Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-12-12 / 25. szám
/láttuk, olvastuk, hallottuk... A Magyar Vöröskereszt is csatlakozott a kelet-pakisztáni szökőár áldozatainak megsegítésére kibontakozó nemzetközi segélyakcióhoz: gyógyszerekből, vitaminokból, tejporból és takarókból álló küldeményével nyújt támogatást. * A Budapesti Nemzetközi Vásárt május 21 és 31 között rendezik meg. A vásárt rendező Hungexpo szerint az 1971. BNV iránt a szokásosnál is nagyobb az érdeklődés. A világhírű autógyárak közül máris egész sor jelezte, hogy bemutatja legújabb termékeit: a többi közt a Citroen, a Renault, a BMV, a Mercedes és a Ford. A BNV kiállítói között először szerepel majd hivatalos nemzeti bemutatóval Írország és Dánia. * A Magyar Közlöny 99. száma közli a pénzügyminiszteri rendeletet a földadóról szóló kormányrendelet végrehajtására. Az egyik jelentős módosítás, hogy az egyénileg gazdálkodók és a háztáji, valamint illetményföldet használók földadófizetési kötelezettsége megszűnik. * Dr. Radocsay Dénest, a művészettörténeti tudományok doktorát az Iparművészeti Múzeum főigazgatójává nevezték ki. * Születésének 70. évfordulóján Szabó Lőrinc emlékkiállítás nyílt meg a miskolci városi könyvtár nagytermében. A költő Miskolcon született és emlékkiállításán ott láthatók életútjának fontosabb dokumentumai mellett legutolsó miskolci látogatásának emlékei is. * A Pécsi Balett november 23-án keleti turnéra utazott: Indiában és Ceylonban lép fel. * Magyarországot első alkalommal hívták meg hivatalosan az európai egyetemek rektorainak Bécsben megrendezett tanácskozására. A felsőoktatási delegáció vezetője, dr. Nagy Károly, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rektora, a tanácskozásról hazatérve elmondotta, hogy a nálunk meghonosodott egyetemi felvételi rendszer élénk érdeklődést keltett, s különösen azt fogadták elismeréssel a megbeszélés küldöttei, hogy már a középiskolákban megtörténik a tanulóifjúság irányítása, felkészítése a pályaválasztásra. * 85 éves korában elhunyt Drózdy Győző polgári politikus és író, a Független Kisgazdapárt alapító tagja. * A párizsi Magyar Intézetben november 24-én Falvay Sándor zongoraművész Beethoven, Schumann és Liszt műveit szólaltatta meg. A hangversenyen ott volt Párizs zenei életének számos kiválósága, köztük Prévaux asszony, Liszt Párizsban élő dédunokája is. * Kétszáznegyven éve működik Gyulán a több millió okiratot őrző megyei levéltár. A XVI11. században a gyulai várban elhelyezett s később jelenlegi helyére, a hajdani megyeházára telepített intézmény anyagában jó néhány országos értékű irat van. Az évforduló kapcsán a nagy múltú intézmény történetét kiadványban dolgozzák fel a levéltár munkatársai. * Elhunyt Szőllősy Klára József Attila-díjas műfordító, Goethe, Balzac, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov és Salinger műveinek egyik legkiválóbb tolmácsolója. * Dr. Hetényi Istvánt, az IBUSZ vezérigazgató-helyettesét az ICCA (Nemzetközi Konferencia és Kongresszus Szervezők Szövetsége) az Elefántcsont-parton október végén megtartott ülésén az igazgatótanács tagjai sorába választotta be. * 70 személyes szállodát és éttermet rendezett be az egervári várkastélyban a Zala megyei Idegenforgalmi Hivatal. Az épületben könyvtár, játékterem, több társalgó és — házasságkötő terem is helyet kapott. * Hetvenmillió forintot fordít a következő ötéves terv során a főváros a könyvtárhálózat fejlesztésére, új könyvtárak építésére. A kulturális központoktól távol lakók ellátása érdekében 1971-ben meghatározott útvonalon közlekedő 5000 kötetes mozgókönyvtárat állítanak be, amely hetenként kétszer jut el egy-egy „megállóba”. * Állami gazdaságok fiatal szakembereinek népes csoportja utazott Olaszországba, az IBUSZ-Agroinform utazási iroda szervezésében. Ütjük olaszországi szőlő- és pincegazdaságokba vezet és tanulmányozzák az olasz gyümölcsszövetkezetek munkáját. * Madaras községben másfél évszázados kézírásos daloskönyvet találtak. A legérdekesebbek és legértékesebbek a betyárnóták és a természetleíró népdalok. A helytörténészek szerint ezeket a betyárnótákat eddig senki sem jegyezte fel. * Barcsay Jenő festőművésznek ítélték bemutatott festményeiért az idei Cagnes-sur-Mer-i Nemzetközi Festészeti Fesztivál „Prix National” díját. A Magyar UNESCO Bizottság most eljuttatta a kitüntetést a Magyar Képzőművészek Szövetségéhez, amely választmányának decemberi ülésén nyújtja át Barcsay Jenőnek a kitüntető elismerés dokumentumait. Magyar—spanyol hosszú lejáratú gazdasági megállapodás A történelmi hangulatú sárospataki Kossuth Lajos kollégium COMENIUS ÜNNEPSÉQ SÁROSPATAKON Comenius halálának háromszázadik évfordulóján — a nemzetközi nevelésügyi év keretében — ünnepi megemlékezést és tudományos konferenciát rendeztek Budapesten és Sárospatakon. Comenius működése elválaszthatatlan Sárospatak történetétől, a nagy cseh—morva nevelő 1650—1654 között a sárospataki iskola tanára és újjászervezője volt, itt írta Orbis sensualium pictus című (A látható világ képekben), a szemléltető oktatás úttörő kézikönyvét, amely egy évszázadig Európa legelterjedtebb tankönyve volt. A magyar UNESCO bizottság a kötet legújabb kiadásával ajándékozta meg az ünnepségeken részt vett cseh, francia, holland, NDK- és NSZK- beli, olasz, román, svéd, angol és magyar Comenius-kutatókat, s jelenlétükben leplezték le Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész alkotását. Comenius szobra, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész alkotása (MTI felv.) GEOLÓGIA A Külkereskedelmi Minisztériumban november 10-én megkezdett tárgyalások eredményeként dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes és Nemesio Fernandez Cuesta kereskedelemügyi államtitkár aláírta az első magyar—spanyol hosszú lejáratú gazdasági megállapodást. Az aláírásnál jelen volt Marjai József külügyminiszter-helyettes és Carlos Gamir Pietro meghatalmazott miniszter, a budapesti spanyol konzuli kereskedelmi képviselet vezetője. A megállapodás 1971. január 1-től öt évre szabályozza a két ország kapcsolatait. Az egyezmény kiterjed az árucsere-forgalomra, a hajózásra, a légi és közúti közlekedésre, valamint a gazdasági és műszaki kooperációkra. BARTHA TIBOR PÜSPÖK JAPÁNBAN Bartha Tibor püspök, magyar közéleti személyiség Japánban részt vett azon a nemzetközi békekonferencián, amelyet november 29-től december 2-ig tartottak Hirosimában. A konferenciát a hirosimai törvényhatósági tanács mellett működő béke- és kufiúrközpont szervezte. Bartha püspök A béke feltételei az atomkorban címen tartott előadást a konferencián. A XIX. század harmadik évtizedének fordulóján súlyos csapások sorozata érte az európai reakció bástyáját, a Szentszövetséget. Előbb Piemontban, Nápolyban, Spanyolországban és Portugáliában tört ki forradalom, majd a törökellenes görög szabadságharc állította egymással érdekellentétbe a szövetség két vezető zsandárát: az osztrák császárt és az orosz cárt. Azután Franciaország másodszor is elkergette a Bourbonokat, győzött Belgium és Svájc forradalma, majd a lengyel nemesek indultak harcba a cár ellen; Angliában az ipari burzsoázia vette át a hatalmat a járadékból élő rétegektől. Olaszországban megélénkültek a titkos carbonari szervezetek. A Habsburgoknak sürgősen pénzre és katonára volt szükségük, összehívták a magyar országgyűlést, amely a forradalomtól való aggodalmában meg is szavazta. A válság — jelenségeiről előző folytatásunkban számoltunk be —, azonban olyan véleményeket is keltett a megyei közgyűlések nemességének és értelmiségének egyes rétegeiben, hogy bizonyos reformokra, a feszültség feloldása érdekében, mégis csak szükség van. A hibákat már nemcsak a kormányzat politikájában kezdték keresni, hanem a belső helyzetben is. A különböző nézeteket megrostálva, kiegészítve és programmá összegezve egy 1830-ban megjelent munka, a Hitel tárta a politikai köztudat elé. A Hitel szerzője, a Magyar Tudományos Akadémia alapjainak lerakója, Széchenyi István gróf volt, a könyvtáralapító Ferenc gróf fia. E rövid .történelmi összefoglaló-sorozat nem vállalkozhat arra, hogy a magyar történelem olyan kiemelkedő alakjának, mint Széchenyi István, szerepét és jelentőségét csak megközelítő mértékben is méltassa — akár csak a későbbiekben, Kossuth Lajos esetében sem. Terjedelmi korlátáink így csak a folyamatosság fenntartására, és azon belül e jelentős személyek szerepének vázlatos ismertetésére szorítanak. Széchenyi István fiatalkorában osztálya ifjainak léha és könnyelmű életét élte, miközben bejárta Európa számos országát. Tehetsége, személyének értékes elemei azonban a külföldi és hazai viszonyok egybevetésében arra ösztönözték, hogy felhagyva korábbi életfelfogásával, nagyobb felelősséggel forduljon a magyar társadalom és gazdasági élet bajai felé. Megkísérelje feltárni e bajok okát, s egybevetve a nyugati tőkés-polgári fejlődés eredményeivel, megmutassa a hazai stagnálásból szerinte kivezető utat. Polgári reformokat kívánt, amelyek feladata az is, hogy megelőzzék és leszereljék a különben elkerülhetetlen forradalmat, amelytől visszarettent. Javaslatai, noha a magyar valóságban merészek és újszerűek voltak, a fennálló rend keretein belül maradtak, a nagybirtokosság gazdasági és politikai hatalmának fenntartására törekedtek. Arra számított, hogy az arisztokrácia önnevelés útján kivetkőzik hibáiból, s vezérszerepet vállal a reformok megvalósításából. A Hitel általános megdöbbenést keltett a nemesség körében, mert azt vette célba, amit legjobban féltettek: az ősiség törvényét, amely megakadályozta, hogy a birtokosok birtokukra hitelt vehessenek fel, s modernizálják gazdaságukat. Ez, s a magyar feudalizmus más bástyáinak heves támadása a konzervatív nemesség körében oly felháborodást keltett, hogy a Hitelt több helyen máglyára vetették. Következő röpiratában, a Világban Széchenyi a megújulás feltételét a nemzet egységében jelölte meg, amelyet csak az emberi szabadság útján látott megvalósíthatónak. Ez tartalmazta a lemondást a nemesj előjogokról és az érdekegyesítés polgári-nemzeti gondolatát. Ekkor tört ki az egész országot megrázó északkelet-magyarországi parasztfelkelés. 1831 tavaszán ezrek életét követelő kolerajárvány lepte el az országot, főleg északkeleten. A hatóságok egészségügyi kordont vontak, amivel azonban megakadályozták, hogy a lakosság az Alföldre mehessen aratni, mint egyébkor. Némely falut saját vetéseitől is elvágott a zárlat. Éhínség tört ki, amelyet a rossz adagolás miatt gyógyszermérgezés is súlyosbított. A bizalmatlanság pánikká fokozódott a nép körében: az urak a nép kiirtására törekednek. A kitörő lázadás csóvát dobott a földesúri kúriákra, kaszára hányta rabtartóit. Hatalmas, de szervezetlen népmozgalom tört ki, amely rombolt, pusztított, hogy azután karhatalommal letörve, még nagyobb vérengzéssel toroltassék meg. Egyedül Zemplénben 41 résztvevőt akasztottak fel és mintegy ezret vetettek börtönbe, vagy korbácsoltak meg. A valóságos nehézségeket azonban sem a lázadás, sem a megtorlás nem oldotta meg. Széchenyi a felkelésből az idő sürgetését olvasta ki, és felhagyott a fokozatossággal és harmadik röpiratában, a Stádiumban, 13 pontba sűrítette reformrendszerét, amelyben a többi között ilyenek szerepeltek: a céhek és monopóliumok eltörlése, a jobbágyság jogi felszabadítása, nyilvános törvénykezés, a feudális úri tulajdon átalakítása adható-vehető polgári tulajdonná stb. — Mivel a fejlődés akadályait csak a belső gátló tényezőkben látta, s a dinasztiát a fenyegető forradalom egyetlen kivédőjének tartotta, az ország politikai és gazdasági függéséből eredő nehézségeket nem ismerte fel. Széchenyi nyomán a haladó gondolat fokozatosan leküzdve az ellenállást, teret hódított a sorra alakuló kaszinók és a megyegyűlések révén. Egy-egy viharosabb megyegyűlés híre túlszállt a megye határain, s propagandistája lett a reformgondolatoknak. A megyei harcokból nőtt ki a magyar reformmozgalom vezérkara, liberális, széles látókörű birtokosok, értelmiségiek. E kor szülötte Tolnában Bezerédj István, aki először kötött — később — az országban jobbágyaival örökváltsági szerződést. Ekkor indult el pályáján Deák Ferenc, Beöthy Ödön, Klauzál Gábor, Kölcsey Ferenc és báró Wesselényi Miklós, ők voltak azok, akik a nemzeti törekvéseket polgári reformokkal kötötték össze, s akiknek fellépése már a liberalizmus nyílt jelentkezése volt. B. P. (Következik: A magyar reformkor)
