Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-12-25 / 26. szám
Jíá fá g a t ó n &zaM&dU w iáL Férjével, Kocsis Albertiéi és kisfiával ■HP'l H M Szabó Csilla a zongoránál II ogy milyen alkalomból írok róla? Gazdag művészélete, m # az alkalmak folyamatosságából, a tehetség, a munka JL -M- és a siker egymással szorosan összefüggő eseménysorozatából áll. Édesapja hegedűművész-tanár, férje Kocsis Albert — lapunk november 28-i számában írtunk róla —, világszerte ismert hegedűművész, ö maga ünnepelt pianista. Most éppen Franciaországba készül, párizsi magyarok előtt lép majd fel. Mindenesetre ideális riportalany — gondolom az ajtó felé tekintve, amíg várok rá, hogy a szomszéd szobából felbukkanjon. Ott ugyanis néhány percre fogva tartja egy „új elem”, amely a muzsika mellett behatolt az életébe, ha ugyan van hely ebben a zenével telített ifjú életben még valamire. De hát kell hogy legyen, hiszen az a „még valami” — háromhetes kisfia. Napjait most a két szoba közt osztja meg, egyikben a kiságy, másikban a zongora. Amidőn átjön onnan ide, arcán a komolyság és derű ugyanolyan keveréke, mint amikor zongorázik. Szavai pontosak, választékosak és egyszerűek. Talán mert nagy rutinja van már abban, hogy nyilatkozzék? Ez elég valószínű, és mégis úgy tűnik, mintha frissen, első ízben, az újraátélés örömével számolna be gyorsan magasba szökő pályájáról. örömmel, de magától értetődően. A tehetség természetesnek tartja önmagát, nincs meghatva önmagától. Természetes, hogy ötéves korában már zongorázott, természetes, hogy tízéves korában országos ifjúsági versenyt nyert, természetes, hogy 14 éves korában főiskolás volt. Közben egy évig Párizsban tanult a Margaret Longue főiskolán, Monique de la Bruchollerie-nél, s megszerezte a művész-tanári oklevelet. Azóta beutazta az egész világot, Párizstól Rio de Janeiróíg, Montreáltól Japánig. Több nemzetközi versenyen vett részt, s nyert első díjat, Rióban ugyan „csak” második díjat kapott, viszont neki ítélték a zsűri különdíját, „A brazil mű legjobb előadásáért kitűzött nagydíjat”, amelyet a brazil elnök nyújtott át személyesen. — A magyar kolóniákhoz Montreálban is, Rióban is a legmelegebb emlékek fűznek — meséli. — Végigizgulták a versenyt egy emberként, díszvacsorát, díszhangversenyt rendeztek. A szünetekben s előadás után odajöttek, a kezem szorongatták. Japánban. ebben a csodálatos országban, szintén összehozott két honfitárssal a szerencse. Rengeteget segítettek, gyakorlási lehetőséget adtak és — kottákat. A saját kottáim ugyanis lemaradtak valahol Amszterdamban, minden pogygyászommal együtt. ... Minden poggyászával? Csakugyan? Elnézem, amint ül és mesél, vászonnadrágjában, sima pulóverében, nagy, kék, fénylő szemmel — melyről nem vagyok biztos, hogy csakugyan kék-e, a mélyén annyi sötétebb szín bújkál — s biztosan tudom, hogy nem „minden poggyásza" maradt le. Mert mindazt, amit magával kellett vinnie, magával vitte, benne volt. Benne volt már ötéves korában, amikor először leült a zongorához, de talán még előbb, amikor hegedűművész édesapját hallgatta, mint egészen kicsi lány, még öntudatlanul. Most pedig tudatosan van benne, tudatosan viszi magával a világ hangversenytermeinek pódiumaira, s tudatosan, bár azzal a finom arányérzékkel beszél róla, amely általában jellemző rá. — Nehéz, szigorú élet a mienk (rendszerint többes számot használ, hiszen magánéletében és a zene világában is hegedűművész férjével, Kocsis Albertiéi együtt, közösen haladnak előre). Ha csak egy hónap, egy hét történetét óráról órára elmesélném, feltétlenül kiderülne, hogy itt valamiféle szerelemnek is jelen kell lennie. Szerelemnek ...és ezúttal nem a magánéletére, hanem a zenére érti. De milyen rokonszenvesen kerüli a pátoszt, ahogy például a szerelem szót a „jelen kell lennie” fogalmazással lehűti. Ez a kettősség jellemző a játékára is, ez a — ha szabad mondani — mértéktartó szenvedély, hogy izzásának a míves, finom formaérzék szab határt, s hogy minden, ami kicsordul ujjai alól, kerek, kristálytiszta, az elragadtatás és a fegyelem, az érzelmek és a szellem egyensúlyából származik. Még arról beszél, hogy legkedvesebb zeneszerzője Brahms, és hogy Japánban milyen sikere volt Bartókkal, ami nem véletlen, hiszen a pentatónia a kelet harmóniavilágával rokon, meg hogy decemberben Pesten lép fel, januárban már Párizsban ad hangversenyt az ottani magyar kolónia előtt. Januárban? De hiszen a kis Tamás Albert novemberben született. S mintha figyelmeztetni akarná a mamáját, nem éppen muzikálisan, de teli torokból rázendít. Szabó Csilla fürgén felugrik, s bemegy hozzá. Nem fél attól, hogy művészéletéből „elvesz” valamit az anyaság, úgy tűnik, minden ténykedésében természetes arányérzéke, az a bizonyos átszellemült mértéktartás hatja át. Ideális riportalany? ... Ez a törékeny teremtés képes az élet teljességének befogadására, s továbbadására, de az élet teljessége nem lehet tárgya egy riportnak. Ezt némi szomorúsággal belátom, miközben átkukucskálok a másik szobába, ahol Csilla a kis Tamás Albert fölé hajol. A mozdulat ismerős. Ugyanezzel a gyöngéd és bizalmas ingerkedéssel hajol a zongora fölé. Soós Magda 6^ év PER&ETT LE AZÓTA. , Hoey A KOWlROMI SÍRBOLTBAN ÖRÖK nyugalomra nQ_yerr(ÉK levetinczy Timaór MILtAÍLy, AZ ARAAfy EMBER FÖLDI MARAOVAÍNyAIT. BALATONI HALÁSZOK TALÁLTAK RAÍ A cl ÉG KÖZÖTT, NÉGY HÓNAPPAL KÜLÖNÖS KÖRÜLMÉN/EK KŰZÜT TÖRTÉNT ELTŰNÉSE LTTAÍN. AZ EVyetSET FEUSMERHEtSTLENNÉ TETTE, SZEMÉö)"*<ZŰNOS&XsAr RlJHXi alarÍXn Xllapítctvaík meg . egy NAPON LEVÉL ÉRKEZIK AZ ELHUNyT ÖZVEGYÉNEK . ©YBREKkÉZ. RÓTTA PAPÍRRA A SOROKAT, MERT AKI A LEVE • LET KÜLDTE , NEM AKARTA, HüOy FELISMERJÉK az írXsXt. a vilXg halottnak HISZI, NEM SEJTI SENKI, MÖGT KKISZT/Xn TÓDORT TEMETTÉK EL HE - LyETTE. A BOLDOG SASA MÓL K azon , HOOy NE OSZLASSA EL E2TT A TÉVHITET. HBNyRGZÖ UtAn I" . a SZÓRA ATHAUE-NRK kKröRÖM VILLAN A TEKINTETESEN. KACSOKA ŐRNAGY VÉUETLENÖL ELKAPJA A Pillantást, végi sborzad tőle a héta, És AMIKOR ESTE MENyASSZONyXT A szobAjAba kíséri ... MIELÄT NyOSOVÖRA TÉR, TÍMEA MÉGIS RXfORDÍTcIA A ZAÍRAT SOK BÁNATOS év lTtXn ELŐSZÖR lét KEDVES szaímAra az élet : holnap végre ncOl MB=y ahhoz, AKIT TITKON MINDIG SZERETET AZ ÖRNAETOr A SYANAKvXS ARRA KÉSZTEiTE, HŐS? TÍMEA ABLAKA ALAT VIKRASZ3VA TÖLTSE AZ. ÉJSZAKOT. A SESÉ^ wXinXs beront Av hAzea , vXllXval zúzza az. AkJiót^
