Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-04 / 7. szám
/láttuk, olvastuk, hallottuk... Öt év alatt 90 százalékkal növekszik a magyar—román árucsere. A Budapesten aláírt új hosszú lejáratú áruforgalmi és fizetési egyezmény megkötése után, Cornel Burtica román külkereskedelmi miniszter a többi közt kiemelte, hogy a két ország áruforgalmának ilyen nagyarányú fokozása a két szocialista ország reális gazdaságfejlesztési programján és a kölcsönös előnyökön alapul. Az 1848-as szabadságharc évfordulójáról több olaszországi város megemlékezett. Így Collegno városában megkoszorúzták Kossuth emlékművét és a magyar küldöttség megtekintette a Kossuth-kiállítást. Hasonlóan szép ünnepségekről érkezett hír Torinóból, ahol Ránki Dezső fiatal zongoraművész közreműködésével a torinói konzervatóriumban hangverseny volt. Érdekes bemutatóra vállalkozik az idén a Körszínház. Kazimir Károly rendezésében és színpadi átdolgozásában, július 8-án bemutatják a háromezer éves hind népi eposzt, a Ramajanát. A darab kísérőmuzsikáját ősi hindu népzene és a Beatles eredeti indiai zenei feldolgozása nyomán állították össze. Másfél száz külföldi és ötszáz magyarországi nyelvtanár, pszichológus, pedagógus, nyelvoktatás-elmélettel foglalkozó szakember vesz részt az Élő Nyelvek Oktatói Nemzetközi Szövetsége Budapesten, április első hetében megrendezésre kerülő tudományos tanácskozásán. A sátoraljaújhelyi szlovák anyanyelvű általános iskola és kollégium, fennállásának 20. évfordulójára ünnepséget rendeztek az újhelyi művelődési házban. Mikrofilmen kölcsönzik a kutatóknak az Akadémiai Könyvtár értékes kéziratait, köztük a szentendrei görögkeleti könyvtár ritkaságait, és az esztergomi prímást könyvtár kódexeit. Francia nyelvű kiadványokkal, diapozítivekkel, hanglemezekkel, népművészeti tárgyakkal és művészi reprodukciókkal ad ízelítőt hazánk kulturális életéről az a kiállítási anyag, amelyet a Magyar UNESCO Bizottság küldött Nantes-ba. A kiállítást Nantes után más francia UNESCO-klubokban is bemutatják. Aurora címmel, megindult a román televízió magyar adásának irodalmi folyóirata. Francia filmművész-delegáció részvételével, március 11-én francia filmnapokat nyitottak meg a budapesti Uránia Filmszínházban. Politikai, társadalmi és művészeti életünk számost ismert képviselője vett részt az ünnepi megnyitón, amelyen Francois Truffaut Családi fészek című filmjét mutatták be. ' Március 19-én, Budapesten megalakult a Magyar Kereskedelmi Kamara belga tagozata, miután Brüsszelben, a belga gyárosok szövetségének rendezésében, csaknem fél éve működik a Magyar Kereskedelmi Kamara külföldi szekcióihoz hasonló magyar tagozat, a kamara belgiumi partnere. A Farkasréti temetőben március 16-án, gyászolók százainak jelenlétében vettek örök búcsút, a 63 éves korában elhunyt Jankovich Ferenc Kossuth-díjas költőtől, az esszé kiváló művelőjétől. Az osztrák Steyr—Puch Művek vezérigazgatója, Kari Rabus, dr. Hans Roesler vezérigazgató-helyettes és Karl Jerome, az osztrák cég kooperációs osztályának vezetője a további együttműködés kiszélesítésének lehetőségeiről tárgyalt Győrött, a Magyar Vagon- és Gépgyárban. Achim L. András, a nagy magyar parasztpolitikus, születésének 100. évfordulója tiszteletére a Magyar Tudományos Akadémia tudományos ülést rendezett. Az emlékülésen jelen volt Achim L. András leánya is. A „Hősök harangja” március 12-én reggel megszólalt a szegedi Fogadalmi-templom tornyában, s mint minden évben, az 1879. márciusi nagy árvízre emlékeztette a város lakóit. Akkor 151 ember vesztette életét, s az épületek 93 százaléka rombadőlt. A múlt évben lényegesen magasabb volt a Tisza vízállása, mint az 1879-es árvíz idején, mégis sikerült megvédeni a várost a fenyegető ártól. A hősök harangja az idén azokra is emlékeztetett, akik a múlt évben emberfeletti küzdelemben megfékezték a folyót. A világjáró kalocsai pingálóasszonyok márciusban megkezdték idei turnéjukat. Az első állomás Verona,. Az itteni magyar heteken Vén Lajosné mutatja be a „falírás’’ ritka mesterségét. RAKÉTAKORSZAK — Nyolc, hét, hat, öt, négy, három, kettő .., 8 MAGYAR TÄJAK Veszprémi sikátorban. (Vámos László felv.) Guatemalái gazdasági küldöttség Budapesten Manuel Ayau Cordon, a guatemalai kongresszus gazdasági bizottságának elnöke és Enrique Secaira, az államfő tanácsadója március 11-én nyolctagú delegáció élén Budapestre érkezett. Ez volt az első guatemalai gazdasági küldöttség hazánkban. A delegáció tagjai a Külkereskedelmi Minisztériumban, a Magyar Kereskedelmi Kamarában és külkereskedelmi vállalatoknál folytattak tárgyalásokat. Bélyegsarok „LUNA—17” elnevezésű bélyegblokkot jelentetett meg a magyar posta a szovjet holdkutatás legújabb eredményeinek emlékére. A bélyegblokk — Kékesi László grafikusművész tervezése — felső sorának bal oldali bélyegénél a háttér lazac színű és a Lunohod—1-et ábrázolja a Holdraérés pillanatában. A Lunohod szürke, fekete és vörös, a jobb oldali bélyeg a Holdat mutatja be a Luna—17 rakétával amint a Hold körül kering, majd a leszállási helyet. A színek türkizzöld, zöldeskék, sárga. Az alsó sor bal oldali bélyegén a háttér színe kék, a Föld felszínét ábrázolja, a Luna—17 kiindulási helyétől egy sárga körvonal jelzi a rakéta útját. A Föld felszíne kék-barna-sárga. A jobb oldali bélyegen a Lunohod—1 látható, a háttér színe bíbor. Nagy Zoltán grafikusművész grafikája alapján készült a párizsi kommün hatalomra jutásának 100. évfordulója emlékére kiadott bélyeg. A 3 forintos címletű bélyeg barnás és zöldes színben a párizsi diadalív egyik szoboralakját ábrázolja. A lósport világából A vadászati világkiállításra gazdag programot ígér a Lovasszövetség is. A kiállítás napján látványos lovasszámokban gyönyörködhet a közönség. Augusztus 28-tól szeptember 5-ig a szocialista országok baráti hadseregeinek lovasbajnokságára, szeptember 7—12 hivatalos nemzetközi lovasversenyekre, szeptember 16—19-íg a fogat Európa Bajnokságra kerül majd sor. Az üresen maradt napokat a lovasbemutatók töltik ki. * A június 6-án eldöntésre kerülő Osztrák Derbyre nyolc, a július 18-t bajor Derbyre (Bayerische Zucht Rennen) öt, a szeptember 19-re kiirt osztrák St. Legcrrc pedig hat magyar lovat neveztek be. A nevezettek között van az elmúlt év legjobb magyar kétévese, Immunis (apja: Imperial — anyja: Mikroszkóp), a télen nagyot fejlődött Nemere (Nostradamus— Babatündér) és a legtöbb nemzetközi versenyt nyert Isztopirin (Imperiál—Tabletta). * A hagyományos Tavaszi handicapot havas pályán, hideg időben futották az ügetőn. A nagy érdeklődéssel kísért versenyt a négyéves Szultán (Calundrelló—Hárem) nyerte tizennégy jól kipróbált résztvevő előtt. A győztes ideje 1.27.9 mp, hajtója: Kovács Jenő. * Budapest—Bécs—München lóháton, ezt a nem mindennapi tervet vetették fel a legutóbbi szakértekezleten. A több hétre tervezett lovastúrát a müncheni olimpiával kapcsolnák össze. Résztvevőit egyéves felkészülés után válogatnák ki a világviszonylatban is jelentős sporteseményre. Képünk: Előkészület a lovastúrára. Sz. L. HAJRÁ, MAGYAROK! A MAGYAR HÍREK TIZEORDULÓS OLIMPIAI FEJTÖRŐJE 5. Velünk és nélkülünk Jim Thorpe, az indián származású amerikai, 1912-ben fölényesen nyerte az öt- és tízpróbát; őt tartották a világ legjobb atlétájának, az amerikai elnök levélben gratulált a sikeréhez. Egy év múltán az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága megállapította, hogy Thorpe egy ideig hivatásos baseball-játékos volt, ezért törölte a versenyzők sorából és aranyait visszaküldte a NOB-nak. A körülrajongott atléta — és voltaképpen joggal ünnepelt atléta: hiszen eredményei igazak voltak —, kikerült a dicsőség fényéből, elfeledték és húsz esztendő múltán a Los Angeles-i olimpián csak egy barátja segítségével surranhatott be a nézőtérre, mert jegyre sem tellett neki. Nagy dicsőség az olimpiai győzelem, de nagyon nehéz eljutni odáig... Talán ezért is lettem én, Drukk Ernő inkább szurkoló. Igaz az amatőrszabályokat szigorúan betartom, mivel önzetlen lelkesedésből buzdítom kedvenceimet, de már például azok a szigorú tilalmak, amelyek a doppingszereket tiltják, nem az én kedvemért találtattak ki. Istenem, ha eszembe jut, hogy az első olimpiákon a versenyzők — különösen a maratoni futók! — konyakkal, sztrichnintablettákkal „erősítették” magukat verseny közben, ma pedig hovatovább a teát is kitiltják az öltözőkből... Biztatni pedig nem is lehet egy-két üveg sör nélkül, már csak a hangszálak „doppingja” végett sem! Hát ezért lett belőlem inkább szurkoló__ Meg aztán, valahogyan akkor is vigasztalódni kell, ha a nagy remények nem válnak valóra... Olimpia előtt ki ne kezdené számolni: a focisták biztos, az egy arany; tuti egy vívó, meg egy ökölvívó-plecsni, az már három, de persze, ha jól jön ki a lépés, lehet az öt is... És így tovább. Aztán a lépés mégsem jön ki jól. A versenyzők idejgesek, vagy túledzettek, a pontozó bírók az ellenfelet segítik, a koszt csapnivaló, az időjárás elviselhetetlen és ómama Bükköspusztán álmában üstököst látott. Egyszóval minden és mindenki összefogott, hogy semmi se sikerüljön. Ha már a stockholmi ötödiket említettem... Az atlétika a sportok királynője, de a magyar reménységek elúsztak, egyedül Kóczán Mór hajított meg a gerellyel magának egy bronzérmet. Bíztunk az úszókban, hiszen annyi szép sikert arattak az előző olimpiákon és itt csak két helyezés jutott... Rendben van, a vízilabdázók még kezdők voltak, itt mutatkoztak be csupán, de a focisták elsőnek mindjárt a védő Nagy-Brítanniát fogták ki és hét gólt szedtek be tőlük anélkül, hogy csak egyet is rúgtak volna! Hol voltak még a szép idők! (...és hol vannak már, sajnos...) A birkózó Varga Béla kétszer is kétvállra fektette a svéd Ahlgrent, de az ugyancsak svéd bíró kissé homályosan látott és Vargának csak a harmadik hely jutott. Ha nincsenek a vívók, nem is tudom, mi lett volna velünk. Nyolc kardvívónk két csapatban haladt a győzelem felé és nem is tudták megállítani őket a bajnokságig. Az egyénit Fuchs Jenő doktor nyerte és a döntőbe jutott egyetlen olasz vívó csak az ötödik helyen köthetett ki. Előtte mind magyar volt. És Prokopp Sándorról se feledkezzem meg, aki a 20 lövéses hadipuska-versenyen szerzett aranyat. No meg a tornászok egy második helyéről... összteljesítményben a tizedik helyen végeztünk, ami azért nem a legrosszabb, de észre kellett venni: az olimpiai versenyek már Londonban, de Stockholmban végleg kinőttek a gyerekcipőkből, és a legrangosabb nemzetközi világversennyé fejlődtek. Amatorversenyek, de nem lehet dilettáns módra felkészülni rájuk... A felismerés azonban nem elegendő, és némelykor a szándék sem. A következő olimpia Berlinben lett volna, de az első világháború elsodorta; 1916 nem a népek békés, barátságos találkozójának és vetélkedőjének esztendeje lett... És a következő, sorrend szerint hetedik olimpiát sem ott tartották meg, ahol a NOB 1914-es határozata szerint rendezni kellett volna. Abban a városban — melyik is? — azóta sem rendeztek olimpiát. (1. kérdés) A háború alatt a NOB Svájcba költözött és a VII. olimpia lebonyolítását a belgákra bízta, Antwerpennek adta. 1920-at írtak, a háborúnak két esztendeje vége volt, de szelleme még kísértett: nem hívták meg rá a vesztes központi hatalmakat és a fiatal Szovjet-Oroszországot sem. Nem azért mondom, mert savanyú a szőlő — hiszen, mi sem vehettünk részt rajta—, de az antwerpeni olimpia nem tartozik a sikeres, az olimpiai eszmék jegyében lezajlott versenyek közé ... Még a háborúban győztes fegyvertársak is szakadatlanul veszekedtek, sok volt az óvás és a kizárás. No, és a pontozóbírói tévedések! Most azután igazán hivatkozhatom rájuk, hiszen senki sem vádolhat elfogultsággal... Verekedés tört ki az ökölvívóversenyen és botrányba fulladt a labdarúgódöntő is. Mégis, hogy valami szépre is emlékezzem, s egyben olyanra, ami nekünk sem egészen közömbös: ezen az olimpián tűnt fel testvér- és rokonnemzetünknek, a finneknek legendás hosszútávfutója. Akkor még kezdő versenyző volt és az ötezres hajrában taktikai vereséget szenvedett, de a tízezer méter és a mezei futás már az övé volt. S azután még hány, de hány verseny! Stopperórával a kezében futó alakjára minden szurkoló emlékezik. Nevét pedig elolvashatják a szobráról is. De ki ne tudná? (2. kérdés.) 1924-ben már mi is ottlehettünk Párizsban. A háború veszteségeit lassan kiheverő magyar sport, noha nagyon csekély állami támogatást kapott, mégis több mint hatvan főből álló csapattal képviseltette magát. A labdarúgó-szövetség pedig saját költségén küldte ki a labdarúgó-csapatot, amelyet biztos győztesnek tartottak. Első mérkőzésén 5:0-ra verte a lengyeleket, de azután következett a sokáig emlékezetes, „egyiptomi csapás”, amelyben a lebecsült egyiptomi csapat simán 3:0-ra verte csapatunkat és olimpiai reményeinket. A második párizsi olimpia egyébként szépen és gördülékenyen megrendezett verseny volt. Mintha a franciák ki akarták volna köszörülni az 1900-as párizsi olimpia csorbáját... A magyar versenyzők ugyan nem tündököltek, de becsületesen megtették a magukét, és amennyire én emlékezem (pedig, mint tudják, kitűnő memóriám van!), szereplésük nem maradt alatta a stockholminak. Aranyérmet kettőt nyertünk. Az elsőt őőőő... agyaggalamblövő bajnokunk szerezte. (3. kérdés). Jól mondtam a nevét? Igen? Akkor nem ismétlem meg. Egyszóval az amerikaiak voltak esélyesek, de ő — tudják már ki —, 98 találatos olimpiai csúccsal holtversenyben végzett a finn Huberrel. Szétlövéssel kellett dönteni. Én hazamentem. Én ezt nem nézem. Az én idegeim nincsenek kötélből. Ügy, mint.,.. őőőő..., szóval az övé. Akiről Krúdy Gyula, a nagyszerű író azt mondta, hogy Magyarország legnyugodtabb embere. Tíz lövéséből mind a tíz talált. A finn egyszer mellé lőtt. Én ünnepeltem. Párizsban lévén, francia pezsgővel. Hja, egy szurkolónak semmi sem drága...! A másik aranyat meg se kérdem, ki nyerte, olyan magától értetődő volt. Illetve... Igen, a kardozók. Szörnyű izgalmak közepette találataránnyal maradtak alul az olaszokkal szemben a csapatban. Egyéniben az olaszok egymás ellen komolytalanul vívtak, mire mi tiltakoztunk. Puliti ekkor valami nagyon csúnyát talált mondani a versenybíróság magyar tagjának és ezért kizárták a versenyből. A többi olasz versenyző erre visszalépett. Az újrakezdett döntőben hármas holtverseny alakult ki, de a végén Posta Sándor dr. biztosan győzött a francia Ducret és a magyar Garay ellen, és meglett a második arany is. Egy csomó helyezés — közöttük végre atlétikában is —, jelezte, hogy ha elég kitartóan kiáltjuk: hajrá, magyarok! — nem csupán búbánat lesz a szurkolók élete... Ezt én mondom önöknek, Drukk Ernő. Nekem pedig elhihetik. Viszlát.
