Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-04 / 7. szám

/láttuk, olvastuk, hallottuk... Budapesten tartotta ülését az európai országokbeli keresz­tény katolikusok konferenciájának nemzetközi munkacso­portja. A Finn Irodalmi Társaság felkérésére Nyirkos István, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem adjunktusa ma­gyar—finn szótárt szerkesztett. Beethoven születésének 200. évfordulója tiszteletére — fiatal művészek részvételével — Beethoven-zongoraversenyt rendezett a Magyar Rádió. A húszezer forintos első díjat — a G-dúr zongoraverseny tolmácsolásával — Kocsis Zoltán, a Zeneművészeti Főiskola 18 esztendős másodéves hallgatója, Kadosa Pál tanítványa nyerte el. Április első két hetében magyar könyvkiállítást nyit­nak Bukarestben. A tárlatra szánt ezer kötet ládába csoma­golva kamionokon jutott el a román fővárosba. A Magyar Szó című, jugoszláviai magyar nyelvű napila­pot a Testvériség-Egység érdemrend aranykoszorús rendjé­vel tüntette ki Tito jugoszláv államfő, a lap 25 éves fennállása alkalmából. A. Vidal-Naquet, a hágai világélelmezési konferencia szervező bizottságának főtitkárhelyettese a világélelmezési konferencia előkészítéséről tárgyalt fővárosunkban. Az Ausztráliában vendégszereplő Bartók Vonósnégyes tisz­teletére a sydney-i magyar főkonzulátus fogadást adott, ame­lyen megjelent Sydney kulturális életének számos neves képviselője. Fájdalmas veszteség érte a magyar zeneéletet: 55 éves korában elhunyt Dénes Vera Liszt-díjas gordonkaművésznö, a Zeneművészeti Főiskola tanára, a Magyar Állami Hang­versenyzenekar szólógordonkása. Művészetét 1961-ben a Ma­gyar Népköztársaság Érdemes Művésze címmel tüntették ki. Az elhunytban Sándor Frigyes, a Zeneművészeti Főiskola tanára feleségét gyászolja. Hazánk egyik legszeszélyesebb folyója az Ipoly. Megszelí­dítésén a magyar és a csehszlovák vízügyi szervek közös terv alapján dolgoznak. Balassagyarmat térségében már be­fejezték a munkát, négy kilométer hosszú új medret építet­tek, s gátat emeltek a város védelmére. Az évekig tartó munka során a folyó medrét 171 kilométer hosszúságban szabályozzák. A Neue Zürcher Zeitung egyik hétvégi irodalmi mellék­letében — a közelmúltban — bemutatta Sipos Gyula József Attila-díjas költőt, és két versét közölte Éva Haldimann Genfben élő magyar származású kritikus fordításában. A kaiserslauterni Pfaltz Theater nagy sikerrel mutatta be Karinthy Ferenc Bösendorfer című egyfelvonásosát. A da­rabnak ez volt a tizenkilencedik külföldi bemutatója. Valószínűségszámítási konferenciát rendezett március ele­jén az oberwolfachi matematikai intézet. A konferencián a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Csiszár Imre, Bárlfai Pál és Révész Pál vett részt. A magyar küldöttek a rendező bizottság felkérésére a konferencia megnyitó ülésén méltatták Rényi Alfréd, a nemrég elhunyt kiváló magyar matematikus munkásságát. „öt magyar verseskönyv Romániából” címmel öt költő, Székely János, Cseke Gábor, Jánky Béla, Bodor Pál és Márki Zoltán Bukarestben kiadott verseskötetéről adott ismertetőt a Népszabadság március 15-i vasárnapi melléklete. A párizsi Magyar Intézetben előadást tartottak a különböző nyelvű európai irodalmak összehasonlító történetéről és a magyar—francia irodalomtörténeti együttműködésről. Az elő­adáson sok ismert francia és külföldi irodalomtörténész je­lent meg. Ugyanitt, március 10-én bemutatták azt a filmet, amelyet Vasarely — Vásárhelyi Viktor —, a magyar szárma­zású francia festőművész budapesti kiállításáról készített Herskó Anna. Dr. Gál Istvánnak Sir Philip Sidney 1573 őszén Magyaror­szágon tett, háromhetes látogatását elemző, angol nyelvű ta­nulmányáról emlékezik meg a The Times Literary Supple­ment. A tanulmány a debreceni Kossuth Lajos Tudomány­­egyetem Hungarian Studies in English című sorozatban je­lent meg. A budapesti Thália Színház együttese március 22-én Hel­sinkibe utazott, vendégszereplésre. Műsorukon — a Kalevala. Szabadkán március 20-án megtartották Zilahy Lajos Imbro­­szi boszorkány című drámájának ősbemutatóját. Zilahy drá­mája a VIII. században játszódik. A szabadkai színház ma­gyar nyelven mutatta be a művet. Hagyomány az Operaházban, hogy nagy művésze, Székely Mihály halálának évfordulóján egy-egy kiemelkedően sze­replő énekművésznek átadják a Székely Mihály emlékplaket­tet. Az idén Bende Zsolt kapta a kitüntetést. Horn Artur akadémikust az állattenyésztés nemzetközi bí­ráló bizottsága az állattenyésztés tudományában elért ered­ményeiért az 1970. évi nemzetközi díjjal tüntette ki. A magas nemzetközi kitüntetést március 19-én Veronában adták át Horn akadémikusnak. MODERN SZÍNHÁZ — Mit szól ehhez a zseniális rendezői felfogáshoz? Jan Zborovsky, a Szlovák Népművészeti Központ Igazgatója megnyitja a kiállítást Szlovák népművészeti kiállítás Budapesten Szlovákia különböző vidékeinek népművészeti hagyomá­nyait. motívumait használták fel az alkotók azon a tárlaton, amelyet a Csehszlovák Kultúra Budapesten, Rózsa Ferenc utcai helyiségében rendezett meg. A szép kiállításon modern lakásokat díszítő textíliákban, fafaragásokban, kerámiákban, népi hímzésekben és csipkékben gyönyörködhettek a látogatók. Szép csipkék, lakásdíszek Érdeklődők a kiállításon (MTI fotó) A LÓSPORT VILÁGÁBÓL Nyolc lovat köteleztek az Osztrák Derbyre. A nevezettek között van Pomádé király, a legjobb hároméves, a Fürsten­­berg Rennen győztese Paroli, és Imperiál eddigi legjobb fia, Ilyesmi. A 180 000 Schillinggel díjazott nemzetközi versenyt 1970. június 7-én futják Bécsben. • A brüsszeli nemzetközi mezőgazdasági kiállításon egy hé­ten át tartottak a látványos bemutatók. Lovasaink mutatvá­nyaikkal bámulatba ejtették a nagyszámú közönséget. Bau­­douin király és Charles Heger földművelésügyi miniszter is üdvözölte a magyar küldöttséget. Két első, két második és két harmadik díjat nyertek lovaink. * A kemény télen sem szünetelt a munka a lovasiskolákban és a versenyistállókban, Az országos bajnokságok és a hazai versenyek mellett máris hat nemzetközi mérkőzést kötöttünk le. A legnagyobb feladat az olimpiára való felkészülés, ez szab ma irányt minden tevékenységünknek. Sz. L. Téli kép az alagi lovasiskolából (74.) Erdély bukása Megint egyszer a hajdúk mozdultak meg. Bethlen Gábor halálával, s a bécsi párt előretörésével tudták, hogy az ő jo­gaik, biztonságuk is veszélybe került. Erdélyi András kapi­tány vezetésével felkeltek, s a megmaradt Bethlen-hívek szö­vetségében szembeszálltak a nádor csapataival. Sikerült is Bethlen egy korábbi elgondolását megvalósítaniuk, s az Er­délyhez csatolt országrészek leggazdagabb nagybirtokosát, Rákóczi Györgyöt választották meg erdélyi fejedelemnek, az­zal az elképzeléssel, hogy ő az, akinek szándéka és képessége is lenne hozzá, hogy a nádort megállítsa, a megyéket meg­tartsa. A hajdúk támogatásával, 1930. december 1-én Rákó­czi Györgyöt erdélyi fejedelemnek választották. A következő év tavaszán a hajdúk Rakamaz mellett szétverték Eszterházy hadait. A nádor nem számíthatott Bécs támogatására, mert azt Gusztáv Adolf svéd király támadása foglalkoztatta, ezért tárgyalásokba bocsátkozott. Rákóczi átengedte a császárnak a hét vármegyét, aminek fejében nem háborgatták többé, s megerősítették a hajdúkapitányok jogait is. A harmadik haj­dúfelkelés tehát megőrizte Erdély függetlenségét, de nem aknázta ki a győzelmet, s megelégedett a kompromisszummal. I. Rákóczi György belső hatalma megerősítése érdekében nem azt az utat követte, amelyet Bethlen Gábor is járt. Er­dély polgárosításának továbbfejlesztése helyett, az államha­talom feudális — tehát túlhaladott — vonásait erősítette. Ha­talmas földbirtokszervezet kiépítésére törekedett, újabb ter­heket rótt a parasztságra, és elnyomta vallási törekvéseiket. Mindamellett, Bethlen politikájának eredményei mély nyo­mot hagytak, s nem lehetett őket egykönnyen felszámolni. Bethlen sikereinek emléke vezette a svédeket, amikor szövet­séget ajánlottak fel Rákóczinak. Igaz. nem számítottak ko­moly támogatásra, és nem is szántak az erdélyi seregeknek jelentős szerepet. Amikor azonban kiderült, hogy ez a sereg korszerű, és jól felszerelt, újra felcsillant a Habsburg hata­lom megtörésének lehetősége. Brno alatt egyesült a svéd és az erdélyi sereg. Ekkor azonban közbelépett a császárral ép­pen békében levő török szultán és megtiltotta, hogy Rákóczi tovább harcoljon. Ultimátuma engedetlenség esetére kilátásba helyezte Erdély elfoglalását és elpusztítását. Rákóczi haza­tért. győzelem nélkül, de azért előnyös békével. Az 1645-ben kötött linzi béke ismét Erdélynek juttatta az északnyugat­magyarországi hét vármegyét. Ezzel azonban I. Rákóczi György érdemleges szerepe Er­dély történetében véget is ért. A vesztfáliai béke, amely pon­tot tett a harmincéves háború végére, elszigetelte a kis feje­delemséget Európa küzdelmeitől. Rákóczi 1648-ben bekövet­kezett haláláig a lengyel trón megszerzésével kísérletezett, eredménytelenül. Fia, II. Rákóczi György lett az új erdélyi fejedelem. Ren­dezett, gazdag országot örökölt a tehetséges fiatalember. Szi­lárdan tartotta kezében a hatalmat, az országgyűlés enge­delmes eszköze volt akaratának. „Abszolút fejedelem” volt, aki arra törekedett, hogy kiszakítsa magát és országát abból az elszigetelt helyzetből, amelybe a vesztfáliai béke szorította. Szövetséget ajánlott Bécsnek a török ellen, ajánlatát azonban az udvar nemcsak visszautasította, hanem a szultán tudomá­sára is hozta. A porta ezek után gyanakodva figyelte Rá­kóczi minden tettét, s amikor a fejedelem a lengyel trón megszerzésére akart hadat indítani, egyenesen megtiltotta neki. Rákóczi nem mondott le terveiről, s bonyolult, messzire­­nyúló diplomáciai tárgyalásokba fogott, amelyekhez azonban hiányzott a reális alap. Különböző nyugat-európai országok­ban puhatolódzott, s végül annál a svéd királynál — X. Ká­rolynál — talált támogatásra, aki maga is a lengyel trónra pályázott. Mindamellett Rákóczi készen állott a szövetségre, s amikor sor került rá, hadba is szállt. Bízott a kozák het­­mánban, akivel úgyszintén szövetséget kötött. Csakhogy idő­közben a kozákok Oroszországhoz csatlakoztak, utóbbinak pedig éppen nem volt érdeke, hogy a svédek lengyelországi ambícióit segítse sikerhez. Rákóczi így egyik olyan támogató­jától esett el, akire pedig leginkább számított. 1657 elején tört be Lengyelországba, mintegy harmincezer főből álló sereg élén. A hadjárat azonban tökéletes kudarc­cal járt, a visszafelé áramló erdélyi sereg a tatárok fogságá­ba esett. A török pedig állta, amit ígért: Köprülü Mohamed büntetőhadjárata felprédálta Erdély gazdagságát, kardélre hányta, rabságba hurcolta lakosságának ezreit, és megsemmi­sítette a függetlenségnek még meglevő elemeit is. II. Rákó­czi György, nagy üggyel-bajjal hazavergődve, megkísérelte, hogy megszervezze a védelmet, de a szükséges hathatós se­gítségre már sem a székelyektől, sem a hajdúktól, sem a ro­mán fejedelmektől nem számíthatott; 1660-ban, a szászfeneSi csatában maga is elesett, országa romjai felett. A török elfoglalta Váradot, a Partiumot. Bécstől nem volt mit tartania — az nem szegte meg a békeszerződést Erdély kedvéért. Midőn II. Rákóczi György fejedelem lett, mind­össze évi tizenötezer arany adót kellett a töröknek fizetnie; Barcsai Ákostól, akit ezután ültetett a fejedelmi székbe, már negyvenezret követelt a török. Igaz, Barcsai nem is kellett az erdélyieknek, s inkább a tatár rabságból 1661 elejére visz­­szatérő Kemény Jánost választotta meg fejedelemnek. Ke­mény tudta, hogy ennek újabb támadás lesz a következmé­nye, mert a török aligha tűri, hogy védencét előbb lemondat­ják, majd meg is ölik; Bécshez fordult segítségért. Mire azonban a császári had megérkezett, Kemény János a nagy­­szöllősi csatatéren fejezte be életét. A török pedig immár szilárdan ültette be vazallusát, Apafi Mihályt a fejedelmi székbe. Ez lett Bethlen Gábor „arany-Erdélyének” vége. (Következik: Zrínyi Miklós, a költő) B. P. 8

Next

/
Thumbnails
Contents