Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-12-25 / 26. szám
Már a tizenkettedik volna? Magam is alig hiszem, hogy több mint egy évtizede érkezik el az ősszel együtt egy nap, amikor kézbe veszem a Magyar Hírek Kincses Kalendáriumát. Mindig szép és izgalmas pillanat ez. Szép, mert sok embernek sok hónapi munkája jelenik meg egy kötetben; akik írtuk, fényképeztük, rajzoltuk, tördeltük, nyomtuk, szerkesztettük, azok közös gyermekünknek tekintjük, és az az érzésünk, hogy gyermekként, családtagként fogadták azt a százezernyi példányt, amely karácsony és újév táján eljut a magyar családokhoz, szerte a világban. Izgalmas is ez a kézbevevési, megjelenési pillanat főképp a szerkesztőnek, mert együtt látja testet öltve, amit elképzelt. Egy könyv, különösképpen ilyen gyűjteményes kötet hasonló az épülethez, hiába rajzolja meg előre az építész, hiába tervezi meg a mérnök, az egyes elemek egymás között feszültséget és harmóniát teremtenek, s ebből mindegyik új mágneses teret képez maga körül. A cikkek, elbeszélések, versek, képek, rajzok is új életre kelnek, egybekötve más cikkek, képek, elbeszélések, rajzok szomszédságában. Mivel a Kincses Kalendárium szerkesztésében és házhoz érkezésében — mint mondtam — van valami családias jelleg, azt sem tagadom, hogy a megjelenési izgalomban van valami a szurkolásból is. Nemcsak azért, mert ez is természetesen az utolsó pillanatban készül, híven szerkesztőjének munkamódszeréhez, s nem híven, de kötelezően a magyar nyomdák túlterheltségéhez, ami szerencsés jelenség, mert kulturális életünk fejlődését jelzi, de hátrányos is, mert nyomdáink kapacitásának ruháját már kinőttük. Ezért a kézbevétel pillanatában az öröm és a jóleső izgalom után van egy negyedórás aggodalom is, hol tévedett a szerkesztő, a szedő, a nyomda. Az 1971-es Kalendáriumban, a minden lehetőt megtevő Egyetemi Nyomda nevében is, elnézést kérek az új Kalendárium-tulajdonosoktól, akik köteteiben a 97. oldaltól a 128-ig két ív fordítva van befűzve a kötetbe. Tessék egyet sziszegni, ahogy én tettem, aztán megfordítva tovább olvasni: a képek és a szöveg ugyanaz. A magam és szerkesztő-társaim nevében pedig elnézést kérek a 274. és a 280. oldal közötti cikk képaláírásaiért. A cikk maga a XX. századi külföldön élő magyar művészeknek a Műcsarnokban tartott kiállításáról számol be. A mentegetődzéshez egy kis műhelytitkot kell elárulnom. Ahhoz, hogy a Kalendárium idejekorán elérkezzék Ausztráliába, Kanadába, vagy Chilébe, novemberben kell postára adni, azaz, hogy kellene, mert az egész kiadás soha sincs készen november hónapban. De így is auguszra teljesen nyomdakész szöveget szoktunk a nyomdának átadni. A Magyar Hírek olvasói tudják, hogy ez a műcsarnoki kiállítás augusztus utolsó hetében nyílt meg. Nekünk tehát varázsolnunk kellett: a még fel nem akasztott képekről, a még el nem helyezett szobrokról írni beszámolót és hozni képet. Eközben történt, — tehát az utolsó pillanat után —, hogy egyrészt a képek és a képaláírások nem mindig szerencsésen találkoztak, másrészt az idegen nyelvű katalógusokból kiemelt képekhez hűségesen hozzáragadt az eredeti szöveg is. Elnézést kérünk az olvasótól, aki talán észre sem vette ezt a kis hibát, és főképpen a művészektől, akik biztosan észrevették. Engesztelésül megkértem a Magyar Hírek főszerkesztőjét, hogy itt, a lap hasábjain, megismételhessük a fényképeket, most már helyes aláírással. A szerkesztő a könyvnek mind a 352 oldalát egyformán szereti, az elsőoldalas képtől, amely idén a Somlóhegyet, a Dunántúl egyik legszebb táját ábrázolja Vámos László művészi felvételében, és az első, már hagyományos bevezető verstől, amely az idén Keresztúry Dezső négyrészes, finom, mély és érzékletes Magyar évszakok-ja, egészen a tartalomjegyzékig, sőt még ezután a záró képig, amely az idén az Aggteleki cseppkőbarlang egy villanyvilágította sejtelmes részletét mutatja be. Ezen belül vannak kedvenceim, olyan írások és képek, amelyeket vagy fontosnak, vagy érdekesnek tartok, vagy egyszerűen a szívemhez nőttek. Ilyenek mindenekelőtt Veress Pál metszetei a naptár-részben, minden hónap mellett. A naptár régi olvasói emlékeznek Veress Pál tizenkét magyar költő fejére. Akik megtiszteltek azzal, hogy szerkesztőségemben meglátogattak, dolgozószobám falán láthatták a tizenkét eredetit. Elég sok idegen, külföldi is jár hozzám és ezeknek Veress Pál metszeteire mutogatva szoktam egy kis alapvető ízelítőt nyújtani a magyar líráról. Az idén a magyar kultúrhistória nagy alakjait metszette fába a művész. Van közöttük néhány telitalálat: Csontváry, a festő, arcképének egy változata, háttérben a híres cédrussal; vagy Széchenyi István angol tweed-kabátban, lóháton, háttérben a Lánchíddal. Vagy Márton és György mesterek, amint a híres Szent László szobrot készítik. Kérem az olvasókat, érez-A»«g55rKINCSES KALENDÁRIUMA zék át azt az ihletet és áhítatot, amelyet a művész itt papírra vetett. A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma nem hivatalos kiadvány: az itthoni magyarok csinálják külföldi magyarok egész évi hasznára és szórakoztatására. Ezért ritkaság az, hogy államférfi cikkét közöljük. Az idei naptárban Fock Jenő miniszterelnök írt „A második negyedszázad küszöbén” címmel abból az alkalomból, hogy Magyarország felszabadulásának 25. évfordulóját ünnepelte, de ugyanakkor előre nézett a jövőbe. A miniszterelnök is a jövő vázlatkönyvéből ütött fel néhány lapot, és gondolatait legjobban a cikk utolsó alcíme fejezi ki: „Közepesen fejlett országból — fejlett ország”. Erre a cikkre rímel az az anyag, amelynek a címe: „Az átrajzolt térkép”, és amely 19 oldalon a 19 magyar megye átváltozását jelzi az elmúlt huszonöt év alatt. A szerkesztő egyik öröme az, ha egy rendelt anyaghoz már meglevő kiegészítést talál. Ez történt ezúttal: Baranyai Ferenc „Duna—Tisza” című verse úgy illeszkedik az átrajzolt térképhez, mintha a költő ismerte volna a fényképeket és rajzokat. Bognár József professzornak, a Magyarok Világszövetsége elnökének tanulmánya a felszabadulás évfordulóját és a történelmi évforduló kapcsán feltett kérdések összefüggéseit elemzi. Szántó Miklós ausztráliai élmények alapján érdekes találkozásainak mélyen emberi érvényeiről számol be. Pethő Tibor a jövő tudományának, a futurológiának magyarországi vonatkozásait ismerteti, Erdei Ferenc pedig barátjától, a Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma minden évfolyamának szerzőjétől, a nagy magyar írótól, Veres Pétertől vesz búcsút. Most, hogy kezdek böngészni a Kalendáriumban és keresni azt, mit emeljek ki úgy külön, azon kapom magam, hogy tulajdonképpen elmondom a tartalomjegyzéket. Szívesen megemlítem Molnár Zoltán történelmi riportját: „Amikor felosztottuk a földet” címmel, ennek külön érdekessége, hogy egyik-másik mai politikusunkat ifjonti, karcsú alakjában láthatjuk viszont. Azt, hogy milyen az élet ma Magyarországon, nehéz egy kalendáriumban tükrözni, de minden évben újra megpróbáljuk. Ezt idén a sok fénykép mellett különösképpen két írás mutatja be. Ezek Hernádi Magda cikke az országban folyó vitákról, és Kemenes Egon tanulmánya a vállalatok szerepéről a magyar gazdasági reform után. Ezt a közgazdasági, komoly cikket könnyen emészthetővé teszik Kaján mester tündérien humoros rajzai. Miről írjak még? Olvassák el Széli Jenő beszámolóját a Magyar Televízió első népdal-fesztiváljáról, a ma már — UNESCO-beli tapasztalataim alapján azt mondhatom — világhírű Röpülj páva műsorról. Mulassunk együtt jól Kolozsvári Grandpierre Emil szatirikus elbeszélésén, Örkény István egyperces novelláin, ünnepeljük Déry Tibor cikkével együtt a 85 éves Lukács Györgyöt, és fejtsük meg gyermekeinkkel együtt a gyermek-fejtörőket. Egy-egy téli estén, remélem, az olvasókat is jól elszórakoztatja a „Királyok, költők, katonák” című sportszerű, vidám fejtörő, amelynek megfejtése is megtalálható valahol a Kalendáriumban. A szerkesztő azt reméli, hogy jut a naptárban olvasni való tavaszra, nyárra és őszre is. Moholy-Nagy László: Jelenetek az én fényjátékomból, olaj, formica lemez, 1942 8 C. H. U. Necker — Paris: Betonszobor Moholy-Nagy László (1895—1946). Munka közben 1942-ben Székely Péter: Pár, carrarai márvány, 3$ cm, 1970 Kemény Zoltán: Optimista kép, sárgaréz dombormű, 52X68 cm, 1962 Szenes Árpád: Nyugat (elé, olaj, vászon, 150X65 cm, 1965 Val Auréllá: Kompozíció I. balzafa, 50X80 cm Kemény Zoltán: Idő az időkben, vasdombormű, 106X76 cm, 1962 Breuer Marcel: A St. John apátság temploma (M. Breuer Breuer Marcel: Cesca szék, 1928 és Hamilton Smith) 1953—61, Collegeville, Minnesota Forbat Fred (Alfred): Kétlakásos ház távlati rajza, színezett ceruzarajz, 1923
