Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-12-12 / 25. szám
NYERS REZSŐ: A reform jól szolgálja a nemzetközi gazdasági együttműködést Ha gyorsabban akarunk haladni a szocializmus útján, képessé kell válnunk arra, hogy a műszaki-technikai fejlődés folyamatában jobban hasznosítsuk az időtényezőt, mert annak szerepe óriási fontosságú, nálunk viszont még kisebb a rangja a kelleténél. A szocializmus elvéből természetszerűen következik, a gazdasági viszonyok pedig megkövetelik, hogy a szocializmus építése során utat engedjünk a gazdaságban a nemzetköziség tendenciájának, hogy jobban gazdálkodhassunk az emberi munkával és az anyagi javakkal, az időtényezőt pedig láthatatlan szövetségesünkké tegyük. Gazdasági reformunkat arra a felismerésre alapozzuk, BISZKU BÉLA: NYERS REZSŐ hogy sem a gazdasági hatékonyságot, sem a nemzetközi együttműködés ügyét nem bízhatjuk csupán a tervezők vagy az államapparátus jó szándékára, ezen túl egy széles társadalmi érdekrendszernek kell kiváltania a helyes cselekvést. Ezért arra törekszünk, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlődése egyszerre legyen államérdek és vállalati érdek. Az államérdek kifejeződik a népgazdasági tervben, az államközi egyezményekben, a külkereskedelem állami monopóliumának rendjében és a gazdasági érdekeltség állami szabályozásában. A vállalati érdek — amely a nyereség növelésében jelentkezik — nem önállósulva és elkülönülve érvényesül hazánkban, hanem összekapcsolva az államérdekkel. A hatalom nem személyeké, hanem az osztályé, a népé A tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy az a jól dolgozó vezető, aki mellett hasonló képességű, alkalmasság dolgában egyenrangú vezetők nevelődnek. Talán első hallásra furcsa, mégis igaz, hogy azok a vezetők dolgoznak igazán eredményesen, akik megteremtik önmaguk pótolhatóságának feltételeit. Nem véletlen beszéltem BISZKU BÉLA vezetőkről. Ez fontos politikai kérdés. A vezetés feladatai annyira bonyolulttá váltak, hogy már nem elegendő egyetlen helyettest kijelölni. Minden vezetőnek gondoskodnia kell arról, hogy bármi történjék is vele, a munka zökkenő nélkül folyjék tovább. A szocialista építőmunka egyetlen területének sorsa sem függhet egyetlen ember előléptetésétől, felmentésétől. Erről azért is beszélni kell, mert még mia is találunk olyan vezetőket, akik nem szeretnek jó képességű, okos emberekkel dolgozni. Az pedig egyenesen aggasztja őket, ha egy munkatárs még vitatkozni is merészel velük, vagy ellentmond nekik. Fontos tanulság, hogy a szocializmus teljes felépítéséhez olyan rátermett vezetőkre van szükség, akik jól képviselik a munkásosztály ügyét, akik felfelé is vitába mernek szállni, s egyben „oldalt” és „lefelé” maximális türelmet tanúsítanak. Ezzel összefüggésben még egy kérdésről kívánok beszélni: a vezetői posztra állított embereknek a rájuk bízott hatalomhoz való viszonyáról. Vannak jól képzett emberek, akiknek semmiféle hatalmat sem szabad a kezükbe adni, mert a legkisebb hatalomtól is megmámorosodnak, elvesztik a realitások iránti érzetüket, tönkreteszik a rájuk bízott ügyet is és önmagukat is. A kádermunka demokratizmusa, amely szerves része a pártdemokráciának, elősegíti, hogy jobban megnézzük, milyen emberek kerülnek hatalmi posztokra. Egy vezetőnek úgy kell a munkásosztálytól, a néptől kapott hatalmára tekintenie, mint a gyógyszerre, ami túlzottan használva, pusztító méregként hat. Az a jó vezető, aki immunis mindazokkal a mellékhatásokkal és veszélyekkel szemben, amélyek még a legkisebb hatalommal is együtt járnak. BENKEI ANDRÁS BELÜGYMINISZTER: A belügyi szervek munkájának alapja a szocialista törvényesség A Belügyminisztérium feladata a bűnüldözés, a felderítés és a megelőzés, de semmi esetre sem az, hogy kifejezetten gazdasági, termelési problémákba vagy politikai, ideológiai vitákba avatkozzon be. Ez a párt, a kormány politikájából következik és egyben a törvényesség betartásának követelménye. Pártunk politikai iránymutatását követve betartottuk és a jövőben is betartjuk azt az alapvető elvet, hogy ideológiai kérdésekben tévelygők vagy ellenséges világnézetű — de egyébként ellenséges tevékenységet nem folytató — személyek ellen a marxista világnézetet és nem a rendőrséget kell szembeállítani. Ami a politikai ellenzékiséget illeti: amíg az nem ellenséges tevékenység, hanem a nézetek nyílt fórumon folyó összeütközése, addig nincs helye a belügyi szervek adminisztratív beavatkozásának. BENKEI ANDRÁS KOMÓCSIN ZOLTÁN: Külpolitikánk fő feladata: kedvező nemzetközi feltételek biztosítása a szocialista Magyarország építéséhez A magyar párt- és állami vezetésre nagy előszeretettel ragasztanak olyan címkéket, „a legbátrabb reformerek” a belpolitikában, ugyanakkor „szélsőségesen konzervatívok” a külpolitikában. Mindenki számára világos: Lehetetlen volna egyidejűleg bátor reformernek és szélsőséges konzervatívnak lenni. Bel- és külpolitikánk ilyen erőszakolt szembeállítása meddő, haszontalan kísérlet. fából vaskarika. Azért érjük el eredményeinket hazánk határain belül és azon kívül is, mert pártunk marxista— leninista irányvonalat valósít meg mind a belpolitikában, KOMÓCSIN ZOLTÁN mind a nemzetközi politikában. Egyébként a külpolitikánk konzervativizmusáról elhangzó fejtegetéseket mások, ugyancsak imperialista oldalról maguk cáfolják meg, amikor elismerik pártunk aktív szerepét a nemzetközi kommunista mozgalomban, valamint hazánk kezdeményező, eredményes hozzájárulását az időszerű nemzetközi problémák megoldásához. KÁDÁR JÁNOS RÉSZLETEK KÁDÁR JÁNOS VITAZÁRÓ BESZÉDÉBŐL — A kongresszus visszhangja megítélésünk szerint jó, a valóságnak megfelelő. Olyan a visszhangja, amilyen maga a kongresszus. Ez természetesen annak is tulajdonítható, hogy a sajtó, a rádió, a televízió, s az ott dolgozók segítségével a kongresszusi tárgyalóterem kibővült. Nagyon kevés időeltéréssel a kongresszusi eszmecsere ezekben a napokban nemcsak itt, ebben a teremben folyt, hanem az egész országban. És amint az általunk ismert visszhang mutatja, az egész országban ugyanazon kérdések körül, ugyanazon alapállásban tanácskoztak, folytatták az eszmecserét a széles tömegek, mint itt, a kongresszuson jelenlevők. Ez rendkívül jó dolog. Politikai ellenfeleink, sőt ellenségeink is figyelték a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát. Tanácskozásunk meglepte őket. Találgattak jobbra-balra. Végül majdnem ugyanott kötöttek ki, mint ahol a mi egyetértő táborunk, saját párttagságunk, a mi népünk, testvérpártjaink, a szocializmust építő testvéri népek. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát ellenfeleink és ellenségeink is úgy értékelik, hogy a párt következetesen megy tovább eddigi útján. A praktikus munka szempontjából ezt talán nekik is jó tudniuk. — Szeretném itt is hangsúlyozni mély meggyőződésemet, hogy a család gyarapodásához, a gyermekek neveléséhez anyagi eszközök kellenek. Mi, materialisták, jól tudjuk, hogy csak sóhajból megélni, gyermeket nevelni, nagyon nehéz. De merem állítani, elvtársak, változtatnunk kell egy jelenleg eléggé elterjedt — bár nem uralkodó — szemléletmódon is. Ha kiki saját lelkiismerete szerint latolgatja, hogy tévét vesz inkább vagy kocsit, mintsem hogy gyermeke legyen, az ő dolga. Itt kötelező törvények nincsenek. De ha ez odáig fajul, hogy megszólják az állapotos anyát, mert nem saját jólétével törődik, akkor ezzel nekünk, kommunistáknak, szembe kell szállnunk. Aki a társadalom normális törvényei, az emberi természet nemes vonásai szerint él, azt nem lehet csúfolni, mi ezt nem tűrhetjük. Van persze női hiúság is, van, aki arra gondol, hogy ha szül, már nem lesz olyan karcsú. Ez lehet, de szebb lesz emberi és általános értelemben. Aki szeret számolgatni, az számoljon, ha kell és ha ráér. De azért az, hogy gyermek legyen, vagy sem, az nem lehet csak a számítgatás kérdése. Hogy mibe kerül a zokni, a gyerekkocsi, a pelenka, ezzel mindig számolni kell, de a jövő generáció léte nem lehet csak számítási kérdés. Tudjuk, milyen nehéz biztosítani két fiatalnak akár csak azt az egy szobát is, amivel elindíthatják önálló életüket. Aztán, ha megvan, eléldegélnek ők sokáig, mondván, ha lesz még egy szoba, majd lesz gyerek is. Pedig, aki a felszabadulás előtt született és most itt ül, azt hiszem, azok közül nagyon kevés lenne itt, hogyha akkor is így számolgattak volna, ilyenfajta igények jöttek volna számításba. Kádár János, a politikus és közéleti ember A londoni BBC televízió ismert „24 óra” cimű programjának munkatársai, Gudie Lawaetz szerkesztő vezetésével az MSZMP X. kongresszusa alkalmából mintegy 20 perces filmet forgattak a jelen Magyarországának politikai-közéleti eseményeiről, hangulatáról. A film keretében interjút készítettek Szántó Miklóssal, lapunk főszerkesztőjével Kádár Jánosról, a politikusról és közéleti emberről. Az alábbiakban szó szerint közöljük az interjú kérdéseit és az elhangzott válaszokat. Milyen típusú ember Kádár János? — 58 éves. Ebből 41 évet töltött a kommunista mozgalomban. Ez határozta meg életét, jellemét, gondolkodását a mai napig. Vasmunkás volt, puritán, egyszerű ember, akinek természetes keménységét két vonás enyhíti: a dolgozó emberek iránti gyöngéd szeretet és a humor. Egyébként szeret sportolni, fiatal korában kitűnően futballozott: ha ideje engedi, ma is eljár a meccsekre, és remekül sakkozik. Mi a jelentősége Kádár János híressé vált kijelentésének: „Aki nincs ellenünk, az velünk van”? — Az emberek többsége nem elméletileg képzett marxista, de a többség helyesli a jelenlegi politikát, a béke-törekvéseket vagy például az állam és az egyház együttműködését. A rendszer ellenségei kis réteget jelentenek. A többség a szocialista társadalmi renddel érzelmileg rokonszenvező és menet közben majd az ideológiai alap is kialakul. Úgy gondolom, ez a felismerés a lényege az idézett gondolatnak. Hogyan sikerült Kádár Jánosnak olyan népszerűvé válnia a magyar nép előtt? — Az emberek tudják, hogy azt teszi, amit mond és azt mondja, amit gondol. Kádár János mélységesen hisz a nép alkotó erejében és ez nem vallásos hite, hanem tudományos meggyőződése. A régi vágású politikusok a tömegeket szeretik úgy tekinteni, mint a szoknyavadász a nőket. Údvarolnak, elcsábítják és ha ez nem megy, megerőszakolják. Kádár János új típusú politikus. A tömegeket, ahogy egy nagy magyarköltő írja, „a hozzáértő nép okos gyülekezetének” tartja, barátként tiszteli. Nem ígérget, a nehézségeket őszintén megmondja, bajban az emberek segítségét kéri. Ez népszerűségének egyetlen titka. Az a tény, hogy Kádár János a vezetést 56 után vette át, gyakorol-e még befolyást az emberek vele kapcsolatos nézeteire? — A kérdés pontatlan, mert feltételezi, hogy az emberek — legalábbis a többség — haraggal fogadták Kádár Jánost. Vajon sikerült volna-e olyan gyorsan konszolidálni az országot, ha a többség nem akarja? Az emberek zöme, először azt értette meg, hogy vissza kell állítani a nyugalmat és a rendet. Aztán fokozatosan megértették azt is, hogy Kádár János a Rákosi-korszak hibáit akarja kijavítani, és egyre többen álltak mellé. Milyen jellemvonások segítették Kádár Jánost, hogy a hatalmat oly sokáig megtartsa? — Kádár János a hatalmat úgy fogja fel, mint a politikai döntések feltételeivel való rendelkezést és nem mint személyi hatalmat. A hatalomnak ezt a személyi vonását terhesnek érzi, nehéz szolgálatnak tartja. Az a véleménye, hogy az egyéni hatalom veszélyes dolog, amelytől a gyenge ember megrészegedhet. Ennek ellenszere a dolgozó nép jogainak gyakorlása. Ezért foglalkozik annyit a szocialista demokrácia szélesítésével. Rendelkezik-e Kádár János jelentős, a munkához szükséges erővel és állóképességgel? — Igen, remélem. A különböző reformokat Magyarországon nagyon sikeresen szervezte meg Kádár János. Mennyi része volt ebben az iránta való bizalomnak? — Az emberek bizalma a politikus sikereinek alapja. A bizalom rendszerint megelőzi a meggyőződést, amelyet a tapasztalat ad meg. (Egyébként, ha a tapasztalat megcáfolja, elvész a bizalom is.) Nálunk az embereket a tények megtanították arra, hogy a párt helyes utat jelölt ki és a párt nézeteit Kádár János tolmácsolja. Kádár úr nagyon sikeres volt sok dologban, de lehet-e hibáztatni őt az ifjúság politikai közönyéért, amely ma jelentős gond Magyarországon? — A kérdés felületes, mert általánosító. Az ifjúság egy része lelkesen támogatja a rendszert. A többség rokonszenvező és mindenekelőtt a hivatásával törődik, jó szakember akar lenni. De ez nem apátia. Van persze közömbös és elégedetlen réteg is. Más-más alapon. Ebben része van a felnőtt társadalom és a politika hibáinak is. Ezt felismerte a párt és éppen ebben az évben elemezte az ifjúság helyzetét, határozott el jó intézkedéseket. Milyen jelentős kijelentéseket tett Kádár úr a X. kongresszuson? — Beszéde, a Központi Bizottság beszámolója megerősítette az eddig követett politikai vonalat, a gazdasági reform, a szocialista demokrácia fejlesztésének politikáját. Egy-egy mondat kiemelése nehéz ebből a sűrű anyagból. Két mondatot idézek mégis, mert jól jellemzik nemcsak Kádár János stílusát, hanem politikai karakterét is: „A szocializmus az embert szolgálja.” — „Felelőtlenül nem ígérgethetünk, ezután sem lehet semmiféle meg nem termelt nemzeti jövedelmet elosztani.” 3
