez­tetési tájékoztatót küld, telefonon felvilágosítást ad az UTASELLÁTÓ Magyar—angol kooperációs javaslatok — Több mint negyven angol cég mutatja be áruit a Budapesti Nemzetközi Vá­sáron — mondotta a többi közt J. E. Reeve, Nagy-Britannia budapesti nagykövet­ségének kereskedelmi ügyekkel foglalkozó első titkára. — Az utóbbi időben több angol kereskedelmi delegáció járt Magyarországon, s hazatérve más üzletembereket is tájékoztattak a magyarországi üzleti lehetősé­gekről, a gazdasági helyzet alakulásáról, a műszaki előrehaladásról. Személyes tapasztalatainkon kívül informáltságunkat jól szolgálta, hogy a hivatalos szervek­hez és az együttműködésben érdekelt nagyobb vállalatokhoz eljuttattuk a magyar népgazdaság új ötéves tervének főbb feladatait, s a kiállító cégek ennek figye­lembevételével állították össze bemutatásra szánt anyagukat, olyan termékeket hoznak, amelyek exportja a magyar ágazatok fejlesztési irányaival összhangban van, s amelyek az ipari-műszaki kooperációknál számításba jöhetnek. A koope­rációk ugyanis a brit cégek kiállításain erőteljes hangsúlyt kapnak. Ebből a szem­pontból különösen eredményesnek tekintjük a tavalyi Budapesti Nemzetközi Vásárt, amelynek kapcsán két ipari kooperációs megállapodás jött létre. Az angol cégek most 15—20 javaslatot tanulmányoznak, s ezek köre éppen úgy kiterjed az építőiparra, a járműgyártásra, szállításra, mint a textiliparra és a tudományos műszerek előállítására. 3

Next

/
Thumbnails
Contents