Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-29 / 9. szám
i FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FIATALOK r A N C O/C_ Fürge lábak ropják a csárdást a Sorbonne színpadán egy este, 1958-ban. A párizsi Magyar ház tánciskolásai vendégszerepeinek, ragyogó sikerrel. De, vezető hiányában a fiatalok mégis szétszélednek s a Magyarok Világszövetségétől kapott táncruhák egy időre gazdátlanok maradnak. Nem sokáig. A roubaix-i táncosok kölcsönkérik egyszer, kétszer. Aztán végleg nekik ajándékozzák, és meghívják őket ide, Párizsba. Táncolnak, szépen, lelkesen a roubaix-iek, az itteniek meg irigykedve nézik. S ez cselekvésre ösztönöz. 1960 szeptemberében 3 fiú és 6 leány kezdi tanulni az első tánclépéseket az akkor már 15 éves magyar zenekar kíséretében. A zenekar és vezetője, Herzog Béla örömmel üdvözli a táncosokat. Olyanok voltunk nélkülük, mondták, mint a csárdás-kiskalap rozmaring nélkül. S türelemmel, jóindulattal segítik a rozmaring bimbókat a kivirágzásban. Tavasszal „ugranak ki” a színpadra, a Háromugrós, a Rábai koreográfiája után betanult tánccal. — Olyanok voltak, mint a virágok, amikor kisorakoztak a szép, új kosztümökben. Nem akartam elhinni, hogy mégis sikerült. A nagy örömtől elsírtam magam — emlékezik a nevezetes estére Kiss Péterné, igazgatóasszony. Elsírja magát még ma, tíz év után is, valahányszor a fiatalok sikereiről van szó. Ez a gyengéje. Számára a csoport tánca a legjobb, a legszebb, és természetesen — megunhatatlan. Lehetne-e ezt az anyai elfogultságot, ezt a könnyes büszkeséget a szemére vetni? Hivatalosan csak adminisztratív vezető, de valójában gondos anya, aki dicsér, aki biztat, aki megköti a lányok kötényét, megigazítja a fiúk nyakkendőjét, és be-bekukkant az esti próbákra, mint ottjártunkkor is. Jól megtermett szép lányt mutat be. Burger Patricia, az első fecske, tíz évvel ezelőtt ő keresett táncolni vágyókat. — Főleg lányok jöttek. A fiúk szégyenlős'ebbek. Inkább csak elkísértek bennünket. Megtörtént ugyan, hogy egy-egy ilyen „kísérőből” lett a legjobb táncosunk. Mi lányok voltunk többen is; Kuti Pösze, Stern Colette — számolja az ujján a régieket, akik már elmaradtak tőlük. A csoport másik „öregje”, Adorján Gyula. öt a véletlen sodorta ide. — Valaki szólt, hogy franciaországi magyarok jönnek hozzánk táncolni. Az lehetetlen, gondoltam, csak viccelnek. S amikor megláttam őket, rögtön közéjük vágyódtam. Már otthon is táncoltam, gyerekkorom óta. Gyors számvetés. Heti két próba, utazásokat és szerepléseket nem számolva is, 2400 óra. Csak próbákra. Nem tűnik elveszett időnek? — Sok mindent elmulasztottam, szinte minden időmet a táncra fordítottam, de nem sajnálom. A tánc kell nekem, akár az alvás. S mint ahogy nem számoltam, hány órát aludtam, azt se, hányat táncoltam végig — mondja a vékonydongájú fiatalember. Az első dobogó a Magyar Ház után nekik is a Sorbonne. Itt kezdik megismerni és elismerni őket. A számos meghívás először Párizsba és környékére, később messzi városokba szól. Később külföldre is. Végigtáncolják Franciaországot, két alkalommal a francia televízióban is szerepelnek. Viszik, terjesztik a magyar népi kincset, olyan lelkesen, olyan színvonalasan, hogy ahol csak megfordulnak, ahol látják őket, bizonyára nem felejtik el többé a magyar táncot, magyar muzsikát. Többször nyertek díjat, így 1966-ban a Valanc d’ Agenban rendezett népi táncversenyről őriznek egy szép porcelán vázát, Pieasso-festménynyel díszítve. — A legnagyobb sikert, a leglelkesebb közönséget mégiscsak a Magyar Ház adja. Itt nőttünk fel, ismernek, szeretnek bennünket, s ha jól táncolunk, ha nem, mindig megtapsolnak — mondják nevetve a lányok, akik leálltak egy kicsit kifújni magukat. A legnevezetesebb külföldi utat kérdezve kissé elbizonytalankodnak. Aztán csak kibökik. Az Magyarországra vezetett. Először 1962-ben járnak otthon. Néhányan akkor lépnek először az óhaza földjére. Kéthetes jutalomüdülés — csak keveset táncolnak. De két évvel ezelőtt csakis táncolni, és nyerni repülnek haza az európai táncc :o tortok versenyére. Magukkal hozzák az első díjat — az ezüst kupát — és Rábai Miklós, a zsűri elnökének elismerő szavait. Jól jön a biztatás. Hanyatlás jelei mutatkoznak, Az ok: belső változások. Az első öt évben alig, de a másodikban annál többen maradnak ki, családanyákká, férjekké válnak. A kis közösségen belül is kötődének, barátságok, házasságok. Négy táncpárból házaspár lesz. Van olyan is, aki kintről hoz férjet — táncospárnak. Így került ide az olasz Povelli Angelo. „Nagy” Patricia is aszszony —és olasz—angol tolmács — lett az évek során, de a társasághoz ő is hű marad. Aztán a régiek mellé újak jönnek. Franciák, csehek, lengyelek, jugoszlávok is próbálkoznak a magyar tánccal-zenével, s természetesen a magyar nyelvvel. A francia Thomas Christiane és a cseh Anicska fizetni is akarnak, hogy beléphessenek. Anyagi haszon alig van, áldozatvállalás, fáradság annál több. A táncszereteten kívül mi adhat vonzást? — Elsősorban az egyedüllét, a társaság hiánya. A franciaországi fiataloknak ez az egyik legsúlyosabb problémája — mondja a szép szőke Salman Anette, aki nem felejtette el a tízév előtti önmagukat, s az akkori gondokat. — Azt hiszem, valamivel több vagyunk egyszerű tánccsoportnál — veszi át a szót Patricia, aki most éppen nem táncol. Szívesen emlékezik az elmúlt évekre, de töprengve, kissé türelmetlenül szól a jelenről. — Húsz táncunk van jelenleg, mi régiek szívesen tanulnánk újakat, de még nem lehet. Szerintem nem kellene egyelőre új tagokat felvenni. Nagypál Ilonának, a csoport művészeti vezetőjének más a véleménye. — Csak hadd jöjjenek az új tagok, szükségünk lesz rájuk. Nemsokára ketten is kimaradnak, azokat is pótolni kell majd. Meg nem árt, ha válogatni lehet. Ehhez a témához mások is hozzászólnak. Perceken belül parázs vita kerekedik. A zenekar is leáll. Mára befejeződött a próba. A táncosok éjfélig vitatkoznának, ha az igazgatónő haza nem küldené őket. — Menj aludni Dominik, fáradt leszel holnap az iskolában — mondja a tizenhét éves francia-magyar lánynak. S ti is mind, menjetek aludni. Jó éjszakát! Vonnák Katalin (Párizs) A magyar táncosok „GLAUBER" gyógyvizet egészségünk védelmében! A ma emberének fokozott életritmusa fokozott egészségvédelmet követel, olyat, amely teljesítőképességének maradéktalan kifejtését teszi lehetővé. A rendszertelen életmód és helytelen táplálkozás gyakorta vezet ismétlődő mikrofertőzésekhez. Ezeknek a hosszabb ideig is rejtve maradó fertőzéseknek kezdeti tünetei: étvágytalanság, kőképződés, esetleg enyhébb fokú sárgaság. Kellő időben alkalmazott Mira Glaubersós gyógyvízkúra mindezeknek elejét veszi: fokozza a máj sekreciós tevékenységét, átmossa az epeutakat, elősegíti az epehólyagürítést. Az ivókúra nemcsak a betegség következményeinek elhárításában, hanem a májbetegségek megelőzésében is jelentős, a fertőző májgyulladások utókezelésében pedig elsőrendű szerepe van. A MIRA Glaubersós ivókúra a cukorbetegek vércukorszintjének csökkentését, a szervezet cukorfelhasználásának fokozását segíti. Enyhébb esetekben az insulinadag csökkenthető és a koleszterinszint is süllyed. A Magyarországon évtizedek óta használt és jól bevált MIRA Glaubersós gyógyvíz mindenki számára elérhető. Ismertetőnket pontos használati utasítással és adagolási előírással a coupon beküldése után eljuttatjuk Önhöz is. COUPON HA-SE Import-Export-Ges. m. b. H. Auslandsvertretungen 1090 Wien, Mariannengasse 30 — Telefon 42 51 18 Kérek tájékoztatást a MIRA Glaubersós gyógyvízről Név:............................................................................................................. Cím:................................................................................. Ország:........................................................................................................ Akit e képeken látnak, szegény Popriscsin, az irodista, Gogol figurája. Mint tudják, a nagy orosz író egyik elbeszélésének hőse ő, aki Coggio jóvoltából színpadra lépett Párizsban, és most már Budapesten is. Harmadik esztendeje — kétszázadik este — beszél és magyaráz, gesztikulál és ágál, nevet és sír a szegény, bomlott agyú irodista a Pesti Színház színpadán. Aki Popriscsinként, e monodráma hőseként immár harmadik éve szembenéz a közönséggel: Darvas Iván. 46 esztendős. Popriscsinként. pályája csúcsára érkezett. ö, aki anynyi szerepben jelenítette meg a ma emberét, feltárva lelkivilágát, most összegezve nyújtja közönségének megszerzett tudását és lélektanilag, költőileg hiteles képét rajzolja meg a hamis képzeteibe bezárkózott szerencsétlennek. Mindazt, amit Darvas színészi fegyverzetének részeként ismerünk — fürge hajlékonysága, bája, gráciája, groteszkre hajlamossága, egyszóval sokoldalú jellemábrázoló-készsége —, felleljük Popriscsinj&ban, aki úgy tűnik, magának játszik a színpadon, miközben szorongásos álmát feltárva, előttünk zuhan az őrületbe. (Mezey Béla felvételei)
