Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-17 / 8. szám

Bemutatjuk:

Olara/ttji (J-ereneet

Vándorló ősök ivadéka. „1937-ben születtem. Családunkat emberemlékezet óta valami nyughatatlanság jellemezte, őseim apai ágon emberöltőkre visszamenően vásározó kalaposmesterek voltak ... apám talpa alatt folyton égett a talaj, ide-oda vándorolt... Ebből a nyughatatlan természetből jó adagot örököltem: Alsónyáregyházán, Pótharasztpusztán végeztem elemi iskoláimat, voltam népi kollégista Cegléden, majd virágoskedvű mozdonyvezető-nagybátyám nevelt... Az érettségi után pályamunkás, népművelési előadó és banktisztviselő voltam. 1957-ben felvettek az Eötvös-egyetemre. 1959-ben UNESCO-meghívással Franciaországba mentem, hetekig csatangoltam Párizs és a Pireneusok között..

Az életrajzi írás óta Baranyi Ferenc Európa sok más tájával is megismerkedett, de az ősök „nyughatatlansága” nála mégsem a vándorló kedvben mutatkozik: saját magának és a világnak feltárása, az összefüggések, a helyes mércék felismerése nyugtalanítja; fő törekvésének tárgya a szélesen értelmezett erkölcsi bázis elemzése.

Felelősnek érzi magát az új világért, amelyben felnőtt, tiszta lélekkel akar tenni érte. Erkölcsi alapállását szépen mutatja egyik tanítómesterének, Király István egyetemi tanárnak ajánlott verse:

ESŐ VERESSEL

A biztonság: keresztútnál bevárni a tétovát s mutatni: erre térj, s — nem vádolván vaksággal — fényt kínálni, ha kődbe búvik előle a cél.

Keménységnél nem hangerő a mérce, nemcsak a szúrós szemek vádolók, legszigorúbb a csöndes hang erélye, s meleg tekintet a legáthatóbb.

A jóság soknak elviselhetetlen, elismerni, hogy ember az a másik, a jégverés csak rongálhat a kerten, de az esőtől mag fakad, virág nyit.

S te Így növelsz esőveréssel engem,

kérlelhetetlen, komoly szeretetben.

Harc és érzelem. Költői útján újra és újra a helytállás felelősségét érzi, és igyekszik megfogalmazni. Miközben saját egyéniségét próbálja alakítani és egyben kifejezni, nemcsak magát, hanem anyját is ábrázolja: a jellegzetes, féltő-fékező édesanya alakját jeleníti meg:

EGYSZERC SZAVAK ÜJRA ANYÁMHOZ

Anyám, ne félts: a harcokat ilyen szívű flakra szabták, ki mélységben volt otthonos, nem nyeli azt el a magasság.

Mint bélés báránybekecset gombolnád rám a szürkeséget: ne álljak hátul, sem elöl, mint oly sokan: középen éljek.

Számtalan szavad, leveled a féltő intést meg nem állta:

„Fiam, a nőkkel jól vigyázz, -s ne ártsd magad politikába:...”

Anyám, a nő piros kihívás, kicsattanó, akár az alma, üt arra, ki felfogja hulltát, s annak édes, ki megharapja.

S a harc? Emlékszel még, anyám, az egeret is nagyon szántam, mikor futása megszakadt a diadalmas macskaszájban,

de mézédes must-szivemet fanyarrá érlelték a pincék, csipősebb lettem, s már tudom: más a jóság, mint a szelídség.

Ki mélységben volt otthonos, kötelezi azt a magasság!

Anyám ne félts: a harcokat ilyen szivü flakra szabták.

Az elkötelezettség Baranyinál nem lelkendezést, mindennel megelégedést jelent. A fiatal olvasók és versmondók közötti nagy népszerűséget épp azokkal a verseivel szerezte, amelyekben a „volt-világ” maradványait vagy az új társadalomban érzett hibákat veszi célba, az ifjúság legjobbjainak hangulatát, gondolatait formázva meg. „Ballada az elkényeztetett ifjúságról” címen a méltánytalannak érzett kifogásokat utasítja vissza, amelyek szerint a mai fiatalság nem értékeli az idősebben küzdelmeivel szerzett jobb körülményeket:

... A múlt viharát — gyakran csontig ázván — kiállni néktek nem volt egyszerű, de a jövőt nekünk is csak szivárvány jelzi ma még — odébb még a derű.

Szívünk komoly, ha nem is keserű.

Bár jó nekünk: vihar többé nem üldöz, de lám, még a ml helyzetünk sem üdvös.

S kik a viharban sebeket szereztek: úton-útfélen azt vágják fejünkhöz, hogy mi vagyunk az elkényeztetettek.

Vallomások. Iróniájának éle önmagát sem kíméli. Kedves öngúnnyal ábrázolja életének egy fontos állomását, amikor végleg kilépett a kamaszkorból:

LÁNYOK

(Gyakorló évem emlékére)

Ma először — alig tanár — a padsorok közt fel-le járok, körülöttem, akár a nyár, gyümőlcs-mosolyúak a lányok.

Líviák, Editek, Manyik, kőztetek furcsa bánat jár át, mert elvesztettem valamit: korom kamasz-bizonyosságát.

Tegnap még annyi ifjú nő láttán a tűz szökött szemembe s ma először kötelező nem gondolni a szerelemre.

Oly furcsa az első tilos, mit ifjúság villant elébem, először érzem most „magas kornak” korom: huszonöt évem.

Egyébként gyakran „gondol a szerelemre”. Számos szerelmes versére, mint más témáinál is, a könnyed, gyakran játékos, mindig közvetlen hang és — néha nyers — őszinteség jellemző. Az érzések áradása közben is érződik valami a tárgyilagosságból, az önvizsgálatból:

EGYSZER MAJD MINDEN ÖSSZEKÖT

Ölelésünkben összeér: talán a szív, talán a vér.

Az éjszakában összeköt: talán a fény, talán a köd.

Mi hát — mi egybetart — a lánc?

Talán szeretsz. Tán csak kívánsz.

Mindegy. Most hozzám tartozol, s enyém leszel valamikor.

Egyszer majd minden összeköt: a szív, a fény, — a vér, a köd.

Amikor már úgy érzi, hogy lehiggadt — „immár dúdolva járok, nem fütyülve” —, még mindig kamaszos hévvel kutatja „a dolgok etikáját”. Költői hitvallását is ennek jegyében fogalmazza:

... Az a merészség: gyöngeséged tünetét magadon ha méred, a diagnózis — bárha szégyen neked — kiált a költeményben.

Kételyt, mit rejt a dolgok mélye, saját telkedből hozni fényre, a képhez, mit foltosra fest meg a toll — magad venni modellnek.

1969-ben kiadott kötetében rendezi a világról alkotott véleményét. Itt számol be „világcsavargásairól” is. Számos korábbi versében emlékezett meg a nagy költő-elődökről, eszményképeiről —, az alábbi költeményhez azonban Ady Endrének szavait, képalkotását is szándékosan ismétli. Ady az elégedetlen hazafiság megtestesítője: ugarnak, kopárnak, elvadult tájnak nevezte a század elején társadalmi, gazdasági elmaradottságban élő hazáját. A külföld, főleg Párizs a fényt, a szépséget, a kultúrát jelentette számára, de onnan is és mindenhonnan haza vágyódott és haza jött, mint ahogy a föl-fpldobott kő visszahullik a földre. Ennek visszhangját csendíti meg a mai körülmények között Baranyi is:

SZENT MIHÁLY ŰTJAN

Párizsban a Hortobágy Poétája percig feledte a magyar ugart,

(Szent Mihály útján korzózott a nyár és dalolt a Szajna-part.) —

de otthonról az ősz, a gond utána szökött egy piUanatra nesztelen, s a költő őszi kedvvel ment tovább a Boulevard Saint Michelen.

Szívében akkor ive tört a gyárnak: a Gare de l’Est-re fázósan vonult, s — föl-földobott kő — ősz-kopár hazája földjére visszahullt.

... Párizs nyarában könnyed volt a szivem, akár a Szajna-parti énekek, nem Jött az ősz, nem háborgatta semmi a faleveleket,

csupán valami ősi nyugtalanság

emléke borzolt lombok ágbogán,

hogy még a legszebb nyárban se feledjem:

merről üzent az ősz egy délután,

hogy még a messzi nyárban se feledjem,

hol a hazám.

Baranyi Ferenc nemcsak a fiatalok közt népszerű. Éles és szellemes iróniája, őszintesége, az emberség magasra emelt mércéje, költői felelősségtudata teszi azzá. Ma is kamaszos lelkesültsége néha hányavetinek tűnő hang mögé próbál bújni. Költői nyelve mindig közvetlen, a mindennapi beszéd szavait vonja a költészet világába. Modernsége a kérdések feltevésében és megválaszolásában valósul meg.

M. Kállai Magda

Baranyi Ferenc kötetei: Villámok balladája (1862) Hazatérés (1964)

Az a merészség (1966)

Túl az éjszakán (1969)

A haza és az egyház szolgálatában

Beszélgetés dr. Bartha Tibor

református püspökkel,

Hajdúhadház

képviselőjelöltjével

Dr. Bartha Tibor református püspök

Dr. Bartha Tibor a magyar közélet ismert személyisége, a tiszántúli református egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház zsinatának elnöke, az Egyházak ökuménikus Tanácsának elnöke. S tagja volt három cikluson át az országgyűlésnek is, Hajdú- Bihar megye egyik választókerületét képviselte a parlamentben. A választók bizalma most megújította jelölését, a közelmúltban tartott jelölőgyűlésen a hajdúhadházi választó polgárok képviselőjelöltjüknek nyilvánították. Ebből az alkalomból felkerestük hivatalában. Véleményét kértük azokban a kérdésekben, amelyek mint egyházi férfiút és mint a magyar közélet vezető személyiségét egyaránt foglalkoztatják.

Mindenekelőtt az iránt érdeklődtünk, hogy ő, aki három cikluson keresztül képviselte kerületét az országgyűlésben és most negyedszer is választói elé áll mandátuma megújításáért, miben látja a fejlődést az előző választások és a küszöbön álló választásra való felkészülés között?

— Nálunk nem különböző célkitűzésű politikai pártok versengenek a hatalomért. Választások alkalmából egy bevált, eredményekkel igazolt és a szélesebb néprétegek által helyeselt politikai, társadalmi, gazdasági program megszilárdítását veszi számba és kéri számon az ország népe. Ugyanakkor a választás lehetőséget ad a további feladatok felmérésére.

— Lényeges fejlődést mutat a választások gyakorlata. Ez a társadalmi felelősség, a közéletben való felelős részvétel színvonalának nagyfokú növekedésében jelentkezik. Hazánkban az utóbbi évek során igen erőteljesen kibontakozott a demokratizmus, számos új lehetőség nyílt arra, hogy a dolgozó emberek fokozottabban részt vegyenek a közélet irányításában. A néptömegek bevonásával alakult ki a választási program, amelynek célkitűzéseit lényegében a negyedik ötéves terv tartalmazza. E program egészének és részeinek a kialakítása a legdemokratikusabb módon történt. A Hazafias Népfront által rendezett gyűléseken szóltak hozzá a választópolgárok a tervekhez és dolgozták ki a választási programot. A választók tehát nemcsak szavaznak, hanem részt vettek annak a programnak a kialakításában is, amelyre majd szavazatukat adják. Ez az új, ez az a merőben más, amely megkülönbözteti a szocialista társadalomban történő választást minden egyéb választástól. Lényeges • fejlődés jelentkezik abban is, hogy a választópolgárok személyes tapasztalataik alapján dönthetik el, ki képviseli hatékonyabban és jobban a közösen kialakított programot. Az új törvény ugyanis lehetőséget ad arra, hogy több személyt is jelöljenek.

Mit vár, püspök úr, az új választásoktól kerületében és egyházkerületében?

— Az én választókerületem, amely Hajdú- Bihar megye egyik kerülete, joggal várja azt, hogy a korábbi években megindult nagyarányú fejlődés tovább folytatódik, hiszen korábban elmaradt mezőgazdasági terület iparosodásáról, gazdagodásáról, kulturális felemelkedéséről van szó. Az Alföld iparosításának nagyszerű eredményei vannak, a Debreceni Gyógyszergyár, az Orvosi Műszergyár, a Golyóscsapágygyár, a Hajdúsági Iparművek, és még számos más üzem. Ez a fejlődés folytatódik a Debreceni Konzervgyár, a házgyár létesítésével, az öntözött mezőgazdasági területek növelésével, a termelőszövetkezetek fokozottabb gépesítésével. Választókerületem számára igen fontos az egészséges vízellátás biztosítása, a közületi, a szolgáltató üzemek munkájának kiterjesztése, az egészségügyi, a gyermekgondozó intézetek fejlesztése.

— Egyházi vonatkozásban is jelentős eredményeket hozott kerületemben a mögöttünk levő időszak. Hajdúhadházon a visszavonuló német csapatok által felrobbantott templom újjáépült, Józsán új papiak létesült. Az állam támogatása tette lehetővé az ősi debreceni református kollégium restaurálását is. A mintegy 30 millió forintot kitevő munkálatok a jövő esztendőben fejeződnek be. Az árvíz okozta károk hétmillió forintot tesznek ki. Államunk hárommillió forintos segélye és kétmillió forintos kamatmentes kölcsöne biztosította egyházunk számára a helyreállítási munkálatok akadálymentes megindítását. Debrecenben két református templom építésének gondolata is foglalkoztat bennünket, a terveket társadalmi szerveink is előzékenyen és segítőkészen támogatják.

Mi a véleménye püspök úrnak a hivők és a nem hívők együttműködéséről, az állam és az egyház viszonyáról az új társadalomban?

— A magyar társadalom vezetői kezdettől fogva hangsúlyozták, hogy a szocialista társadalom felépítése közös nemzeti feladat, amelyből — világnézetre való tekintet nélkül — mindenki kiveheti a részét. Megkülönböztetés nélkül számítanak minden magyar állampolgár munkájára, a hivőkére és a nem hivőkére egyaránt. Ez a szilárd elhatározás öltött testet a nemzeti egység programjában, amelyet a Hazafias Népfront hirdetett meg.

— Kétségtelen tény, hogy népünk teljes bizalmat tanúsít társadalmunk vezetői iránt. Ez a bizalom az eddig elért eredményekre épül. Társadalmunk vezetőinek célkitűzései, munkája az egész nép érdekét szolgálja. Azért

hazafias ez a program, mert amit meghirdet, az az ország minden fiának és lányának javát, felemelkedését, jobb életét munkálja. A Hazafias Népfront programja, az eddigi tapasztalatok alapján mondhatom, jó az egész népnek. S ami jó a magyar népnek, az jó az emberiségnek, más népeknek is, mert az emberi haladást és a békét szolgálja.

— Mindez nem jelent elvi megalkuvást vagy konfúziót. A társadalmi, a politikai, a gazdasági programmal egyetértünk, mint keresztyének, és erre az egyetértésre bennünket a tények vezettek el. Az elvi tisztázottság nagymértékben segít bennünket az együttműködésben. A marxisták nem kértek tőlünk, de nem is adtak elvi engedményeket. Ennek az elvi tisztázottságnak az alapján bontakozik ki az együttműködés gyümölcsöző, széles programja. Az állam és az egyház viszonya a szocialista társadalomban ilyen elvek alapján kedvezően fejlődött. Világossá válik a hivő tömegek előtt, hogy a társadalom vezető ereje az egész nép közös ügyét szolgálja. Ezt jó lelkiismerettel támogathatjuk mi, keresztyének a magunk eszközeivel. Ha a hitünkből fakadó erkölcsi normákat komolyan vesszük, akkor van mondanivalónk e téren is. A munkaerkölcsre, a gyermekáldás tekintetében szükséges tanításra gondolok, és számos egyéb feladatra is.

Hogyan egyezteti össze püspök úr lelkészi hivatásit és képviselői megbízatását?

— Több nemzetközi egyházi szervezet tagja vagyok. Az elmúlt tíz év alatt számos nemzetközi egyházi konferencián vettem részt. Többször feltették ezt a kérdést nekem. Elég arra utalnom, hogy a magyar kálvinizmus egyháza hitelvéből fakadóan osztozik a nép sorsában. Említhetem példaként, a függetlenségi harcok és a reformáció idejét. A parlamentnek mindig voltak pap tagjai. Egyházam társadalmi érdeklődésének további jele, hogy mindig voltak lelkész tagjai a helyi tanácsoknak, így az ország tanácsának is. A keresztyén etika alapvető követelménye az ember szolgálata és az emberszeretet parancsának való engedelmesség. A képviselői tevékenység a magyar nép és az ember ügyének igaz szolgálatára ad lehetőséget. Nem látok ellentétet lelkipásztori hivatásom és politikai tevékenységem között, sőt a kettő ötvöződése számomra egyenesen a keresztyén hitelvből fakadó feladat.

Mi a véleménye a külföldön élő magyaroknak a hazai egyházak poUtlkal állásfoglalásáról?

— Az elmúlt években sokszor nyílt lehetőségem arra, hogy külföldön élő magyar református emberekkel találkozzam és beszélgessek. A szocialista társadalmi rend és az evangéliumi keresztyénség a történelem során először konfrontálódott Magyarországon. Sokan foglaltak el a külföldön élő magyar reformátusok között is extrém álláspontot, és abban a hiedelemben voltak, hogy a keresztyének_ és a marxisták együttélése lehetetlen. Az idő bizonyítja, hogy ennek az együttélésnek és együttműködésnek semmi akadálya sincs. Külföldön élő hazánkfiait tapasztalatok és tények győzhetik meg hitelesen arról a lehetőségről, hogy marxisták és keresztyének eredményesen együttműködhetnek.

— Tudjuk, külföldön sokat foglalkoztak és foglakoznak magyarok azzal a kérdéssel, hogy az új társadalmi rendben védelemre találnak-e a magyar nép sajátos értékei, megbecsülik-e a magyar szellemiséget, azt, ami az általános humánumon belül sajátosan magyar. A tovatűnő évek meggyőzhettek mindenkit arról, hogy a hazaszeretet nem halványult el az új magyar társadalomban, sokkal inkább kiteljesedett, új tartalommal telítődött meg. A magyar történelem és művelődéstörténet értékeit ma sokkal jobban megbecsülik Magyarországon, mint bármikor. Példa erre a magyar műemlékvédelem nagyszerű munkája is. Legszembeötlőbb bizonysága a Budai Vár csodálatosan szép restaurálása. De meggyőződhettek a külföld magyarjai arról is, hogyan őrzik, ápolják ma hazánkban anyanyelvűnket, és a Magyarok Világszövetsége milyen nagy jelentőségű segítséget nyújt a külföld magyarságának ahhoz, hogy anyanyelvét, magyar voltát megőrizhesse. Én is tanúja voltam annak, hogy az elmúlt év nyarán Debrecenben, a magyar anyanyelvi konferencián a világ minden tájáról érkezett magyarok milyen értékes benyomásokat szereztek e nagy találkozón, amelynek éppen az volt a célja, hogy nyelvünket őrizze és fejlessze.

— Egyházi vonatkozásban is elmondhatom, hogy bizonyos aggodalmakkal szemben az új társadalmi rendbe való beilleszkedés egyáltalán nem jelentette egyházam számára az egyház sajátos elvi alapjának, a keresztyén hitnek, az evangéliumnak a feladását. Ezt bizonyítják az állam és az egyház vezetőinek világos, nyílt kijelentései, és bizonyítja az a tény is, hogy egyházamban a Biblia megbecsülése, hitvallásaihoz való ragaszkodása soha nem volt olyan határozott, mint jelen korunkban. Nem véletlen, hogy éppen ezekben az években került sor a Biblia mai magyar nyelvre való lefordítására. Ebben a munkában, amely nyilván nemcsak a magyar protestánsok érdekeit szolgálja, részt vesznek a világ különböző részein élő hittestvéreink is.

Cs. I.

11