Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-16 / 10. szám

EC/V RÉQES-RÉQI MÁJUS 1. Jobboldali kép: Eredeti légifelvétel 1919. május 1-ről, Budapestről. A képen jól látható az áramló tömeg, a Feszty körkép, a cirkusz, a mutatványos bódék sora. A felvételt Horváth Mihály tábori pilóta készítette, a repülőgépet Cara Imre vezette

A norvég parlament elnöke, Bernt Ingvaldsen Magyarországra látogatott. A vendéget többi között fogadta Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke is

*

Jobboldali kép: Magyar—iraki gazdasági együttműködési megállapodást írtak alá a közelmúltban. A megállapodást iraki részről dr. Fakhry Kaddouri, magyar részről dr. Biró József külkereskedelmi miniszter írta alá

(MTI felv.)

AUSZTRÁLIAI MAGYAROK

(Mr. Charles ezután visszakérdezett: hogyan látja a

1970. április 19-től április 21-ig Jártam Ausztrália városait. Kázmér Zsigmond, a Magyar Népköztársaság sydneyi főkonzuljának személyes vendégeként. Felfokozott kíváncsisággal utaztam el, képzeletemet izgatta a távoli világrészről az évek során felgyülemlett olvasmány-emlékek sora és a személyes ismerősöktől hallott élmények. A valóság más: több és gazdagabb, mint amit a fantázia kiszínezhet. Egy hónap: rengeteg idő, itthonról nézve. Egy hónap: nevetségesen kevés idő, egy hatalmas kontinens méreteihez, öt város — Sydney, Melbourne, Adelaide, Perth, Canberra — magyarjai közt töltöttem minden percemet. Utam során találkoztam egyesületi és egyházi vezetőkkel, az egyesületi tagsággal, és a magyar klubokba soha el nem kerülő emberekkel, munkásokkal, kereskedőkkel, orvosokkal és egyetemi előadókkal: öregekkel és a második, harmadik generációval egyaránt. Bőséges anyagot kaptam, mint újságíró és mint az emigrációval tudományos igénynyel foglalkozó szociológus. Tapasztalataimról cikksorozatban számolok be a Magyar Hírek olvasóinak.

I. CANBERRA

gyezményes alapon létrejött szövetségi főváros, talán úgy, ahogy az egymással vitatkozó kanadai városóriások — Torontó és Montreál — végül megállapodtak: a kis Ottawa legyen a főváros. így született meg — szerencsére — műi helyén, ezen a természetes, hatalmas rajzasztalon. a jövő városainak egy kicsit a modelljeként. Változatos, egyediségükben is nagyszerű épületek, lenyűgöző összkép és mindenütt a parkok, a tavak, összekötve a széles utak higgadt érhálózatával. Mindez együtt Canberra, a célszerűség, a kényelem, a szépség városa.

Canberra élményeim összegezését jelentette, és ha mégis e várossal kezdem a beszámolót, talán vétek az időrend ellen, logikailag azonban így természetes a sorrend. A fővárosba a szövetségi kormány Bevándorlási Minisztériumának meghívottjaként repültem, és az ott folytatott beszélgetés segített elrendezni, tényekkel, adatokkal megalapozni a temérdek élményt. Házigazdám, Mr. E. L. Charles volt, beosztása szerint first assistant secretary. (A mi szóhasználatunk és hivatali rangsorolásunk szerint miniszterhelyettes.) Beszélgetésünk az Ausztráliában élő magyarság életének lényeges kérdéseit érintette. Mr. Charles — bevezetőben — érdekes történetidemográfiai áttekintést adott az ausztráliai magyarságról.

— Ausztrália területén 1837-ben megtaláltuk a jelét az első olyan magyar emigránsnak, akiről biztosan tudhatjuk, hogy magyar nemzetiségű volt. (1868 körül halt meg To.smániában egy Királyfi Imre nevű magyar, aki évtizedeket töltött e vidéken, és az aranyláz idején commissionaire for Mining volt.) A magyar szabadságharc bukása után — 1851 és 67 közt — 80—100 ember, volt tisztek. katonák, főleg technikusok, mérnökök és építészek vándoroltak ki Ausztráliába. Kevesen voltak, szétszóródtak, felszívódtak.

A múlt század végén tíz bevándorló hajóval érkeztek magyar malmosok, szakemberek az akkori Ganz gyárból, majd később Muraköz vidékéről az öntözés szakemberei.

Az első világháború után, a jobboldali jellegű ellenforradalom elől menekülve körülbelül 200-an emigráltak Ausztráliába, főleg iparosok. A második világháború közvetlen előzményeképpen mintegy 800 középosztálybeli ember talált menedéket, s legtöbben a fasizmus elől menekülő zsidó vallásúak, köztük sok értelmiségi.

A második világháború befejezése után az első bevándorló hullámmal kb. 550 ember érkezett, a háború előtti emigránsok hozzátartozói; majd 1948 és 1952 között hirtelen felduzzadt a szám: 13 ezer hontalant fogadott be Ausztrália: egyik csoportjuk a Nyugat-Németországba visszavonuló magyar hadsereg tisztjeiből és katonáiból került ki, másik csoportjuk a magyarországi hatalmi viszonyokban beállott fordulat miatt vett vándorbotot a kezébe. Végül 1956 és 58 közt 14 ezer ember keresett új hazát Ausztráliában.

(Beszélgetésünk ezután a statisztikai tények értéke és a valóság bonyolultabb és gazdagabb volta körül forgott. Egyetértettünk abban, hogy a felsorolt statisztikai adatok addig fejezik ki a tényleges helyzetet, amíg a származási ország, az előző állampolgárság alapján számolunk. Ha tekintetbe vesszük az anyanyelvet is, ha a nemzetiségi hovatartozás megítélésénél az is szerepet játszik, hogy a bevándorló melyik nemzet fiának vallja magát, akkor nyilvánvalóan sokkal több magyar származású ausztráliai állampolgárral kell számolniuk a bevándorlási hatóságoknak.)

Arra a kérdésre, hogy Mr. Charles hogyan látja a magyarság beilleszkedésének menetét, a következő választ kaptam:

— A második világháború nagyarányú bevándorlási hullámai után az akkori kormányzati körök szembetalálták magukat a beilleszkedés nehéz problémáival. Az az álláspont volt az uralkodó, hogy ezeket a nemzetiségi csoportokat minél hamarabb asszimilálni kell, és ezt az aszszimilációs folyamatot akadályozta és nehezítette a nemzetiségi csoportoknak az a természetes törekvése, hogy saját hagyományaik szerint éljenek, nemzetiségi egyesületeket alakítsanak. A türelmetlenség erősítette az ellenállást, mindez elkerülhetetlen súrlódásokkal járt. Egy idő óta teljes fordulat következett be ezen a téren, a bevándorlási hatóságok az asszimilációra való törekvés helyett az integrálódásra ösztönöznek. Az integrálódási elv abból a felismerésből keletkezett, hogy a jelenlegi ausztrál lakosság minden négy emberéből egy a háború után vándorolt be, vagy az utolsó 20 évben bevándoroltnak gyereke. A kialakulóban levő ausztrál életmód 50—60 különböző nemzetiség embereinek szokásaiból ötvöződik. Az első generáció rendszerint megtartja nemzeti jellegét és a maga nemzeti kultúrájából sokat ajánlhat fel a befogadó országnak, amely az átvett elemekből, színesedik, gazdagodik. Ezért bátorítjuk a nemzeti csoportokat, hogy ápolják nemzeti kultúrájukat.

magyar kormány az emigrációt, amely otthont talált a világ különböző országaiban? Elmondtam: a világ különböző országaiban — Nyugaton — másfél millió magyar él. Többségükben tehetséges, szorgalmas emberek; kivándorlásuk veszteség az országnak, de nyereség az emberiség számára. Tudomásul vesszük a realitásokat és büszkék vagyunk sikereikre. Tudjuk, hogy szinte teljes egészében véglegesen letelepedtek a befogadó országokban, ott állampolgárságot nyertek, gyökeret vertek. Ennek tudtával a magyar vezetés nem akarja felbolygatni életüket, nem hívunk haza senkit. Az a véleményünk, hogy a befogadó országokban a magyarság integrálódása természetes és visszafordíthatatlan folyamat. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a kivándorolt magyarság részéről tapasztalható törekvés a nemzeti kultúra értékeinek megőrzésére és közvetítése a befogadó országok többi nemzetiségei számára gazdagítja új hazájuk egész kulturális életéi. A Magyarok Világszövetsége és lapja, a Magyar Hírek éppen ezt a funkciót van hivatva betölteni. Mr. Charles helyeselte ezt az álláspontot és egyetértettünk abban is, hogy az egyes városokban és az emigránsok néhány elszigetelt csoportjánál tapasztalható „gettótörekvés” — az elzárkózás a befogadó ország valóságától, valamiféle olyan elképzelés alapján, hogy Ausztrália csak átmeneti tartózkodási hely, amíg bekövetkezik egy rendszerváltozás Magyarországon — nem kívánatos jelenség, amely gátolja az integrációt, de lehetetlenné teszi a magyar nemzeti hagyományok korszerű ápolását is.)

Sok mindenről esett még szó köztünk: az emigrációs problémák tudományos feldolgozásáról, azokról a szervezeti formákról, amelyek segítségével a bevándorlási hatóságok elő kívánják segíteni az integrációt. Mr. Char->. les örült annak a megállapításnak, amely a nyugati világban szétszórt magyar emigráció összehasonlításának tapasztalataiból született: az ausztráliai magyarság viszonylagos jólétben él, helyzetét szilárdnak érzi és szereti azokat a városokat, tájakat, ahol él. Mr. Charles aláhúzta: „örülünk az ausztráliai magyarság sikereinek. Mi is úgy látjuk, hogy második hazájuknak érzik Ausztráliát, tartósan letelepedtek és eredményeikkel szerves részévé váltak Ausztrália mai közéletének, gazdagították, színesebbé tették az ausztrál kultúrát.”

Beszélgetésünk végén egyetértett azzal, hogy helyes megírni az ausztráliai magyarok közt szerzett tapasztalatokat. Ezt húzta alá abban a levelében is, amelyet találkozásunk másnapján küldött a magyar főkonzul címére: „I was glad to have the opportunity of meeting Mr. Szántó and you this morning. I hope that he found his visit to Australia truly rewarding.” (örültem, hogy alkalmam Volt találkozni Szántó úrral és önnel ma reggel. Remélem, hogy [Szántó úr] ausztráliai látogatását valóban gyümölcsözőnek találta).