Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-29 / 9. szám
(ÁROJOK. LLÖ I. IBOK MÖQÖTT Ezért jött létre az a terv, hogy a kastély körüli ősparkba tervezett új lakótelepet valószínűleg pavilonos rendszerben építik fel, nehogy a vén fák áldozatul essenek a szükséges emberi terjeszkedésnek. A park „pártolói" jól tudják, hogy ez a terjeszkedés semmiképpen sem mehet a természet rovására, hiszen akkor az, ami az embert szolgálni hivatott, emberellenessé válik. Ezért szakadt bizonyos értelemben két pártra Gödöllő közvéleménye: az egyik tábor a gyors ütemű fejlődést sürgeti bármi áron, a másik e szükséges fejlődés közben menteni akarja a hagyományt, a természeti értékeket. Számomra nyilvánvaló, hogy a természetbarátok elképzelése a korszerű elképzelés. Minden remény megvan arra, hogy Gödöllő valóban nem veszíti el a jövőben hagyományos, a természeti közelséget őrző jellegét. öröm az, ha egy város vezetőinek az a gondja, „hogyan jobban", s nem az, hogy két rossz közül a kisebbiket válasszák. Az ipartelepítéssel a munkaerő-foglalkoztatás kérdése megoldódott, Gödöllőn — úgy mondják — jobbak az elhelyezkedési lehetőségek, mint Budapesten. Így hát a meglévő iparhoz kell korszerű várost kialakítani, mert az az igazság: elavult az úthálózat, kevés a bölcsődei, óvodai és iskolai férőhely, s habár a szórakozóhelyek hiányát a főváros közelsége enyhíti, ezen a téren is előrelépés szükségeltetik. Tehát építeni kell, építeni, ahogy korunkban ezt olyannyira megszoktuk. De a gödöllőiek oly módon akarnak építeni, hogy a város arculata keveset változzon, maradjanak érintetlenül hagyományos szépségei. Mindezekből a gondokból, elképzelésekről, tervekről a városon áthaladó idegen keveset láthat, hiszen még az egyetem épülettömbje is a főúttól távol eső helyen rejtőzködik. Szinte semmi sem tűnik szembe abból, hogy Gödöllőn 1500 fiatal tanul, az Agrártudományi Egyetem az ország legjelentősebb felsőfokú mezőgazdasági intézménye. Kevés város dicsekedhet el hasonló aránnyal: lakásainak több mint 15 százaléka egyetemista. A fényes múltat — habár másféleképpen — fénylő jelen, jövő követi. Gödöllő — úgy mondhatnánk — az ipar, a természet, a tudomány városa lesz, a modern korban nem veszített tekintélyéből, sőt, másfajta humánus tekintélyre tett szert. A lombok mögé rejtőzött város gazdagodik és növekszik. Fényei úgy köszöntik a távolról érkező utast, mintha a főváros közvetlen közelségét jeleznék. De Gödöllő nem afféle peremvárosa Budapestnek, hanem önálló létében egyre erősülő, múltjával és jelenével egyféleképpen ékeskedő, teljes, egyéni sorsra törekvő város. Kristóf Attila A SÉTALÓ VAROS Az urbanizáció jeles tudósai napjainkban alkották meg az „alvó város” elnevezést, szükségszerűen kifejezve a fogalmat, azt a várost, amelyet lakói csak éjszaka használnak, hazatérve mindennapi mnkájukból, amit a lakóhelyen kívül végeznek. Ebben a kifejezésben az is benne rejlik, hogy a nagyvárosi ember a lehetőséghez híven menekül a milliós emberi tömörülésektől, lakhelyét iparkodik távolabb megválasztani, vállalva ezáltal a napi utazgatás kényelmetlenségét, nyilvánvalóan abból a megfontolásból, hogy az utazásra fordított idő- és erőveszteség megtérül, azzal a nyugalom-többlettel, amelyet a nagyvárosok peremvidékén elhelyezkedő alvó városok nyújtanak. Gödöllő múltbeli szerepének és jelen helyzetének ismeretében hajlamosak lehetnénk arra, hogy Magyarországnak ezt az egészen fiatal városát a fővároshoz való közelsége, előnyös fekvése és nyugtató természeti környezete alapján besoroljuk az alvó városok közé, mert hiszen az újszülött város lakosságának nem kis hányada Budapesten és a Budapest környéki üzemekben és intézményekben dolgozik; megfontolásra késztet azonban bennünket elsősorban az a tény, hogy Gödöllő tudományos intézményei s nem utolsósorban rohamosan fejlődő ipara mér otthon tartja a lakosság egy részét, másodsorban az a körülmény, hogy Gödöllő abban a természeti övezetben fekszik, amely módfelett kedvez a rövidtávú kirándulásoknak. Gödöllő az a város, ahová érdemes kimenni — sétálni... A város fekvése egyúttal arra figyelmeztet, hogy a közeli évtizedekben nem kell tartani Gödöllő százezres lélekszámú fejlődésétől, ez a hajdanvolt királyi nyaralóhely feltehetőleg a harmadik évezredben is megmarad kisvárosnak. Ez az eljövendő kisváros azonban semmiképpen sem hasonlít majd a múlt századbeli magyar kisvárosok avítt bájához — amit egyébként ma is nagyon sok „régi” kisvárosunk hűségesen őriz —, e gazdag erdők és szelíd halmok közt olyasfajta magyar kisváros kialakulása veti előre árnyékát, amelynek nagyságrendjét csupán a lélekszám határozza meg, egyébként modern lesz és szellős, mint egy nyaralóhely. Vessünk tehát néhány pillantást a közeli és távolabbi jövő Gödöllőjére, iparkadjunk elképzelni és felvázolni a holnapi Gödöllőt, amelynek első vonásai már a mai kisvárosban is felfedezhetők. Miféle tényezők határozzák meg a következő évtizedekben Gödöllő sétáló várossá való átalakulását és kifejlődését? Gödöllő napjainkban a Budapestről Miskolcra vezető országúton a 29. kilométerkőnél kezdődik s hosszan elnyúlik a völgyben, közigazgatásilag magába foglalva Máriabesnyőt, az ősi kegyhelyet, ahol a szeptemberi búcsún akkora sokadalom gyülekezik össze, mint akár az idegenforgalmi főidényben a hortobágyi hídi vásáron ... A jövő országútja nem fogja kettémetszeni Gödöllőt, már Kistarcsánál kitér s másik nyomvonalon bonyolítja le Észak-Magyarország legnagyobb iparvidékének hömpölygő országúti forgalmát. Ezzel Gödöllő „belvárosa” visszanyeri azt a majdnem érintetlen csöndességet és nyugalmat, amelyet királyi nyaralóhely korában élvezett. Abban a régvolt időben természetesen nem Gödöllő nagyközség nyugalmát őrizték a csendőrposztok, hanem az uralkodóét s a királyi család vendégeinek nyugalmát, akik fegyveresen járták a gödöllői erdőt. Koronás fők puskáztak itt koronás vadakra, s Gödöllő akkora csendességben élt a sűrűn ismétlődő vadászatok napjaiban, hogy a messzi határban elsütött Mannlicher—Schnönauer dörrenése behallatszott a sárga falú városba. Elég-e vajon az erdős dombsor, a művelt és barátságos természeti környezet ahhoz, hogy ide csábítsa a zsúfolt és levegőszegény Budapest lakosságát friss levegőt szívni, mert hiszen a nagyvárosi légszomjjal küszködik enyhületére ott vannak a budai hegyek, a Duna-kanyar s az alig valamivel távolabb fekvő Velencei-tó? Természetesen nem arra gondolunk tervezgetéseink közben, hogy Gödöllő vonzóereje csak á természet, a kilométer hosszan kanyargó erdei utak és tisztások szövevénye, a kis víztárolók tórendszere, a besnyői kegytemplom és a hírneves kisbagi csárda, az igazi vonzóerő most van megszületőben s fejlődésben. Ma még a tervezgetés állapotában van s még nem nyert végső elhatározást teljes földrajzi pontossággal, de Gödöllő térségében tervezik megépíteni Pest megye legnagyobb kórház-városát, amely a Dunától az Alföldig hivatott lesz az egyre gyarapodó lakosság egészségügyi ellátásáról gondoskodni. Alkalmasabb hely aligha kínálkozik egy hatalmas kórház-város felépítésére s aligha akad Budapest közvetlen közelében emberi település, amely nagyobb látogató tömegeket vonzana, mint a felépítendő kórház. Ismerjük már az Agrártudományi Egyetem szerepét és jelentőségét, tudjuk, hogy Gödöllő a következő években beleépül a magyar fővárost kísérő üdülőövezetbe, de csak a mozilátogatók tudnak — azok is a legjobb esetben véletlenül — arról a kísérleti állat-telepről, ahol négylábú filmsztárokat idomítanak kitűnő állat-pszichológusok, maga Homoki-Nagy István is itt dolgozik s ez a rezervátum ismét beékelődik Gödöllő vonzó látványosságai közé, erdei sétára késztetve azokat, akik érdeklődnek a filmszínészi pályára fogott farkasok, az emberhez kutyaként ragaszkodó víziragadozók és barátságos vadkanok iránt. Ez a kísérleti telep még nem kapott olyan „publicityt”, mint a magyar televízióban a közelmúltban óriási sikerrel sugárzott amerikai „Daktari” sorozat, de a gödöllői „erdei-show” látogatóinak száma olyan arányban szaporodik, hogy a sétáló város már ma is megérzi és méltányolja a belső idegenforgalomnak ezt az áradását. A sétáló város magja az egykori királyi park, a nemes homlokzatú kastély, amelyben — mint tudjuk — szociális otthon működik. Csendes, békés intézmény ez s a szép öregségre jutott magyar matuzsálemek rezidenciája az a kisugárzó mag, amely megtölti Gödöllő légkörét békességgel és nyugalommal. Ebben a városban nem lehet loholva élni, ebben a városban csak sétálni lehet napjainkban s még inkább húsz vagy harminc év múlva, amikor Budapest határai még jobban kiterjednek s a menekülő ember itt fogja nyugalmas poroszkálásra sietős lépéseit. Baráti Géza Lent: Az új Gödöllö Aruház * 1 ® WWrTr r *'r* >11, . yjfri (Novotta Ferenc felvételei)
