Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-12-25 / 26. szám

A TETT ÜNNEPE A szeretet és a béke ünnepe! Még ott is az, ahol a háború tombol, a tűzszünetek néhány napra vagy órára ott is feledtetni akarják a haragot, a gyűlölködést, az öldöklő szemben­állást. Ez is kegyetlenül rádöbbenti az embert arra, hogy a szeretetről és a békéről nem elég beszélni és érezni, hanem elsősorban csele­kedni kell. Karácsony a tett ünnepe! Ajándékozás, csa­ládi és baráti találkozások, régen elmulasztott r 4 jót gyarság iránti felelősségét és szeretetét megmu­tassa. Mind nekünk, mind a külföldön élő magyar testvéreinknek tudni kell, hogy ez nem ment ma­gától. Jóakarat kellett ahhoz, hogy mindnyájan azt mondhassuk: jöjjetek és lássátok több mint két évtized építőmunkájának eredményeit, örüljetek velünk és legyen a tiétek is. Ennek a megértésnek és jóakaratnak a jegyében hívtuk haza látogatóba ebben az esztendőben a Szent István-évfordulóra külföldön élő magyar testvéreinket. A közös cél, drága magyar nyelvünk megőrzése és továbbadása érdekében rendeztük meg Debrecenben az anyanyelvi konferenciát. Az új magyar bibliafordítás kiadása előtt meghívtuk a külföldön élő magyar protestáns lelkészek egy ré­szét, hogy vegyenek részt a munka utolsó szaka­szában, hogy így mind hazánkban, mind külföldön olyan magyar nyelvű biblia kerüljön a lelkészek és a gyülekezeti tagok kezébe, amely nemcsak tisztán szólaltatja meg Isten szavát, hanem egyben szép magyar nyelven szólaltatja meg azt. Bizonyára voltak idehaza is és külföldön is olya­nok, akik e kérdésekben másképpen gondolkodtak. A jövő azonban nem őket igazolja, sőt már a jelen sem. A jót akaró embereké a jelen is meg a jöven­dő is! A Szentírásban így olvassuk: „A jövendő a béke emberéé!" Tehát azoké, akik karácsony kon­cepciójában élnek: a jó akarásának és a béke mun­­kálásának jegyében. Mint egyházi ember örülök annak, hogy Magyar­országi Evangélikus Egyházunknak éppen a jóaka­rat nevében gyümölcsöző kapcsolatai vannak kül­földön élő evangélikus testvéreinkkel is Európában, Észak-Amerikában és Latin-Amerikában. Azt is tudjuk, hogy nem minden külföldön élő evangéli­kus testvérünk fáradozik kapcsolataink építésén és elmélyítésén. Ez sem zavar bennünket abban, hogy mi változatlan szeretettel és a jó akarásával for­duljunk karácsonykor is a kint élő magyar evan­gélikusok felé. Karácsonykor, a békesség és jóakarat ünnepén, kívánok minden külföldön élő magyar testvérünk­nek olyan karácsonyt, amelyben a szívek fölött győzedelmeskedik a jóakarat! : a könyv! történeti tanulmányok, ifjúsági művek, antológiák, humoros írások, szótárak, útikönyvek jelzik, a többi közt a magyar könyvkiadás sokrétűségét, s nyújt­ják a válogatás, a választás és a vásárlás örömét az olvasónak. PIHE PALI - FEDER PETER A Móra Könyvkiadó nagy sikerű mesekönyvei­nek egyike volt Bogáti Péter mesekönyve, a Pihe Pali, amelynek rajzait Róna Emmy készítette. A könyv most a Corvina Könyvkiadó és a berlini Altberliner Verlag Lucie Groszer kiadásában né­metül is megjelent. A bravúros fordítás — hiszen a mesekönyv tele van alliteráló, úgynevezett be­szélő nevekkel — Gertrud Dubovitz munkája. Az ö leleménye az új cím is: Feder Peter. levélírások, nagy és hosszú visszaemlékezések és talán belső megtérések valamihez vagy valakihez, mindezek nélkül el sem tudjuk kép­zelni, hogy ünnepelünk. S könnyű ilyenkor a szeretetről beszélni, könnyű ilyenkor az an­gyalhajas, csillogó karácsonyfa gyertyafényé­nél melegen érezni és néhány percre átengedni magunkat az ideális és optimista probléma­­megoldásoknak. Biztos, a karácsony hangulata oly mély és kitörölhetetlen, hogy másnap szin­te fel kell ébrednünk a csodálatos gyermek­álomból. S amiről ilyenkor nehéz beszélni?! Mindaz, ami másnap olyan kiábrándító tud lenni. Mi­nél tisztább és magasztosabb valami, annál inkább zavarni tudják a mellékkörülmények vagy kísérőjelenségek. Mindig akadhatnak szörnyen lesújtó szerencsétlen emberi mozza­natok, amelyek a szeretetet gátolják, szétzúz­zák, sőt talán vérbe is fagyasztják. Az önszeretet és az önzés megölik a szeretet alap­törvényét: mindig készen lenni önzetlenül és ellenszolgáltatás nélkül — és újból adni. Az érdek, a haszonlesés, a számítás — és ettől leginkább mentes a gyermek lelke — gátolja a szeretetet, e legszentebb erényből ösztön­biológiai tényezőt csinál. S végül mindent le­perzsel vagy megfagyaszt bennünk az előítélet, a meg nem értés, a sötétenlátás, a rágalom, a vádaskodás, az elmarasztalás. Mindezek le­égetik a kontaktus vezetékeit. Az utóbbiakról szoktuk azt mondani, hogy a szubjektivizmus vágányai és rossz útra terelik az ember ítélő- és értékelő képességét. Amikor mint pap és püspök, mint az ősi pécsi egyházmegye főpásztora, e néhány szóval a Magyarok Világszövetségének elnökségében betöltött tisztemnél fogva, külföldön élő ma­gyar testvéreinkhez fordulok, elfogódottság vesz erőt rajtam. Olyant kell mondanom, ami nem közhely, ami nem az értelem logikai fogaskerekeit járta végig, és mint máshonnan biztosabban levezethető erkölcsi konklúzió mered elénk, olyant kell mondanom, ami szív­ből jön, és olyan őszinte, mint az édesanya hívása vagy szava gyermekéhez. Nem tudok és nem is mernék mást mondani, mint hogy az 1970-es jubileumi évben sokat foglalkoztak itthon hivatalosan és ünnepélyesen is a kül­földi magyarok ügyével, soha olyan aggódó és sürgető szavakat nem hallhattunk, mint a Magyarok Világszövetségének őszi elnökségi ülésén, így talán még nem tapintottak a lényeg legbensőbb magvára: nyelvükben élnek tovább testvéreink külföldön, ezt a magyar nyelvet segítsük megőrizni velük és nekik. Szerető­iünkből több élőt, valót és konkrétumot nem tudnánk adni soha. Ez a szeretet és a béke szózata, amelyet karácsonyi üzenetünk, kará­csonyi énekeink és emlékeink idéznek fel ben­nünk. Ezzel a pár szóval és rövid üzenettel kívánok minden magyar testvérünknek szívből boldog karácsonyi ünnepeket. József pécsi püspök ÉNEKEK ÉNEKE Az Énekek éneke a világirodalom szerelmi költészetének egyik legrégibb emléke: az ókori héber nép lírájából, lakodalmi dalaiból őrzött meg néhány száz sort. A magyar költői nyelv kialakulásában első fordításainak rendkívül nagy jelentősége van. A Magyar Helikon ki­adásában most megjelent kötet Károli Gáspár ismert és méltán csodált fordítása mellett közli a Döbrentei-kódex névtelen fordítójának és Heltai Gáspárnak prózában készült átültetését, mindezeken kívül pedig Bogáti Fazekas Mik­lósnak XVI. század végi, könyvben még soha meg nem jelent, virágénekekre emlékeztető verses átdolgozását. A szép kötetet Reich Ká­roly grafikusművész illusztrálta. Dr. Káldy Zoltán a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke A Hargita című napilap 1968. május 11-i számában Székely János cikke adott hírt a Csíkszeredában meg­rendezett első megyei tár­latról. Változások játszód­tak akkor az ottani művé­szeti életben. Az addigi tar­tományi székhelyekre össz­pontosult szervezés hang­súlya részben a megyei székhelyekre tevődött át. Az alkotóművészek számá­nak gyarapodása, munkás­ságuk terebélyesedése nyil­ván elősegítette ezt a fo­lyamatot, hiszen az első Hargita megyei tárlaton mindjárt harminchat mű­vész nyolcvanhét művét mutatta be a Csíkszeredái múzeum. A különböző képzőművé­szeket a hely szelleme, ha­gyománya, s a törekvések­nek a formaadás mögötti közös alapja köti össze. Va­lamennyien ragaszkodnak a ritmus anyanyelvéhez, nálunk ismeretlen nevű fiatal művészek kezéből is súlyos, erőteljes munkák kerülnek ki. Egy-két év nem sokat módosít az ilyen műhely arculatán. A nagybányai tradíció nyomában dolgozó Maszelka János, a balladás, vizionárius Páll Lajos, a szobrász Puskás Sándor és mások nyilván szervesen folytatják a munkásságu­kat. Ojabb információkat három festőről igyekez­tünk azóta megtudni: Gaál Andrásról, Sövér Elekről és Márton Árpádról. E három közül Gaál András kiforrott, ^ érett, igen felkészült festő, első­sorban akvarellista. Itt rep­rodukált Zsögödi tája ta­lán csak azért emlékeztet minket Nagy Istvánra, mert szintúgy erdélyi tá­jék. A házak, kerítések formáján, s a látott világ egyéb jellegzetes vonásain kívül a látásmód is lehet rokon Csik-beliek között. A puha foltok és tágas vilá­gos mezők, a grafikus ízű elemek, az egész kompozí­ció'mai módon konstruktív volta és a színek viszony­latai azonban — más, ne­hezebben elemezhető, rej­tettebb összetevőkkel együtt — Gaál András mű­vének egyéni sajátosságai. Különösen nyilvánvaló ez Gyergyói táján, s még in­kább ősz a Hargitán című képén. Az utóbbin egye­nesen a monumentalitással ötvözte a finom, akvarell folthatást Sövér Elek 1937-es szüle­tésű, még a kifejlődés útját járó festő. Gyergyóalfalu születésének helye, Maros­­vásárhelyt járt a képzőmű­vészeti iskolába, Kolozsvá­rott a főiskolára. Jól és egyéni módon rajzol, fest portrékat. 1968-ban szülei­nek páros portréjával tűnt fel. A kritika szerint fő erényei: „A szerkesztés egyszerűsége, a lélekábrá­­zolás hitele, embersége”. Egy leányfejet ábrázoló tusrajzáról az erdélyi rajz­művészet jó részét vissza­következtethetnénk, de fő­leg Nagy Albertet, vagy ré­gebbről a Nagy István nyomdokában portrézó Tassy Damjánt. Tájainak inkább rajzbeli része köve­ti a hagyományt, színeit el­lenben sokszor megharsant­­ja, ami szokatlan az ő he­lyén. összefogott, egységes hatású kompozíciói a jövő­re vonatkozólag is ígére­tek. Márton Árpád Csíkszere­dái fiatal festő munkáinak az expresszív monumenta­litás a jellemzője. Oda tar­tozik, ahol a szobrász Szer­­vátiusz Jenő jelenti a csú­csot. A föld mítosza fog­lalkoztatja; Földanyát fes­tett és Föld fiait. A ma­gyarországi műértőt olyan utalásokkal lehetne tájékoz­tatni róluk, melyekben Ko­­hán György és Szurcsik János neve szerepelne, vagy a mexikóiakra való hivatkozás. A stílusbeli ha­sonlóságok Márton Árpád esetében sem csorbítják az eredetiséget Az ilyen al­katú képzőművész a dolog nehezebb végét fogja meg. A látványt másolni vagy teljes kötetlenségben el­vont ábrákkal dolgozni sokkal könnyebbnek tűnik, mint az esetlegességtől el­jutni az egyéni sűrítésig, a monumentalitásig. Ez a rövid tudósítás ép­pen hogy bemutatja a há­rom festőt. Először, de bi­zonyára nem utoljára ta­lálkozik itt velük folyóira­tunk olvasója. Solymár István (A „Művészet” XI. évfolyamának 9. számából) BfiOf Sövér Elek: Alfalvi templom Márton Árpád: Parasztbánat Gaál András: Zsögödi táj s

Next

/
Thumbnails
Contents