Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 1. szám

öreg embernek könnyű az álma. Esztendők teltek el azóta, hogy hercegét, Imrét eltemette, és Pétert, a seregek vezérét trónja örökösének kimondta. Csend volt azóta az országban, még nagyobb csend, mind annak előtte. Oly régen uralkodott István, hogy az emberek megszokták, ellenségei is beletörődtek. Valahogyan el sem tudták képzelni életüket István nélkül. Mindig magukon érezték szigorú tekintetét, fülükben hallották rekedtes fáradt hangját, amint parancsol, vagy igazságot oszt. Mást, másról szólni, ember emlékezet óta nem is hallották. Képzeletükben a homályos hitben Istenről, Fiáról, a Szentlélek helyébe harmadikként Istvánt tették, ami ugyan rút szentségtörés, de Miklós püspök szerint, ki tudásával és szép beszédével fáklyaként világolt ki korából, kisebb vétek a királyt életében a mennyországba képzelni, mint holtában a pokolra ajánlani, s a magyarok még oly frissek voltak kereszténységükben !

öreg embernek könnyű az álma — s vajon miről álmodik? István már keveset álmodott, s olyankor is csak elmosódott foltokat. Többnyire apja udvarában járt, ami ennek a palotának a helyén állott, de már irdatlan régen volt, s anyjával Sarolttal társalkodóit. Sarolt ivott, és őt is itatni akarta, de István minduntalan eltolta a kupát.

— Gizella nem állhatja rajtam... — ismételgette, és Sarolt nevetett.

— A bajor lány járszalagra vett? — kérdezte.

— Te adtad hozzám... — védekezett István.

— S megbántad talán?! — kiáltott Sarolt. — Nagy ember lesz belőled fiam, kedves a keresztények istenének. Persze, előbb egy jó csomó embert meg kell ölnöd, különösen a rokonságból, de te jó keresztény és jó férj leszel, és mindnek levágod a fejét. De harminc emberöltő múltán is emlékezni fognak rád, ha lesznek még magyarok ebben a világban, István. Legalább erre igyál... — és a kupát fia szájához tolta.

István kelletlenül ivott, s a korty menten cigányútra szaladt a torkán. Keservesen köhögni kezdett.

Valami koppant a kövön, öreg embernek könnyű az álma. István felriadt.

Elsőbben nem is nagyon értette, ki az az ember a lábánál, és mit is akar... Aztán, hogy látta, Ismeretlen, egy szempillantás alatt felismerte: gyilkos.

ö azt hitte, kiáltott, pedig csak gyenge hang jött ki a torkán. De addigra odakint észrevették, hogy a király szobájában mozgolódás támadt, és a kamarás apród bejött, hátha kíván valamit az uralkodó. A gyilkos még mindig az ágy lábánál térdelt, reszketett és csak azt nyöszörögte: — Kegyelem...

A tőr, amit a király köhögésétől megriadva, kiejtett a kezéből, ott hevert a kőpadlón.

Senki sem tudta, senki sem vállalta, hogyan jutott be a királyhoz. De az is igaz, a hálószobát már régen nem őrizték fegyverrel... Kinek is jutott volna eszébe, Istvánra törni?

Hajnal se virradt még, mire a merénylő a kínpadon kivallotta, kinek a megbízásából cselekedett. Péter azonnal halált kiáltott, de addigra István egészen magához tért a megrázkódtatásból, s nem engedte:

— Több testvérvér, míg én élek, nem folyik — mondotta, s szava parancs volt. — Különben is, nem a halálomat vágyta, csupán a trónomat.

— Vagy az enyémet — fűzte hozzá Péter.

— Még az enyém — intette le István. — Elég, ha a vágytól szabadítjuk meg. Hogy soha trónra ne ülhessen, soha ne uralkodhassék, sem enyémen, sem tiéden, sem senkién.

Előparancsolták Egyrőt fia Budát, és az ő fiát, Seböst, kik mindketten a király hűséges vitézei voltak. Megmondták nekik, mit kell tenniük, s mire a nap felkelt, lovon találta őket. Meg sem állottak Nyitraváráig, hol a király öcscse, Vazul úr lakozott, igaz, immár nem a maga kedvére egészen, mert őrizet alatt, de ott bent szabadon. Ügy látszik, túlságosan is szabadon. Kevés volt az elővigyázat, túlságos a kegyelem. A tőr, amit Istvánnak szánt, mégis, visszajutott hozzá. Egyrőt fia Buda azzal szúrta ki Vazulnak mind a két szemét, s Buda fia, Sebös forró ólmot öntött Vazulnak mind a két fülébe. Többé ezután trónra, uralkodásra hiába vágyódik.

Megfogták Vazul három felnőtt fiát,

Andrást, Bélát, Leventét, s mint a király meghagyta, elejébe állították.

— ölj meg bennünket, király — mondották.

— Ügy vélitek, megérdemlitek? — kérdezte István komoran.

— Mi nem tettünk ellened semmit, király. De haragod elért — felelte András. — Ismerjük a te haragod.

— Bántottam ártatlant? Mondj egyet is?

— Te vagy a király, te mondod meg, ki ártatlan, s ki nem az — szólt Béla. István ránézett.

— S ha egyszer te király lennél, másként cselekednél?

— Belőlem már csak halott lesz — hajtotta le a fejét Béla. István elmosolyodott.

— Miféle uralkodó is lenne az emberből, aki míg él nem csakis az életre gondol?

— Ha majd mégis uralkodnék, gondolkodom felőle — vágta fel ismét a fejét dacosan Béla.

— Így már jobb — bólintott István, és Leventére nézett. — És te?

— Én a legkisebb fiú vagyok — felelte Levente. — Mint a mesében.

— Bizony — hagyta rá István —, mint a mesében.

Elhallgatott és hallgattak a hercegek

is. Hosszú hallgatás volt, nem lehetett tudni, a király mire gondol közben. Az is lehet, semmire, hiszen már olyan öreg. De megtörni a csendet senki sem merte.

Végre István feltekintett.

— Álljatok az oltár elé — intett Andrásnak, és Bélának. — Jobb kezeteket tegyétek a feszületre, bal kezeteket az ágyékotokra, és úgy esküdjetek: „Míg ebben az országban isten akaratából, törvénnyel választott király uralkodik, és a maga akaratából uralkodik, uralmában nem háborgatjátok. Míg ez ország királya senki idegennek nem hódol, magát hűbérre se királynak, se császárnak, se pápának nem adja, ellene nem lázadtok, sem nyílt fegyver___----1

ff’

í

A

k*:X'S

A

k 1 *.

i

JBi

I *

1

' 4.<í

I

%l *

t

I. István megkegyelmez a gyilkosnak.

A mateócl templom főoltárának szárnyképe, készült 1450 körül

rel, se titkos összeesküvéssel. Isten bennünket úgy segéljen.”

A hercegfiak megesküdtek.

— Hát én? — kérdezte Levente.

— Te pogány vagy, és a legkisebb. Most elmehettek.

A hercegek kimentek a palotából, sértetlenül, s a király akaratából elfutottak Lengyelországba. István életében nem is jöttek többé vissza.

István pedig utolsó dolgát is elvégezvén, még tovább uralkodott, s álmában, ha anyjával társalkodott, ravaszul hunyorgatva kérdé: — Tán ezt sem csináltam jól?

— Orgyilkosnak bélyegzett fiaiból akkor se lehet király, ha máskülönben érdemesek lennének rá — legyintett Sarolt. De István nevetett:

— Majd a barátok segítenek rajtuk. Azt írják a gestákba, hogy Mihály másik fiának, Szár Lászlónak a gyermekei ... A barátok értik a dolgukat!

Mert öreg embernek könnyű az álma. Hiszen hosszú, hosszú alváshoz készülődik.

(Folytatása következik)

VADÁSZATI VILÁGKIÁLLÍTÁS, BUDAPEST 1971

Egy ősfoglalkozásnak s egy modern világmozgalomnak — a természethez való mind szorosabb kötődésnek — számos témáját tárja majd a hazai és külföldi látogatók százezrei elé az 1971. augusztus 27-től szeptember 30-ig hazánkban megrendezésre kerülő vadászati világkiállítás. Magas szintű elnökség, fő- és szakbizottságok már 1968 óta tevékenykednek a szerteágazó, sokrétű szervezési munkán, amelynek rendeltetése és elsőrendű célja: felhívni a figyelmet a természet szépségeire. A Vadászati Világkiállításra a világ minden részéből érkeznek majd kiállítók, önálló nemzeti bemutatón szemléltetik természetvédelmi, vadászati kultúrájukat, vadgazdálkodásukat, a természetjáró, vadászó, horgászó ember kényelmét szolgáló iparcikkeiket. Magyarország is bemutatkozik: Idézzünk néhány mondatot a rendező szerv terveiből: „Nemzeti bemutatónk keretében ismertetjük vadgazdálkodási és vadászati eredményeinket, magas fokú természetvédelmünket, továbbá részt veszünk a világkiállítás valamennyi szakosított bemutatóján. Hazai vadfajainkat a kiállításon létesítendő élővad-bemutatón láthatja majd a közönség. A hivatalos magyar nemzeti bemutatónkon kívül a vállalatok, társadalmi szervek, intézetek, intézmények önálló kiállítóként is részt vesznek a szakosított bemutatókon. A turisztika, a vadászat, horgászat nagy piacot kínál az iparnak s jó néhány iparágat nyersanyaggal lát el. Felsorakoznak a fegyvergyártás, a késes ipar, a ruházati ipar, valamint a feldolgozó iparágak csakúgy, mint az élelmiszer és tartósító ipar, a szőrme és kézműipar reprezentánsai, s köztük neves hazai vállalatok mutatják be márkás termékeiket.”

A nagyszabású program Budapesten kívül kiterjed az ország más szép vidékeire. Benépesül a Bör*

Kálraáncsehi Domokos székesfehérvári prépostnak a XV. század végéből származó breviáriumát díszítő miniatúra

zsöny hegvség déli nyúlványa, a Dunakanyar, a visegrádi fellegvár, Mátyás király vadászútja s Esztergom, a leghíresebb vadvédelmi terület, Gemenc, a térképen apró betűvel jelzett Gyulaj, — a dám világrekord földje —, a Balaton déli partján Zamárdi erdős dombvidéke, a Keszthelyi Állami Erdőgazdaság bormúzeuma, a Bakony sűrű rengeteg által őrzött Veszprém, majd Herend és Tihany, az öt folyó városa, Győr. Gazdag programot ígér Sopronban az erdőgazdaság vadászterülete, a magyar Alföld világa, s Tatán az állami gazdaságok vadászati és vadgazdálkodási bemutatója (lapunk más helyén is szólunk róla), hogy csak néhány érdekességet soroljunk fel a világkiállítással kapcsolatos rendezvények, kirándulások, tanulmányutak sokaságából.

HOGYAN

TÁJÉKOZÓDHATUNK AZ ÓHAZA

SZELLEMI ÉLETÉRŐL?

Számtalan összefoglald kiadvány, statisztikai zsebkönyv, az irodalom, a művészet, a tudományok eredményeit ismertető tanulmány áll az érdeklődő rendelkezésére — minden ország szellemi tevékenységének legmegbízhatóbb tükre azonban: a könyvpiaca. Aki rendszeresen szemmel tartja egy ország könyvkiadását, az mindent megtud a szóban forgó nép egész szellemi életéről.

A magyarul olvasóknak világszerte gondjuk, hogy megtudják, milyen őket érdeklő könyvek jelennek meg Magyarországon. Pedig van olyan sajtótermék, amely éppen ezeket az igényeket elégíti ki — a 16. évfolyamába lépő Könyvtájékoztató, amely 1971-től

KÖNYVVILÄG néven jelenik meg.

Az újság-formátúmú KÖNYVVILÄG havonta 16 oldalon tájékoztatja az olvasót a következő hónapban megjelenő könyvekről, a szépirodalmiakról éppenúgy, mint a tudományos, az Ismeretterjesztő és a szakkönyvekről, nemcsak a cím, hanem tömör ismertetések közlésével is. Emellett recenziókat ad a kiemelkedő jelentőségű művekről, vagy magát a szerzőt szólaltatja meg.

Fizessen elő a KÖNYVVILÁGRA!

Mindenkinek nélkülözhetetlen, aki kapcsolatot kíván tartani az Óhaza szellemi életével.

Előfizetési díj egy évre mindössze 1 dollár.

Előfizethető a KULTÚRA Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat bármely bizományosánál.

A LÓSPORT VILÁGÁBÓL

Fővárosunk modern Ugetőpályáján került sor a budapesti és nyugat-berlini hajtők bajnokságára. A nemzeközi küzdelmet három különböző távú versenyben döntötték el. A magyar hajtókát a közönség szavazata alapján válogatták ki. öt-öt budapesti, illetve nyugat-berlini hajtó ült kocsiba, a futamok előtt kisorsolt lovakkal. A végig érdekes küzdelemből a nyugat-berlini csapat került ki győztesen. Az egyéni győztes a vendégcsapat egyik tagja, Gerhard Heydler lett. A magyarok közül Menyhért Ferenc érte el a legjobb eredményt, és másodikként került a dobogóra. Jó szereplését csak emeli, hogy megelőzte a többszörös nyugatnémet bajnokot, Gerhard Krügert.

*

Brüsszelben meghívásos díj ugró versenyt rendeztek. A küzdelemben hét nemzet legjobbjai álltak sorompóba. Olimpiai, világ- és Európa-bajnokok adtak itt találkozót, hogy lemérjék felkészülésüket az 1972. évi müncheni olimpiára. A magyar csapat bemutatója nagy tetszést aratott. A lapok egyöntetűen a legnagyobb elismeréssel írtak a mieink szerepléséről.

*

Prágában, a csehszlovák Kritériumban, a kétévesek legnagyobb versenyében a Magyarországon idomított Maringotte (apja: Masis — anyja: Marinell) győzött. A kiváló telivér az őszi versenyen kivívott három győzelmével, mint a legjobb kétéves vonul Alagon téli pihenőre. Kovács László, a fiatal magyar idomár, Maringotte győzelmével első nemzetközi sikerét aratta.

*

Az erdőben, nagyvadban gazdag Pilisben ismét felújították a vadászlovaglást. Ez az ősrégi magynr sport fokozódó népszerűségnek örvend a Dunakanyarban. A környező lovasiskolák versenyben állnak, hogy melyik lesz a legeredményesebb a felújított sportágban. Sz. L.