Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-16 / 10. szám

A GAZDASÁGIÉLET KÉPEI Egy szép felvétel a Bábolnai Állami Gazdaság udvaráról. A kiváló üzem kiérdemelte az elismerést — a Vö­rös Vándorzászlót A Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa Vörös Vándorzászlaját nyerte el kiváló eredményeiért az Athenaeum Nyomda. Képünkön: modern Ceruttl gépen készülnek a színes hetilapok * A Ki mire emlékszik még? rejtvénypályázat eredménye A Magyarok Világszövetsége és a Magyar Hírek „KI mire emlék­szik még?” rejtvénypályázatának bíráló bizottsága a beérkezett pályázatok megvizsgálása és értékelése után a következő eredményt hirdeti ki: Mivel teljesen hibátlan megfejtés ezúttal nem érkezett be, a bí­ráló bizottság az első díjat nem adta ki. Második dijat — 10 kötet magyar könyvet — nyertek azok, akik­nek a megfejtésében két hibapont volt mindössze: Angell Márton, Belgium Zador Eugene, USA Szentiványi Árpád, Ausztrália Vad Sándor, Ausztrália Három kötet magyar könyvet nyertek három hibaponttal: Lipovszky László, Svédország Tasnády Tlhamérné, Belgium Bognár Sándor, Belgium Mező Ilonka, Brazília Dr. Sólymos László, Ausztria Dr. Bácskai János, Ausztrália Két kötet magyar könyvet nyertek négy hibaponttal: Kuli József, Anglia Záborszky Vilma, Brazília Halász Julianna, Ausztria Tordal Gézáné, Ausztria Kluger Agnes, Izrael Jutalomban részesülnek azok, akiknek a megfejtés nem sikerült, de ötnél több jutalompontot értek el. A nyereménykönyveket és a jutalmakat a Magyarok Világszövet­sége postán küldi el. A legbonyolultabb műszaki feladatok, szá­mítások elvégzésére alkalmas francia gyártmányú számítógépet helyeztek üzem­be a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervezőirodájában Simontornyán, a sportlabdák hazájában nagy munka vár a labdakészitőkre: 200 ezer darabot készítenek, főleg exportra (MTI felv.) VJ KÖNYVEK Barát Endre: Szirtek és csillagok. Otikalandok, kötve, 335 old., illusztrált — — — — 28,50 Berkest András: Alkonydomb. Kötve, 163 old. — — — — — — — — — — — 21,— Blaskovits—Kiss: Gondolatok az első negyedszázadról. Kötve, 415 old. — — — — 25,50 Bárány Tamás: Tornádó. Fűzve, 568 old. — — — — — — — — — — — — 17,— Révész Gy. István: Az izgága bébi. Albatrosz sorozat, fűzve, 248 old. — — — — — 24,— Niklai Adám: Szeretők. Versek, 113 old. — — — — — — — — — — — — 16,— Ignácz Rózsa: Szavannatűz. Afrikai történetek, kötve, 265 old., Illusztrált — — — 17,50 Simon György: Gazdaságirányítás és népgazdasági optimum Fűzve, 267 old., 9 ábra, 57 táblázat — — — — — — — — — — — — — 42,— Az új könyvek megrendelhetők a KULTCRA Külkereskedelmi Vállalattól (POB 149., Budapest 62.) vagy külföldi raegbizottaitól. JOGI TANÁCSOK A hazatelepülök nyugdíjának átutalásáról A külföldi nyugdijak és járadékok át­utalására vonatkozó jelenlegi gyakorlat is­mertetése keretében ezúttal az angliai, ausztriai, franciaországi és belgiumi nyug­díjfolyósításokat szeretném érinteni. ANGLIÁBÓL átutalják az öregségi nyug­díjakat az itthon élő nyugdíjjogosultaknak. Az átutalások intézésével a Ministry of Social Security, New Castle upon Tyne (angol társadalombiztosítási minisztérium) foglalkozik. Hazatelepülés esetén tehát e szervnél járhatnak el honfitársaink nyug­dijuk (járadékuk) Magyarországra történő átutalása érdekében. AUSZTRIÁBÓL a társadalombiztosítási jogszabályok alapján — államközi megál­lapodás hiányában — nem küldenek kül­földre nyugdijakat. A nácizmus üldözöttéi javára megállapított különleges öregségi nyugdijakat azonban átutalják Magyaror­szágra. Az osztrák nyugdíjintézetek méltányos­­sági alapon átutalhatják a hazánkban élő nyugdijjogosultaknak az öregségi nyugdí­jakat és baleseti járadékokat is, ha a jo­gosult életkörülményei ezt indokolttá te­szik. A jogosultság kérdésében kizárólag az osztrák nyugdíjfolyósító szervek dönte­nek. Tekintettel arra, hogy Ausztria és Ma­gyarország között fizetési egyezmény van érvényben, pénzügyi téren az átutalások­nak nincsen semmiféle akadálya. FRANCIAORSZÁGBÓL átutalásra kerül­nek az 1961-ben rendszeresített különböző vállalati nyugdíjpénztárak által folyósított úgynevezett kiegészítő nyugdíjak (retraite complementaire). Előfeltétele e járadék megállapításának a férfiaknál és a nőknél egyaránt a betöltött 65. életév. A járadék folyósítását lehet már a 60. életév betölté­sétől kezdődően kérni, amennyiben a ké­relmező teljesen munkaképtelen, vagy rok­kant. Munkaképtelenség és rokkantság fennforgása nélkül is lehet kérni — a 60. életév betöltésétől kezdődően — a járadék folyósítását, ebben az esetben azonban a folyósításra kerülő Járadékösszeg bizonyos százalékkal csökken (liquidation par anti cipation). A százalékos csökkenés mértékét attól teszik függővé, hogy a 65. életévet hány évvel megelőzően kéri az érdekelt a járadék megállapítását. A 65. életév betöl­tését megelőző járadékfolyósítással kap­csolatosan fontos tudnivaló az Is, hogy a csökkenés életfogytiglan fennáll, vagyis a 65. életév betöltése után a csökkenés (abattemcnt) nem szűnik meg. A kiegészítő járadék megállapítását kor­látozza az a körülmény, hogy azt csak a 21. és 65. életév között munkában eltöltött évek után lehet kérni. A kiegészítő járadék megállapítását — szemben az öregségi járadékkal (rente de vieillesse) — özvegyi jogon is lehet kérni. öregségi járadék (rente de vieillesse) előfeltétele a 65. életév betöltése, ennél li­quidation par anticipation nem lehetséges. Magyarország és Franciaország között nem lévén viszonossági megállapodás, az öreg­ségi járadék tulajdonképpen az 1930. és 1940. között a Assurance Sociele-hoz befi­zetett tagdíjak bizonyos százalékának visz­­szafizetése. Követelménye az öt éven ke­resztül történt tagdíjfizetés. BELGIUMBÓL kölcsönösségen alapuló megállapodás hiányában, nyugdíj nem utal­ható át. Kivételt képez a rokkantsági jára­dék, bányamunkások nyugdíja, illetve az utóbbiak után járó özvegyi nyugdíjak, va­lamint a munka közben keletkezett bale­setek miatt járó járadékok. A jogosultság kérdésében kizárólag a belgiumi szervek döntenek, ezért a hazatelepülök hazaindu­lás előtt e szerveknél járhatnak el. Az érdekelteknek Joguk van arra a jára­dékra, amelyet az általuk befizetett része­sedések arányában állapítanak meg, fi­gyelembe véve azt az összeget, amelyet azért fizettek be, hogy Belgiumban nyug­dijat kaphassanak. Mint már említettem, az átutalt összegek átszámítása forintra a Magyar Nemzeti Bank által megállapított hivatalos árfo­lyamon történik. Több honfitársunk ké­relmére az alábbiakban közlöm, a Magyar Nemzeti Bank Jelenleg érvényes árfolya­mait. DEVIZÁK FT értéke 100 holland forint 827,90 KW belga frank 59,94 100 NSZK márka 818,85 100 dán korona 399,60 1 font sterling 71,93 1000 olasz lira 47,95 100 kanadai dollár 2772,22 100 USA dollár 2997,— 100 norvég korona 419,58 100 francia frank 539,59 100 svéd korona 579,33 1 ausztrál dollár 33,57 100 osztrák schilling 115,26 100 svájci frank 685,37 Dr. M. POLONY ELEMÉR KIÁLLÍTÁSA Polony Elemér (jobbról) művésztársak között a kiállításon Egy kép a kiállításról: Tavasz (Jánosi Ferenc felvételei) A Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Kiállítási Intézmények a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai kiállítási termé­­ben rendezték meg Polony Elemér, az Egyesült Államokban élő festőművész kiállítását. A kiállítás megnyitásán készültek alábbi képeink. Boldizsár Iván megnyitja a kiállítást We jmn t műtét „Aki fizet, az dirigálja a zenét” — e nálunk hasz­nálatos szólásmondást mostanában gyakran emle­getik, amikor a tanácsok önkormányzatáról, a ta­nácsok megreformálásáról beszélnek. Az önkor­mányzat olyan valami, mint a saját családi ház. Megnyugtató érzés a függetlenség tudata. Kellemes a magaméban lakni, ápolgatni a kis kertet és nem sokat törődni a hatósággal. A magyar emberbe egyébként is évszázadokon keresztül belerögződött a bizalmatlanság a hivatallal, a hatósággal szemben. Ha tehette, messze elkerülte a jegyzőt, a szolgabí­rót, a megyeházát. Ha azonban a saját házamat nem tudom rendben tartani, elvégeztetni rajta a szükséges tatarozásokat, javításokat, mert nincs hozzá pénzem, akkor kölcsönöket kell felvennem, eladósodóm s függő helyzetbe kerülök a bankkal vagy a hivatallal. Ez az egyik fogas kérdés jelenleg a községi, sőt a megyei tanácsok önkormányzatáról folyó vitában is. Lehet-e valóságos önkormányzatról beszélni, ha a falunak minduntalan pénzt kell kunyerálnia a megyétől és a megyének a kormánytól? Hiába ha­tároz el valamit a községi tanács — útjavítást,‘mű­velődési házat, csatornázást —, ha a hozzá szüksé­ges anyagiak kiutalása egy nála magasabb intéz­ménytől függ. A tanácsrendszer reformja természetesen a kü­lönféle alá- és fölérendeltségi viszonylatok egész sorát érinti. Amikor a tanácsrendszert bevezettük, a tanácsok lényegében hármas feladatot kaptak: ál­lamhatalmi. államigazgatási és demokratikus tömeg­szervezeti funkciókat. A fejlődés előrehaladásával azonban kitűnt, hogy e hármas feladatnak egyfor­mán jól eleget tenni csaknem lehetetlen. A demok­ratizmus elvei és az államhatalmi szabályozások kötelező erejű döntései összeütköztek. Az állami rendeletek ugyanis az ország egész területére érvé­nyesek, s így érthetően nemegyszer keresztezték a helyi érdekeket. A helyi tanácsot azonban a helyi lakosság választotta négy esztendőre, megkövetel­hette tehát saját érdekeinek erőteljes képviseletét. A tanács kinevezett igazgatási apparátusa a demok­ratizmus elveinek megfelelően a nép által választott testület vagyis a községi, illetve megyei tanács ha­tározatainak értelmében végezte munkáját. Elmélet­ben. Mert ugyanakkor, mint államigazgatási szerv a hivatali vonalon alá volt rendelve a Miniszterta­nácsnak, munkáját közvetlen utasításokkal irányí­tották. Ennyiből is Iáható, mennyi súrlódási felület alakult ki. „A zenét a Minisztertanács dirigálta”, hiszen ő fizetett, a tanácselnök és a tanácstitkár új­raválasztása viszont a lakosság szavazataitól füg­gött. A két igény és akarat között őrlődtek a taná­csi vezetők. Nem mintha a központi állami intézkedések álta­lában nem a lakosság széles rétegeinek érdekeit szolgálták volna. A közérdek azonban csak a leg­fontosabb kérdésekben fordítható le közvetlenül a helyi s még inkább az egyéni érdek nyelvére. A részkérdésekben már kibukkannak az ellentmondá­sok. A tanácsrendszer reformjának célja az ellent­mondások feloldása és az államigazgatás óhatatlan bürokráciájának csökkentése. A hivatalok Parkin­son törvénye szerint is osztódással szaporodnak, mint a sejtek. Ha az elszaporodás netán kóros tü­netekkel jelentkezik, műtéti beavatkozásra van szükség. A reform ilyen műtét. A tanácsok eddigi hármas funkciójából leoperál kettőt. A szervezet alapos kivizsgálása azt mutatta, hogy a dolog lé­nyegét tekintve a tanácsok államigazgatási szerepet töltenek be, ez a legfontosabb tevékenységük, s a lakosság elsődleges érdeke éppen e tevékenység mennél jobb elvégzése. Nem nevezhetők államhatal­mi szervezetnek, mert hatókörük korlátozott, az ál­lamnak csak meghatározott területére és csak meg­határozott kérdésekre terjed ki. Mint demokratikus tömegszervezetek nagyrészt csak formális munkát tudtak végezni, mert a tanácsüléseken szakemberek által előre elkészített, teljesen kidolgozott javasla­tok fölött érdemben nem nagyon tudtak vitatkozni. Mindezen túl a reform megszünteti a többé-kevésbé feleslegesnek bizonyult közbenső tanácsokat, a já­rási tanácsokat. A község és a megye között ugyan­is nincs szükség még egy szintre. Ez csak az ügyek intézésének elhúzódásával, a bürokrácia elburján­zásával járt együtt. A decentralizálás és az önkor­mányzat kiszélesítése pedig azt jelenti, hogy a vá­lasztott tanács helyi kérdésekben gazdája lesz a te­rületnek. Csökken az ügyvitel, szélesedik a demok­ratizmus. Ez röviden a reform célja. cizaímztu — nál asztál Az egyéni választókerületi rendszert idestova négy éve vezettük be. Jogosan lehet kérdezni, miért van máris szükség a választójogi rendszer tovább­fejlesztésére? Paradoxon, de igaz: mert az új vá­lasztójogi törvény bevált. Annak idején kicsit kí­sérletnek is tekintettük. Vajon a képviselők és ta­nácstagok egyéni felelősségének növelése valóban megjavítja-e a választott testületek munkáját, nö­veli-e a nép, a szavazók beleszólását az állami és helyi kérdések eldöntésébe. Az évek gyakorlata er­re igennel válaszolt. Megfelelően szilárd a demok­ratikus alap az előrelépéshez. Miben áll a tovább­fejlesztés lényege? Abban, hogy a szavazás még in­kább választás lesz. A jelölteket a korábbi helyzet­ben is a jelölő gyűléseken választották, de a java­solt személyek közül a területi népfront szervezet fogadta el a maga, vagyis a népfront jelöltjét, aki így a lista első helyére került. A szavazás során olyan szavazócédula, amelyet a második vagy har­madik jelölt nevének áthúzása nélkül dobtak be, automatikusan a listavezetőre leadott szavazatnak számított. Ilyen körülmények között — ez emberi­leg érthető — sokan nem szívesen vállalták a má­sodik vagy harmadik helyet. Most két lényeges vál­tozás történik. A népfront előre közli a jelölő gyű­lésekkel a maga két vagy három, esetleg több je­löltjének nevét, s maga a jelölő gyűlés dönti el, ezek közül, ki kerüljön fel a szavazócédulára. Ugyanakkor a jelölő gyűlés maga is állíthat új je­lölteket, ha az illető a szavazatok 30 százalékát megkapja. Kialakul tehát egy több nevet tartalmazó lista, s ez kerül a választók elé. A másik a sorrend fontosságának megszüntetése. Minden állampolgárnak, hogy úgy mondjam, aktí­van kell szavaznia. A cédulán szereplő nevek közül egyet, amelyre szavazatát adja, meg kell jelölnie. Ha nincs határozott jelzés a szavazólapon — o sza­vazat érvénytelen. A jelölteknek személy szerint is meg kell küzde­niük a szavazatokért. Nagymértékben megélénkül a választási kampány s a szavazó kedve szerint válo­gathat a jelöltek között. Nő a politikai aktivitás, a szavazók tevékeny részvétele a választásban, nő a jelöltek felelőssége és szélesedik a szocialista de­mokrácia. Pethő Tibor 2

Next

/
Thumbnails
Contents